Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-13 / 10. szám

2. oldal

2000. január 13., csütörtök

Rétság És Térsége

„Egységben az erőnk, összefogásunkban a hasznunk”

Nyugat-Nógrád fővárosa Rétság, szerencsés földrajzi helyzetének s nem utolsósorban szorgalmas polgárainak, életrevaló önkormányzatának köszönheti, hogy tavaly tovább folytatódott a külső működőtőke beáramlása a városba, amely újabb munkahelyeket teremtett, hozzájárulva a régió gazdasági erősödéséhez, lakói sorsának jobbításához. Erről a folyamatról, s az idei esztendőről folytattunk rövid beszélgetést Gre- sina Istvánnal, Rétság polgármesterével.

Falufejlesztés

Szátok - A képviselő-testület a tavalyi 1,5 százalékos iparűzési adót erre az esztendőre 2 százalékra emelte, tekintettel arra, hogy a pályázatoknál figyelembe veszik a községi önkormányzat ezzel kapcsolatos döntését. Az iparűzési adót teljes egészében a község infrastrukturális fejlesztésére fordítják.

Veszélyes belvíz

Legénd - A felmérések szerint a község belterületén a hó olvadása esetén nem várható belvíz, mert a községen keresztül vezető Legénd-patakot korábban kitisztították. Nógrádsáp felé eső külterületen a jelenlegi állapot szerint 2-2,5 hektáron alakulhat ki belvíz.

Pénzszűkében

Keszeg - Január 10-én tartotta legutóbbi ülését a képviselő- testület. Kiderült: idén az alap- intézmények fenntartása többe kerül, mint 1999-ben. Egyelőre nem lelik azokat a bevételi forrásokat, melyek fedeznék a többletkiadásokat.- Milyen volt önök számára az elmúlt esztendő'?- Gondjaink, problémáink ellenére tovább fejlődött a város, költségvetési gazdálkodásunkat a takarékosság és a fizetőképesség megtartása jellemezte. Intézményeink működtek, kölcsönt nem kellett felvennünk. Ezzel együtt javult az adófizetési morál, az állampolgárok és az önkormányzat viszonya, kapcsolata. Az önkormányzat munkáját viszonylagos kiegyensúlyozottság jellemezte, nem szabdalták szét pártpolitikai érdekekből fakadó csatározások, ezért sikerült a progresszív erőket összefogva a lényegre: a városfejlesztésre összpontosítani. Egyre jobban érvényesült az alapelv, hogy egységben az erőnk, összefogásunkban a hasznunk.- Milyen konkrét eredményei voltak ennek?-Továbbra sem tört meg a külső működőtőke befektetői kedve, bizalma városunk iránt. Értékes folyamat ez, amelyet mint egy lángot, őrzünk, táplálunk. Nemcsak új üzemek települtek le, hanem helyi vállalkozók is kisebb-nagyobb fejlesztéseket hajtottak végre, mert úgy látják mindennek jövője van, érdemes kockáztatni. Mindezek eredményeként újabb kulturált, jól fizető munkahelyek születtek. Összesen mintegy 4,5 milliárd forintnyi beruházást valósítottak meg a városban. Az ön- kormányzat és a polgármesteri hivatal másik nagy erényének tartom, hogy városunk egészében, stratégiában, programokban, társulásokban, kistérségi együttműködésben, régiós feladatok tervezésében és megvalósításában gondolkodik, tervez és intézkedik. Szerencsére az önkormányzatot nem osztja meg békétlenség, ettől függetlenül kár lenne elhallgatni, hogy voltak és vannak környezetünkben visszahúzó erők, akik fanyalogva szemlélik működésünket. Bár az is meggyőződésem: előbb-utóbb kénytelenek lesznek elismerni az eredményeket.- Mennyi pénzből gazdálkodik a város az idei költségvetésben?- A tavalyinál soványabb lesz az idei pénztárcánk: 270 millió forintból kell gazdálkodnunk, ez 20 százalékkal kevesebb összeg, mint az előző évi. Ez több feszültséget, gondot jelent majd számunkra bizonyosan. Mindez 30 milliós hiányt takar. A normatív leosztás által bevételünk 14 millióval növekszik, ugyanakkor a személyi jövedelemadó helyben maradó részének eddigi 15-ről 5 százalékra csökkentése 20 milliós mínuszt jelent majd a város

