Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-14 / 37. szám

8. OLDAL M O Z A I K 2000. Február 14., hétfő Kegyelem a polgármesternek Vesztegetéssel vádolták, leültették Hamisítják a jégmeteoritokat Fajok végveszélyben Ördögharaptafű nélkül nincs lápi tarkalepke Szajed Ali Hamenei, Irán vallási és politikai vezető­je kegyelemben részesítet­te Golám-Hoszein Karbacsi reformerpoliti­kust, Teherán volt polgár- mesterét, akit 1999. május 6-án börtönöztek be kor­rupció vádjával. A hivatalos iráni hírügynök­ség (ÍRNA) szerint a Mohammad Hatami elnökhöz közelálló, 44 éves politikus már az elmúlt napokat is a börtönfalakon kívül töltötte, mert eltávozást adtak neki. A döntés nyomán pedig nem kell visszatérnie az evini börtönbe, vagyis gyakorlatilag még a közkegyelmek kihirdetésének szokásos napja, az iszlám köz­„...Köntöseiket, melyek amíg megkopnak gondvise­lés alatt vágynak, azután az Tzigányoknak adat­nak...” Bőd Péter (1712-1769) Szent Hilárius (89. L, 319) A rongyszedők megint kima­radtak az országértékelésből. Sőt, most biztosra vehetjük, hogy 2001 februárjában sem méltatják őket figyelemre. Nem illenek ők, se nagyobb ember- csoportjukkal, se nagyítóval alig felfedezhető, hihetetlen elszánt- ságú kis társulatukkal a vigadó­beli meghitt, ünnepélyes hangu­lathoz. Pedig ők, komoly töme­gükkel épp úgy elemző figyel­met érdemelnének, mint másfe­lől az a feltűnő köztisztességű és ritka bátorságú kortársunk pará­nyi csapata, amelyik a közélet tisztaságáért harcol. A rongyszedők napjaink Ma­gyarországán nem csak az országértékelésekben nem sze­repelnek, de tudományos kuta­tások, bürokratikus statisztikák sem foglalkoznak velük, és na­gyobbrészt még maguk a rongy­szedők sem tudják, mibe keve­redtek bele az elmúlt 10-12 esz­tendőben. A tömeges rongyszedőcso­port nagyobbik fele olyan sze­gény napjaink Magyarországán, hogy eszébe sem jut szégyen­kezni a rongyszedő-életmódja miatt. A gondos anya meghatá­rozott napokon besétál bizo­nyos intézmények, szervezetek raktárainak előszobájába, kér a gyereknek meleg tréningruhát, inget a raktár rongytömegéből, kér a nagypapának is mutatós pulóvert, kér magának színes szövetű télikabátot és kér még társaság kikiáltásának február 11-i évfordulója előtt vissza­nyerte szabadságát. A kegyel­mi kérvényt Mahmúd Hasemi- Sahrudi ajatollah, az igazság­szolgáltatás feje fogalmazta meg és Hamenei jóváhagyta. Karbacsit, aki 1989 és 1997 kö­zött töltötte be Teherán pol­gármesteri tisztségét, két év szabadságvesztésre ítélték korrupció, közelebbről zavaros ingatlanügyek miatt, de szom­battól „rendkívüli eltávozást” engedélyeztek számára. A re­formpárti politikus újságírók­nak úgy nyilatkozott, hogy az eltávozást két nappal meghosz- szabbították és elképzelhető, hogy még tovább is a börtönfa­lakon kívül maradhat. „Minden lehetséges” - mondta. m sok minden mást, majd viszi ha­za a zsákmányt. Ha túl nehéz a ruhacsomag, akkor már az első utcasarki kukánál kiselejtez egy­két súlyosabb darabot, legyen szerencséjük a még nála is nyo­morultabbaknak, a kukabúvá­roknak, ha arra járnak...