Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-27 / 301. szám
1999. december 27., hétfő Mozaik 9. oldal Népítélet helyett: mit érdemel az a bűnös... ?- Párhuzamos interjú a büntetéskiszabásról 1. Dr. Kovács István, a Nógrád Megyei Bíróság kollégiumvezetője-Ha szigor szerint rang- sorolnánk a megyéket, Nóg- rádot hol helyezné el?-Pontos választ nem tudok adni, nincs hozzá kellő információm. Mi nem készítünk felméréseket, legfeljebb informális beszélgetések és a sajtóvisszhang alapján lehet képet alkotni a megítélésünkről. 1998-ban viszont készült egy ügyészségi anyag, amelyben azt írják: „a korábban észlelt enyhítési tendencia ugyan változatlanul észlelhető, ugyanakkor a megyében az országoshoz képest differenciáltabb a büntetéskiszabás.”-Mit értett a megyei főügyészség „differenciáltság” alatt?- Azt, hogy más bíróságoknál gyakrabban alkalmazzuk a közérdekű munkát mint főbüntetést.- Ennyi?- Az is szerepel az anyagban, hogy él „az a (nem kifogásolható) gyakorlat, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményeknél példásan szigorú büntetéseket alkalmaznak” a bíróságok. Kiemelkedő súlyúnak általában a rablás, a zsarolás, a kifosztás és a nemi erkölcs elleni bűntetteket tartják.- Enyhülési folyamat kezdődött 1993. május 15-e után, ezt Ön is elmondta, többször is. Ugyanakkor ez a korszak mára véget ért: az 1997 óta alkotott valameny- nyi büntetőnovella arra inspirálná a bírákat, hogy emeljék a büntetéseket — mégis, ez egyelőre inkább elvárás, mintsem gyakorlat.- A közvélemény - és benne a sajtó - mindig kritikus. Amikor büntetést szabunk ki, nem a közvéleménynél akarunk jó vagy rossz pontot szerezni, ez szakmai kérdés, intellektuális tevékenység, ahol mindent mindennel össze kell vetni. Az, hogy egy ilyen értékelés után a „közvélemény” elmarasztalja vagy megdicséri a bíróságot, nem lehet mérvadó.-A társadalmi elvárásoktól azonban teljesen nem lehet elszakadni.- Nem is szoktunk, az ilyen hatások általában a bíró személyén - személyiségén — keresztül érvényesíthetők. Az is megfigyelhető, hogy ha egy területen bizonyos bűncselekmények gyakoribbá válnak vagy elkövetési módjuk durvul, akkor a büntetéskiszabási gyakorlat is megváltozik - ez azonban nem történhet meg egy-egy eseti kritika hatására.-Már szó volt róla, hogy a jogpolitika is egyértelműen keményebb fellépést akar. Idén márciusban kaptak egy újabb „iránytűt”, ami most már azt mutatja, egyáltalán honnan kell indulni, ha büntetést akarnak kiszabni.-A középmértékből. Idén májusban, a Legfelsőbb Bíróság bírái és a megyei kollégiumvezetők részvételével megtartott tanácskozáson az az álláspont született, hogy ez a szabály csak orientál, de nem kötelez. Miért kellene ugyanúgy a büntetési tételkeret középmértékét kiszabni, ha a lopást 15 ezer, illetve 490 ezer forintra követték el? A minősítés ugyanaz - ha nincs minősítő körülmény, akkor egyszerűen lopás vétsége - a büntetési tétel is - a büntetés azonban nem lehet ugyanaz. Ugyanakkor az erkölcsileg leginkább „színezett” bűn- cselekményeknél a megyei gyakorlat külön törvényi rendelkezés nélkül is a középmérték körül jár.- Tehát a rablásnál - ahol a kettő és a nyolc közepe az öt - ezt eléri?-Legalábbis megközelíti.