Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-24-25-16 / 300. szám

1999. december 24., péntek Karácsony ’99 11. oldal Fenyővonatunk a célállomásokon... Ezekben a napokban öt ka­rácsonyfa alatt, százak vagy talán ezrek velünk, a Nógrád Megyei Hírlappal, a Nógrádi Média Kiadói Kft.-vel is kö­szöntik vagy már köszöntöt­ték a karácsonyt. Szerkesztőségünk és a ki­adó öt nógrádi faluba - Al- sótoldra, Csitárra, Felsőpe- ténybe, Jobbágyiba és Ka­zárra - indította el nemrégi­ben képzeletbeli fenyővona­tát s egy-egy karácsonyfá­nak szánt ajándék örök­zölddel járult gyerekközös­ségek örömtelibb ünnepéhez. Róluk, minden­napjaikról, gondjaikról és vágyaikról is szólnak az alábbi írások. Erő és szépség - Szeretik szülőfalujukat, Alsótoldot és egykori iskolájukat Jó volt tudni: itthon értünk izgulnak Két régi diák gyújtotta meg idén a csillagszórókat Hazavárt hagyaték ... - Diákközösség ötös épületegyüttesben Óhaj, amit a képzelet „tett” Karácsonyi hangulatban jókedvre derültek a jobbágyi diákok December 21-én, kedden dél­ben tartották az alsótoldi Toldi Miklós Általános Isko­lában a karácsonyi ünnepsé­gek A Nógrád Megyei Hírlap a Cserhát völgyének kistelepü­lésein élő gyermekekre gon­dolt, amikor a körzeti általá­nos iskolába eljuttatta szerény ajándékát, egy fenyőfát. Adorján László igazgató a di­ákok nevében is megköszönte e szép gesztust, a lap figyelmessé­gét. Idén két régi diákjuk, Nyírjei Mónika és Sándor Tamás gyúj­tották meg először a díszbe öltöz­tetett karácsonyfán a csillagszó­rót. Lehet, hogy ennek is lesz folytatása, hagyománnyá neme­sedik majd e kezdeményezés? Mindketten más-más utakon jár­nak, de amiben közösek: szeretik szülőfalujukat, Alsótoldot és egykori iskolájukat. Mindketten fiatalok, híresek. Egyikük a szép­ség, a másikuk az erő képviselője. Nyírjei Mónika biológia-kémia szakos tanárnő az alsótoldi isko­lában, s a Nógrád Szépe verseny 3. udvarhölgyeként ismerhettük meg. Sándor Tamás erőemelő, az idei Toldi-napok első helyezettje. A bajnok ezután felruccant Vi- segrádra, s az ottani váijátékok országos erőemelő-versenyén a negyedik helyezést szerezte meg. Csak így tovább, hiszen gyakor­lóterepben nincs hiány: a 27 éves fiatalember a Garáb környéki er­dőkben dolgozik, amolyan mo­dem kori favágóként birkózik az öles farönkökkel.- Milyen érzés bajnoknak lenni?- A Toldi-napokon itthon vol­tam. Amikor felemeltem az irdat­lanul nehéz tőkét, a nyakamon Három lakásban negyven gyermek, illetve fiatal él itt, öt­éves a legkisebb, a legidőseb­bek már felnőttkornak, s legfel­jebb huszonnégy éves korukig maradhatnak. A szép, közös fe­nyőünnepet már megtartották, mert a téli szünetet többen máshol töltik. A korai felkészü­lés külön öröm s nem kis izga­lom, főleg a felnőtteknek.- Mi már jó előre, hetekig a karácsony lázában égünk. Os­tyasütés, díszítés, a sütemény­készítés mindnyájunkat elfog­lal, s persze mindig izgulunk, hogy időben elkészüljünk. A legnagyobb figyelmet mégis az ajándékozásnak szenteljünk, kidagadtak az erek a hatalmas erőfeszítéstől, s már a kezem szo­rítása is gyengült, vége, leejtem, s akkor zúgott fel a biztatás: Tomi ne...! - hát muszáj volt megcsi­nálni. Visegrádra is sokan elkísér­tek. Szakmai berkekben nem so­kat jósoltak nekem, legjobb eset­ben is a hetedik helyet. Kelleme­sen csalódtak, mert sikerült meg­csípni a negyediket. Ezt is a bará­tok bizalmának, elszánt biztatá­sának köszönhetem.- Vajon a tanárnő', a „szép­séges udvarhölgy” is így érez?- Számomra egy nagyon szép emlék az idei Nógrád szépe ver­seny. Benne az is, ahogyan földi­jeim, vagy éppen Alsótold kör­nyékéről elszármazottak egy kéz­szorítással, akár egy bátorító pil­lantással éreztették, jelezték: ve­led vagyunk, neked drukkolunk. Ez adta a bátorságot, elszántsá­got, a „velem vannak” csodálatos érzését. Elégedett vagyok az elért eredménnyel is, nem ért csalódás. mert a meglepetésnek olyannak kell lennie, hogy biztosan örö­met szerezzen - sorolta a gon­dosan tervezett munkamenet összetevőit Lórik Józsefné, az intézmény vezetője.