- Nadrág nem volt? - kérdezi otthon apu és minősíthetetlenül trágár-borízű hangon szidja a rossz szagú rongyokat, s ezt az egész büdös életet, ahol nem csak munkája nincs a szegény embernek, de lassan már a fene­ke is kilátszik az utolsó rongyos nadrágjából. Megint más a helyzet a más­fél milliónyi kevésbé szegény magyar állampolgár rongysze­dése körül. Ők általában olyan élethelyzetben vannak, hogy akár meg is vehetnék a gyerek­nek, sőt maguknak is a főutcai butik divatos farmerjét 6-7 ezer forintért, de úgy vélik, hogy a szegénység határán jobb hét­száz forintot kifizetni a turkáló­ban a nélkülözhetetlen holmi­ért, mint a fényes üzletben hét­ezret. Aztán egyszer csak apu tucatnyi ingéből már hat-nyolc darab olyanféle, amit valahol Hollandiában, Svájcban, vagy Svédországban vetettek le otta­ni állampolgárok. Anyu három divatos szoknyájából kettő ugyancsak turkálóból szárma­zik, de ő örül nekik, mert olya­nok, mintha újak volnának. Ez a közepes jövedelmű házaspár vérig sértődne; ha valaki azt mondaná rájuk, másoktól leve­tett ruhákban jártok, rongysze­dők vagytok. S különösen meg­sértődne az a nyugdíjhatáron lé­vő főorvos ismerősöm, aki fia­tal, szép feleségével rendszere­sen ott van bálabontáskor. Sér­Spanyolország után Olasz­országra is több kilós jég­tömb zuhant az égből a meteorológusok legna­gyobb meglepetésére. Pár nappal ezelőtt Padua köze­lében egy iskola udvarára hullott több kilogramm sú­lyú, hófehér jégtömb, de szerencsére senkit nem se- besített meg. Az olvadás kezdetekor áttet­szővé vált jégtömb egy darabját vizsgálat céljából megőrizték. A Spanyolországban több mint egy hete lehullott és nem kis pá­nikot keltett mintegy 40 titokza­tos jégtömbről időközben szak­értők megállapították, hogy azok igen ritka és szokatlan me­teorológiai jelenségnek minősít­hetők. Ezek szerint viszonyla­gos biztonsággal kizárható, hogy meteoritdarabokról, vagy tődés ide vagy oda, ne szépít­sük, a főorvos úr és a szépséges neje a maga módján épp úgy rongyszedő, mint a hajléktalan kukabúvár. Napfényes délelőtt megyek a megyeszékhelyi postahivatal előtt és egy kiabálós utcai pár­beszéd felel szomorú tűnődése­imre. A posta elől egy nagyon kövér úr kiabál át a taxiállomás­hoz egy sovány úrhoz: ... - Figyejjé má, Lajoskám... Figye­lek... Az a lényeg, énnekem reg­gel üzentek: hétfőn lesz nadrág, gyere te is... Gyövök. Nem mondom, hogy nem meredek dolog Lajoskámmal egy társadalmi csoportba sorol­ni erősen középkorú főorvos is­merősömet, de bizony az utób­bi években úgy tapasztalom, hogy már a kulturális fogyasztá­si minták terén is közelebb ke­rültek egymáshoz. Nagyon sze­gényeknél és elit értelmiségi csoportoknál és hajléktalanok­nál egyformán meghatározó szórakozás-élmény: péntek este a tévé előtt megnézzük Lagzi Lajcsi Dáridóját. Elvégre hét vé­ge van... Ki kell rúgni a hámfá­ból... Természetesen, míg a rongyszedők milliói éveken át még csak a közelébe sem jutnak valódi, fényes táncparkettnek, operának, hangversenyterem­nek, úgy a rongyszedő főorvos, a rongyszedő értelmiségi azért évente néhány alkalommal ké­pes komoly pénzt áldozni igé­nyes, nívós szórakozásra, neves sztárok megtekintésére. Tévedés ne essék: magam is rongyszedő lettem. Egy vagyok a sok százezerből. Tucatnyi in­gemből ugyan ma még csak egy-két mutatós darab szárma­zik a rongyok közül, a bálabu­repülőgépek toalettjeinek jéggé fagyott tartalmáról lenne szó. Találtak viszont olyan jégtöm­böket is, amelyek hamisítvány­nak bizonyultak - megtalálóik vagy tévedtek az eredetüket ille­tően, vagy maguk állították elő azokat. Martinez Frias spanyol geo­lógus öt megvizsgált jégtömbről megállapította, hogy azok a sztratoszférában keletkeztek, majd a földre hullottak. Azt azonban még egyelőre nem