Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-04 / 2. szám

2000. január 4., kedd Mozaik 5. oldal Iránban nem bánnak kesztyűs kézzel a bűnözőkkel Elmaradt a nyilvános kivégzés: kegyelem az utolsó pillanatban Nyilvános kivégzésre készültek vasárnap az iráni fővá­ros, Teherán egyik forgalmas útvonalán, de elmaradt az akasztás, mert az emberölésért elítélt kamasznak megbocsátott a gyilkosság áldozatának apja. Azért ítélték halálra a 17 éves Morteza Amin Mokaddamot, mert vita közben leszúrta egy hasonló korú társát. Hírügy­nökségi jelentések szerint az elítélt már ott állt az akasz­tófa alatt, kötéllel a nyaká­ban, megbilincselve, hamu­szürke arccal, szeméből pa­takzó könnyel, amikor a gyilkosság áldozatának apja jelezte az ítélethozó bíróság helyszínen tartózkodó képvi­selőjének, hogy megbocsát fia gyilkosának. Döntésében nagy szerepet játszottak az elítélt családtagjai, akik si­koltozva könyörögtek hozzá kegyelemért. Az Iránban honos iszlám törvénykezés szerint a halálra ítéltet az áldozat hozzátarto­zóinak megbocsátó nyilatko­zata mentheti meg végzeté­nek beteljesedésétől. Ez per­sze nem jelent teljes mente­sülést minden büntetés alól, csak a főbüntetést kerülheti el a tettes. Ilyen esetekben a bíróságnak új ítéletet kell hoznia. Az elítéltet ezúttal is visszavitték a börtönbe, hogy ott várjon egy hónapon belül esedékes új ítéletére. Azzal a mentőautóval szállították vissza a fegyházba, amelyet eredetileg azért rendeltek ki, hogy a kivégzés után hulla­házba vigye a holttestét. Ugyanazon a helyen készül­tek végrehajtani a halálos íté­letet, ahol a fiatalember elkö­vette a gyilkosságot - a for­galmas Damavand úton. Az út egy szakaszát a tervezett kivégzés idejére lezárták a forgalom elől. Egyébként igazi érdekesség - ha lehet ebben a helyzetben ezt a szót használni - hogy a „vérpad” egy teherautó lett volna, a „bitófa” pedig a járműre sze­relt daru... Mintegy négyez­ren verődtek össze megtekin­teni a hátborzongató ese­ményt. A tömeg véleménye megoszlott: egy része az el­ítélt anyjának könyörgését karolta fel, és kegyelmet kö­vetelt az elítéltnek, míg má­sok azt rivallták, hogy „újra ölni fog, ha nem végzik ki”. Kiribatin korábban volt éjfél - Ikerszülések is előfordultak Millenniumi babák: az elsőség kérdése Mint minden esztendőben, idén is ráirá­nyult a közérdeklődés az év első újszülöttje­ire. A 2000. év első babái már december 31- én déltájban meglátták a napvilágot - leg­alábbis közép-európai idő szerint. Budapes­ten még csak 13 óra volt, amikor Új-Zé- landra beköszöntött az új esztendő. Ottani idő szerint 0 óra 1 perckor született meg az év első babája - egy kisfiú - az Auckland vá­rosbeli Waitakere kórházban. A 4200 gramm súllyal született fiú a család negyedik gyermeke, három leány után. A rendben lezajlott szülést kö­vető vizsgálatokon a babánál rendellenességeket állapítottak meg és átszállították egy másik kór­házba. A szülők azt kérték, hogy a gyerek nevét és esetleges betegsége részleteit ne hozzák nyil­vánosságra. Az év első leánycsecsemője - Tupou Ta-ane Fetuani - 9 perccel később született, ugyancsak Aucklandban, bár a család nem új-zé- landi, hanem a Tonga-szigeteken él. ő a család hetedik gyermeke. (Az aucklandi babák persze csak akkor lesznek a 2000. év első gyermekei, ha bebizonyosodik, hogy az előző óra folyamán senki nem született a Tongai Királyságot, illetve a Kiribati Köztársaságot alkotó szigeteken. E tér­ség ugyanis másik időzónához tartozik, egy órá­val korábban lépett 2000-be.) Több ikerpár is született úgy, hogy az egyik gyermeket még 1999-re, a másikat már 2000-re kellett anyakönyvezni. Berlinben akkor hozta vi­lágra gyermekeit a bolgár származású Emilyia Dogrusioz, amikor az utcákon hárommillió em­ber épp az új esztendő érkezését üdvözölte látvá­nyos külsőségek közepette. Az idősebbik fiú, Milcem - négy perccel éjfél előtt, öccse - Mircan - pedig egy perccel éjfél után érkezett. Az év első németországi babája azonban nem Mircan lett: szintén Berlinben, az irgalmasok kórházában az éjfél utáni első másodpercekben jelentették be Florian Vincent világrajövetelét. Az Amerikai Egyesült Államokban is született éjfél előtt és után néhány ikerpár egy-egy tagja. Az oklahomai Enid baptista kórházától a kis Jacob és Joshua babakelengyét és három hónapi ingyenes nővér­szolgálatot is kapott, mivel Joshua a kórház idei első babája lett. Seattle-ben is, a Virginia állam­beli Fairfaxban is született így egy-egy ikerpár. Az anyakönyvek szerint Indianapolisban is szüle­tett ilyen ikerpár - de ott egy kis turpisság van a dologban: amikor a vizsgálatok azt mutatták ki, hogy császármetszéssel kell világra segíteni a magzatokat, a szülők rávették az orvosokat, hogy a műtétet az éjfélt