Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-04 / 2. szám

SZECSENY Megyei Körkép BATONYTERENYE RETSAG 3. oldal Nógrád Megyei Hírlap Dukay Nagy Ádám jegyzete ~w~ nem is akarjuk sokszor, akkor is át- B—B gondoljuk (összegezzük, értékeljük stb.) JL JL minduntalan a mögöttünk hagyott ki- sebb-nagyobb időszakokat. Főleg így van ez, ha - bár többen igyekszünk kimaradni ebből a 2000. év okozta hacacáréból - egy ilyen bűvös évszámban vagyunk. Majd kitaláljuk. Vannak viszont olyasmik, minek kitalálásán aligha kell gondolkodnunk, tőlünk függetlenek ugyanis. Nem dönthettünk az ügyben például, hogy az egyik tévécsatornán szenteste is buta popsztárok beszéljenek bele a kamerába, nem tudom, miről, mert afelől ugye dönthettem, hogy egytized másodperc fele alatt továbbkapcsoljak. Összegzőnk, no. Vissza-visszanézegettem az év néhány újságcikkét, hogy belvíz, Pristina, VIP-lista, meg millenniumi évre készülődés, Szent Korona-átszállítás, sajtóper. Ügyek, ahogy szoktuk az ilyesmit nevezni. Tudunk róla, rábólintunk, vagy nem (zömmel, azt gondolom: nem!), az viszont biztos, hogy többek nem le­szünk tőle. Többek olyasmiktől lettünk, leszünk, amikről akkor még nem is sejtjük és lehet, hogy így van rendben. Azoktól az időktől lettünk azok, akik vagyunk. Mikor még volt egy marék kavics - bár egyetlenegy is elég lett volna - és voltak bizonyos ablakok, ahol valakik nagyon nem aludtak, hanem arra a pici koppanásra vártak az üvegen. (Egybehangzó vélemények szerint az apró csilingelés a szobában is ugyanolyan szépen szól, mint az ablak alatt.) Jó volt ma már butaságnak tűnő dolgokon kibo­rulni - szerintem többek lettünk tőle -, mond­juk, szüreti bálon, anno középiskolás években, talán éppen a Kavicsos Lány miatt(?). Aztán az élet fogja magát és ilyen lesz, ami­lyen. A fákat úgyis kivágják, a vizeket beszen­nyezik - hiába mondjuk, hogy ne már! A bálna­dalok is halkabbak lesznek és talán mi sem me­gyünk már egy marék kaviccsal ablakok alá, mert talán nem is vár senki. Szüléinkkel nem veszünk össze, mert ránk hagyják és tanáraink lassan nem tudnak elhelyezni minket az évfo­lyamok között, mert „tudja, így év végén (köze­pén, elején...) azt sem tudom, hol áll a fejem... ” A Kavicsos Lány Nem olyan jó, hogy így van - hogy így kell lennie. Tél van, meg év vége, év eleje, össze­gezni akartam volna, nem megy. Mindig annyit tudok elmondani, amennyi körülöttem van, ami most, itt van. Most itt az van, hogy egy tenyér­nyi szalonnából három cinege ebédelget kint az erkélyünkön és egy kicsit még a nap is süt. A rádióban egy tudósember (antropológus) arról beszél, hogy nem olyan törékeny társadalom az indiánoké, mint azt korábban hittük, mert egé­szen könnyen elfogadják a modem dolgokat. Igaz ugyan, hogy tradícióikat közben sorra e/-| veszítik és ez nem kis ár a konzervsörért, meg a mikrohullámúért, de valamit valamiért! Ugye? Sajnos, ez van és tudjuk, sorsunk visszavonha­tatlanul közös. Jókai Anna mondta el néhány napja az egyik újságnak azt a nagyon érvényes gondolatot, hogy abban az olvasói rétegben, emberi cso­portban bízik, akiket „igenis érdekel egy afrikai csontsovány kisfiú könnye, de ugyanúgy tudja, itt a saját környezetében is le kell törölni az ar­cokról a könnyeket". Azt hiszem, erre szoktuk azt mondani: hibátlan. Valószínűsíthető, hogy ez a mostani világ nem miértünk van kitalálva. Sokan ellent is ál­lunk neki rendesen, amennyire csak tudunk, akarunk, egyáltalán: szándékozunk. Mesélek egy hétköznapi esetet, ami jó példa arra, hogy létezik a szándékos ellenálláson túl egy rejtett tiltakozás is. Nem régen összecsomagoltam a számítógépemet, azzal, hogy eladom, aztán majd veszek jobbat. Nem adtam el, ugyanúgy össze van csoma­golva, a sarokban porosodik, nem hiányzik. Ütöm a régi írógépemet, remekül megvagyunk. Ma erre azt mondanák: sikersztori. w yinek az írógépnek arca van, kérem, hogy B-f maradjak Jókai Anna gondolatánál. En- -Z—V nek a masinának lehet hinni, papír van benne, a sorok végén csilingel, mint a kavics az ablakon -eza dolog komoly, őneki is van arca, meg nekem isr. Sokszor még a könnyeink is kö­zösek, úgy érzem. Merthogy nekünk is vannak, mint mindannyiunknak. Manapság ez sem kis dolog - többek leszünk tőle. Szavazott a közönség - A díjakat később adják át egy városi ünnepségen Az év legjobbjai Szécsényben Szécsényben már hagyománnyá vált, hogy a városi tele­vízió minden évben a lakosság szavazatainak alapján kü­lönböző kategóriákban odaítéli az év legjobbja címet. így történt ez az 1999. év végén is. Úgy tetszik, a lakosság is megkedvelte ezt a játékos formában történő évenkénti szavazást. Ezt jelzi az az aktivitás is, amelyre a beérke­zett szavazatok számából következtetni lehet. Most, az év elején a városi tévé közzé is tette azok nevét, akik kategó­riájukban a legtöbb szavazatot kapták a város lakosságá­tól. A díjak átadására későbbi időpontban, egy városi ünnepségen kerül majd sor. Tisztítatlan utak, alattomos jégbordák, balesetveszély Elvesztett hócsata Salgótarjánban- a» Ezekben a napokban csak a legmerészebbek bátorkodtak fel a Corvin útra FOTÓ: RIGÓ TIBOR Jubileumra készül a Lorántfíy Zsuzsanna Kollégium ­Színpadon az emberi 2000. január 4., kedd A különböző kategóriákban az 1999-es év legjobbjai a követ­kezők: Háziorvos: dr. Dudás István, fogorvos: dr. Kerényi Csaba, gyermekorvos: Késmárkiné dr. Zsák Ildikó Julianna, rendőr: Kelemen Antal városi kapitány, vállalkozó: Kéri Mihály, óvónő: Zsíros Csabáné, tanítónő: Bá- tori Istvánná, általános iskolai tanár: dr. Kotlár Istvánná, kö­zépiskolai tanár: Szenográdi Ferenc, zeneiskolai tanár: Csuka László, pincér: Mizsák László, férfi fodrász: Kassai Sándor, női fodrász: Hódúmé Oravecz Anikó, eladó: Oláh András. Az év embere ezúttal: Varga Béla, a város alpolgármestere lett. A szécsényiek szavazatai alapján különdíjat kapott: Peter Nielsen, a gyertyagyár tulajdo­nosa. A legnépszerűbb élelmiszer- üzlet: a Palóc Áruház élelmi­szerosztálya. A műszaki üzle­tek közül: Karancs ÉpkerKft., a divatbutikoknál: a Vonal butik, a vendéglátóegységek kategó­riájában: a Pizzéria kapta a leg­több szavazatot, ami jelzi a szé­csényiek értékítéletét, illetve igényének alakulását. Az év lakóháza: Tóth Sándor Szécsény, Petőfi út 26., az év építménye: a régi moziból át­alakított Karancs Épker Üzlet­ház. Az év legsikeresebb rendez­vénye a Városnap '99. A sport- rendezvények közül a Rákóczi- futás '99 lett az első. A tv-csatornák közül a szé­csényiek az RTL Klubra voksol­tak. (Folytatás az 1. oldalról) az idő, hanem azt is szóvá tette, hogy számos utcát azért nem tudtak letakarí­tani, mert a hótolók nem tudtak behajtani a parkírozó gépkocsik miatt. Olyan ese­tek is történtek, hogy ami­kor bejutottak az utcába, akkor azokra a területekre is visszatolták a havat ahol a lakók már eltakarították.