tud­ni, hogy miként játszódott le ez a folyamat, további vizsgálatok­ra van szükség a rejtély megol­dása végett. Eddig két hasonló jelenségről tudnak: 1995-ben Kínában hullott alá egy méter át­mérőjű jégtömb az égből, 1998- ban pedig Brazíliában bukkan­tak egy 50 és egy 200 kilós jég­tömbre. tikból, de a 2001-es ország-érté­kelésre ez az arány meg fog vál­tozni... A „Rongyszedők” nagybetűs embercsoportja egészen más tí­pusú gyülekezet napjaink Ma­gyarországán, mint a mi szürke négymilliós seregünk. Ők szem­beszállni merészelnek a politi­ka, a hatalom, a pénz kőkemény önzésével, hazugságvilágával, rejtett-nyüt bűnpártolásával. Ők a Várszegi Asztrikek, Kilényi Gé­za tisztességű alkotmánybírák, Hankiss Elemér típusú fürkésző elmék, az igazságkeresők. És Lengyel Lászlók és Gombár Csa­bák és díjnyertes építészek, akik soha nem építenek fel már Nem­zeti Színházat a századforduló Budapestjén... Ők maguk 2000 Magyarországán természetesen aligha gondolnának rá, hogy va­lamiért összetartoznának, hogy ők is rongyszedők, ők azért azok, mert minden közártalmú rongyot, szemetet, mocskot megpróbálnak kisöpörni közéle­tünkből. Én magam, némi erő­szaktétellel azért minősítem őket „Rongyszedőknek”, mert a napokban kezembe került egy 1875-ben Nyitrán kiadott „Rongyszedők” című folyóirat, amelynek szerzői, szerkesztői azt határozták el, hogy minden­áron megtisztítják a közéletet. Keményen és harcosan fellép­nek minden korrupció, rendet­lenség, közártalmú cselekmény ellen­igen nagy kár, hogy a folyó­iratot Nyitrán is csak németül le­hetett olvasni: „Der Lumpensammler” címen jelent meg, és sohasem szerepelt egyetlen akkori magyar politi­kus országértékelésében sem... ERDÖS ISTVÁN A WWF, a Világ-természet­védelmi Alap nyilvános­ságra hozta a tíz legveszé­lyeztetettebb európai faj listáját, és egyben arra is figyelmeztet, hogy talán most még van esélyünk ar­ra, hogy ezeket a fajokat megmentsük a kihalástól. A fajok, amelyek a WWF sze­rint kiemelt veszélyben vannak, a következők: az ibériai hiúz, a bamamedve, a barna delfin, a barátfóka, a görög teknős, a fo­lyami kagyló, a közönséges la­zac , a lápi tarkalepke, a boldog- asszony papucsa és a haris. Görög teknős portréja „Kevesebb, mint 650 ibériai hiúz él vadon Spanyolország és Portugália erdeiben” mondta Cristopher Wälder, a WWF brüsszeli munkatársa. „A barát­fókák létszáma pedig már csak alig éri el az 500-at. A kutatások szerint évente már csak hatodan­nyi lazac úszik fel Európa folyó­in, hogy ott szaporodjon, mint húsz évvel ezelőtt.” „Fontos megjegyeznünk, hogy ez a tíz faj közel sem az összes, amelynek fennmaradása veszélyben forog! Az élőhely­rombolás következményeire hívják fel mindannyiunk figyel­mét, amely állat- a növényfajo­kat egyaránt veszélyeztet. Példá­ul a folyami kagyló a víztisztaság indikátora, évek óta veszély fe­nyegeti a létét. A haris és a lápi tarkalepke populációi pedig az intenzív mezőgazdaságnak es­nek áldozatul.” A WWF szerint van még esély a veszélyeztetett fajok megmen­tésére. „Minden európai veszé­lyeztetett faj egy 1992-ben, kö­zös megegyezéssel hozott és el­fogadott törvény külön védelme alatt áll”, mondta Tony Long, a WWF európai programirodájá­nak igazgatója. „Ennek ellenére az Európai Unió országai az élőhelyvédelmi direktíva (habi- itats directive) gyakorlati beveze­tésére vonatkozó minden határ­időt túlléptek.” A direktívának minden EU- államban már 