számára. Valószínű, hogy mi is kénytelenek leszünk az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok táborába lépni, forráskiegészítő pályázatot benyújtani.- Kevesebb pénzzel rendelkeznek, mindez egyfajta visszalépést is sejtet, mit szeretnének 2000-ben megvalósítani?- Nem lesz könnyű, de viszszalépni nem akarunk! Éppen ezért legfontosabb teendő lesz számunkra az önkormányzat gazdálkodásának és intézményei működésének egyensúlyban tartása, valamint az eddigi kedvező tendenciák erősítése, például a tőkebeáramlást, befektetőkedvet fenntartani. „Vállalkozóbarát” önkormányzatként kezdetektől ez egyik legfőbb célunk, mivel valljuk, hogy csak ez lehet boldogulásunk záloga. Tovább kívánjuk növelni, szélesíteni a polgár- mesteri hivatal vezetésének összehangoló, szervezőtevékenységét, elsősorban a közös felelősségen és érdekeken nyugvó fejlesztési feladatokban, külső források feltárásában és bevonásában. Gondolok itt az ipari zóna újabb befektetőinek fogadására, néhány problémával küzdő üzem - Glóbusz, Hidromechanika, Gépész Coop Kft., - sorsának megnyugtató rendezésére. Természetesen azok vezetésével, s csak együttgondolkodva lehet szó valamiféle jó irányba történő elmozdulásról.- Milyen további terveik vannak még?- A volt honvédségi laktanya és objektumai térségi hasznosítását szorgalmazzuk. Ennek érdekében kormányszervek és a megyei közgyűlés támogatását is kértük. Kiemelt feladataink közé sorolom egy új lakásprogram, 20 hektáros területű lakópark elindítását.

Javítanunk kell a kereskedelmi, szolgáltatási ellátást. Bár jóakaróink Rétságot már most Nyugat-Nógrád „fővárosának” nevezik, jól tudjuk milyen távol vagyunk ettől, éppen ezért a

vonzáskörzeti szerepet kívánjuk - kínálat, minőségi termékek, szolgáltatási választék, munkaalkalom - erősíteni.- A kisvárosi jellegnek mik a hátrányai és az előnyei?- Én inkább csak előnyeiről tudok: a folyamatok, a tendenciák átláthatóbbak, ebből eredően a közös célok is egyértelműbben megfogalmazhatók. Ha csak az ún. önkormányzati kötelező feladatokra figyelnénk, akkor lehet, hogy kényelmesebben élnénk a hivatalban, kevesebb lenne a felvállalt vitánk, konfliktusunk, amelynek végeredménye a fejlődés helyett helybenjárás lenne. Ezt senki nem akarja! Igen erősek és meghatározóak, tegyük hozzá „átláthatóak” a vezetők emberi és munkakapcsolatai. Alapjai a gyors, rugalmas, megbízható és kiszámítható intézkedéseknek, a közös sikereknek. Közös sikert mondottam, hiszen jó csapatmunkát kíván ennek minden lépcsője, mozzanata.- Ön tagja a miskolci székhelyű észak-magyarországi regionális tanácsnak.- Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy részt vehetek a munkában. A nógrádi mellet, természetesen szeretném a rétsági kistérség érdekeit is képviselni, ezáltal boldogulását valamilyen módon előmozdítani. Például az ott szerzett stratégiai és pályázati információk megosztásával és hasznosításával. Ezt elsősorban a kistérségi információs irodánk partneri körének kiszélesítésével, illetve a nógrádi kistérségi képviselők informálásával kívánjuk biztosítani.

