Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-11 / 8. szám
2000. január 11., kedd jlsZÉCSÉNY Lesz-e síparadicsomunk? (Folytatás az 1■ oldalról) a fű, ha nem hoz valaki alkatrészt, akkor napokra is megállhat valamelyik berendezés. Amikor a problémákat fel lehetett volna vetni a síklub összejövetelén, a majd’ félezer tagból csak vagy tucatnyian jöttek el. A hó tökéletes, de tény: a hódeszkások bizony buckákat építenek helyenként. Kellene egy gép, amely karbantartaná a pályát. S nem lenne baj, ha a nyugati pályákhoz hasonlóan itt is működne hóágyú, ezzel is ki lehetne tolni egy kicsit a szezon határát. A másik terepen még rosz- szabb a helyzet. A bevezető út az esőzések során megrongálódott, egy kidőlt fa pedig hónapokig veszélyeztette az arra közlekedőket. Eresztvényben még mindig kampós felvonó üzemel, amelytől sokan idegenkednek. A pálya csodás, akár versenyeket is lehetne rendezni ilyen időben, ám nincs a közelben illemhely, a Domyayt pedig gazdátlanul hagyta a tulajdonosa.- Áramot is csak nehezen tudtunk szerezni, de végre van - meséli Almáshegyi Béla, a felvonó üzemeltetője. - Itt már régen megérett a helyzet egy fejlesztésre, de ahhoz nem elég egy civil szervezet: a városnak, a megyének is támogatni kellene az elképzelést, sőt, a helyi üzemeknek is, mint régen. Akkor lehet itt idegenforgalom, meg síoktatás, sőt, versenyek is. Addig meg örülünk, hogy még mozog a felvonó, s nem viszik haza a „feledékenyek” a kampót. Eresztvényben a terep lehetőséget kínálna a pálya meghosszabbítására is, de új, tányé- ros felvonóra is szükség lenne mielőbb. Van, aki szerint egy lanovkát kellene építeni, hogy télen-nyáron hozza a bevételt, mások szerint ez kivihetetlenül drága. A pénz pedig a legfőbb úr e kérdéskörben.- Ellentétes folyamatoknak lehetünk tanúi - ültet le Fürjesi Tamás, a síklub nemrég megválasztott elnöke. - Egyfelől felértékelődnek a pályáink, hiszen mutasson nekem valaki a közeli országokban olyan sípályát, ahol 500 forintért fél nap síelhet valaki! Mellesleg ez a tarifa az országban is a legalacsonyabb. Sokan járnak a külföldi síparadicsomokban, s igényszintjük is természetes módon ehhez igazodik. Csakhogy a berendezések ezt a strapát nem bírják. Megtudom, milyen kalandos úton jutottak be az országba annak idején a szilváskői felvonók hajtóművei, hogyan készültek valamikor a szénbányák üzemeiben - besztercebányai mintára - a felvonók acél- szerkezetei.- Vezetőtársaimmal mindezt lelkesedésből csináljuk, mások, meg a magunk örömére. Új helyzet van, ezt látni kell. Az is öröm, hogy a felvonók még* működnek, de meg kell céloznunk egy magasabb színvonalat. Ehhez elengedhetetlen, hogy a síklubot, mint közhasznú szervezetet bejegyezze a bíróság, hiszen sokan adakoznának, ha ez adókönnyítést eredményezne számukra. Felvázoltunk egy középtávú programot is, amelyhez folyamatosan pályázunk. Az már nem rajtunk múlott, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium elutasította beadványunkat, a területfejlesztési tanácstól viszont nyertünk 700 ezer forintot. Első lépésként megvásárolunk egy hómegmunkáló gépet, amely még a januári időszakban kikerülhet Szilváskőbe. Szeretnénk beállítani egy hóágyút is, majd fokozatosan sor kerülhet az ereszt- vényi felvonó cseréjére, s minden egyéb, reális igény kielégítésére. A folyamat még csak most kezdődött, nem lehetünk türelmetlenek. Nagyon örülünk annak, hogy sokan érzik szívügyüknek a két pályát, ez reményt kelt a jövőt illetően is. Füijesi Tamás szerint egy civil szervezettől többet elvárni nem szabad. Nyereségérdekeltségben pedig nem célszerű üzemeltetni a két pályát, mert veszteség esetén még a vasat is eladná az, aki ezt megpróbálja. Tervek persze vannak bőven: jelzőlámpás irányítás a szilváskői bevezetőhöz, hangosítás megteremtése, a hóeltakarítás megszervezése, a Domyay visszaszerzése, szóval, egy más minőségi szint kitűzése. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a város és a megye vezetése is meglássa az igényt, hiszen egy civil közösség fejlesztő ereje véges. A síklub folyamatosan kíván pályázni, reméljük nagyobb sikerrel.-Megmondom őszintén, a jelenlegi körülmények között még propagandát sem akarunk csinálni, mert a két pálya a teljesítőképességének határán van - mondja az elnök - Egy biztos, ha nem lennének önzetlen cégek, tenni akaró klubtagok, jó képességű sportolók, példamutató elődök, a síkultúráról már csak szép emlékként beszélhetnénk. Most egy új korszak kezdetének lehetünk tanúi, ám hogy ezt az utat végig is járhassuk, türelmet, s még több segítséget kérek mindenkitől, aki tehet e ragyogó szabadidős sportág fejlesztése érdekében. T. Németh László Megyei Körkép BÁTONYTERENYE 3. oldal Csöndesek a vasútállomások - Nógrádban műszakonként változó a sztrájkolok száma Vasárnap éjféltől állnak a vonatok FOTÓ: GYURIÁN TIBOR (Folytatás az 1. oldalról) a vonatokon szokásos mértékű volt az utasforgalom, probléma sehol nem merült fel, az állomásokon kevesebb az információt igénylő. Tóth István, a pásztói vasútállomás állomásfőnöke érdeklődésünkre elmondta, a Pásztó-Apc -Zagyvaszántó vonalon az éjszakás és nappali műszakban dolgozók 30 százaléka sztrájkolt. A Nógrád-vidéki Regionális Vasút balassagyarmati központjában Gere József üzletigazgatótól megtudtuk: az Aszód-Balassagyar- mat-Vác, illetve Balassagyarmat—Ipolytarnóc között két vonatpár közlekedik kora reggeli és az esti órákban. A sztrájkban részt vevők száma, műszakonként változó, annyit elmondott: a vasárnap éjszakai és hétfői nappalos műszak 125 dolgozója közül 38 vasutas nem vette fel a munkát. Elmondta: telefonkapcsolatban állnak a központtal, ha időközben a tárgyalások menetében pozitív változás történne, képesek rövid időn belül helyreállítani a közlekedést, normalizálni a regionális vasút forgalmat. * Csendes a vasút, sztrájkol a MÁV, a jellegzetes, „hírhozó” dallam csak nagy néha jelzi vonat érkezését. Baki László, állomásfőnök kérdésünkre mondta el, hogy a salgótarjáni csomópont dolgozóinak 35-40 „Pihennek” a szemaforok százaléka nem vette fel a munkát. Személyes véleményének hangot adva fogalmazta meg a következőket: — Ez a harang már rég nem értünk, hanem azokért szól, akik a tűzhöz közel vannak. A reprezentatív szakszervezeteket nemigen érdekli, hogy a málházók- nak meglesz-e a nyolc és fél százalékos béremelése vagy sem? Amikor így vegetálunk, mint most, nem a rongyot kéne rázni, hanem arról kellene beszélni, hogyan csináljunk többet. A tarjáni, Fő téri állomás csaknem élettelen, a büfé előtt sepreget egy asszony, a helyiségek ajtaját fürkészi egy ázsiai hovatartozású, tétova tekintetű nő. Vajon mi az úticélja, hová menne, morzsányi magyamyelv-tu- dással? A jegyárusítóhoz hajol, magyaráz, aztán csendben elhagyja a helyiséget. A taxiállomás felé indul. A sztrájk miatt közlekedési eszközváltással - vonat helyett autóbusszal - kénytelen Debrecenbe utazni az a két diák, aki tegnap tizenegy óra tájban az állomáson találkozott volna, ha egyiküknek közbe nem jön valami. Egy idősebb férfi csak huszonegyedikén akar majd vonatra ülni, de már most eljött az állomásra, hogy kérdezősködjön indulásról, csatlakozásról. Kétkedőn megjegyzi: - Ki tudja, mi lesz később? Nyílik a váróterem ajtaja, kilép az egyetlen várakozó. Meglehetősen komor tekintetű férfi, kezében jókora tömött szatyor, léptei nagyon is határozottak. Mégis téved, aki úgy hiszi, hogy utazni készült. Nem foglalkozik ő mások problémájával, a magáét veti fel:- Csóró vagyok, meg hajléktalan, ez itt a baj. H. E.-Sz. Gy. S.-M. J. A rendkívüli testületi ülésre csak azok nem mentek el, akik összehívatták azt Tisztelet(díj) nélkül dolgoznak (Folytatás az L oldalról) szabályzatukat 1998 októberében módosítottak, eszerint: a képviselő, ha képviselői feladatának és a ckö megbízásának eleget tesz, tiszteletdíjban és természetbeni juttatásban részesíthető'. Az elnök azonban hozzátette:- Sajnos nem értik meg, hogy kötelességemnek tartom, azt a pénzt, amit az államtól kapunk, működésre kell fordítanunk. Elmondta azt is, tavaly 550 ezer forintot kaptak. Ha ebből juttatásokat fizetnének ki, veszélybe kerülne az önkormányzat működése. (Emellé egyébként még pályázati támogatásokat sikerült megszerezniük.) A fontossági sorrend élén az áll, hogy az iroda működjön. Hranek utalt a távolmaradó két képviselő beadványára. Berki és Csik új pontként szeretné bevenni az szmsz-be azt, hogy havi 2500 forintos tiszteletdíjat kapjanak a képviselők, valamint útiköltség-térítést illetve buszbérletet, ha a testületi ülések és a lakóhely közötti távolság meghaladja a három kilométert. Az elnök szerint ez évi 420 ezer forintos kiadást jelentene, és a pénzügyi helyzetre utalva azt is hozzátette: ha a ckö olyan döntést hoz, ami veszélybe sodorja a testület működését, azt a jegyző felülbírálhatja. Áz elnöktől azt is megtudjuk, képviselőtársai mostanában már nem is tőle kérnek tájékoztatást, hanem az önkormányzattól, mert nem hiszik el, hogy nincs tiszteletdíj. Amivel kapcsolatban azt is megjegyzi: -Természetesen jó lenne, ha mi is kapnánk pénzt, de ahhoz eleget kellene tenni a minimális elvárásoknak is. Felidézte, felosztották a fogadónapokat, amit nem tartottak be a képviselők. Delegáltak képviselőket a bizottságokba, Csik Károly nem fogadta el a felkérést. Ä Bajcsy úti irodán rendszerint Hranek és Botosné található meg. Az anyagiakról még elmondta, tavaly országos és megyei viszonylatban is sok útjuk volt, de egyetlen forintot sem számoltak el kiküldetési pénzként. A beszámolóról már volt szó, az idei költségvetéshez fölösleges összehívni rendkívüli ülést (egyébként a beszámoló miatt is), nézzük még a személyi kérdéseket. Ezen belül arról van szó, hogy Radics Ágnes 1999 februárjától beteg, a munkában sem tud részt venni. A rendkívüli ülés összehívását kezdeményező képviselők javaslata az: gondoskodni kell róla, hogy az ötfős testületi létszám teljes legyen. Csakhogy az érintett nem mond le (ő is kéri a tiszteletdíjat), visszahívására pedig nincs mód. Körülbelül eddig jutottunk, amikor fél 12-kor az elnök határozatképtelenné nyilvánította az ülést. Dudellai Ildikó Elmúltak az ünnepek - Szép rendben várnak a kidobott fenyők a sorsukra Salgótarjánban. A VGÜ korszerű berendezéssel dolgozza fel őket fotó: gyurián tibor A SAPARD-program zárófázisának egyeztetése Salgótarjánban Önmagától nem gyógyít a tőkeinjekció (Folytatás az 1. oldalról) fejlesztését tartalmazza. Ezután következik a mezőgazdasági vízgazdálkodás, erdészeti tevékenység komplex fejlesztése és korszerűsítése, valamint a környezetkímélő alternatív jövedelemszerzést biztosító mezőgazdasági tevékenységek fejlesztése, diverzifikációja, gazdálkodói csoportok létrehozása. Az öt prioritás között szerepel a természeti és kulturális értékek megőrzése, védelme, a természetbarát turizmus erősítése, a vidéki infrastruktúra korszerűsítése, a falumegújítás, falufejlesztés. Ugyancsak a legfontosabb célkitűzések közé került az új gazdasági kihívásoknak megfelelő emberi erőforrások fejlesztésének támogatása, a hátrányos társadalmi csoportok emberi erőforrásainak fejlesztése, a kisebbségi létből eredő hátrányok csökkentése és a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása. Végül, de nem utolsósorban prioritást élvez a civil társadalom megerősítése, illetve új közösségek létrejöttének támogatása, a civil szervezetek bekapcsolása a térségfejlesztési feladatok alakításába, végrehajtásába, a közösségek együttműködésének fejlesztésével. A n. programfázis ismeretében a stratégiai program kidolgozását irányító kistérségi munkabizottságok vezetői sorolták fel kiegészítő, esetleges módosító javaslataikat. Czene Árpád (mezőgazdasági munkabizottság), Nagy Tamás (humán erőforrás munkabizottság), dr. Horváth István (kulturális örökség és turizmus munkabizottság), Domonkos Tamás (civil szervezetek munkabizottság) és Szabóné dr. Gál Zsuzsanna (infrastruktúra és környezetvédelem munkabizottság) olyan új, hasznos kiegészítéseket tettek, amelyeket - részben a határidő szorítására való tekintettel is - a programtanács helybeni egyeztetés után vezetett át a stratégiai program megfelelő pontjaiba. Dr. Kulcsár László, mintegy összegző reflexióként, azt hangsúlyozta, hogy az európai uniós tőkeinjekciók a segítségen túl felelősséget is jelentenek. Arra egyik szervezet, programmegvalósító sem gondolhat, hogy a pályázati pénzekkel, feledve a gondokat, félretéve a kreativitást, minden évben be lehet tömni a hiányzó „gazdasági lyukakat”. A támogatás tulajdonképpen a saját lábon való megállást, bizonyos esetekben a későbbi biztos ön- fenntartás megvalósítását segíti elő. B. M.