1994-ben nemzeti törvénnyé kellett volna válnia, de még egy országban sem tettek lépéseket erre vonatkozólag. Az unió legtöbb országa 1995-ben javaslatot tett arra, hogy mely te­rületek tartozzanak a direktíva védelme alá, de még három or­szág, köztük Németország részé­ről, még mindig hiányzik az erre vonatkozó javaslattétel. „A direktíva meg tudná véde­ni a ritka európai fajok élőhelyé­ül szolgáló területeket. Valószí­nű, hogy Európa legtöbb veszé­lyeztetett fajának ez az utolsó esélye,” tette hozzá Tony Long. A WWF - Világ-természetvé­delmi Alap ezt a felhívást figyel­meztetésül szánta. Eszerint Eu­rópa kormányainak most kell tenniük valamit a faj- és élőhely - védelem érdekében, különben újabb fajok esnek áldozatul az emberi tevékenységnek. A cikk elején felsoroltak közül Magyarországon is előforduló fa­jok a következők: A folyami kagylók álló- és fo­lyóvizekben fordulnak elő, hal­táplálékként és vízszűrő, -tisztító szerepük miatt jelentősek. Nagy tömegű gyűjtésük és a vízszeny- nyeződés folytán számuk hazai vizeinkben egyre csökken. A lápi tarkalepke társneve mocsári tarkalepke. Nyugat-du­nántúli láprétek, havasi rétek ve­szélyeztetett lepkéje. Délibb vi­dékeken nagyobb, sötétebb na­rancsszínű, havasokon kisebb, halványabb színezésű. Hernyója az ördögharaptafüvön fejlődik, bábja zöldesfehér, fekete pon­tokkal tarkázott. Évente egy nemzedéke van, május-július­ban repül. Boldogasszony papucsa társ­nevei: rigópohár, papucskosbor. Egyik legpompásabb hazai or­chideánk. Bogárcsapdaként szolgáló mézajka élénk vüágos- sárga, a többi lepellevél bordó színű. Legtöbbször bokorerdők és tisztások szegélyén fordul elő. Szálanként fordul elő, legna­gyobb összefüggő hazai állomá­nya a Bükk hegységben találha­tó. Sajátos életmódja miatt át nem telepíthető és nem szaporít­ható, ezért csak eredeti termőhe­lyén tartható fenn. Élőhelyének bolygatására érzékenyen reagál. Erősen pusztuló, veszélyeztetett faj, eszmei értéke: 50 ezer forint. A haris társnevei: hars, kétkés, őrmadár. Kisebb a fo­golynál, tollazata fakó, rozsda­színű, begye hamvasszürke lá­bai és csőre hússzínűek. Ná­lunk nedves réteken és kaszáló­kon tanyázik. Költözőmadár, május elején érkezik, és szep­temberben vonul el. Jellemző recsegő hangja van. A magas fű között él, tojásait mohával bé­lelt földkaparásba rakja. Táplá­léka rovarokból, férgekből áll: nagy étvágyú, így ezekből sokat elpusztít, mezőgazdásági szem­pontból hasznos. Nógrád me­gyében több élőhelyen előfor­dul, de az állomány sehol sem nagy. Eszmei értéke: 250 ezer forint. ______________________■ „ Rongyszedők és Rongyszedők” O Post aBankFészekrakó I és Takarékpénztár Rt. Httirtrr 6, kamattal Teljes korú állami kedvez­mények Kell egy saját fészek! Az új lakásfinanszírozási rendszer kiemelt kamattámogatásával a Post aBank Fészekrakó lakáshitel minden lakásproblémától megszabadítja Önöket. A 6,75%-os PostaBank Fészekrakó lakáshitelt igénybe vehetik új, nagyobb lakás vásárlására, építésére ► 35. év alatti házasok első lakásukhoz, ► többgyermekes családok, ► legfeljebb 8 millió forintos hitelösszeg erejéig, ► akár 35 éves futamidőre is. Emellett még egyéb állami kedvezmények folyósításával is segítjük az otthonteremtésben. Hiszen mindenkinek szüksége van egy biztonságos családi fészekre! PostaBank lakáshitel - Hogy legyen otthon! ©Hitelinfo: 06-40-44-22-00

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents