Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-12 / 9. szám
8. oldal Mozaik 2000. január 12., szerda Az első játékmackó I tt a boldog új év, itt van a kétezredik év! Kétezer, amely annyira alkalmat kínál majd az ünneplésre, szónoklásra és fogadkozásra. Csak az a fontos, hogy a pr-menedzse- reknek helyén legyen az esze, nehogy elszalasszuk a kitűnő reklámhatást ígérő nagy piBanatokat... Itt van mindjárt az új esztendő első napja! Ilyenkor egy szociális és családügyi miniszternek csokor virággal és egy ajándék játékmackóval a kezében be lehet nyitni egy fővárosi nagy kórház szülészetére: - Kezét csókolom, a kórház idei, első szülöttjét keresem, mert a miniszter „bácsi” meghozta a bébi első játékmackóját... Semmi reprezentáció, szerény és kedvesen egyszerű az ajándék, de ha már elhoztuk, akkor tessék meghallgatni a gratuláció mellé az elmaradhatatlan magyarázkodást és szónoklatot a magyar családok jövőjének ügyében! Nagyon örül a miniszter „bácsi”, hogy határokon innen és túl, mégis csak szülnek magyar édesanyák, magyar gyermekeket, vállalják a gondokat, nehézségeket a magyar jövő érdekében... Köztudott: fogy a nemzet. Évente félszázezerrel több magyar polgár hal meg, mint amennyi megszületik. Ez a mostani családbarát kormányzat mindent megtesz ugyan, hogy kevesebb legyen a gond, de be kell látni, nem megy minden egy csapásra. Lám, most is csak a baba első játékmackója van itt boldog újévi ajándékba, de ráadásnak itt van az újonnan bevezetett gyed is! A részletek elmagyarázá- sába már nem ment bele a miniszter „bácsi”, de azért tudhatjuk, hogy már lehet folyamodni is a kismamáknak, mert megérkeztek a gyedigénylő nyomtatványok az illetékes helyekre. A gondos szakemberek majd megvizsgálják, hogy a csecsemő fiatal édesanyjának a szülést megelőző másfél munkaévben mennyi volt a jövedelme és aszerint alakul majd a gyed nagysága, amely elérheti akár a minimálbér kétszeresét, akár az ötvenezer forintot is. B izony, elérheti, ha az anyuka 35-40 éves, és jövedelme átlagon felül tisztességes. De ha 18-20 év körüli, pályakezdő hölgyek szülnek, nézzék meg jól, hogy a mostani 15-16 ezer forintos gyessel jámak-e jobban, vagy az új családbarát, polgárbarát gyermekgondozási díjjal. Hoppá! Hiszen itt megint minden marad a régiben. A fiatal Magyarország fiatal kormánya minden jó szándéka ellenére sem tud megfelelő technikával fiatal édesanyáknak tisztességes támogatást adni. Mert például a második, harmadik gyereket vállaló huszonéves anyuka öt-hat-nyolc évvel azelőttiről vajon miféle jövedelmet igazolhat az utolsó másfél éves munkaviszonyában? El tudjuk képzelni! Különösen, ha az illető édesanya tanítónőként, ápolónőként, pincérként dolgozott, vagy eladó volt egy élelmiszerboltban, esetleg adminisztrátor, segédmunkás egy felszámolásra ítélt nagyvállalatnál. Nesze semmi, fogd meg jól! Tisztességes gyed-hez pusztán a korábban is magas jövedelmű anyukák juthatnak. De ugyanígy furcsán, álságosán alakul a helyzet a fiatal anyuka, a fiatal család leendő lakása körül is. Gondoljuk meg! Közel két esztendeje hatalomra került ebben az országban egy fiatal nemzedéket, polgárosodást képviselő fiatal kormányzat, amelyiknek az első munkanapon az asztalra kellett volna csapnia: mi nem hagyjuk, hogy becsapják a fiatalokat! De még másnap, harmadnap sem csaptak az asztalra 1998- ban: uraim, elvtársaim, tisztelt elődeink a kormányzásban, ez az egész szociális lakástámogatási rendszer egy nagy smafu! Hiába ígérnek itt egy háromgyerekes családnak új lakásvásárlásra 2,2 millió forintos szociálpolitikai támogatást, ha egyszer ebben az országban egyszerűen nincs új lakás! Sőt! Az 1999- es esztendő minden idők abszolút negatív rekordját hirdetve messze alulmúlta a korábban is szánalmas lakásépítési adatokat. S zóval, nem volt asztalra- csapás! De egy, másfél esztendő alatt mégis csak megszületett egy viszonylag értelmesnek látszó lakástámogatási koncepció 2000. január 1 -jei bevezetésre szánva. Nem lett belőle semmi! Mert tiltakoztak az önkormányzatok, nincs idő a felkészülésre, sőt nincs mód a szükséges, csatlakozó helyi anyagi erők biztosítására az elszegényedett önkormányzatoknál... A szívünk szakadt meg a sok fájdalmas panasz hallatán. Különösen akkor, amikor afféle híreket hallottunk, hogy egy fővárosi kerület ön- kormányzata milyen szép és szabályos közbeszerzési pályázatot hirdetett meg 4 (azaz négy) luxusbiztonságú Volvo személygépkocsi beszerzésére a hivatal számára. Elmerenghettünk rajta: az önkormányzat dolgozói, tisztségviselői ezután az ingyenes pesti, kőbányai villamosok, buszok helyett Nagykanizsától Nyíregyházáig állandóan autózni fognak majd, hogy a luxusautók jól ki legyenek használva. A másfél milliós magyar Suzuki efféle célra szóba sem jöhet, csak a Volvó, darabonként 6-8-10 millióért, mert elsőbb ugye, a biztonság. Megérthető, ugyebár! E gy másik nagyobbacska önkormányzatnál az igen családbarát vezetőség a város utolsó bölcsődéjét is bezáratta, és nagyjából ezzel egyidejűleg ugyanezen vezetőség tucatnyi családbarát főpolgára fölmarkolt a pénztárnál adók és illetékek sikeres beszedésének formális indoklásával akkora summát, amelyből bőségesen működhetett volna 1-2 esztendeig az utolsó bölcsőde legalább... De még a látszatok megőrzésére sem törekszünk, csak az ásatag szövegek maradnak a családbarát politizálásról. S ahogy bölcsőde nincs, új lakás sincs, új lakás- támogatási rendszer sincsen. Majd lesz! Ha a szegény, amúgy is túlterhelt önkormányzatok majd felkészülnek. A kormányzat belenyugodott: a kétezredik esztendőben tessék megelégedni az új jelzáloghitel-rendszer óriási lehetőségeivel. Alacsony kamatozású és hosszú lejáratú hitelhez juthatnak januártól az első lakásukra váró sokgyerekes fiatal családok. Nagyszerű! Hát pontosan ez kell... J aj, de mégsem! Az új év januáijától bizonyosan nem lesz ebből semmi, mert a magyar bankok sem tudnak ilyen gyorsan igazodni a kormány elképzeléseihez. ők is türelmet és felkészülési időt kémek. Megkapják, és így január elején, ahogy jelentős összegű, a mai árakhoz, piaci viszonyokhoz igazodva gyed nincs ■ a szerény jövedelmű fiatal anyukának, ugyanúgy a lakásálom is illúzió marad. Egyrészt, mert nyilvánvaló a halogatás, másrészt már ők jó előre látják, hogy a közreműködő kereskedelmi bankok miféle magas jövedelmekről kémek majd igazolást, ahhoz, hogy folyósítsák a hosszú lejáratú olcsó hitelt. Természetesen most is csak új lakásról van szó, arra lehet hitelt kapni, ami köztudottan nem létezik. Tessék, lehet vásárolni! Ha az építkezésekhez is lehet pénzt kapni, hogy legyen sok új lakás, akkor meg az a gond, hogy telek sincs. Vagy ha volna is, akkor Békésben, Szabolcsban és Nógrádban csillagászati árakon üzletelnek vele, a már korábban polgárosult polgárok, benzinkutak, vagy üzletközpontok létesítésére. S emellett valószínűsíthető az is, hogy a kormányzat a bankokat nagyvonalúan „felkonszolidálja” még, nehogy ők legyenek vesztesek a kockázatos pénzpiacokon. Ugyan ki mondaná el kétezer első napjaiban a mai Magyarországon a mackót vivő miniszter úrnak, hogy még a mohó maffiák Dél-Olaszországában is léteznek olyan népi bankárok, „ramariellók”, akik az ifjú házasokat ellátják olcsó hitellel, mert igen komolyan gondolják, hogy Olaszország, a haza jövője érdekében minden segítséget meg kell adni a fiataloknak az otthonalapításhoz... Mindenesetre, Magyarországon várni kell. Emberi léptékű családtámogatási, gyermekgondozási díjra is, a lakásszerzés alkalmára is. Csak az új mackóra nem kell várni, a mackó az itt van, és rögtön január elsején el lehet hozni a boldog mosolyú, a negyvenes éveiben is szép kismamának és az egészséges újszülöttjének. A gyorsan, pontosan mackót hozó miniszter „bácsi” a kedves gesztuson túl bizony azért jött a kamerák, mikrofonok elé, hogy elmondhassa a rádiónak, a tévének, az országnak, hogy a kormány újra csak türelmet kér, hogy nem lehet egy csapásra minden vágyálmát teljesíteni. Nem olyan egyszerű ez a fránya családtámogatás, szociálpolitika, mint egy új minisztérium, vagy főhivatal létrehozása, amely már ennek a fiatal kormányzatnak is nagyszerűen megy. A z új esztendő első játékmackója, mint szerény ajándék mosolyog a kórházi ágyon; ez az élet rendje... Az új év, kétezer első napjaiban is. Erdős István „Érzelmi” számítógépezés A számítógép általában szenvtelen tárgyilagosságáról ismert, ám abban az esetben, ha az IBM cég egyik kísérleti központjában fejlesztés alatt álló szerkezet elterjed, hamarosan érzelemben gazdag kapcsolatot fejleszthet ki használójával. Amint arról a New York Times beszámolt, az Emotion Mouse-nak, érzelemegémek elkeresztelt berendezés külsőre a számítógépek kezelésére szolgáló többi egérhez hasonlít, ám sokkal többet tud. A szerkezet méri kezelője bőrének hőmérsékletét és elektromos ellenállását (ami változik a verejtékezés révén), az illető szívritmusát, elemzi kis kézmozdulatait, és az információkat betáplálja a PC-be. Mindez együtt a használó lelkiállapotának jelzését teszi lehetővé, hasonlóan a poligráfhoz, ismertebb nevén a hazugságvizsgáló géphez. Wendy Mark informatikus, aki az IBM-nél kifejlesztette az új eszközt, úgy vélekedik: ahhoz, hogy a számítógépek alkalmazkodjanak a felhasználóhoz, többet kell tudniuk róla. - Előfordulhat, hogy egy adott napon jobban fogunk hatni számítógépes egerünkre, mint bárkire. A kutatók azt remélik, hogy az érzelmeket jelző információkat a szilikon hideg számításával kombinálva javíthatják a kapcsolatot az emberek és számítógépeik között. A PC, ha érzékeli kezelője lelkiállapotát, funkcióit úgy módosíthatja, hogy csökkenti a frusztrációt, például amikor használója kimerül, előállhat annak kedvenc játékával, illetve a lelkiállapottól függően gyorsítja vagy lassítja a gép a saját működési sebességét. A módszer hívei szerint az érzelmet mérő PC terápiás eszközzé is válhat. Az Emotion Mouse csak egyik terméke az „érzelmi komputerezésnek”. Ez a berendezés már a második nemzedékénél tart. Minden egyes érzelemegeret meg kell tanítani gazdájának értékelésére. Az új kezelők fél óráig dolgoznak vele, közben videofilmeket néznek, felolvasásokat hallgatnak és felkérésre például életük boldog vagy boldogtalan pillanatait elevenítik fel gondolatban. így a számítógép felméri érzelmi skálájukat. Ezt követően a speciális egér mintegy 75 százalékos biztonsággal képes megállapítani, milyen hangulatban van gazdája. Az eszköz ma még kísérleti kuriózum, de talán nincs messze az idő, amikor nem csupán számítógépekben használják majd. Például a gépkocsi kormányába beépítve jelzést adhat, ha a vezető kimerültnek tűnik, vagy a kulcskarikába szerkesztve riaszthat, ha a kulcs tulajdonosa hirtelen megrémül (például ha lakásába lépve betörőt lát). Az érzelmi komputerezésnek azonban veszélyei is vannak. Különböző hatások azonos reagálást válthatnak ki és ezeket a jelzőberendezések félreérthetik - ezért olyan kontrollra lenne szükség, ami már alaposabb vizsgálatot tenne szükségessé. Az emberek érzelmi kémkedésnek tekinthetik a chipek ilyetén felhasználását: tehát csak olyasmiről lehet szó, amiről a tulajdonos maga dönti el, bekapcsolja vagy sem. Viszont a felhasználási lehetőségek igen szélesek. A számítógépes játékok alkalmazkodhatnak a játékosok lelkiállapotához. Döntő korszak kezdetén Kevesen érzékelik, hogy döntő jelentőségű korszak küszöbéhez érkeztünk. Igaz, az is szükséges, hogy az ítéletalkotáshoz esetleg több emberöltő tapasztalata álljon mögöttünk. Nem hivalkodásból mondom ezt, de a hosszú idő különös meglátásokhoz vezethet minket. Sokat foglalkoztam a sokak által kinevetett jövendölésekkel és bevallom, velük együtt nem egy alkalommal én is csak mosolyogtam. De végső konklúzióként egyvalami megmaradt bennem és évek óta már hitvallásommá is lett, hogy nehéz idők következnek, hogy milliók pusztulásával számíthatunk, ha sürgősen nem térünk lehetőleg mindannyian jól felfogott érdekükben Istenünkhöz. Hát nem mond nekünk semmit, hogy az utóbbi két világháborúban százmilliók vesztették életüket, hogy a környezetszennyeződés, a gyakori földrengések, a megállíthatatlannak tetsző háborúk, az atomveszély, az egymás iránti gyűlölet világkatasztrófához vezet? A terrorizmus, az erőszakos események száma napról napra nő? Az erkölcstelenségnek nincs gátja, a személyi biztonságnak nincs garanciája? A bűn fogalmának újabb magyarázói születtek, az embereket szédítő új vallásoknak se szeri se száma. Szűnőben a szülői tisztelet és tekintély, elhalványodott a megtermékenyített emberi pete értéke, egyre másra hullanak szét a családok. Hová érkeztünk? Senkit sem akarok megbántani, de leghelyesebbnek hangzó szó: a „satanizmus” rettegett korszakához érkeztünk. Sokan nevetnek most ezen. Szomorú vagyok, mégis úgy érzem, írnom kell erről a kérdésről. Szomorúságom akkor enyhül, amikor tanulmányozások, tapasztalatok megérlelték bennem: egyetlen világnézet követése hozna boldogságot az emberiségnek. Ennek megértésére írom: Istennek úgy tetszett, hogy szabad akarattal ruházta fel az emberiséget. Megengedte, hogy maga döntsön sorsa felett. Nem szólt eddig bele. De előírta és tudatosította, mit vár az embertől. Kívánságai között vannak nem tetsző és nem egykönnyen teljesíthető feltételek is, de éppen ez adja meg a beígért boldog leendő új, azaz mennyei élet elérhetőségének lehetőségét is. Hogy ennek érdekében egy kicsit vállaljuk a nehézséget, főleg a rosszra hajló különféle ösztöneink legyőzésében. „A mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják azt magukhoz”. Ez a szent erőszak a kulcsa a győzelemnek. A gyengék sajnos megítéltetnek, nem lehet lehetőségük a boldogságra. A büntetés helyén, amit mi pokolnak hívunk, ott szenvedhet a diplomata, a világ vezető állam- férfia, bankár és miniszter, képviselő, közhivatalnok éppen úgy, mint az egyszerű dolgozó, a pap, a családfő, családanya, vagy a már öntudatra ébredt gyermek. Itt nincs protekció, vagy válogatás. Isten mindenkinek megadja a mennyek országa elnyerésének a lehetőségét. Aki ezt elutasítja, csak magára vethet. Ez a felfogás az Istenbe vetett hitre épül, törvényeinek elfogadásán alapszik. Ó, ha ezt mindenki megértené el elfogadná. A hitetlen ember nem csak Istenben nem hisz, de a sátánban sem. Viszont a sátánnak az a legfontosabb trükkje, hogy mindenkivel igyekszik elhitetni, hogy ő nem létezik. Hogy ő csak egy ijesztős mesebeli lény, akitől nem kell félni, hisz ő nincs sem a földön, sem a pokolban, de sehol a világon. Azok, akik a sátán szerepét kiiktatják a katasztrófák előidézőinek sorában, azok nem a sátánt, hanem a gonosz emberek praktikáit okolják minden baj elő- idézőjeként. Kétségtelen, hogy a sátán által megfertőzött világ megrontói emberek. Testük és lelkűk van. De a legtöbb tagadja a világteremtő Isten létét, nem ismeri el világfenntartó és kormányzó urának, nem hisz a halál után beálló megítéltetésben és a maga fogalmazta elmélet alapján azt mondja: csak ez a földi élet az érdekes, itt kell jólétben és boldogságban élni, mert a halál után már nincs semmi, nem von ott senki felelősségre. Az ilyen gondolkodású emberek az Űr Jézust nem tekintik Istenfiának, csak egy történelmi, egyébként egyszerű embernek, nem hisznek benne, mint megváltónkban, aki a jókat a mennyei boldogsággal jutalmazza. Minden gonoszság hátterében a hívő ember a sátánt látja. Nagyon megnyugtató, hogy vannak olyan vallások, hogy közel érzik magukhoz Szűz Máriát és hívei hisznek a Szűzanya segítőképességében, aki számtalan földi megjelenésével bátorít és biztat, ne hagyjuk fel a reményt, változtassunk helytelen magatartásunkon, amit imával, önmegtagadással, az isteni parancsok betartásával elérhetünk. Akkor az ő újabb közbenjárására még megváltozhat a világ szomorú képe, mert Isten annyira szereti az embert, hogy meg tud engesztelődni, le tudja fogni a sátán kezét és megengedi, hogy az engesztelő emberiség egy boldog földi életben is, tartós békében élhet Isten szeretetében. Kamarás József Balassagyarmat Ismét vita 1956-ról Az 56-os Emlékbizottságnak az Egyesült Államokban élő három tagja -Gereben István, Lipták Béla és Váraly- lyai Gyula - az MTI-hez eljuttatott nyilatkozatában ítélte el az „1956 - A forradalom igaz története” című, Szalay Róbert által írt könyv azon vonatkozásait, amelyek megítélésük szerint az 56-os forradalmat „a nemzetiszocialista ideológia megnyilvánulásaként igyekeznek feltüntetni”. Szerintük Szalay Róbert az említett munkában a kommunista rendszer elleni küzdelem kezdeteiről, gyökereiről szólva, a következő megállapítást tette: (1944 októberében) „Szálasi Ferenc és a Hungarista Mozgalom vette át a hatalmat és állt élére a bolsevizmus elleni nemzetvédő harcnak, ami egyben Európa védelmét, az európai kultúra védelmét is jelentette az ázsiai barbársággal szemben.” Szalay szerint az oroszok ellen már 12 évvel korábban is harcot folytató emberek közül kerültek ki 1956- ban „a forradalom legkövetkezetesebb, legelszántabb harcosai”. Gereben, Lipták és Várallyai a nyilatkozatban aggodalmát hangoztatta amiatt, hogy Szalay munkáját a könyvet kiadó 56-os Magyarok Világtanácsának elnöke „hitelessége” miatt méltatta.-„Forradalmunk nem válhat a napi politika eszközévé, a XX. század legdicsőbb magyar eseménye nem prostitu- álható a múlt század legsötétebb, legembertelenebb szakaszának igazolására” - írták nyilatkozatukban.
