Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-30 / 304. szám
2. oldal 1999. december 30., csütörtök Bátonyterenye És Térsége Idős embereknek Ajándék és műsor Szuha - A településen az eddigi hagyományokhoz híven az idén is köszöntötték a karácsonyi ünnepek előtt a 70 éven felüli idős embereket. Az ön- kormányzat jóvoltából százhuszonegyen tartós élelmiszert tartalmazó csomagokat vehettek át, a dorogházi általános iskola színjátszócsoportja pedig „Karácsonyi ének” címmel színes műsorral tette emlékezetessé a délutánt. Beszélgetős est a területfejlesztésről A Bátonyterenyeiek Baráti Köre a közelmúltban indított egy beszélgetéssorozatot, amellyel az volt a céljuk, hogy a lakosságot érintő és érdeklő kérdésekre választ kapjanak, a településért tenni akarókat információval lássa el. Az első ilyen „beszélgetős” estre Szabó Ivánt hívták meg, legutóbb pedig Holles Miklós, a Nógrád Megyei Fejlesztési Ügynökség Kht. ügyvezető igazgatója tartott előadást abban a témakörben, hogy a területfejlesztésre szánt pénzek meghozták-e Nógrád megyében a kívánt eredményt. De hogyan is indult a megyében a területfejlesztés? Volt itt egy kihelyezett kormányülés az akkori miniszterelnök, Antall József részvételével, melynek eredményeképpen 500 millió forintot különítettek el. Erre az összegre pályázni lehetett infrastrukturális feladatok megvalósítására. A fejlesztési tanács 1993-tól működtette a pályázati rendszert: javaslatot tett a tárcaközi bizottságnak, majd a bel- ügy- és a környezetvédelmi, területfejlesztési miniszter közösen döntött. 1996 júliusában hozták meg a területfejlesztési törvényt, amely decentralizálta a területfejlesztési célelőirányzatot és a területi kiegyenlítő alapot. A területfejlesztési törvény régiók kialakítását is megszabta. Holles Miklós utalt rá, hogy az első körben Nógrád nehezen jutott pályázati pénzekhez, de ez a kezdeti döcögés után folyamatosabbá vált: 1997-ben 1332 millió, ’98-ban 1725 millió, ’99-ben 2123 millió forint terület- fejlesztési támogatás jutott a megyének, amely közel 6 milliárdos támogatásnak felel meg a 13 milliárdos igénnyel szemben. Érdekes arányt mutat a kistérségi megoszlás: a három év alatt Salgótarján és térsége 2134 millió, Gyarmat és térsége 1068 millió, Pásztó és térsége 769 millió, Rét- ság és térsége 725 millió, Szécsény és térsége 595 millió, míg Bátony- terenye és térsége 459 millió forint támogatást könyvelhetett el. Ennek segítségével 24 milliárd forint beruházás valósult meg, 2763 új munkahelyet teremtettek, 1595 munkahelyet megtartottak. A szakemberek újabb hároméves fejlesztési terven dolgoznak, amellyel 1,5 milliárd forinttal több támogatás várható az előző három évhez képest. A terv lényeges része, hogy az első két évben meny- nyiségi fejlesztést (inkább a befektetések a fontosak), azt követően pedig egy technológiai váltás szükségességét preferálja. Amint azt Nagy Mihály, a baráti kör elnöke elmondta, a következő találkozó január 20-án lesz az Ady Endre Művelődési Központban, amikor az intézménnyel közösen rendezik meg a magyar kultúra napjának eseménysorozatát. Hege Elelmiszercsomag a rászorulóknak Dorogháza - A képviselő-testület döntése alapján karácsony előtt 290, egyenként 1500 forint értékű élelmiszercsomagot osztottak szét a 70 éven felüliek, a többgyermekes családok és a rászorulók között. Ezen a napon a helyi általános iskola színjátszócsoportja háromfelvo- násos színdarab bemutatásával kedveskedett a település lakosságának. Ajándék az ovisoknak - Nem hiába mondják, hogy december az ajándékosztás hónapja: a Bátonyterenye és Környéke Bűnmegelőzési és Közbiztonsági Bizottság család-, ifjúság- és gyermekvédelmi csoportja a városi baleset-megelőzési bizottsággal közösen két óvoda gyermekseregét örvendeztette meg. A bátonyterenyei Csupafül (balra) és a Kiserdei óvoda (jobbra) apróságai egy-egy kisautót és kisbiciklit kaptak, amelyeket Juhász István rendőrkapitány, a bizottság társelnöke adott át. Mi van a mérleg egyik, illetve a másik serpenyőjében? Vert helyzetből sikert kovácsoltak Az új történelmi fordulatot is sejtető 2000. esztendő küszöbén természetes a vissza- és előretekintés, azzal a jelképes igénnyel, hogy a mérleg egyik serpenyőjébe tesszük a sikereket, a másikba a kudarcokat. Erre válaszol Szabó Nándor mátratere- nyei polgármester, aki 42 éve tevékenykedik köztisztviselőként és 17 éve dolgozik a községben. Hozzászoktak- Mielőtt válaszolnék a kérdésre, reális megítélés céljából az idei esztendő indításának meghatározó jellemzőivel kezdem. Az egyik: az év elején a képviselőtestület 9,5 milliós hiánnyal fogadta el a költségvetést. Mivel az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések közé tartozunk, a kormány a hiány mérséklésére 5 millió 200 ezer forint pluszt adott. A többit nekünk kellett kigazdálkodnunk. A másik: hogy magunkkal hoztuk az előző évek társadalmi feszültséget tartósító munkanélküliséget. Mivel környékünkben a bányászkodás megszűnt, nehezebb az elhelyezkedés azoknak is, akik dolgozni akarnak, a munkanélküli ráta meghaladja a megyei átlagot, megközelíti a 20 százalékot.- Nem provokálásképpen, de sokan szeretnék a fejüket a homokba dugni, amikor szóba kerül, hogy nó' azoknak a tábora, akik - finoman kifejezve, - nemcsak most, hanem a pártállamban is szívesen elmentek volna a munka temetésére. Mi erről a véleménye?- Az elmúlt években sokakat rászoktattunk arra, hogy munka nélkül is lehet jövedelemhez jutni.- Mire gondol?- A különböző segélyekből és a jövedelempótlókból megélőkre és az erre berendezkedőkre.- Többségi véleményt tolmácsolok, amikor közreadom: sokak szerint nó' azoknak a tábora, akik a családi pótlékból kívánnak megélni.- Ezt ön mondta. Az előbbiek következménye az önkormányzatnál csapódik le. A községekben 60-70 a jövedelempótlósok száma, igyekszünk nekik munkát adni. Most, a téli időben 35-50 főt foglalkoztatunk. Volt, amikor 120-an dolgoztak közmunkásként. Ezzel szemben a Fess-Ruhagyár szakképzett varrónőket keres, munkaerőhiánynyal küzd. Ez az ellentmondás - munkaerőhiány, munkanélküliség - olyan ördögi kör, mely tartósítja a feszültséget, rányomja bélyegét az egész fejlődésre. Az előbbiek ellenére sem zárunk rossz évet. Pályázatok, támogatás- Beavatna az előbbi gondolat hátterébe?- Elsőnek a közös összefogást említem, ami minden ténykedésünket áthatotta, áthatja. Vonatkozik ez a sikeres pályázatokra. Ennek is köszönhető, hogy az ez évi 115 milliós árbevétel 153 millióra növekedett. Nádújfaluban a 30 éves gond megoldásához az autóbusz-kitérő és -megálló építéséhez a Területfejlesztési Tanácstól 4,2 millió forintot kaptunk. Ugyancsak az előbbi anyagi támogatásával alakítottuk ki a 25 főt befogadó turistaszállás-helyet, a Mátra -jóformán érintetlen részén - csodálatos természeti központban. Létrehozásával mód nyílik a diák (szlovák) csereüdültetésre is. A nekünk ítélt összeg 50 százaléka vissza nem térítendő, a másik 50 százalék kamatmentes támogatás. A községháza melletti parkban hozzuk létre a millenniumi emlékhelyet. Az ivókutat a Sal- gótaijáni Vízmű Kft. támogatásával hoztuk létre. Ebben az évben pályázat útján 500 ezer forintot kaptunk erre a célra. A nagybátonyi Erdőgazdaságtól kapott támogatásból befásítjuk a parkot, játszótereket alakítunk ki a gyerekeknek. Egyébként pályázatokból több mint 10 millió forintot kaptunk.-Ha jól emlékszem, a nyári esős időszak nyoma szinte kézzel foghatóan tetten érhető a községben.-A hidak, vízlevezető árkok rendbehozatalára 6 milliót kaptunk. Eddig 7 milliót használtunk erre a célra. A sportminisztérium a futballpálya környékének építésére 500 ezer forintot adott. Községünk üde színfoltja a nemrég átadott új takarékszövetkezeti kirendeltség, mely több mint 10 millióba került, magas szinten garantálja a szolgáltatással kapcsolatos követelményeket. Sokat jelentett az igen hatékony, takarékos önkormányzati gazdálkodás, az intézmények kezdeményezéseiből fakadó pluszbevételek, ami nélkül nincs elfogadható jelen. Egységes a testület-Míg más községekben elég gyakoriak a konfliktusok, önöknél nem találkoztunk ilyen napirendekkel. Mivel magyarázza ezt?-A képviselő-testületi üléseket, állásfoglalásokat, döntéseket nem szabdalják szét a pártérdekek, ami borzasztó nagy előnyt jelent. Nagyon jó összetételű, kiegyensúlyozott a testület, tagjai abból indulnak ki, mi jó a községnek, mi szolgálja legjobban a választók érdekeit. Jóleső érzéssel mondhatom, hogy a lakosság csaknem minden rétegében támogatnak bennünket. Bízom abban, hogy így lesz a jövőben is.- Személyes nézeteltérések voltak-e?-Jelentősebb nem. Jó a kapcsolatom a bizottságok képviselőivel, jó érzés, hogy nincs ran- dalírozás. Ittlétem alatt jól megismertem a községet. A kevesebbet is elfogadjuk, de teszünk érte, hogy több legyen. Ami engem aggaszt, hogy nagyon kevés a születendő gyerekek száma. Gyorsul az elöregedés, ami a szociális támogatások összegének növelésével jár együtt. Jelenleg ez 20 milliót hasít ki a költségvetésből. V.K. Belefáradt, hogy koldulni kell azoktól, akiknek adni szeretne Alapítvány egy gyűjtemény megmentésére Bátonyterenyén az ófaluban egy kis, tornácos ház falán tábla hirdeti: múzeum. Akik itt élnek, tudják, hogy a megye egyetlen képeslapmúzeuma található itt. Az viszont már csak kevesek előtt ismert, hogy a tárlat léte szinte állandóan pengeélen táncol, mert alapítója és tulajdonosa, Barják Gyula önerőből tartja fenn, támogatást sehonnan sem kap. Ebben az évben újra az a veszély fenyegette, hogy fel kell számolnia a csaknem 30 ezres gyűjteményt, de barátai tanácsára létrehozott egy alapítványt, remélve, hogyha sikerül támogatókat szereznie, megmaradhat az összegyűjtött érték. Barják Gyula már gyermekkorában is érdeklődött a régiségek iránt, igaz, akkor még mesés- és történelmi tárgyú könyveket gyűjtött. Inkább csak amolyan ösztönös tevékenység volt ez, hiszen akkor kezdte el tudatosan gyűjteni a múlt emlékeit, amikor átlépte a felnőttkor határát. A képeslap gyűjtését egy sárospataki kirándulás előzte meg 15 évvel ezelőtt, amikor eljutottak Szerencsre is. Egy romos ház falán akadt meg a tekintete, amelyen az állt: képeslapmúzeum. Ez az élmény volt a döntő akkor, amikor elhatározta, megkezdi a képeslapok gyűjtését, Szomszédot, ismerőst, barátot, rokont, munkatársat, egyszóval mindenkit képeslapokért nyaggatott. Szombathelyen megalakult a képeslapgyűjtők egyesülete, melynek ő is tagja lett. Ettől kezdve rendszeresen részt vett hazai és külföldi találkozókon.-Akkor még megengedhettem magamnak, volt miből, hiszen a bányánál jól kerestem - mondja Barják Gyula.- Volt itt a ház végében egy régi terménytároló épület, alakítottam át, de hát ez a hely nagyon szűkös, csak hétszáz képeslap fér el. Ha anyagi lehetőségem engedné, át lehetne alakítani a volt istállót, így bővülhetne a kiállítási terület. Itt a millennium: a települések általában mindent megragadnak, hogy színesíteni tudják a programot, ez,azonbaij ittjiem így van. Ha a városba vendégek érkeznek, elviszik a kastélyba, a tájházba, ide egyetlen egyszer nem hozott még vendéget a város vezetése. Nagyon sok pesti vendég fordult meg már itt, ők sem értik a helyi vezetés hozzáállását. Szomorkásán jegyzi meg, hogy kihagyták a millenniumi emlékbizottságból is, és biztos abban, hogy a képeslapgyűjtemény nem lesz benne a millenniumi programban sem. A megyei közgyűlésben több ismerőse is van, nekik említette, hogy most már be kell fejeznie. Akkor javasolták neki, hogy hozzon létre egy alapítványt. Úgy gondolta, még egyszer nekirugaszkodik, ezt a lehetőséget még megpróbálja.- így jött létre körülbelül egy hónappal ezelőtt a „Bátonyterenyei Képeslapgyűjtemény Megmentéséért” Alapítvány. Levelek tucatjait küldtem el vállalkozóknak, a mai napig két reagálás érkezett. Az egyik adományt Becsó Zsolt, a megyei közgyűlés elnöke küldte egy nagyon udvarias hangú levél kíséretében, a másikat pedig a bátonyterenyei Uniker Kft. Küldtem levelet a millenniumi emlékbizottsághoz is, ígéretet rengeteget kaptam, névjegykártyákkal megkoszorúzva, de tényleges segítséget semmit. Szomorú vagyok, mert az én életemben már több millennium nem lesz, és elkeserítőnek tartom, hogy ilyen érték nem kell a városnak. Egyébként az, hogy a gyűjtemény egyáltalán még megvan, köszönhető a Nógrád Megyei Közművelődési Intézet volt igazgatójának, Brunda Gusztávnak és munkatársainak, Móczik Erzsébet volt a gyűjtemény „jó tündére”. Segített még a Palócföld szerkesztősége, Zsibói Béla, Király Gyu- láné, a Fáy András szakiskola igazgatónője.- Belefáradtam már, hogy koldulni kell azoktól, akiknek adni szeretnék. Barátaim ugyan türelemre intenek, de nem tudom, érdemes-e még valamiben reménykedni. Pedig a gyűjtemény a maga nemében kuriózum: itt, a megyében nincs hasonló kiállítási stílus, amely „nemes Nógrád vármegye” történelmi múltját képeslapokon mutatná be az őskortól az 1960-as évekig. A gyűjtő legnagyobb bánatára nagyon össze kellett zsúfolni a kiállítási anyagot, sok témakör - mint például a megyei sport, a hírközlés - kimaradt, a látogatók a bányászatról is több képet várnának. És akkor még nem is szóltunk a különlegességekről, amit a ládafia rejt: vannak itt világítós képeslapok, amelyeknek az a tulajdonsága, hogy fényforrás elé tartva különféle rejtett figurák válnak láthatóvá. Ilyen például az egyik új év köszöntő lap, amely ránézésre hóemberes, szerpen- tines, búék-os feliratú. Ám lámpa elé tartva láthatóvá válik a két spicces úriember, aki a szilveszteri mulatság után hazafelé ballag. De említhetnénk az 1942-ben kibocsátott, 66 darabból álló sorozatot is. Különlegessége, hogyha a piros vonalak mentén, meghatározott sorrendben összerakják, a történelmi nagy Magyarország térképe rajzolódik ki. A kiállított lapok alatt magyarázó szövegek, szigorú kronológiai sorrendben, amely óriási kutatómunkát, információs anyagok beszerzését igényli. Nem hallgatható el az a tény sem, hogy versenyfutás kezdődött az idővel: a három helyiségből álló kiállítóterem szigetelése már nem odázható el sokáig. A falak penészedni kezdtek, a nedvesség pedig az egyik legnagyobb ellensége a képeslapoknak. A reményt most az alapítvány jelenti: talán lesznek olyan emberek a megyében, akik sajnálnák veszni hagyni ezt az értéket, és ezért tenni is hajlandóak. Hegedűs Erzsébet A képeslapgyűjtemény a maga nemében igazi kuriózum
