Nógrád Megyei Hírlap, 2000. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
2000-01-15-16 / 12. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. JANUÁR 15, | Vándorlás a méhben - Összecsúszott idősíkok Megjelent a balassagyarmati Matúz Gábor nouelláskötete Meglehet, a szűkebb baráti körön és az előkészítésben részt vevőkön kívül senki sem tudott arról, hogy könyv készülődik elhagyni a nyomdát. Csendben zajlottak az események. Tán azért, hogy nagyot robbanjon. De mégsem, a szerzőtől távol áll az ilyen számítás. Nem az a fajta. Ám valahogy mégis szenzáció lett a dologból. Mert bizony napjainkban felettébb ritka egy ilyen míves kiadvány megjelenése, pláne, ha első könyvvel jelentkezik az író. A szerző fotó: ágg károly Régóta érett már ez a könyv. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Matúz Gábor írói munkásságát a kezdetektől nyomon követhettem. Szerzőnk egészen fiatalon bekapcsolódott a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság munkájába. Bár szertelenül, de rendre lerakott az asztalra egy-egy ígéretes anyagot. Kapott persze bőven kritikát, ám az már a legelején egyértelművé vált: Gábort tehetséggel áldotta meg a jó Isten. Mint köztudomású, ehhez már csak kitartás kell. Hát az időközben újságírói pályára lépett fiatalember a szívó- sabbik fajtából való. Nem érdemes próbálkozni azzal, hogy az „Ötödik évszak” című könyvet beillesz- szük valamelyik irányzatba. Nem fog sikerülni. Mikor már azt hisszük, megismertük az író logikáját, s kisakkozzuk a végkifejletet, egészen bizonyos, hogy más lesz a csattanó, mint amire számítottunk. Nagyon kell figyelnünk, mert a szürrealisztikus képek megfejtése legalább kétesélyes. Matúz olyan magabiztosan mozog az idősíkokban, hogy az félelmetes. Megany- nyi kérdés tolul ajkunkra: valóság ez, vagy csak álom? Hogyan lehetséges az, hogy mellettünk ül a feleségünk a kocsiban, s közben látjuk, az előttünk haladó buszon egy cigány férfival csókolózik? Lehet-e sörözni az édesapával, aki már rég halott? Milyen érzés parányivá zsugorodva egy női méhben bo- lyongani, gyermekünket ke- resni-védeni? És vajon járt-e Orbán Viktor Matúz Gábor otthonában? Ki tudja? Azt hiszem, ez nem is lényeges. A felületes olvasó azt gondolhatja, az író cinikus, lehet, a gyilkosnak szurkol. Nem így van, mély humánum süt át minden soron. Még a drasztikus jeleneteken is érezzük, történhetett volna másképp is. A semmi után is van valami. Külön erénye a könyvnek a pontos, precíz jellemábrázolás, az alakok külső és belső megjelenítése. Igaz, néha türelmesnek kell lennünk, annyira aprólékos a szerző, de megéri kivárni, mert magunk előtt látjuk a hősöket, a mindennapok hőseit. A gyengéket, az elesetteket, a gátlásosokat, a gátlástalanokat. Ráismerünk az alakokra, akkor is, ha más neve van a gyereknek. Bár az író gyakran megnevezi a szereplőket. Felbukkan a könyvben Esterházy Péter, Görög Imre, Petői Pali, Rigó Zoli, Szabó Endre. A gyerekek, Éva, a feleség, az öcskös, Tibi. Megelevenedik a lét. Eszünkbe jut, mi is ott jártunk éppen akkor. Ott jártunk? És a helyszínek: Budapest és Balassagyarmat, Balassagyarmat és Budapest, Balassagyarmat és Etes. A Duna, az írók boltja. A gyarmati temető, a régi pártház, a templom, a Hősök tere, a liget, a kórházzal szembeni kocsma... Ugye ismerős helyek ezek? Leginkább Balassagyarmat. Ha értelmesebb világban élnénk, szót sem érdemelne, hiszen természetesnek kellene lennie, hogy egy könyvben minden a helyén van. Az alanyt egyeztetik az állítmánnyal, nincs benne elütés, A könyv címlapja tökéletes az interpunkció. És a bontó vászon, a papír famentes, a védőlap színes, jól megkomponált. Csakhogy ez napjainkban olyan