Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-06 / 4. szám
Ifjú természettudós a Madáchban Pap szeretne lenni Hulitka Róbert, a salgótarjáni a Madách Imre Gimnázium 10/A-s tanulója. Fiatal kora ellenére már egy tekintélyes szaklapban megjelent publikációt tudhat a háta mögött Lelkes természetvédő lévén pályázatot készített a Karancs-Medves tájvédelmi körzetről. Munkája nemhiába kapott helyet a „Kémia Tanítása” című lapban, hiszen az előkelő országos 4. helyet szerezte meg vele. Felkészülését nagy mértékben segítette kémiatanára, dr. Juhász Béláné és a Zöld Szív elnevezésű környezetvédő szervezet, amelyet édesapja irányít. De azóta sem tétlenkedett a zagyvarónai fiatalember, töretlen erővel merült és merül bele a környezetét leíró szakirodalomba és a táj közvetlen megismerésébe. Nemrég készült el a „Földtani örökségünk” elnevezésű tanulmányával és a Nagy Iván honismereti pályázattal, utóbbiban a Zagyva forrásterületét mutatta be. Nincs könnyű dolga, hiszen viszonylag kiaknázatlan témákat vizsgál. Gyakran saját tapasztalataira, a közvetlen megismerés eszközeire kell hagyatkoznia. Annál is inkább, mert kevés a Medves vidékéről szóló friss dokumentum. Elhivatott természetbúvárként számára ez nem munka, vizsgálódásait érdekes és izgalmas tevékenységnek tartja. Nem véletlen, hogy kevéske szabad idejét is a Medves-fennsíkon, a Zagyva vidékén tölti Róbert. Kirándulásai során bebarangolja a környéket, szívesen fut és kerékpározik. Univerzalitás felé törekvő ember, komolyzenét hallgat, kedveli a képzőművészeteket és számítástechnikai osztályba jár. Mindemellett készül élete fő hivatására: pap szeretne lenni. Szívén viseli a jórészt érintetlen természet állapotát. Véleménye szerint az emberiség még tanulóidő- szakban van, amely során lassan sikerült kitapasztalnia, mit szabad tennie és mit nem az élővilággal. Dányi Andrea Fogyaszt a rágógumi - Öt amerikai diák kísérlete Szenvedélybetegség Pop plusz rock A „legtutibb” szendvics... Évente öt kilót fogy, illetve nem hízik az, aki cukormentesen rágógumizik - állapították meg az amerikai Mayo klinika kutatói. Az eredményre hét diák révén jutottak. A fiatalok fél órán át teljes nyugalmi állapotban nem csináltak semmit, majd pedig rágógumit rágtak, de ezen felül mozdulatlanok voltak. Percenkénti 100 rágás esetén 20%-kal több kalóriát éget el az, aki rágógumizik, mint az, aki nem. Eves időtartamra vetítve öt kiló testsúlyfe- leslegtől szabadulhat meg a kitartóan rágógumizó. Ehhez azonban állandóan rágógumizni kell. Új évkor sokan számot adnak a mögöttünk maradt időről. Most van, aki az elmúlt évezredre tekint vissza, van olyan, aki az évszázad történéseit lapozza fel, van aki csak saját élete legfontosabb eseményeit gondolja végig, sokan pedig az elmúlt évvel foglalkoznak a leginkább. Ez utóbbi módszert választotta Magyarország egyik legfrissebb, de sikerekben nem szűkölködő DJ-párosa, Náksi és Brunner, akik számba vették 1999 legnagyobb külföldi slágereit, majd egy kitűnő mixet készítettek a 18 felvételből. A Club Sandwich ’99 mixalbumra a Náksi-Brunner páros elsősorban olyan felvételeket válogatott össze, amelyek az elmúlt évben nemcsak egyszerűen sikeresek voltak, vagy a kereskedelmi rádiók és televíziók sokat játszották, hanem a klubokban és diszkókban is a nagy kedvencek közé tartoztak. Az „albumon” 74 perc tömény tánczene szerepel, 1999 legnagyobb slágereivel. Thomas Deter és Mike Gre- isheimer, vagyis Németország két legjelentősebb múltú dance producere még jó két évvel ezelőtt azt gondolta - talán a Kiss, vagy Marilyn Manson példáján - hogy a techno-house érában is érdemes lenne valami futuriszti- kusan misztikus dologgal próbálkozni. így született meg a manapság igen hangos sikereket és meglehetősen szélsőséges véleményeket maga mögött tudó csapat, a 666. A csapat fiú tagja, René, aki a fellépések alatt szarvakat visel és fantasztikusan látványos showműsoruk alatt idegtépő vonaglást produkál a két táncoslánnyal, Karinnal és Mandyvel. Mondhatni ördögi jelenség. De mindez csak show! Az elmúlt öt esztendő legsikeresebb techno-rave csapata a hamburgi Scooter, amely rövid pályafutása alatt eddigi öt albumával és számtalan slágerével öt platina- és 22 aranylemezt tűzhetett ki stúdiója falára, arról nem is beszélve, hogy HP, Rick és Axel Belgiumtól Finnországig és Lettországtól Ausztriáig Európában szinte mindenhol vezetett már slágerlistát. A sikerek folytatását ezúttal a napokban megjelent hatodik „Dodzsem”-lemez biztosítja. Az új korong első single-je. a fura címet kapott „FasterHar- derScooter” is igen gyorsan bejutott a legjobb 10 közé a német kislemezlistán és így nagy közönségkedvenc lett. Az ősszel a kereskedelmi rádiók játszási listáját egyértelműen egy név uralta, mégpedig Ann Lee-é. A hölgy eddig nem tartozott a legismertebb előadók közé, ám a „2 Times” azzá tette, hiszen ez lett az év egyik legnagyobb slágere. Ann egy angol iparvárosban, Sheffieldben, a Def Leppard városkában született és nőtt fel, majd néhány évvel ezelőtt Olaszországba költözött. Itt egy házibuli alkalmával elénekelt dal után felfigyelt rá egy tehetségkutató, aki rögtön el is küldte egy válogatásra, amelyen ses- sion-énekeseket kerestek. A sikeren felbuzdulva megkereste Larry Pignagnoli dance producert és Marco Soncini dalszerzőt, akik rögtön meglepték „2 Times” című dalukkal, amely egy csapásra világsláger lett - Ann pedig befutott énekesnővé vált. Talán a legismertebb holland lemezlovasnak számít a Bo- chumban élő 35 esztendős Woody van Eyden, aki mindemellett az egyik legkeresettebb DJ is. Woody nemcsak Németországban, de Mallorcán, Ibizán, Portugáliában, sőt Oroszországban is dolgozik, s eddig főként az ismert Sequential One tagjaként tűnt fel. Két igen sikeres szólópróbálkozása, a Freaky Wings és a Fiesta In Mallorca után úgy döntött, hogy több erőt és időt áldoz zeneszerzői munkásságára. Woody van Eyden egy felvétele is megtalálható a mix- albumon Ezt tökéletesen igazolta a „Time Now” gyors befutása, hiszen a klublistákon Németországban és a Benelux országokban is néhány hét alatt be- verekedte magát a legjobb 10 közé, akárcsak a Too Much Rain-nel, amellyel a Közép- Amerikát romba döntő Mitch hurrikán áldozatain segített. Tavaly még a Grace-szel közösen előadott „Get Ready” is a német és holland listák kedvence volt. A ’99-es Total Dance fesztivál egyik legnagyobb sikere még mindig a Brooklyn Bounce- é volt, amely hazánkban az elmúlt három esztendőben három albumával és koncertjeivel mindent elért, amit csak együttes népszerűségben elérhet, hiszen az aranylemezen kívül Arany Zsiráf-díjat is hazavihetett a csapat. A német sztárzenekar muzsikáját és előadásmódját tekintve is Európa egyik legizgalmasabb és legeredetibb house-csapatának számít, akik majd egy év hallgatás után végre új felvétellel je lentkeztek. A Canda! Megőrizte a jellegzetes Brooklyn Bounce-os hangzást, viszont zeneileg és ritmusvilágban fejlődést mutat, követve divatos trendeket. Nem is csoda, hogy az album a német és a hazai klubok egyik kedvencévé vált. Ha valaki ma igazán népszerű Európa klubjaiban, akkor az a hazánkban is nagy elismertséget kiváltó ATB, amelyik előbb a 9 PM (Til I Coma)-mal, majd a „Don’t Stop”-pal aratott óriási sikert „Movin Melodies” című albumáról, amely a MAHASZ listán majdnem fél évig tartózkodott a legjobb tíz között. A George Michale-áúrat, a Killer 2000 volt a soron következő HIT. Az ATB az egyetlen előadó, aki két felvétellel is szerepel a Club Sandwich ’99-en, tegyük hozzá: nem véletlenül! Persze mások is ott vannak még az albumon... Ezért jó korong* Náksi és Brunner mixal- buma, hiszen egy finom szendvicsben minden jó benne van! * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Az új év új játéka a jövő csütörtökön egy négyfordulós „pályázattal” indul, méghozzá képfelisme- rős játékkal. Sorozatunkban hetente teszünk közzé egy-egy fotót, az olvasónak pedig nincs más dolga, mint felismerni, hogy ki látható a képen, a negyedik játékhéten pedig, a negyedik fotó után eldönteni, hogy mi a közös a négy megfejtésben. A helyesen tippelők között hetente kisorsolunk egy-egy műsoros kazettát, a hónap végén pedig mintegy a játék megkoronázásaként CD-t is adunk. S. A. Sztárvallató - Mai vendégünk Kozso, a „mágus” Nem tűri az intrikákat Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatra szorulna, ki is valójában Kozso. Sokan spártai egyszerűséggel csak mágusként emlegetik, egyesek „popmogulnak” hívják, mások magyarországi megasztárnak. Persze ugyaneny- nyien utálják is, de hát kinek nincsenek haragosai?! Innen jut eszembe, rögtön a találkozónk elején én is feldühítettem, mivel késtem tíz percet... — Úgy hallottam, művészcsaládból származol.-Olyannyira, hogy apai ági nagyapám faszobrász volt, édesanyám pedig festőművész. Úgy érzem, hogy ezek nagyon mély hatással voltak rám, hiszen ami mindig is elsődleges szerepet játszott a családban, az nem más, mint a szeretet, a romantika, illetve a művészet tisztelete és imádata. Ezt mindenesetre nem volt nehéz magammal hozni, hiszen mindennapos impressziók értek e téren, úgyhogy kellőképp’ „megfertőződtem”. Amikor legelőször megpróbálkoztam az írással, mindjárt írtam egy mesekönyvet a hattyúkirálynőről. Saját magam illusztráltam, összefűztem, elkészítettem, s mikor mindez megtörtént én még csak hatéves voltam. Szóval a dolog elég korán kezdődött és megpróbáltam ezt megőrizni, illetve tovább csiszolni.- A mesekönyvet azóta is őrződ?-Természetesen! Anyukámék eltették és be van téve a családi albumba, mert a mi családunk mindent gyűjt, ami ilyen „nagy” emlékezetes megmozdulásokkal kapcsolatos. Egyébkénfnálunk a családi összejöveteleknek komoly hagyományai vannak, nekünk ünnep egy születésnap, de ünnep egy hét vége is, vagy amikor találkozunk. Hiszen egyébként sajnos egyre inkább távolodunk egymástól, mert kevesebb időt tudok velük tölteni.