- Hétköznapi beszélgetésekből nem ez érzékelhető. A nagyfokú jogi tájékozatlanságtól eltekintve is sokan úgy érzik: a bírák olyanokat hagynak szabadlábon, akiknek hosz- szú évekre rács mögé kellene vonulniuk, semmivel nem magyarázható módon igen enyhe büntetéseket osztanak, s már az ítéletben megadnak minden lehetséges kedvezményt- Biztos, hogy vannak olyan ügyek, amelyekben az ügydöntő határozat igen vitatható büntetéseket tartalmaz, mégis jogerőre emelkedik. Ennek oka lehet a bírák személyisége, értékrendje, az egységes gyakorlat kialakulatlansága, másrészt a perelhúzódás, amely megint csak több tényezőre vezethető vissza. Lehetne említeni a vádlottak, tanúk, szakértők távol- maradását, a rendőri elővezetések sikertelenségét, de a túlterheltséget is. Ez Nóg- rádban már nem jellemző, a Balassagyarmati Városi Bíróságon mégis érezhető még az elmúlt évek állandó létszámhiányának hatása.-Ha már szóba került: a legnagyobb magyar helyi bíróságon, még mindig tárgyalnak 1993-as érkezésű ügyeket, ami azt jelenti, hogy az elkövetés nagyjából nyolc éve történt. Itt, Nóg- rádban azért jobb a helyzet, nem?-Jobb, bár nemrég fejeztünk be egy adócsalási ügyet, ami még 1992-ben kezdődött, s a bíróságra a vádirat 1995-ben érkezett. Visszatérve a perelhúzódásokra — amelyek nagyon nyomatékos enyhítő körülményként értékelendő időmúlást jelentenek -, időnként igen komoly nyomozati hiányosságokat észlelünk, elsősorban a gazdálkodás rendjét sértő és a vagyon elleni bűncselekményeknél. Ezeket a nyomozati hiányosságokat a bírósági eljárás során kell pótolni - esetenként igen hosszadalmas bizonyítással. Elvétve előfordul, hogy a vád ténybeli kereteit is tisztázni kell, ez szintén nehezíti a bíróság munkáját. Mindezt azért kell hangsúlyozni, mert a közvéleményben él egy olyan — meglehetősen egyoldalú és nem a valós tényeken alapuló - vélekedés, hogy a vádirat benyújtását követően a büntetőeljárás elhúzódásáért kizárólag a bíróság felelős. Noha esetenként bírósági mulasztások is előfordulnak, ezzel az állásponttal nem lehet egyetérteni. A büntetőeljárás nyilvános, garanciákkal leginkább övezett szakaszában - ahol mintegy kiteljesül a kontradiktorius eljárás és a védelem is a legaktívabb, a nyomozati eljárás hibái és hiányosságai nem ritkán „visszaköszönnek”, kiütköznek és ezek kiküszöbölése - ha egyáltalán lehetséges — meglehetősen munka- és időigényes.- Egyéb perelhúzó tényezők? nyedő szankciórendszerét emlegeti - halálbüntetés, háromszáz év, kényszermunka és így tovább. Mihez kezdenek ilyen szorításban?- A szakmában köztudott, hogy a büntetések nyugatról kelet felé haladva szigorodnak: Nyugat-Európa lazít, tőlünk keletebbre viszont még elrettentőbbek az ítéletek. Amerikában ugyan ki lehet szabni több száz évnyi szabadságvesztést, ami szerintem komolytalan - ugyanakkor pár év múlva mégis ki lehet engedni az elítéltet feltételes szabadságra, ami még komolytalanabb. A szabadságvesztésről mindenkinek lehet véleménye, de jelenleg nincs jobb és nincs más. A közérdekű munka nem eléggé haté... : < m % \ _ : ; :- Az eljárást rendkívüli módon lassítja még egy - szerintünk kellően át nem gondolt - törvényi rendelkezés is. Eszerint: ha a hatóság a nyomozás során szakértőt rendelt ki, a vádlott vagy a védő kérelmére ugyanazon tényre a bíróságnak más szakértőt is ki kell rendelnie. A gyakorlati probléma az, hogy a „más szakértőnek” is át kell néznie a teljes anyagot, ami viszi az időt, s szakvéleményt kell készítenie, ami szintén viszi az időt. Arról már nem is beszélve, mi van, ha a két szakvélemény egymástól gyökeresen eltérő következtetéseket tartalmaz . . .- Bár az iménti rendelkezés mérlegelésre nem ad lehetőséget — a másik szakértőt, ha kérik, ki kell rendelni -, én tudok olyan bíróságról és olyan bíróról, aki következetesen elutasítja az ilyen indítványokat.