- Természetesen sószó­(Folytatás az I. oldalról)-Ez változó, de általában 15-20 fiatalra állandóan számí­tani lehet.- „Falakon kívüli” kapcso­lataik is vannak a színházművé­szettel?-Kemer Editéknek köszön­hetően szakmai töltekezésre is lehetőség nyílik, s ha már emlí­tettem, az ő társulatuk lesz az egyik fénypontja a 2000. feb­ruár 18-i gálaműsorunknak, amikor a Lidércfény című da­rabot mutatják be a Lorántffy- napok keretében.- Önök mivel készülnek?- Mivel névadónk születésé­nek 400. évfordulójára kerül sor, Lorántffy Zsuzsanna életét dolgozzuk fel egy színdarab­ban, emléket állítva egyben munkásságának, emberi nagy­ságának.- Nem lesz ez nagyfalat?- A feladat valóban nem könnyű, de nem csupán a gye­rekekre bíztuk a megoldást, se­gítségükre lesz Földi Sándomé magyar szakos tanárnő is. Per­rást is alkalmaztunk - mondja az igazgató - ám de ez amellett, hogy drága is, rongálja is a környezetet, a hidegben hatástalan. Sú­lyosbította a helyzetet, hogy a nappali felmelegedésnél a sózott terület latyakossá vált, ami éjszaka megfa­gyott. S erre esett az újabb hó. A város illetékes vezetői a két ünnep között ezzel a sze azt se feledjük, hogy a gye­rekek már eddig is bizonyítot­ták rátermettségüket, hiszen képesek többfelvonásos művek megírására is, nem csupán az előadásukra.- Hogyan áll össze a legjob­bak csapata ?-A város és környéke több iskolájából, többfajta iskolatí­pusából járnak ide a kollégi­umba, ami egyben egyfajta me­rítési lehetőséget is jelent. Ugyancsak a tehetségek fel­színre kerülését segítik elő a ta­nulócsoportokban zajló előver- senyek is.- Pedagógiai szempontból hogyan értékeli az „összelő- adást"?- Rendkívül hasznosnak, és személyiséget építőnek. Olyan lelkes kollégistákkal is rendel­kezünk, akiknek épp’ ez a plusztevékenység segít feled­tetni a tanulmányi kudarcaikat, ugyanakkor ezáltal jutnak köze­lebb ahhoz, hogy pozitív elő­jelű változásokat érjenek el ta­nulmányaik során. nehéz helyzettel is foglal­koztak. Egyelőre a jelenlegi állapotok mielőbbi javítását tartják fontosnak, hiszen a télnek még közel sincs vége. Ugyanakkor a jövőre nézve is született elhatáro­zás, miszerint a városnak minden lehetségest meg kell tenni a kritikus időjá­rási helyzetekből adódható körülmények megelőzése érdekében. P. A.- Gálaműsor februárban tehetség- A kollégistaélet után is megmarad többek számára a színpad varázsa ?-Több olyan tanulónkról is tudok, akik rendezői, illetve színészi pályát választottak. A lényeg azonban talán nem első­sorban a profizmusban rejlik, hanem abban a „szépérzetben”, abban a csodálatos harmóniá­ban, amit tanulóink számára az irodalmi színpadok, a színházi előadások során tanult és szer­zett élmények összessége je­lent.- A díszleteket, jelmezeket honnan szerzik be?- A lelkesedés pótolja ezeket is, valamennyit a lorántffysok állítják elő.- Hol lesz a díszelőadás?-Előadásainkat általában a kollégium ebédlőjében, vala­mint a társalgójában tartjuk, de lehet, hogy február 18-ra ki­mozdulunk a megszokott falak közül, s tekintettel a népesebb nézőseregre is, valamilyen igazi színteret keresünk. Benkő Mihály Tegnap nyitottak az okmányirodák - A technika ördöge mindenkit megtréfált - avagy minden kezdet nehéz Jogszabály van, összeköttetés nincs az országos hálózattal (Folytatás az 1. oldalról) sikert könyvelhettek el, hiszen sikerült belépni a személyazo­nosító igazolvány és lakcím­rendszerbe. Addig azonban, amíg egy teljes ügymenetet vé­gig nem csinálnak, nem tudják, vajon hogyan váltja be majd a hozzá fűzött reményeket. Amint azt az okmányirodában lapunk kérdésére elmondták, erre még nem volt mód, inkább csak tájé­kozódás volt a célja az ügyfél- forgalomnak. Pásztón is csak hosszas kísér­letezés után sikerült belépni a személyazonosító igazolvány rendszerbe, egyet sikerült is át­küldeni, ugyanakkor a lakcím­igazolvány rendszer nem en­gedte a belépést. A technikai, személyi feltételek itt is adottak, de mégis volt olyan ügyfél, akit megkértek: jöjjön inkább ké­sőbb, mert rendszer- és prog­rambeli problémák adódtak. Az emberek itt is türelmesek. Rétságon is csak az egyik számítógéppel tudtak belépni az országos hálózatba, szerencsére azzal, amelyik összeköttetésben van a digitális kamerával és a szkennellel. Arra azonban még nem volt lehetőségük, hogy ki­próbálják, vajon tökéletesen mű- ködik-e, mert az érkező ügyfelek mindegyike csak érdeklődött az új személyazonosító okmányok kiadásának feltételeiről. Salgótarjánban is adottak a technikai, személyi feltételek, de a hálózatban zavarok keletkez­tek: a személyazonosító igazol­ványt nem tudják kiállítani, csak kézi úton veszik fel a kérelme­ket. Ez persze azt is jelenti, hogy jelentősen meghosszabbodik az ügyintézés ideje. Úgy tűnik azonban, hogy a hálózat össze­hangolása több időt vesz igénybe. A salgótarjáni ok­mányirodában elég jelentős ügy­félforgalmat regisztráltak az első munkanapon, többségük itt is in­kább csak tájékozódás céljából kereste fel az ügyintézőket. Szécsényben is készen állnak az okmányiroda dolgozói, ám a délelőtt folyamán nem sikerült kapcsolatot létesíteni a rendszer­rel. Éppen ezért ott csak a ha­gyományos „kézi vezérléssel” tudják átvenni a kérelmeket. Az ügyfelek itt sem tanúsítanak tü­relmetlenséget, annak ellenére, hogy viszonylag kevés informá­cióval rendelkeznek az új okmá­nyokról: többségük csak annyit - tud, hogy januártól nem a rend­őrségen, hanem az okmányiro­dában kell intézni az igazol­ványt. Úgy tűnik tehát, hogy Nógrád megyében szinte kivétel nélkül megtréfálta a technika ör­döge az okmányirodák dolgo­zóit. Több helyen felvetették azt is, hogy jobban elő kellett volna készíteni, jobban össze kellett volna hangolni a számítógépes rendszert, lehetőséget adni a gyakorlásra, mert most az ügyfe­lek rovására kell a megfelelő ta­pasztalatokat, rutint megsze­rezni. Abban viszont mindenhol egyetértés van, hogy arra kérik a polgárokat: csak az keresse fel az első napokban az okmányirodá­kat, akinek ez elengedhetetlenül szükséges. Hegedűs Erzsébet A bátonyterenyei okmányirodában sikerült belépni a hálózatba

Next

/
Thumbnails
Contents