- Egészen pontosan mikor kerültél Pestre?- ’91-ben kezdtem az „Alvajárók”^ és alighogy belefogtunk, eltelt az első három hónap, s rögtön meg is szűnt a zenekar abban a formációban létezni, ahogy elindítottam. Utána rögtön feljöttem. „Zavar a kavalkád”- Miért, addig rendszeresen Egerből jártatok?- Igen, az , Alvajárók” első pár hónapjában úgy történt a dolog, hogy még riportokra is Egerből jöttünk föl és nem is volt szándékomban akkor az ideköl- tözés, mert kicsit ódzkodtam a világváros forgatagától, meg alapjában véve zárkózott ember vagyok, szeretek magammal és a problémáimmal együtt elbújni, jó mélyre leásni, s ott elvegetálni. Engem zavart ez a kavalkád. A mai napig nem szoktam meg egyébként, éppen ezért nem is Pesten lakom most sem, csak a főváros mellett a Duna-parton egy kis házikóban, ahol a nyugalom és a magány az enyém.- Utazol minden nap?- Fél óra autóút... Mégiscsak közelebb van, mint másfél órát kocsikázni Egerből egy interjú kedvéért.- Gyakran’látogdtsz haza? ■- Nagyon ritkán, akkor is csak a szüleim miatt, hiszen ők a mai napig ott élnék.- Visszatérve a „gyökerekhez ”, azt mondod, nem szoktad meg a nagyvárosi forgatagot. Mégis, miben és mennyivel má- sabb -adott esetben- Eger, mint Pest?-Hogy is mondjam neked? Hozzám valahol mindig közelebb állt az a lassú, kicsiszolt, finom kis vánszorgás, ami egy ilyen vidéki városban van, hiszen az emberek itt még tudnak egymással foglalkozni. Tudod, hogy két utcával arrébb mi történik, mi volt az éjszakában, milyen változások vannak a kulturális életben, hiszen ott még mindenki ismeri egymást és ha valaki feltűnik új emberként a városban, akkor biztos lehet benne, hogy sokan tudnak róla, hogy ő új, mert nem ismerik, nem szokták meg az utcaképen.- Hogyan látod, büszkék rád az egriek? Egyáltalán vannak ott fellépéseitek?- Egerben nagyon kevés fellépésem volt, nyolc év alatt összesen kétszer voltam. Az ember nagyon ritkán lehet próféta a saját hazájában, én pedig nem szeretnék ahhoz meghalni, hogy próféta legyek a szülővárosomban. Szívesen és örömest megyek, de Egerben ilyen szintű érdeklődés nem mutatkozott még a dolog iránt és ez nem is baj, nem zavar.- Igazából nem bizonyult hosszú életűnek egyetlen formációd sem. Nem gondolod, hogy valamilyen hiúsági, vagyféltékenységi okok is közrejátszottak a szakításokban?-De, természetesen. Egy idő után mindenki úgy érzi, hogy minden tőle működik. Én ezt a dolgot tudatosan próbáltam alakítani, hogy minden tőlem működjön, de csak azokkal az emberekkel karöltve, akikkel együtt dolgozom. Nekem fontos az, hogy tisztelni tudjanak a társaim, s mivel maximalista vagyok, a mércét magasra teszem. Aki ennek meg tud felelni, azzal szívesen dolgozom együtt sokáig, aki pedig nem tud, az önmagának sem tud megfelelni. Annak nem velem kell, hogy gondja legyen, hanem saját magával. Ennek ellenére én büszke vagyok arra, hogy együtt dolgozhattam olyan tehetségű emberrel, mint a Csonti, aki előtte is, mielőtt az Alvajárókat elkezdtem, az egyetlen olyan barátom volt az életben, akihez nagyon mély kapcsolat fűzött lelki szinten is. Közösen ültünk ki az éjszakába, mikor olvastam egy verset, hiszen akkor kezdtünk dalt komponálni hozzá, éppen egy temető mellett állva, mert azt akartuk kicsikarni magunkból, hogy legyen benne egy ilyen síri hangulat... Ajándék az élet- Komolyan ?