ritka, mint a fehér holló. Áz „Ötödik évszak” című novella üde színfoltnak számít. Nem mehettünk el szó nélkül a könyvet díszítő grafikák mellett sem. Hiába szerepel a könyv elején, hogy illusztrációk is találhatók a kötetben. Menczel Péter munkái önálló művészi alkotások. Az „Ötödik évszak” című könyvet a Balassagyarmaton jegyzett Ipoly Kiadó adta ki szponzori segédlettel. Szerkesztő Kádár Erika. Készült a martonvásári Akadémia Nyomdában. Említsük meg Oroszlánná Mészáros Agnes gyarmati könyvtárigazgatót is, aki sokat segített a kötet megjelenésében. Matúz Gábor magasra tette a lécet. Jöhet a második könyv. Ádám Tamás „A napfény íze” Európai premier Münchenben Mint tegnapi számunkban hírként közöltük nagy sikert aratott Szabó István legújabb, nemrég három kategóriában is Európai Filmdíjjal elismert alkotása, „A napfény íze” európai premierjén Münchenben. Szabó István és a film főszereplője, a brit Ralph Fiennes kapta a legnagyobb tapsot. A közönség ovációval ünnepelte a filmet, amelynek bemutatóján számos híres filmszínész is megjelent, köztük Jan Niklas, Katja Flint és Klaus-Maria Branda- uer. Berlinben a forgatókönyvért Európai Filmdíjat kapott Szabó István és Israel Horowitz. Koltai Lajos a legjobb operatőrnek járó díjat kapta. A legjobb férfialakításért járó díjjal Ralph Fiennest jutalmazták, aki három főszerepet is játszik a filmben, amely egy magyar zsidó család három nemzedékének történetéről szól. Azóta már Budapesten is rendeztek díszbemutatót Szabó István új filmjéből. Gyűjtőd ton Nógrádban Kiállítás palóc viseletekbóí A Magyar Mezőgazdasági Múzeum munkatársai megyéről megyére, tájegységről tájegységre járva az országot, több éve gyűjtőmunkába kezdtek, aminek eredményeként azokat a kézieszközöket, viseleteket gyűjtik össze, amelyek az adott vidékre jellemzőek. A program első állomása Nóg- rád megye volt. A két évvel ezelőtt gyűjtött anyagot Vajdahunyad várában január 20-tól július 5-ig láthatja a közönség. A megnyitóünnepségen január 20- án, 14 órakor egy száz esztendővel ezelőtti eljegyzést jelenít meg a kétbodonyi hagyományőrző csoport. Pál István tereskei pásztor egy vidám dudásjelenettel, s hangulatos zenével gondoskodik a jókedvről. A tárlatot dr. Limbacher Gábor, a Palóc Múzeum munkatársa ajánlja a látogatók figyelmébe. Az enteriőrszerűen berendezett kiállítás köré egyébként egy jellegzetes, eredeti környezetnek tűnő nógrádi parasztházat is építettek. A muzeológusok 1998-as gyűjtése nyomán mintegy 200 tárgyat, köztük számos ünnepi és hétköznapi viseletét, mezőgazdasági kézieszközt sikerült megőrizni, ezeket gazdag fotóanyaggal együtt mutatják be. A kiállításból megtudhatja ország-világ, hogy melyek a nógrádi táj szépségei, hogy miről volt híres a magyar tarka Ipoly-völgyi tájfajtája, s hogy felénk már 1920-tól hagyományai vannak a málnatermesztésnek is. A Vajdahuny ad várban ezúttal a hagyományőrzés, a vidéki élet és a népművészet együttesen jelenik meg a „Cimbő, dindi, begyike” nevet viselő kiállításon. T. L. Egy Madách-regény írójának adatgyűjtéséről Adalékok a kutatás történetéhez 1932. április 17-én a Pesti Hírlapban megjelent egy felhívó cikk, amelyben Har- sányi Zsolt író adatokat kér készülő regényéhez Madách Imréről, életéről, műveiről, családjáról: „Nagy fába vágtam a fejszémet: regényt írok Madách Imréről. Ez a hallgatag, fájdalmas nézésű, szelíd lángelme számomra a világ legnagyobb tehetsége, ...aki véletlenül valami Ma- dách-adatra bukkan, az figyelmeztessen, nagyon lekötelez vele.” A Nógrád Megyei Levéltár őrzi Harsányi Zsolt ezzel kapcsolatos levelezését a felhívás közzétételének napjától 1933 decemberéig. (NML XIII. 1.2.) A levelek témája