-Az a szokás nálunk, hogy felírjuk, mit, miket szeretnénk kapni, s a kívánságlista alapján történik a beszerzés - mondta Rácz Jolán, aki Pécelen, mező- gazdasági szakmunkásképző­ben tanul, s elárulja, hogy a szünetben Pestre megy. A húszéves Antal Tamás neve mellé kívánkozik az, hogy ügyes kezű. ő ugyanis sajátos kelt tésztából készült, adventi koszorút formázó süteményé­Ajánlat, felkérés a szépségszak­mától eddig nem érkezett, de nem is nagyon várok. Szeretem a diák­jaimat, s ők is engem, örömöm le­lem a tanításban; Bár volt olyan telefonálóm, aki szerint akár ki­rálynő is lehettem volna... Erez­tem, hogy bókja őszinte, ezért örültem is neki. Dédelgetem a tervet: jövőre indulni szeretnék országos megmérettetésen, hátha igaza lesz annak a telefonálónak - teszi hozzá mosolyogva Nyírjei Mónika udvarhölgy, akit már egyszer a szépségkirálynői ko­rona fénye is megérintett.- Holt töltik az ünnepeket, Mónika?-Természetesen otthon anyu- ékkal,- Tamás?- Együtt a családdal, majd szilveszterezni a haverokkal fo­gok.- Boldog karácsonyt!- Köszönjük, boldog kará­csonyt! vei örvendeztette meg idén is a kicsiket és nagyokat. A dióval töltött, bejgliszerű tészta recept­jét tavaly olvasta valahol, s ki is próbálta. Nem is maradt el a di­cséret ... Az örömszerzés örömét az otthonlakók is ismerik. Szem nem maradt szárazon, amikor a mostani ünnepségen a kettes csoport tagjai valamennyi fel­nőttet megajándékoztak egy- egy szakácskönyvvel. Megva­lósított ötletük arról tanúsko­dik, hogy ezeket az emberkéket adni is tanítják a nevelők, a gyermekfelügyelők, nem utol­sósorban Zsóka néni, ahogyan Lőriknét, a gyerekek szólítják. Ennek a nagy-nagy „család­nak” a tagjai az előtérben he­lyezték el azt a nagy fenyőt, amelyet lapunk ajándékozott nekik, s amelyet az ügyes ke­zek karácsonyfává nemesítet­tek, díszbe öltöztettek. Itt néz­ték végig a betlehemes játékot, itt fogadták a kedves vendége­ket, köztük Orsi nénit, az A1-- másy-család leszármazottját. A Budapesten élő, hetven év feletti idős hölgy (ápolónőként ment nyugdíjba) rendszeres lá­togatója a kastélyotthonnak, s mint a mesebeli, jóságos tün­dér, sohasem érkezik üres kéz­zel .. Szentestén szőkébb körben ülnek az ünnepi asztalhoz a kastélybeliek. Áz ajándékadás ekkor újrakezdődik, ifjak és felnőttek ismét megélik a sze- retetet. (Mihalik J.) Egy öt épületben működő is­kola kedves hagyományokat elevenített fel a téli szünet előtti utolsó tanítási napon. Jobbágyiban, a szokásoknak ebben a színes kosarában a forgószínpadszerű játékos el­foglaltságok, a táncház mel­lett jól megfért a tanárok óévbúcsúztatója, amelyet gyermekprodukció tett emlé­kezetessé. Kedvességüket kis ajándék­kal köszönték meg a pedagógu­sok. Ezután kezdődött a soksze­replős ünneplés, amelynek ke­retében a tantermekben, a mé­zeskalács-díszítéstől a papírhaj­togatásig más-más kézműves­foglalkozás közül választhattak a tanulók. Ajándékunkat, a Hír­lap-fenyőt a tornateremben he­lyezte el a jobbágyi iskolakö­zösség, a tantermekből ide áramlott a vakáció és a kará­csony hangulatában jókedvre derült 220 diák. Itt táncház és a jókívánságok tárháza várta a résztvevőket, az osztályok ugyanis csokorba gyűjtötték s meg is osztották a többiekkel a szeretetünnepre és az új évre szóló köszöntő gon­dolataikat. S még ezzel sem ért Csitáron tizennyolc óvodás gyermek abban az épületben cseperedik, amelyik tizenöt idős, java részt már legalább hetvenéves embernek a nap­közi otthona is egyben. Közö­Minden oka megvolt a kazári gyermekeknek az ünnepre az utolsó tanítási napon. Egy­részt a szünidő kezdete, más­részt a közelgő karácsony, s persze ami egy kisiskola éle­tében nagyon nagy dolog, hogy komoly érték kerülhe­tett a közös karácsonyfa alá. Kazár iskolafejlesztésének ügyében az utóbbi egy-két év­ben mindig valami hírértékű dolog történik. Bővítették, re­noválták az iskolát, majd mi­után megkeresték a Máltai Sze­retetszolgálatot, bekopogtak, s megnyittatott nekik... A tanin­tézet osztálytermeket rendezhe­tett