- Valóban vannak ilyen ügyek. Ilyenkor a másodfokú bíróság végzi el a bizonyítás-kiegészítést, de ez megint a vádlottnak jó, hiszen az idő közben telik.- Az ezredforduló táján alapvetően két, gyökeresen eltérő elvárásnak kellene megfelelnie egy magyar bírónak. A közbiztonsági helyzet drákói szigort követelne meg, ugyanakkor főleg tudományos körök nyugat-európai példák alapján még a jelenlegi gyakorlatot is túlzottnak tartják - arra hivatkoznak, hogy egyes országokban tíz évnél hosszabb szabadságvesztést ki sem szabnak, s egyébként is, ezt a büntetési nemet a lehető legnagyobb mértékben ki kelI iktatni a rendszerből. A másik oldal az USA kemékony, de még a feltételei sem adottak: alig lehet munkahelyet találni az ilyen elítélteknek. Általában községekben alkalmazzák őket, közmunkára, különböző helyi intézmények karbantartására - ám, amikor Bércéi környékén sorozatosan törtek fel éppen ilyen helyi intézményeket, az önkormányzatok érthetően nem lelkesedtek érte, hogy pont a tetthelyen dolgoztassák a lebukott tolvajokat.-Arról már szó volt, hogy nem népítélet dönt, hanem - elvileg - komoly szakmai munka eredménye a büntetéskiszabás. De mit szól ahhoz, hogy az egyesek által szintén az igazságszolgáltatáshoz tartozónak vélt rendőrség és ügyészség is gyakran frusztrált, főleg akkor, ha hosszú — és kivételesen eredményes — munkájuk után nem a várt büntetést kapják a terheltek?- Igazságszolgáltatást Magyarországon egyedül a bíróságok végeznek, csak az általuk hozott határozatokhoz fűződik a rendes perorvoslattal való megtámadha- tatlanság, a végrehajthatóság, s az, hogy megállapításaik tovább nem vitathatóak, s mindenkire nézve kötelezőek. Sem a nyomozó hatóságnak, sem az ügyészségnek nem hatásköre a büntetéskiszabás — az előbbinek feladatul a bűncselekmények gyors és lehetőleg minél színvonalasabb felderítését, míg az utóbbinak a vádképviseleten túl e körben a nyomozás törvényességének . felügyeletét írja elő a jogszabály. Természetesen, ha az ügyész szerint a büntetés - mértéi folytán.^.alkalmatlan a visszatartó hatás elérésére, fellebbezhet, s ez esetben a másodfokú bíróság dönt - ez a döntés viszont már végleges. 2. Dr. Kováts Gyula csoportvezető ügyész, Nógrád Megyei Főügyészség- Ön készítette az előző beszélgetésben említett ügyészségi anyagot. A megírás óta változott-e a helyzet?- Lényeges változás nem történt, de nincs is rá igazán szükség. A kiemelt bűncselekményeknél - főleg a rablásoknál - eddig is megfelelő volt a gyakorlat, viszont az is igaz, hogy kisebb ügyekben többször előfordul, hogy fél-egy évvel enyhítik, esetleg végrehajtásában fel is függesztik az első fokon kiszabott büntetést.- Kisebb ügyeken a lopásokat értsük?- Azokat, illetve a csalásokat és a testi épség elleni bűncselekményeket. Alapvetően mégis elégedettek vagyunk, csak egyedi esetekben fordul elő az, hogy talán egy kicsit jobban enyhítenek a kelleténél.- A tanulmányban szó esik az ügyészi fellebbezések színvonaláról is, s nem kizárólag pozitív szövegkörnyezetben.- Esetenként, korábban voltak alaptalan fellebbezések, de ezek sem elsősorban a büntetéskiszabást támadták, hanem az ítéletek felmentő rendelkezéseit, a szabad mérlegeléssel megállapított tényálláson keresztül. Ilyen ügyekben már a vádemelés és az azt megelőző iratfeldolgozás sem zajlott kellő körültekintéssel, s az ekkor elkövetett hibákhoz ragaszkodtak rosszul értelmezett következetességgel az ügyészek. Ma már az ilyesmi - részben azért, mert új, tehetséges, Fiatal ügyészek álltak munkába - nagyon ritka.-A megyei bíróság kollégiumvezetője az enyhe büntetések okairól szólva egyebek között a perelhúzódásokat említette, azok okaiként pedig — áttételesen - a nyomozásokat. Az utóbbiak felügyeletét ellátó ügyészség szempontjából helytálló-e az értékelés?- A nyomozások színvonala vitathatatlanul igen gyenge, megyeszerte. Az ügyek sokszor „lyukasak”: fontos bizonyítékok hiányoznak a megalapozott vádemeléshez, s bár a nagyobb lyukakat - pótnyomozás vagy nyomozás-kiegészítés elrendelésével — megpróbáljuk betömni, még így is sokszor kétséges, hogy megáll-e a vád. A „lyukakat” persze a védők is észreveszik, s ahol lehet, tágítanak rajtuk.- Milyen ügytípusoknál érezhető ez leginkább? • - A gazdasági bűnügypk- űél ' mmdehlcéppérí:*' ‘nincs* ugyanis állandó, kvalifikált, összeszokott csapat a nyomozó szerveknél, úgyszintén hiányzik a kiforrott, jó szakértői háttér is. Előfordul, hogy a védő előbb talál egy alkalmas szakértőt, mint maga a hatóság. Végül, ha el is jutunk addig, hogy valamilyen tényállást összeállítunk s vádat emelünk, a korábban már említett hiányosságok a tárgyaláson újra előjönnek, erősebb kételyeket támasztva, mint korábban.- Az ügyészségen van-e specializálódás, mondjuk az ilyen gazdasági ügyekre?- Megindult.-Ahol speciális képzettség nem szükséges, ott rövi- debb az átfutási idő, ennek ellenére még az élet elleni ügyeknél is sokáig érzékelhető volt egy enyhülési folyamat. Gyakran az ügyész is tudomásul vette, hogy befejezett emberölésért négyhat évet osztott ki a megyei bíróság.- A kiemelkedő súlyú bűncselekmények bizonyítása általában jó, a büntetés- kiszabás is megfelelő. A közvélemény számára minden emberölés rendkívüli módon elítélendő, az emberek, ha ilyenről hallanak, mindig azt hiszik, hogy valakit brutálisan, útonálló módon agyonütöttek, holott az ilyen esetek nyolcvan százaléka családi vagy kocsmai veszekedésből indult, s maga az elkövetés nemegyszer méltányolható okokból történt, s ezt az ítéletben is értékelni kell.- Furcsa néha azt hallani a másodfokú tárgyaláson, hogy az ügyész kevesli a kiszabott büntetést, miközben városi első fokon ugyanazt az ítéletet tudomásul vették. Van olyan városi ügyészség is, ahol a súlyosításért bejelentett fellebbezések száma jobb években sem éri el az egyet. Amit a bíráktól nem lehet megkérdezni, az ügyésztől lehet: miért nem élnek ilyen ügyekben erőteljesebben az utasítási jogkörükkel?-Valóban szükséges a szakirányítási tevékenység javítása, ott, ahol az átlagosnál is enyhébb a gyakorlat - például Pásztón - ez meg is fog történni. Azt sem lehet azonban elfelejteni, hogy az ügyész és a bíró számára a törvényi büntetési tétel csak kiindulópont: gyakran a vádlott tárgyaláson tanúsított magatartása is szerepet kap a szankció megválasztásánál - például az őszinte megbánás lefelé nyomja a büntetést.-Mind a büntetőeljárásról szóló törvény, mind a Legfőbb Ügyészség vonatkozó utasítása lehetővé teszi, hogy ha az ügy valamilyen szempontból kiemelkedő jelentőségű, akkor ne az egyébként hatáskörrel rendelkező városi, hanem egyből a kevésbé leterhelt megyei bíróságon emeljenek vádat. Ez is csökkentheti a pertartamot.-Eddig nem éltünk ezzel a lehetőséggel - részben a létszámhelyzet miatt -, de ezután valószínűleg sor kerül erre is, elsősorban ott, ahol a bizonyítás is bonyolult, Egy ilyen ügyben éppen ’ -most JcészŰÍ «z.előferjésités. S. J. F.