megelőző percekre időzítsék. Washington állam első babája - Diana Teresa Asensio - 30 másodperccel éjfél után született, guatemalai szülőktől. Diana Teresa ezerdolláros takarékkönyvet kapott a kórháztól, babakocsit és 500 dollár értékű bébiétel-utalványt. Ibrahim és Cemile Akcar tizenkettedik gyer­meke éjfél után egy perccel született Törökország délkeleti részén, Mus városban. A kislány neve „Ikibin”, vagyis „Kétezer” lett. Végzetes hegymászás Nem lépett át az új évszázadba az az ötvenötéves német turista, aki sokadmagával Afrika legmagasabb hegységében, a Kili­mandzsárón akarta köszönteni az újévet. A müncheni férfi, miután feljutott a csúcsra, szilveszter délben összeesett és meghalt. Halálát feltehetően keringési probléma okozta. A tanzániai hatóságok szerint a 2000. év első napján egy amerikai nő vesztette életét a Kilimandzsáró legmagasabb hegy­csúcsán, az 5891 méter magas Uhurun. Szilveszterre mintegy ezer európai, japán, afrikai és amerikai turista akart feljutni a Kiliman­dzsáróra, hogy ott köszöntsék az új évet. Közülük 33-at kellett egészségügy ellátásban részesíteni. A főszezonban, november és január között 400-700 turista mássza meg a Kilimandzsárót. A vál­lalkozásnak a múltban számos halálos áldozata volt. Az alpinisták fele már 3000 méteres magasságban megbetegszik: légzési nehéz­ségei támadnak, fejfájása van, szédül, felkavarodik a gyomra. Ilyen esetben többnyire kénytelenek abbahagyni a hegymászást. Temetkezés a tábornokok közé Ki volt az a Radetzky? Hogy létezett egy bizonyos Radetzky, akinek a nevét idősebb Johann Strauss in­dulóban örökítette meg, azt idén már legalább annak a 40 országnak a zenekedvelői tudják, akik nézték a Bécsi Filharmonikusok hagyo­mányos újévi koncertjének közvetítését, amely mindig a Radetzky-indulóval ér vé­get. De ki volt Radetzky? Josef Wenzel Radetzky gróf (1766-1858) kora egyik nagy hadvezére és a császári hadse­reg kalandos életű főtisztje volt, aki nem csak a hadvise­lésben, hanem a kártyaasztal­nál és a szebbik nem kegyei­ért folytatott harcban is kitett magáért. Bár az utóbbi téren nagy hímévre tett szert - nyolc tör­vényes, és állítólag ugyan­annyi törvénytelen gyermeke volt, s vagyona felét tarokkon vesztette el - ám a történe­lemkönyvekbe azért került be, mert a népekxsatájában, Lip­cse mellett vereséget mert Napóleonra, 1848-ban a cus- tozzai ütközetben megmen­tette a monarchiát, és 1849- ben győzött Novaránál. Halálában azonban még életénél is érdekesebbnek bi­zonyult. A nagy hadvezér ugyanis még életében eladta holttestét. A vevő egy bizonyos Josef Pargfrieder nevű kereskedő volt, aki a marchfeldi kastély kertésznőjének gyermekeként jött a világra és az uralkodó­ház által soha nem cáfolt hí­rek szerint II. József császár törvénytelen fia volt. A had­sereg egyenruha- és cipőszál­lítójaként hatalmas vagyonra tett szert, és leghőbb vágya az volt, hogy kora leghíresebb hadvezérei mellett temessék el. Felajánlotta hát, hogy kifi­zeti Radetzky 50 ezer arany adósságát, ha az hajlandó a Bécstől 50 kilométerre lévő kicsiny Kleinwetzdorfban, a Pargfrieder-kastély mellett épített Hősök hegyén eltemet- tetni magát. Radetzky az 50 ezer ara­nyért lemondott a várható szép állami temetésről. A ve vőnek azonban sokáig kellett várnia: a hadvezér 83 évesen még a novarai csatában har­colt, 91 éves korában vonult vissza, és még egy évvel ké­sőbb hunyt el. Bár Radetzkyt a császári Kapucinus-kriptában várta nyughely, az uralkodó kényte­len volt tiszteletben tartani hadvezére végrendeletét és a temetésre a Pargfrieder-bir- tokra utazni. Ott nyugodott akkor már Maximilian von Wimppfen vezérkari főnök is, akinek Pargfrieder szintén adósságok kiegyenlítésével vásárolta meg földi maradvá­nyait. Ám Ferenc József nem tűr­hette, hogy hadvezére egy magánbirtokon nyugodjon, így feltételül szabta, hogy a; Hősök hegyét ajándékozzák neki. Ami mára komoly gon­dot okoz, hiszen az évente tízezer ember látogatta temető az egyéb császári javakkal együtt állami tulajdonba ke­rült a monarchia bukása után, és 1997-ben egy takarékos- sági csomag megvonta a te­metőtől az állami támogatást. A közben lovaggá ütött Pargfrieder 1863-ban, Ra­detzky után öt, von Wimpffen után nyolc évvel hunyt el, és ma is ott nyugszik a két had­vezér között. A sírokat ma támogatás híján a falu ápolja. a KÖVET' h BANK TI xt FELVESSZÜK A RITMUSÁT Wr CIB BANK Budapest Baja Barcs Békéscsaba Debrecen Dunaújváros Eger Gödöllő Gyöngyös Győr Hódmezővásárhely Kaposvár Kecskemét Miskolc Nagykanizsa Nyíregyháza Orosháza Pécs Salgótarján Szeged Szekszárd Székesfehérvár Szolnok Szombathely Törökbálint Vác Veszprém Zalaegerszeg CIB© 0640 242242 A BANGA COMMERCIAIE fTAUANA - CSOPORT TAGJA

Next

/
Thumbnails
Contents