be a Németországból ado­mányként kapott iskolabúto­rokkal, s a szemléltetőeszközök is szépen gyarapodtak, a meg­kopott, régi darabok jó részét pedig lecserélhették. Az idei karácsonyi iskolai ajándék szintén ebbe a sorba tartozik. Kazár iskolája ugyanis egy új számítógépparkkal gya­rapodott. A meghitt karácsonyi ünnepségre nem csupán a gyermekek készültek műsorral, véget az ünnep- és szünetindító eseménysor. Az iskola hittano- sai a templomban betlehemes játékuk előadására várták társa­ikat és másokat. A már elcsendesült tornate­remben magányosan álló, dí­szes fa alatt van két képzelet­beli ajándék. Olyanok, amelye­ket be sem lehetne csoma­golni... Mindkettő óhaj csupán, s az egyik így hangzik: az öt épületben működő alma mater nagyon szeretné, ha felújítanák. A másik kívánság az iskola sek az ünnepeik, anyák napja, húsvét, karácsony, de a gyer­meknap és az idősek napja egyaránt fontos mindkét ge­nerációnak. Ilyenkor meg­vendégelik egymást, a gyer­de a felnőttek is, akik most a gyermekeket ajándékozták meg. Az iskola igazgatója, Kapás Imre köszönte meg Molnár Ka­talin polgármester asszonynak, munkatársainak és a képvi­selő-testületnek a kitüntető fi­gyelmet, ami abban is meg­nyilvánult, hogy a Nógrád me­gye közoktatási alapítványától nyert félmillió forintot 600 ezerrel megfejelte a település, s így megvásárolhatták az in­örökségéhez fűződik. Egy jó­lelkű ember még a hetvenes években az iskolára hagyta pesti ingatlanát, amely azon­ban azóta sem jelentett tényle­ges segítséget. Pedig, ha érté­kesítenék, az ebből származó bevételből nem csak eszközö­ket vehetnének, hanem tőkét is kovácsolhatnának. Az iskola- vezetés úgy véli, a bürokrácia nehezíti azt, hogy a hagyaték az oktatás, a jövő nemzedék épülését szolgálja. (mj) mekek szereplési lehetőséget kapnak, verseket, dalokat ad­nak elő, de nem ritka az sem, hogy közösen játszanak játé­kokat. így van ez a karácsony közeledtével is. Hétfőn az őr­halmi iskolásokkal közösen tartottak ünnepséget az egész falunak a művelődési házban, másnap pedig csak maguknak a legidősebbek és a legfiata­labbak. Chikán Istvánná és a Far­kas né Marton Éva óvónők irá­nyításával mézeskalácsot sü­töttek a gyermekek, papírdí­szeket készítettek nagy gon­dossággal, s megterítették a közös asztalt. Karácsonyfájuk alá ez alka­lommal is sok minden került: Az önkormányzat harminc-, a cigány kisebbségi önkor­mányzat tíz-, míg a szom­szédból, Patvarcról a Palóc Gazda Kft. tizenötezer forint­tal járult hozzá ahhoz, hogy sok űj képességfejlesztő já­tékkal legyen gazdagabb e kis közösség.-ti ternetezési lehetőséget is biz­tosító számítógépparkjukat, amelyet a Dymanic Kft. már le is telepített. Kazáron természetesen az idősekről és a nagycsaládosok­ról sem feledkeztek meg. Az egyedül élő, hatvan év feletti lakosok - szám szerint közel kétszázan - fejenként 2500 fo­rintot kaptak, a nagycsaládoso­kat pedig szaloncukor-, gyü­mölcs- és csokoládécsomagok­kal lepték meg. -tl­Orsi néni most is itt volt - Beteljesült szeretet Felsőpetényben Szem nem maradt szárazon A szeretetadás egyszerű és a legszebb emberi megnyilvánu­lás, amelynek mégis annyi „kelléke” van. Ezek a felsőpetényi volt Almásy-kastélyban, nevelőotthonban, mind együtt van­nak. Ez az ódon épület annyi melegséget áraszt, hogy azt egy puha családi fészek is megirigyelhetné. Az örömszerzés érzését az otthon lakói is ismerik Csitáron az óvodások a nagyszülők, dédszülők mellett nőnek fel Generációk együtt a fa alatt Ritka dolog az, amikor egy óvodában azt mondják, hogy ők ami segítséget csak lehet, megkapnak a településtől. Csitár ezen kevés helyek egyike. Mindez a hozzáállás - sok egyéb mellett - persze annak is köszönhető, hogy itt a polgármes­ter, becsületes szakmáját tekintve, pedagógus. Sok minden került az apróságok fenyőfája alá Kazárra számítógépes szaktantermet hozott a Jézuska • t Ünnepelt a bányászfalu gyermekserege Egy kisiskola életében nagy dolog az apró segítség is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents