Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)

1999-12-24-25-16 / 300. szám

1999. december 24., péntek Karácsony ’99 5. oldal Három mise Számos népének szövege tartalmazza a szent kará­csony szavakat; a kará­csonyi énekek mindegyike felcsendül ilyenkor a ke­resztények templomaiban. Az adventi várakozás utolsó percei a „karácsony vigíliája” idejére eső idők. December 24-én napközben még adventi szentmisét mond a pap, violaszín mise­ruhában, ám éjfélre egészen más lesz a római katolikus templomok fénye, varázsa, hangulata. A feldíszített fenyőfák apró fényei, az oltár előtt elhelyezett betlehemi jászol figurái már sugározzák a nagy eseményt: „A kis Jé­zus megszületett, örvend­jünk! A miseruha fehér színűre cserélődik, végig az egész^ karácsonyi ünnepkörben. A karácsonyi liturgia sajátos­sága a három mise; történeti gyökerét Jeruzsálembe ve­zethetjük vissza. Az őske­resztény hitközösség éjjel is tartott egy istentiszteletet a betlehemi barlangban, ahol az „Ige testté lett.” Hazafelé menet a város szélén lévő „feltámadás templomában” is volt ünne­pélyes szertartás, az ideje hajnalra tehető. Ezt a misét a „pásztorok miséje” elneve­zéssel ismerjük. A harmadik mise már a karácsony első napjának ünnepi miséje volt. Az éjféli mise a római ka­tolikus szertartású templo­mokban ma szinte elmarad­hatatlan. Még a legeldugot­tabb kápolnákban is meg­tartják, ha egy pap több templomot lát el, akkor megfelelő időbeosztással vehetnek részt a hívek a szertartáson. (Csak példa­ként említjük az idei Somos­kőújfalui szentmisét, ahol este 10 órakor, a salgótar­jáni forgáchtelepi kápolná­ban pedig már este fél hét­kor csendül fel a „Mennyből az angyal”.) Tudvalévő, hogy Jézus születésének dátumára sehol az evangéliumokban és az egész Újszövetségben nincs utalás, így felvetődik a kér­dés: miért most ünnepük a keresztények szerte a vilá­gon ezt a kedves, szeretettel­jes születésnapot? Nos, a vá­lasz egyszerű. Rómában a IV. század derekán vezették be a szép ünnepnapot, még­pedig a pogányok napiste­nének ünnepét tették meg a keresztények Jézus szüle­tésnapjává. Azóta ismert a karácsonyi három mise: az éjféli jelképezi az Úr testi születését, a pásztoroké a lelki születést, míg az ün­nepnap - december 25-én reggel - szentmiséje Krisz­tus örök születését, megje­lenését és köztünk létét jel­képezi. A betlehemi jászol felállí­tása - a három királyok jel­képes szobraival -, valamint a pásztorjátékok, betlehe- mes falusi szokások sokfelé ma is divatban vannak, sőt egyre több helyen a fent leírt hármas miserend is létezik. Vízkeresztig minden ka­tolikus szentmisén felcsen­dül a karácsonyi glória dal­lama és szövege: „Dicsőség, mennyben az Istennek.... békesség földön az ember­nek! ” Ámen! (deák) Apja alighogy visszaért az éjféli miséről már szalajtották is a bábaasszonyért Született december 25-én, Mátrakeresztesen 1933 decemberében Nyíresi Bertalan és Király Julianna ne­gyedik gyermeküket várták a mátrakeresztesi kis falucskában. A napok teltek, aztán karácsony napjának hajnalán felsírt az újszülött, aki a keresztségben a Bertalan nevet kapta. Azóta el­telt hatvanhat év, hatvanhat karácsony: volt közötte olyan is, amely magán viselte a háború bélyegét. Ennyi év távlatából te­kintve azonban mégis azt mondja Berci bácsi: annak is meg­volt a hangulata.