Szabó Gy. Sándor

Gresina István: Ha csak kötelező feladatainkat végeznénk, kényelmesebb volna, de akkor mi vinné előre a várost?

Évtizedek után, vissza az ősi mesterséghez - Egy romhányi alkotóművész

Tavaszváró szoborpark a portán

Az eresz alatt, védett helyen szobrok sorjáznak, egy mosolygó palóc menyecske mészkőbe vésett fejkendős, pruszlikos mellszobra a bejárat előtti lépcsősarkon, barátságos vendégváróként strázsál. Termán Sándor romhányi portáján, a gazda alkotásai foglalják el a fő helyet. Az egykori épületszobrászból előbb lett elismert tanácselnök, közigazgatási szakember Romhányban, Diósjenőn, Rétságon, majd csak sok évtizedes vargabetű után kanyarodott vissza ősi mesterségéhez.- Tisztes nyugdíjam van, nem panaszkodom, amikor 1998- ban nyugdíjba mentem, akkor gondoltam át: jó volt, elég volt, ha csak kedvtelésből is,

Termán Sándorra büszkék a romhányiak, mint, ahogyan minden elszármazottjukat is számon tartják, becsülik, akik kikerülve a nagyvilágba, vitegy-egy terve, elképzelése. Hogy mi lesz a már kész munkákkal, amelyek az eresz alatt sorakoznak, békésen megférve a gondosan hasított fahasábok mellett?- Lesznek, amit elvisznek tavasszal. Néha jönnek, kopogtatnak - megnéznék a szobrokat, ilyenkor boldogan felcsapok tárlatvezetőnek. Némi pénzt kapok is érte, de ne higgye, hogy azért csinálom mindezt, nekem inkább

Ház eresze alatt tavaszra várva sorakoznak a szobrok

A SZERZŐ FELVÉTELE

de a hivatalok világából vissza kellene térni az elfeledett szakmához.- Könnyen ment?- Mintha ma tanultam volna, jó volt újra kézbe venni a vésőt, s az érzés azóta sem változott. Témám leginkább a romhányi régmúlt paraszti életformájából mentem. Először megrajzolok egy-egy arcot, megtervezem arányait, s csak azt követően veszem kézbe a vésőt, kalapácsot.

ték valamire. Akik maradtak szűkebb pátriájukban, azt meg duplán! Ilyen Termán Sándor is, akinek munkáiból állandó kiállítás nyílt a községi művelődési házban, sőt néhány alkotása Esztergomba is eljutott, ami szerinte nagy megtiszteltetés egy épületszobrásznak.

Télidő nem igazán kedvez ennek a munkának, Termán Sándor inkább a tavaszra készül, legfeljebb néhány skiccet vázol fel, ahogy formálódik

boldogság, hogy „visszafogadott” a régi szakmám, bár hűtlen voltam hozzá, de nem felejtett, ez külön kegye a sorsnak számomra. A millennium idején vagyunk, Esztergomba tervezek egy Szent István-fe- jet - megrendelésre - izgatottan készülök a feladatra, nem hagy nyugodni, hogyan, miként fogjak hozzá. Mielőbb szeretném elkezdeni; alig várom a tavaszt, hogy vésőt vegyek a kezembe... szgys

Legjobban édesanyámhoz ragaszkodom, ő tanított meg hímezni

Bánki kézimunkák a „Fészekben”- Fiatal koromban ízületi gyulladásom volt. 1978-ban combnyaktörést szenvedtem. Ez megismétlődött. Harmadszorra pedig eltörtem a lábaimat. Mindkét térdemben platina van. Kézimunkával foglalkozom, édesanyámtól tanultam, aki nagyon szépen dolgozik. Korábban többen voltunk bánki hímzők, de akik ezzel foglalkoztak, kihaltak. Kézimunkáinkat több helyen kiállítottuk - mondja bevezetőül az eddig már sok megpróbáltatáson átment Bíró Jánosné hímzőnő, bánki otthonában.

A súlyosan mozgássérült asszony elsősorban hímzéssel foglalkozik. Ez tölti ki idejének jó részét, de horgolni is szeret.- Mennyit dolgozik egy nap?- Attól függ, miként érzem magam. Ezen kívül, ha sűrűbb a minta, akkor lassabban. Igen, saját magam rajzolom mintáimat. Ezenkívül még könyvből, újságokból is választok magamnak. Kedvenceim a színes, hímzett futók, a térítők, asztalterítők. Három-négy éve Németországból itt nyaralt egy házaspár. Azok vettek többfélét kézimunkáimból. Sajnos azóta nem találkoztam velük.- Kiállításon is láthatták gazdag motívuma munkáit?- Akkor még a helybeli termelő- szövetkezetben dolgozott édesanyám - tekint a mellette ülő 75 éves idős, kedves asszonyra, majd így folytatja: - mivel édesanyám megbetegedett, nem tudtunk elmenni a kiállításra. Pár darabot azonban elküldtünk. Ezeket a rendezők bemutatták a nagyközönségnek Mezőkövesden, Budapesten a Vigadóban és a Fészek klubban. Mezőkövesdről többször érkezett meghívás, de nem tudtunk eleget tenni. Kérésükre édesanyám öreg varrógépén régi férfi parasztingeket és kötényeket varrt, amit elküldött.

Akinek szüksége van ízléses, hím- zéses holmikra, az felkeres bennünket. Amennyiben valaki kéri fiam hímzéses ruháit, ami főleg nemzetiségi találkozók alkalmával fordul elő, - szívesen odaadom.

Bíró Jánosné édesanyjával együtt Szlovákiába, Léva környékére készített hímzett parasztszoknyát, pruszíikot, kötényt, inget, zsebkendőt, az ottani fiatal parasztasszonyoknak.

Az idősebbek közül a bánki lagzihoz kértek népviseleti hímzett holmikat tőlük. A szlovákiai rokonoknak pedig ajándéknak adták át munkájuk egy-egy igazán értékes darabját.-Lányom - kapcsolódik a beszélgetésbe az

édesanya - legjobban a fehér terítő lyukacskáinak hímzését szereti.- Feldobja a mintát, ízlésesebb a darab - egészíti ki az előbbieket Bíróné.- Kifizetődő ezzel foglalkozni?-A külföldiek értékelik igazán a munkám, idehaza nem nagyon. Nincs megfizetve. Előfordul, hogy nincs anyagom. Ilyenkor Szlovákiából segítséggel szerzem be.

Bíróné, a már felsorolt hímzett termékek mellett a most divatba jött kézi táskákból is készít. Nem használ szemüveget, az esti órákban nem nagyon dolgozik, tévét néz.- A villanyfény mellett egészen más a színvilág - hangsúlyozza a hímzőasszony.- Nem volt szándékomban, de kikívánkozott belőlem: előfordul, hogy elkeseredik?- Betegségem miatt nagyon sokszor. Ha valahová kívánkozom, akkor férjem és fiam segít. Erre nagyon ritkán kerül sor. Megszoktam. A tavaszt és a nyarat nagyon várom. Ilyenkor kiülök és ott dolgozom.- Megbékélt jelenlegi helyzetével?- Mi mást tehetnék? - Kisvártatva kibuggyant belőle az őt ért sérelem:- Nem tudok lábra állni, tagja vagyok a Nóg- rád Megyei Mozgáskorlátozottak Szövetségének. Tőlük kértem gépkocsi vásárláshoz támogatást. Azt válaszolták, nekem nem jár... A helybeli ön- kormányzattól egy évre hétezer forint közlekedési támogatást kapok.

A mozgásképtelenséggel járó nehéz napokat édesanyja próbálja elviselhetőbbé tenni.-Anyuval nagyon jól megértjük egymást. Azt mondják, hogy a kislányok apásabbak. Én legjobban édesanyámhoz ragaszkodom. V. K.

Bíró Jánosné, ölében a kedvenc hímzett horgolt terítővei