Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-07 / 5. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 2000. január 7. péntek 7. oldal Unokáit szeretné boldognak látni a karancsberényi nyugdíjas asszony Sokat jelent a valahová tartozás Salgótarján és Vidéke Áfész tanácstermében nyugdíjas-találkozóra összehívott, összegyűlt volt Áfész-tagok, ma nyugdíjas tagok közül néhányukkal életükről, elfoglaltságukról beszélgettünk.-Tizenöt évvel ezelőtt lettem nyugdíjas a Salgótarján és Vidéke Áfész savanyítóüzemétől- kezdi a beszélgetést Földi Rozália, miután abbahagyta a Nógrád Megyei Hírlap olvasását. - Megrendeltem, de nem hozták rendszeresen, ezért nagyon megharagudtam és lemondtam. Amint látja, mégis hűséges maradtam: most példányonként veszem. - Földi Rozália együtt lakik a lányával, az unokáival. Egyikük nemrég szerelt le, a másikuk munka- nélküli. Szeretett unokák-Nágyon szeretetreméltóak - állítja a nagymama. Hetvenhat éves vagyok, nekem nem kell semmi, csak a szép szó. Salgótarjánban, az Idegérben lakik. A nagy portát és a kertet ötven százalékban ő tartja rendben, másik ötven százalékát a gyerekek. A kerti és a házimunkák elvégzése mellett szakít időt olvasásra is.- Jár nekem néhány újság, és- mint említettem - megveszem a Nógrád Megyei Hírlapot is. Addig olvasgatok, míg el nem alszom. A tévében a sorozatokat szeretem, de szívesen nézem a természetfilmeket is.- Önnek van unokája? - kérdi kisvártatva, majd így folytatja: - Ha lesz, ön is megtudja, hogy milyen nagy örömet jelentenek!-Nem voltam munkaképes, amikor a karancsberényi Fehér Akác nevű presszóból nyugdíjba mentem. Annak már húsz éve — folytatja Kovács Sán- dorné, a Salgótarján és Vidéke Áfész volt dolgozója, jelenleg is tagja.- A nyugdíjaséletre való átállás nem jelentett számomra gondot, mert a helyi áfész intézőbizottságának elnökeként rendszeresen tartottam a kapcsolatot a tagokkal. Ők segítettek átvészelni életem tragikus időszakát. Akkor is úgy jöttek hozzám, mint most. Ha valamelyik tagunk meghal, az ezzel kapcsolatos ügyintézésben kérik közreműködésemet. Tudom, hova, kihez kell mennem. A központban is nagyon segítőkészek. Sokuknak még útiköltségre sincs pénze. Kovács Sándomé kilenc éve él egyedül. Egy lánya volt, aki tragikus körülmények között hunyt el.-Nagyon sok megpróbáltatáson mentem keresztül. Szerencsére mindig magamra találtam. Ami szabad időm van, azt a két unokámra fordítom. A nagyobbik a huszonhárom éves Ildikó elvégezte a főiskolát, Karancsberényben lakik. A kisebbik, a Judit velem van. Szívesen fogadnak el tőlem minden jó tanácsot, nagyon becsülik segítségemet. Egyébként csak annyit dolgozok, amennyit megenged az erőm. Szabad időmben szeretek olvasni. Gyenge szemeim miatt nem nagyon tudok hosszabb ideig a betűk rabja lenni. A Nógrád Megyei Hírlapnak régi olvasója, előfizetője vagyok.- Mire telik a nyugdíjából? . - Egyterű asszony módjára meg lehet élni belőle.- Kovács Sándomé 66 éves. Mire vágyik az életben ? Lelkierőt adnak- Részemről semmire. Nem is foglalkozok magammal. Nagyon örülnék, ha unokáim boldogok lennének. Ők adtak, adnak lelkierőt a nehéz idők átvészeléséhez.- A jánosaknai külszíni fejtésnél töltött idő után jöttem az áfész központjába dolgozni kontírozó könyvelőnek. Betegségem miatt három évvel hamarabb mentem el nyugdíjba, tizenhét évi munka után.- Nehéz volt megszokni a hirtelen jött sok szabad időt?-Nem volt könnyű az átállás. Eleinte nagyon hiányzott a közösség, évekig bejártam volt kollégáimhoz, akik mindig szívesen fogadtak. Nem csak a mi kollektívánk, hanem mindany- nyian jól érezték magukat, akik itt dolgoztak - idézi fel kellemes emlékként a nyugdíjas-találkozó megkezdése előtt Csakajda Ferencné, majd kisvártatva így folytatja: - Ahogy szaladtak el az évek, úgy mentek el a kollégák. Szívesen dolgoztak-A fiatalabbakat nem ismertem, ők sem engem. Nagyon jó volt az áfésznél. Igaz, sokat kellett dolgozni, de jó szívvel, szívesen tettük. Az ember életében sokat jelent, ha valahová tartozik. Most is ezt érzem ezen a találkozón, s ez nagyszerű dolog. A nyugdíjas kontírozó könyvelő asszonynak két lánya van. Az egyik az Alföldön tanár, a másik pedig másutt iskolatitkár. Havonta 23 ezer forint nyugdíjat hoz neki a postás.- Nagyon kevés. Kiegészítésként férjemmel együtt kerámiát árulunk. A családtól kapjuk, az Alföldről hozzuk. Egy elhunyt és három jelenleg élő áfész-vezető felajánlott pénzéből, hozták tótr9 a, támogatási alapítványt. Az új esztendőben a szövetkezet fizeti majd utána a kamatot. Az alapítványból egyelőre csak a legrászorultabb nyugdíjas áfész-tagoknak, -dolgozóknak jutott bizonyos összeg. Dóra Gyula áfész-elnök szeretné, ha eljönne az az idő, amikor nem rászorultsági alapon kellene támogatni a nyugdíjasokat. Az általa irányított áfész forgalma 1999-ben meghaladta a 2 milliárd forintot. V. K. Munkában megfáradtak Amikor az esztendő a végét járja, Zagyvapál- falván összejönnek a síküveggyár nyugdíjasai egy kis ünneplésre, tereferére. Czikóra István, a szakszervezeti csoport vezetője már jó előre gondoskodik arról, hogy kellemesen töltsék az időt a munkában megfáradt emberek. A színpadon szereplők váltják egymást, az asztalokra étel, egy kis ital kerül, és szerény ajándék is jut azoknak, akik hűséggel szolgálták a gyárat. Most hatan kerültek sorra. Köztük egy fáradt vállú, nehéz járású asszony, Tamás Pétemé. Amíg szép lassan a helyére batlagott, a szemüvege finoman bepárásodott.- Nem kaptam én még a szakszervezettől soha semmit. Igaz, nem is kértem. Észreveszi kérdő tekinteteinket és folytatja:-Egyszer azért mégis... Amikor a legkisebb lánynak sehogyan sem jutott pénz cipőre. Be- fnentem a szakszervezethez és 200 forint segélyt kértem. Azt vágták hozzám, hogy minek nekünk ennyi gyerek. Mint akit leforráztak, úgy fordult ki az irodából. Hiába küldték utána a pénzt, az már nem volt az igazi. Az eset még a téglagyárban történt. Amikor bezárták, akkor jött a síküveggyárba. Megszámlálni sem tudja már, hány mázsa homokot, szódát mozgatott meg. Körülötte por szállt, rá- ulepedett az arcára, a ruhájára. Nehéz, férfierőt is próbára tevő munka volt, mégsem állt tovább. Őrült, hogy dolgozhatott. Hat gyermeket neveltek, etetni, ruházni kellett őket, és taníttatni. Mert valamennyi nagy, értelmes szemekkel csodálkozott a világra, szívesen és jól tanultak. Üveggyárinak mondja magát, bár a gyerekek még valamennyien Hegyeshalomban születtek.- A férjem vasutas volt ott. Sok mindenhez értett, sokféle munkát rábíztak. Egyszer aztán málházónak tették, sokkal kevesebb pénzért, mint amit addig hozott haza - meséli. - Hát hogy fogadhatta volna el, amikor úgy is nehezen éltünk. A salgótarjáni vasútállomásra került kocsi- rendezőnek. Örült a munkának, mert ott fizették a legtöbbet. Aztán egy szép napon elküldték és két álló hónapig nem volt munkája. Szerencsére a gyárat akkor bővítették, jött a sok építőanyag. Oda jártak mindketten, téglát, bazaltkövet pakoltak. Az asszony estére alig érezte karjait, ujjhegyei kisebesedtek. Fel-felszisszent, de mosott, mert reggelre tiszta ruha kellett a gyerekeknek az iskolába. Egy idő után ura is munkát talált, díjbeszedő lett az áramszolgáltatónál.- Emlékszem, alig vártuk az első fizetést, mert mi csak az egyik hónapról a másikra léteztünk - magyarázza. Pénz nélkül, megcsalatva, elbocsátólevéllel nyitotta rájuk az ajtót. Tamás Péter azt hitte, ha ő becsületes, mindenki más is az. Nyugodt szívvel bízta rá munkatársára az áramszámlák összegyűjtött díját. A pénz azonban nem érkezett be a központba. Az egyik szomszédjuk segített rajtuk. Spórolt pénzét adta oda, ők meg ahogy fizetést kaptak, úgy adogatták vissza a tartozást. Mert Tamás Péter bejutott a síküveggyárba, és ő hozta oda az asz- szonyt is. Kellett hozzá egy kis protekció. Szarvas Béla villanyszerelő volt, de jól ismerte a gyárat, sokféle munkához értett. Azt is tudta róla mindenki, becsüli a jó munkásokat. Őt kereste meg Tamás Péter.- Segítek, hogyne segítenék - ígérte. Nem telt el sok idő és Tamásné először a figyelők között dolgozott a gyárban. Az üvegcserepeket válogatták szét, hogy egy részüket újrahasznosítsák. Talán három nap telt el így, amikor jött Szarvas Lajos, hogy szétnézzen az asszonyok között.-Feladó kellene a Zagyva kettőre... váltóműszakban - mondta. Még jóformán be sem fejezte a mondatát, Tamásné már jelentkezett. Két műszak között ellátta a férjét, a gyerekeket és csak néhány órát aludt, de kitartott. Innen ment nyugdíjba, és bizony megsiratta munkahelyét, a társakat, a közösséget.-Normális az, aki így megy el pihenni? - nevetett az ura az asszony könnyein. Ennek bizony már lehet huszonöt esztendeje is. Közben a gyerekek felnőttek, szakmát szereztek, családot alapítottak. A vasutasházban, ahol a nyolcvanesztendős asszony ma is él, sosem csendesült el a gyerekzsivaj. A tizenhárom unokát is ő nevelte, istápolta. Férjét már elvesztette, de a magány mégsem lelt otthonra nála.- Megfájdul a szívem, amikor azt hallom, azt látom, hogy vannak fiatalok, akik szabadulni akarnak a gyerekektől. Mi hatot neveltünk fel kis pénzből, a hiányát szeretettel pótoltuk. Megérte. Jó gyerekeim vannak, szép öregséget adnak nekem. Meséli, mi mindent kapott már tőlük, amire a nyugdíjból nem futná.-Amikor elmentem a gyárból 1060 forintot kaptam. Most 30 600 forintom van. Nem nagy pénz, de hát mit tehetek?. Hangjában nincs semmiféle elégedetlenség. Eloszlatják azt a lányai, fiai. Nem csak a televízióval, a mikrohullámú sütővel, a sok-sok ki- sebb-nagyobb ajándékkal. Sokkal inkább azzal, a szeretettel, amellyel körülveszik. V. G. Támogatást vár a Bányász Nyugdíjas Alapítvány / Évente egymillió segélyekre Februárban lesz hat esztendeje annak, hogy a bányásznyugdíjasok a szak- szervezettel karöltve létrehozták Nógrádban a Bányász Nyugdíjas Alapítványt. A cél az volt, hogy segítsék, anyagilag támogassák a nyugdíjasokat, a bányászözvegyeket. Hiszen a bánya jogutód nélkül megszűnt, ezzel elvesztették a támogatást mindazok, akiknek erre szükségük volt. Az első egymillió forintot, az alaptőkét a bányászszakszervezet alapszervezetei és a nyugdíjasok adták össze. A szénjárandóság fejében kapott pénz egy részét ajánlották fel az alapítvány javára, a rászoruló társak támogatására. A hagyomány ma is megvan, ez élteti tovább, erősíti a nógrádi bányászok nyugdíjas-alapítványát. A két-háromszáz, az ötszáz-ezer forintokból, valamint a Bánya- és Energia- ipari Szakszervezeti Szövetségek, valamint a Szénbányák Felszámoló Szervezete támogatásából az alaptőke mára már hatmillió forintra növekedett. Ennek a kamatait osztják el évente két alkalommal. Az elmúlt évben tavasszal háromszázötvenezer, most decemberben pedig 650 ezer forintot kapott a tíz alapszervezet. Ők ismerik ugyanis a legjobban, hogy kik azok a nyugdíjasok, özvegyek, akik rászorulnak a segítségre. Visszatekintve az elmúlt hat évre az is kiderül, hogy évente mintegy 1-1,1 millió forintot fordított segélyezésre az alapítvány. Ez annyit jelentett, hogy mintegy ezer ember, hajdani bányász, vagy özvegye kapott támogatást, amellyel enyhültek mindennapi gondjai. Az alapítvány kuratóriuma az idén is azon fáradozik, hogy segítsen a rászorulókon. Természetesen olyan mértékben teheti ezt, ahogyan az anyagi lehetőségeik megengedik. Megköszönve minden adományt, amely az elmúlt évben hozzájuk érkezett, az idén is segítséget kémek, hogy segíthessenek. A továbbiakban is számolnak a nyugdíjas társak anyagi támogatására, mint ahogy arra is, hogy többen lesznek olyanok, akik személyi jövedelemadójuk egy százalékának felajánlásával segítenek. Hiszen 1998- ban 68 ezer, tavaly már közel 110 ezer forint jött így