-Tényleg volt ilyen! Olyan dolgok történtek, amikre nagyon kevesen tudnak ráhangolódni egy másik emberrel. Én büszke vagyok arra, hogy Tanita nálam énekelt, hogy Jee-Jee-\e\ és a Tissy-\e\ együtt dolgoztam, hiszen velük kezdtük el annak idején az Ámokfutókat. Természetesen ugyanúgy örömmel töltött el, hogy a Noah-va\ és a Candy- vel játszottam, hiszen ezeknek a tehetséges embereknek a munkájából én is részesülhettem, s valamilyen szinten emelhettem ezt a dolgot.- Bízol az emberekben?- Minden emberben nagyon bízom. A csalódottság persze sokszor meghatározza a napjaimat, de én abban is bízom, hogy ez nem tart sokáig és mindenki rájön arra, hogy amíg lehet egymást szeretni és amíg mi elmondhatjuk magunkról, hogy ajándékként kapunk perceket, napokat, hónapokat, éveket, vagy évtizedeket az élettől, addig ezzel óvatosan kell bánni. Gazdálkodni kell vele, hisz ez egy olyan kincs, mint egy igazi porcelán az ember kezében, ami addig szép és addig tudsz benne gyönyörködni, amíg le nem ejted. Utána már csak abban tudsz gondolkodni, hogy milyen érzés volt, amikor a kezedben tartottad. Az élet, a szeretet és az emberiség is ennyire törékeny.- Sűrűn csalódsz egyébként?-Mostanában már próbálom elkerülni a csalódásokat, de mivel egy pörgetett stílusú, pörgetett életvitelű ember vagyok, állandóan zúgok, viharzok mindenfelé, ezért a csalódások természetesen elkísérnek és jönnek velem.- Tisztában vagy vele, hogy a legtöbb pletyka rólad terjeng a szakmában?-Engem nem érdekelnek a pletykák. A tények mindig engem igazolnak. Mondhat rólam bárki bármit, de az, hogy bármilyen projectet csinálok, az sikeres és mindegyik albumom many-, illetve platinalemez lett, ezek azért engem igazolnak!- Haragszol még, amiért késtem?- Igen!- Nem tudatosan történt, hanem a közlekedés miatt nem értem ide időre!- Na ez az, amit figyelembe kell venni, amikor időpontot beszélünk meg! Alapvető elvárás az, hogy egy művész - téged is annak tekintelek, hiszen nagyon jól műveled azt, amit csinálsz- mindig meg kell, hogy tisztelje a másik embert azzal, hogy pontosan érkezik, mert a másik is megtiszteli azzal, hogy ő is időben ott van. Éppen ezért a zenekaraimnál halálosan keményen van véve, ha valaki késik. Nem azért, mert kettő percen múlik bármi, csupán a tisztelet dominál. Elég könyörtelen vagyok ilyen szinten, nálam nem lehet hibázni! Mítoszteremtés- Amúgy a harag az sokáig tart nálad?-Nem szoktam sokáig haragudni, csak vannak dolgok, amiket elvárok, ezért nem tűröm az intrikákat. Minden héten azért van zenekari megbeszélés, hogy a problémákat ne hordozd két hétig magadban. Ott mindenki ki tudja önteni a szívét, s akkor a dologból nem lehet „férgesedés”. Az én rendszerem így van felépítve.- Nagyon mondták többen is, hogy vigyázzak veled, mert állítólag „szívatod" az újságírókat, s nem mész oda a megbeszélt időre...- - Én mindig pontos vagyok, ez az ő dumájuk. Nem haragszom érte, mert ez is mítoszteremtő, úgyhogy nem zavar!- -- -■ - - - Sándor András