igen változatos: a levélírók hiteles vagy annak vélt információk alapján mesélnek Madách Imre jelleméről, alkatáról, családi életéről, feleségével való viszonyáról, barátairól, a családtagok életének eseményeiről, művei megírásának körülményeiről. Egyes levélírók a költővel szoros vagy közvetett kapcsolatban álló személyekről adnak in* formációt: Balogh Károlyról, a műfordító-irodalmár rokonról, Szontagh Pálról, a költő jó barátjáról, sőt az író Mikszáth Kálmánról is olvashatunk egy levélben. A levélírók között találjuk többek között ifj. Mikszáth Kálmánt, az író fiát, Miskolc város akkori főispánját, aki elsősorban Szontagh Pálról közöl adatokat, s vele kapcsolatban a költőről is ír. Kondor Vilmos, a balassagyarmati Nagy Iván Múzeum akkori igazgatója több ízben intézett levelet Harsányi Zsolthoz. Egyik levelében arról ír, hogy a múzeum 153 kötetet őriz Madách Aladár könyvtárának anyagából, amelynek azóta, sajnos, a háborús viszontagságok és a kötetek jelöletlensége miatt, ex libris hiányában nem azonosíthatóak, esetleg elkallódtak. Szép Ernőt is megtaláljuk a levélírók között, aki baráti hangú levélben hívja fel Harsányi Zsolt figyelmét két cikkre, amelyik segíthet Madách-regé- nyének megírásában. „...remete költő” A Madách Imre jelleméről, alkatáról szóló beszámolók közül özv. Szemere Györgyné levelében olvashatjuk, hogy biztos forrásból, Madách Imre jó barátjától, Csemiczky Edwardtól hallott a költőről. Csemiczky Edward ugyanis a levélíró férjének nagyapja, akit sztrácini birtokán többször meglátogatott Madách Imre. Az ő beszámolója szerint a költő alapvetően zárkózott ember volt, de jó és régi barátok közt nagyon kedélyes tudott lenni. Egy Kapitánynéként jelentkező levélíró szüleitől hallott a Madách családról, ugyanis nagyapja mint libercsei bérlő barátságban állt a szomszéd birtokosokkal, így Madáchékkal is. A nagyapa történeteiből az derül ki, hogy a „a sztregovai remete költő” - így nevezi őt a levélíró - visszavonult, zárkózott életet élt, búskomorsága házassága első éveiben kezdődött. Madách Imre biográfiáját tekintve sem fontos és egyébként sem bizonyított információként számol be arról, hogy a házaspár közti rossz viszony oka elsősorban az volt, hogy Fráter Erzsébet torz gyermeket hozott a világra, s anyósa gyötörte a nyúl- fejű gyermek miatt, még szopni sem adtak neki. A regényes történet ellenére Harsányi Zsolt sem illeszti be Madáchról szóló munkájába ezt a kétkedve fogadható információt. Annyit tudunk az életrajzírók beszámolóiból, hogy az első gyermekük néhány napos korában meghalt, az utókor által nem ismert betegségben. Kelemen Béla székesfehérvári nyugalmazott igazgató egyetemi éveire, Gyulai Pál szavaira emlékezik levelében. Visszagondol arra az eseményre, amikor az egyik szemináriumi órán egy, Madách Imre pesszimizmusát fejtegető dolgozattal állt elő, s tanára, az író-költő-kri- tikus Gyulai Pál megjegyezte, hogy nem kell azt a melankóliát olyan komolyan venni. Beszámolója szerint Madách olyan fiatalember volt, mint a többi, éppúgy forgolódott közöttük és mások társaságában, mint a többiek, s nem látszott rajta semmiféle „belsőleg rágódó mélabú”. „Az ember tragédiája” megírásának körülményeiről, egyéb kérdéseiről, az alakok megformálásáról, az eszme megszületéséről, mindezek kapcsán Madách költői tehetségéről szóló kutatások és vélekedések a mű megjelenése óta különböző, egymásnak sokszor ellentmondó eredményekre vezették a kutatókat. Riesz Mária 1932. július 5-én -magát mentegetve - írja Harsányi Zsoltnak, hogy „A famíliámban az a hit tartja magát, hogy Az ember tragédiáját nem Madách Imre írta!” Ezt anyai nagyapjától, Zalay Ferenc Hont megyei királyi