- Akkoriban még nem volt ám aszfaltozott út, csak erdei uta­kon lehetett eljutni a szomszé­dos településekre- emlékezik Nyíresi Bertalan. - Azon a ka­rácsonyon apámék lementek Tarra az éjféli misére, de anyám nagyon ráparancsolt: igyekezzen haza, mert úgy érzi, nemsokára itt az idő. Akkori­ban még nem a kórházban szül­tek az asszonyok, már az is sze­rencsének számított, ha bába volt a faluban - úgy mint ná­lunk. Éppen hogy visszaért apám, már szalajtották is a bá­báért, úgyhogy december 25- én, karácsony napján születtem meg negyedik gyerekként.- Milyenek voltak a régi ka­rácsonyok?-Szépek: akkoriban a gye­rekek eljártak karácsony böjt­jének estéjén kántálni a házak­hoz. 8-10 gyerek összeállt, énekeltük a „Mennyből az an­gyalt”. Kaptunk érte süteményt, mézes diót, de volt olyan is, hogy kikiabáltak: hányán vagy­tok? A válasz után pedig „no, annyi felé szaladjatok”. Már régen is úgy volt, hogy a jómó­dúak nem voltak olyan adako­zók. Amíg kicsik voltunk, min­dig a szülők díszítették fel a fát, alárakták az ajándékokat, mintha tényleg a Jézuska hozta volna. Minden karácsonykor kaptam egy pár sárga csizmát - mosolyog Berci bácsi -de a következő karácsonyig mindig szétrúgtam. Aztán emlegeti, hogy ilyen­kor kaptak narancsot, fügét, szentjánoskenyeret, de még en­nek is nagyon tudtak örülni.- Nem ilyenek voltak ám még akkor itt a házak - mutat körbe a falun. -Zsúptetősek, búbos kemencések, rakott ma­sinásak, szinte mindegyikben fészekalja gyerek: volt olyan ház, ahol 10—11 -et számolhat­tak.- Mi volt a szokásos kará­csonyi étel akkoriban ?- Karácsony böjtjén savanyú bab, mákos tészta, túrós lepény, alma. Mindenből karácsonyi morzsát tettünk félre, mert azt tartotta a hiedelem, hogy hasz­nos orvosság a beteg jószág ba­jára. Aznap mentünk az éjféli misére, ki Tarra, ki Hasznosra, ki pedig Szentimrére, mert itt csak a háború után épült meg a templom: a valamikori vadász- kastélyt alakították át. Anyám sokszor emlegette, amikor a pa­takokon mentünk át, hogy a novemberi esküvőkön, amikor mentek a tari templomba, a vő­legények a hátukon vitték át a menyasszonyokat a megáradt patakokon. Karácsony másnap­jára már leölték a hízót minde­nütt, akkoriban csak ünnepnap­kor került hús az asztalra.- Melyik karácsony volt a legemlékezetesebb ?- Az 1944-es: a házunkat szét­lőtték, így a nagybátyáméknál hú­zódtunk meg. Karácsony böjtjén már csendesedett a háború, jöttek az oroszok Gyöngyös felől lóval, kocsival, gyalog. Áz egyik kocsi­derékban sebesült katona feküdt. Mi, gyerekek, az ágyban kucorod- tunk össze, innen parancsolt ki bennünket az orosz tiszt: kellett az ágy a sebesültnek. A tehenet is át kellett vinni a szomszédba, mert kellett a hely az istállóban a lo­vaknak. Nem sokkal az oroszok érkezése előtt hajtották el előttünk a birkanyájat, egy lesántult birkát ott hagytak a pásztorok. Apám meg a nagybátyám „lekapta róla a bekecset”, finom birkapaprikást főztek belőle. Az oroszok kerítet­tek egy kis bort, úgyhogy együtt, szépen, csendben ünnepeltük a ka­rácsonyt. Aztán mesélt arról, hogy jófor­mán négy osztályt tudott kijárni rendesen: a háború erre is rá­nyomta bélyegét, hiszen a néme­tek a lovakat kötötték be az isko­lába, a padokat pedig eltüzelték. A gyerekeknek a kocsmában tartot­ták meg az órákat, így aztán szép lassan csak kijárta a nyolc osz­tályt. Apja vadőr volt akkoriban, Hidegkúton laktak, jó óra járásra Keresztestől. Sokat hiányzott, mert dolgozni kellett. Későn, 1961-ben házasodott meg: édes­anyja mindig azt mondogatta, előbb a lányok menjenek féijhez, ők pedig négyen voltak. 28 évesen vette feleségül a nála kilenc évvel fiatalabb Margit asszonyt. Egy gyermekük született, mint mondja, azért, mert azt gondolták, talán jobb, ha kisebb a család. Fiuk azonban másként vélekedik, hi­szen három unokával is megör­vendeztették szüleiket.-Mondják is az unokáim, nagyapa, de érdekes, hogy neked pont karácsonykor van a szülina- pod! De ezek a karácsonyok már mások: a régi szokások lassan el­maradtak, inkább odahaza, szűk családi körben ünnepel mindenki. Pedig szép volt az: olyankor ösz- szejöttek a rokonok, szomszédok, kártyázgattak, beszélgetéssel mú­latták az időt, majd együtt indultak az éjféli misére. Ma meg már csak vendégségkor, lakodalomban, vagy éppen temetéskor találkoz­nak egymással a nagy család tag­jai. Hiába, változnak az idők... Hegedűs Erzsébet Nyíresi Bertalan régi karácsonyokra is emlékezik Nem a pénztárca vastagságától függ az öröm mértéke - Ilyenkor együtt a család Mi kerül a fa alá? Utolsó percig titok A karácsonyi ajándékvásár nemcsak sok utánjárást, fáradtsá­got jelent, míg megtaláljuk azt, amit szeretnénk, hanem örö­met is. Az ajándék nem kizárólag a pénztárca vastagságától függ. Egy régen várt kis kívánság teljesítése is kiválthat nagy, tartós örömöt. Összeállításunk az ünnepi készülődést, az aján­dékvásárlás izgalmát próbálta meg mozaikszerűen rögzíteni.- A szokásos ajándékok ke­rülnek majd a fa alá. Szere­tek ajándékozni, de értelme­sen. Ezért olyant veszek, ami a megajándékozottnak és nekem is tetszik. Hogy hányán szerepelnek az aján­dékvásárlási listán? - ismétli a kérdést, majd így folytatja Maczákné Alapi Tünde, a pász­tói, kedvelt méteráruüzlet vezetője. — A szűk családi kör, a gyerekek, az unoka­húgaim, vagyunk vagy tizen. Minden évben megfogadom, hogy augusztusban vagy szeptemberben, ha olyat lá­tok, akkor személyre szó­lóan elkezdem megvásárolni az ajándékokat. Eddig még nem sikerült. Az utolsó héten kerül erre a sor. Ked­ves vásárlóim között is lesz, aki december 24-én jön ajándékot vásárolni. Menü a szentestén — Gazdag, vagy szerény aján­dék kerül a fa alá?- Kislányom és kisfiam nincsenek arra rászoktatva, hogy nagy ajándék legyen. Nekik mindegy, csak örömet okozzon. Egyébként, ami szükséges, azt megkapják, de nem azt, amit a szemük- szájuk megkíván. Jóval az ünnepek előtt esténként megbeszéltük, kinek mit tudnánk venni. A hatéves kislányom, Csilla, segített abban, hogy megleljem, mi­nek örül legjobban unoka- testvére. Ilyenkor szóba ke­rül, hogy mi mibe kerül? Fi­amnak is mondtam, nem biz­tos, hogy azt kapod, amit kértél, ami ne tán drága. Jó­magam a kis értékűnek ugyanúgy tudok örülni, mint a nagyobbnak.- Mi kerül az ünnepi asz­talra ?- A szentestét anyuká- méknál töltjük. A halászlé mellett lesz gomba, alma, dió. Az egyik almát annyi gerezdre vágjuk, ahányan körülüljük az asztalt, hogy mindig visszataláljunk a csa­ládi fészekbe. Két éve vala­hol hallottam ezt a mondást. Anyukám nekünk is süt ka­kaós, gesztenyés, diós bejg­lit. Nálunk a diós a menő. Szakítunk időt férjem test­véreinek meglátogatására, szabadidőnkben pedig pihe­nünk. Pihentető szabadidő-Ugyanolyan karácsonyunk lesz, mint tavaly. Nagy ajándékot sem nekem, sem férjemnek nem veszek, mert havonta 30 ezer forintot kell törlesztenünk. Ez jövő év augusztusáig tart. Addig mindenre kevés jut. Ne ha­ragudjon, nem árulom el, mit veszek a férjemnek, csupán annyit mondhatok, hogy szeret olvasni. A neki szánt ajándék az utolsó per­cig az én titkom marad. Szentestén férjemmel együtt díszítjük fel a fát. Gyerme­künk nincs. Az ünnepi va­csora lencseleves és való­színűleg hal lesz. A süte­ményt, a bejglit édesanyám­nál rendeltük meg. Az ünne­pekben meglátogatjuk szüle­inket, testvéreinket. Csak édesanyámnak és anyósom­nak vettünk ajándékot fér­jemmel együtt. Szabadidőn­ket pihenéssel töltjük - avat be karácsonyi ünnepekre való készülődésébe és prog­ramjába Kucsik Ervinné, a Salkon Konfekcióipari Rt. salgótarjáni telepének dol­gozója, aki 13 éve szakkép­zett varrónő és másfél éve dolgozik itt. Amire pénz jutott- Szoba magasságú kará­csonyfát állítunk, ebből a jövőben sem engedünk, akármilyen is lesz anyagi helyzetünk. A tavalyinál szegényebb lesz az idei ka­rácsonyunk, kisebb és keve­sebb értékű ajándék kerül a fa alá. Az ajándékvásárlásra fordítható nagyobb összeget elvitte a tavalyinál maga­sabb rezsi, a drágább vil­lany, gáz, víz stb. Pedig én is szeretek ajándékozni. Isme­rem férjem és lányaim igé­nyeit, kívánságait. Meglepe­tésként azt választottam ki, amire jutott pénz. Én sem tudom, mit kapok. Eddigi gyakorlatnak megfelelően bizonyos illatszerekre szá­mítok, a férjem pedig hadd tudja meg a szentestén. A karácsonyi ünnepeket itthon töltjük. Az ünnepi vacsora halászlé és töltött pulyka lesz. Az ünnep első napján együtt ebédelünk, másnap együtt lesznek a testvérek, meglátogatjuk az egyetlen élő nagymamát is - ismerteti karácsonyi programjukat Szappan Gáborné, a pásztói Tittel Pál kollégium titkára, aki havonta 2-3 ezer forintot költ gyógyszerre.- Jól érzem itt magam, megtaláltam számításomat - kezdjük a beszélgetést Furák Oszkáméval, a Salkon Kon­fekcióipari Rt. salgótarjáni varrodájában.- A 18 éves lányomnak, a 15 és nyolcéves fiaimnak a nagymamák segítségével a férjem karácsonyi ajándék­ként egy hifi-tornyot vásá­rolt. Ugyanis én nem érek rá a városba beugrani. Nem tu­dom, hogy engem mivel lepnek meg. Régi vágyam egy olajsütő, amit mostaná­ban elég gyakran hangozta­tok. A férjemnek szánt aján­dékot a karácsony hetében veszem meg. Nagy zenera­jongó. Biztos valami lemezt kap. Együtt az éjféli misére- Mi lesz az ünnepi menü?-A gyerekekkel együtt fel­díszített fa után kerül sor az ün­nepi étekre. Savanyúkáposzta- leves, aszalt gomba és hal lesz. Az éjféli misére is együtt me­gyünk. Gyerekeink nagyon sok örömet okoznak és sokat segí­tenek. A két ünnep alatt anyuka is benéz majd hozzánk.- Gazdagabb, vagy szegé­nyebb az idei karácsonyuk?- Gazdagabb, mivel nőtt az idei keresetünk. A nagymamák is több pénzt adtak vásárlásra mint korábban - mondja Furák Oszkámé, aki a szomszédos szlovákiai Csákányházáról jár négy éve a Salkonba dolgozni. Férjét géplakatosként a füleki javítóban foglalkoztatják. V. K. A hit ajándéka Sok szervezet versenyez a vi­lágon abban, melyikük tudja legalább karácsony táján megajándékozni az emberisé­get azzal, amit a legjobbnak tart. Nálunk a Mikulás körüli napok és a Jézuska-várás ide­jén főleg a gyermekeknek, be­tegeknek, öregeknek kedves­kednek a jólelkű rendezők. Mindegyikük tettének közös nevezője az örömszerzés szán­déka. A világi szervezet főleg anyagiakra gondol. A lelki vi­gasz az egyházakra jellemző. Tapasztalati tény, hogy ma az emberiség nagyobbik része az egész világon az anyagi és testi örömöket helyezi elő­térbe. A hit ajándékával bi­zony egyre kevesebben rendel­keznek, amelyet vagy még nem kaptak meg, vagy azt tudato­san elutasították. A hit aján­déka nélkül, ha még anyagiak­ban is nélkülöznek, életük ér­telmetlenné válik. Lehetne ezen segíteni? Balassagyarmaton, a „ Civi- tas Fortissimá” -ban, a főplé­bánia kanonok plébánosa igyekszik a rászorulókon segí­teni. Az adventi időszakot használja fel arra, hogy kellő útbaigazítást adjon. Mondani­valójának röplapokon is hirde­tett anyagát ma már kapkodva keresi a rorátékon, a mellékol­tárokon, a lelkiekben meg­mozdult érdeklődő sereg. Az értelmes hallgatóságot úgy tűnik megfogták a logi­kára épült igazságok és maguk mesélik, hogy számtalan eddig nem hallott problémákra kap­nak választ zavaros lelkivilá­gukban. Velük elbeszélgetve csillogó örömet vélek látni szemükben és odaillő válaszo­kat hallhatok kérdéseimre. Nagy öröm ez számomra. Jól fogalmazzák meg az ember célját és hisznek egy más, egy új világban, amelynek elérése akkor le­hetséges, ha ezen a földön szeretjük egymást. Csak a szeretet tudja megakadá­lyozni a háborúkat, a ter­rorcselekményeket, a ki­zsákmányolást, ez tudja biz­tosítani a békés családi éle­tet. Nem beszélnek sokat, de a lényeget mindegyikük is­meri már. Még egy kérdést szeret­nék feltenni, de ingadozók magamban is. Végül felte­szem: -Mi garantálja azt, hogy boldog világ követke­zik halálunk után, ha tény­leg a szeretetben fogunk élni ezután embertársainkkal?-Egy pillanatra sem ké­telkedem már, hogy létezik a világ Teremtője, Fenntar­tója, aki szerétéiből enge­dett megszületnem és adott szabad akaratot, amellyel ezután másként fogok bánni, - kaptam a választ.-Az Istenre gondol? - kérdeztem. - Természete­sen, csak Rá! Én ezt nem szégyellem másnak is el­mondani .:. Meghajoltam a kérdezett előtt és lassan tovább men­tem elgondolkodva. Lehet­séges lenne, hogy a kará­csony képes megváltoztatni a megkeseredett ember szí­vét?- Igen! - válaszolta ben­sőm . - Továbbra is bízni fogok benne és ő továbbra is megsegít! Kamarás József Balassagyarmat

Next

/
Thumbnails
Contents