össze. Nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások emelkedése / Életjáradék: most nem lesz több A 2000-ben megállapítandó új nyugdíjak legkisebb összege 16 600 forint lesz - közölte a napokban a nyugdíjfolyósító illetékese, a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások január elsejétől esedékes nyolcszázalékos emelése kapcsán. A nyugdíjfolyósító igazgatóság és a Magyar Posta megállapodása alapján január 7-én és 12- én adják át a nyugdíjszelvényeket, s az érintettek az előzetesen már közölt időpontban kapják kézhez a megemelt ellátásukat. A nyugdíjszerű ellátások közül a rokkantsági járadék a korábbi 12 300 forintnál ezer forinttal lesz több. A vakok személyi járadéka csak azokban az esetekben emelkedik 7250 forintra, ha az ellátás összege 1999-ben ennél kevesebb volt. A rendszeres Emlékezetes ünnepséget rendezett nemrégiben a Forgách-te- lepi idősek klubja, amelynek egyik jellemző Vonása, hogy összejöveteleiket 'mindig alkalomhoz kötik, ennek megfelelően rendszerint terített asztal mellett találkoznak. Brát Rudolfné klubvezetőnek, Vágvölgyi József klubelnöknek ezúttal is partnere volt a rendezvény megszervezésében szociális járadék 11 900 forintról 12 900-ra emelkedik. A korhatár felettiek ugyanezen ellátása 13 900-ról 15 050 forintra nő. Az úgynevezett politikai rehabilitációs ellátások egységesen nyolc százalékkal növekednek. Azok, akik saját és özvegyi jogon is részesülnek ellátásban - ennek együttes összege 1999-ben 28 350 forint volt - 2000-ben 30 620 forintot kapnak. A házastársi pótlék összege 9 000 forintról 9 700- ra, a házastárs utáni jövedeSzéll Józsefné, aki finom disznótoros vacsorával várta a klubtagokat. Bence Jcmosné és Gyebruír Istvánná is hozzájárult a jó hangulathoz, a szórakoztatáshoz, amelyet összekapcsoltak egy kis számvetéssel, ter- vezgetéssel. Bár a találkozóra betegség miatt többen nem mehettek el, akik ott voltak, nagyon jól érezték magukat. lempótlék pedig 6 200 forintról 6 700-ra emelkedik. Nem lesz magasabb á politikai vagy vagyoni kárpótlás alapján járó életjáradék összege. (Ezt a korábbiakhoz hasonlóan, külön jogszabály szerint, márciusban és júniusban emelik.) Az egészségkárosodottak járadéka egységesen nyolc százalékkal növekszik 2000-ben, az ellátás összegének felső határa pedig 49 800 forint lesz. A hadigondozottak és a nemzeti gondozottak ellátásai a mindenkori öregségi nyugdíjminimum figyelembevételével külön szabályok szerint emelkednek. Elűzött madarak Japánban szilveszter éjszakáján egy egész természet- védelmi park vadmadár állományát elűzték lakhelyéről a millenniumi petárdák. A vízimadarakkal benépesült az év utolsó napján Jo- nago parkból eltűnt harminc különböző fajtához tartozó mintegy nyolcezer madár - köztük szép számmal haty- tyúk és vadkacsák. A sor vége... Kétszázhetven idős ember vár jelenleg arra, hogy elhelyezzék a bátonyterenyei Ezüstfenyő idősek otthona három telephelyének valamelyikén. Legtöbben a bátonyterenyei intézménybe szeretnének bejutni, a mi- zserfai és salgótarjáni részlegekben történő elhelyezésre várók listája rövidebb. A szociális otthoni ellátásra szorulók száma évente mintegy tíz-tizenöt százalékkal növekszik. Elöregedő Európa A következő huszonöt évben Európának 159 millió bevándorlót kellene befogadnia ahhoz, hogy népességén belül megfelelő maradjon a munkaképes korú lakosság aránya - derül ki az ENSZ még nem végleges demográfiai jelentéséből. Népességkutató szakemberek szerint a tanulmány várhatóan heves vitákat vált majd ki Európában, mert a lakosság és a politikusok - az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával ellentétben - meglehetősen idegenkednek attól, hogy a munkaerő-szükségletet a bevándorlás elégítse ki. (Becslés szerint az USA-nak 150 millió emigránst kellene tárt karokkal várnia a következő 25 évben.) Akik ott lehettek, jól érezték magukat Forgách-telepiek ünnepe