ügyésztől hallotta, aki Bory Lászlóval együtt szoros kapcsolatban, lelki jó barátságban volt Madách Imrével. Elmondása szerint barátjuk, Bory László írta volna a Tragédiát. A családi szájhagyomány útján terjedő történet szerint a ’48- as forradalom kitörésekor hadba vonult Bory László elesett, a levélíró nagyapja pedig a háborús megrázkódtatás után hazatérve elfelejtkezett a műről. „Kevés szóval sokat” Özv. dr. Hefty Frigyesné Pete rdy Mária ugyanezen év szeptember 21-én arról tudósítja az életrajzírót, hogy édesapja, Pete rdy Gábor pénzügyminisztériumi osztálytanácsos jól ismerte a Madách családot és az ott ne velősködő Bory Imrét, akivel sokat beszélgettek különféle tudományos témákról. „Goethe Faustja természetesen a fő théma volt. Ez a nagy mű inspirálta Boryt arra, hogy megírja Az ember tragédiáját... Ez a mű aludt csendben eldugva egy asztal fiókjában... Nagy volt a csodálkozás, mikor ez a mű egyszerre napvilágot látott mint Madách műve. A férfiak mind elkezdték tárgyalni maguk között ezt az esetet.” Egy vonaton játszódó történettel „igazolja” ez utóbbi állítását. Azt meséli, hogy egy alkalommal hat úr utazott egy kupéban, öt jó ismerőse egymásnak, s éppen arról vitatkoztak, hogy a Tragédiát Madách Imre írta vagy sem. Minden érvet felhozva végül megegyeztek abban, hogy nem. A vonat megállt, a hatodik úr felállt, bemutatkozott: Madách Imre vagyok, és leszállt. Az öt úr összenézett és önelégülten nyugtázták az esetet, hogy nincs baj, legalább meghallotta a véleményüket. A két levélíró adata már abban is eltérő, hogy ugyan mindketten egy Bory nevezetű, Madáchcsal kapcsolatban álló személynek tulajdonítják a kéziratot, a keresztnév viszont nem egyezik. (Madách Imre ügyvédje volt Bory László, aki 1849 után is kapcsolatban állt a Madách családdal. Az információ tehát, miszerint a szabadságharcban elesett, hamis.) Harsányi Zsolt nem használja fel regényében ezeket a bizonytalan adatokat, annál inkább jelentőséget tulajdonít azoknak a leveleknek, melyek Madách Imrének tulajdonítva beszélnek a Tragédia megírásának körülményeiről. Henriczy Béla poltári evangélikus lelkész, Henriczy Ágostonnak, az egykori alsósztrego- vai evangélikus lelkésznek a fia az előző vélekedéseket tagadó adattal szolgál: apja a költő bizalmasa volt, beavatta őt a feleségéhez fűződő viszonya bizalmas részleteibe is, a folyamatosan készülő műből, a Tragédiából elsősorban a lelkésznek olvasott fel, vele vitatta meg a vallási részleteket. Ifj. Mikszáth Kálmán, az író fia a Szontagh Pálról közölt információk kapcsán megemlíti, hogy „Madách szerencsétlen házassága után hónapokat töltött Horpácson Szontagh Pálnál. Egy részét Az ember tragédiájának is ott írta meg.” A fentebb már említett özv. Szemere Györgyné azt írja, hogy amikor Madách nagy művén dolgozott, olykor férje nagyapjához, Csemiczky Ed- wardhoz ment át Sztrácinba felolvasni egy-egy részletet, s örült Csemiczky dicséretének, miszerint: „kevés szóval is sokat tudsz mondani”. „Ember, küzdj...!” A Harsányi Zsolt által 1932- ben kiadott „Ember, küzdj...” című háromkötetes regény és az 1934-ben „Madách” címmel megjelent rövidített változat lett az eredménye a levelezésnek, a kutatásnak. Napjainkban Harsányi Zsolt kevéssé emlegetett, elfeledett író, művei saját korában azonban a legolvasot- tabbak közé tartoztak, még ha nem is poétikai tökéletességű munkák. A Nógrád Megyei Levéltár által őrzött anyag alapján mindenesetre megállapítható, hogy körültekintő, alapos munka vezetett regénye(i) megírásához és megjelenéséhez, s írásai a Madách-irodalomnak érdekességre törekvő, de semmiképp sem elhanyagolandó anyagai. Gréczi-Zsoldos Enikő Nógrád Megyei Levéltár
