Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-02 / 281. szám
1999. DECEMBER 2. I A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE Unaloműző, vidámságteremtő játékok, régi nógrádi szlovák népszokások Galambot engedtek a toll közé Régen jobb volt, sokféle alkalmat, tréfát találtunk a vidámságra, elütve a hosszú téli esték unalmát - mondta a bokori Hegedűs Pálné, amikor régi, esetleg ma is élő szlovák népszokásokról kérdeztük.-Süldőlányokként sok huncutságot megcsináltunk, bábut felöltöztettünk, tréfás feliratokat tűztünk rá, s jártunk vele a legényes házakhoz, a küszöbön énekeltünk. Legtöbbször be is hívták a lánykoszorút, megkínáltak bennünket. Télen alig volt este, hogy ne mentünk volna fosztóba. Amelyik asz- szonynak gyereke volt, s nem tudta senkire hagyni, elhozta. Nekik kukoricát adott kezükbe a háziasszony morzsolni. A legények az ablak alatt szemeztek befelé, éppen ezért a lányok A bokori lányok és asszonyok minden télen tollfosztót rendeznek, régi szokás szerint, ilyenkor a gyerekek kukoricát morzsolnak úgy ültek, hogy fél szemük mindig kifelé sandítson, miközben a kezük szaporán tépkedte a tollat. Süteményt, mézes, mákos buktát kínáltak a fosztóban. Ősagárdon a fonással kezdődött a téli esték sorozat. A munka mellett bőven jutott idő nótára, beszélgetésre, viccelődésre. Mindezt Agárdi Tamás polgármestertől tudtuk meg, aki egyben a szlovák hagyomány- őrző klub egyik vezetője. - December elejétől a „Nalopatke” nevű vasárnapi összejövetel volt a fiataloknak s tartott karácsonyig, minden vasárnap más háznál. Népdalokat, nótákat énekeltek szlovák nyelven, kártyáztak, a fiúk és lányok igen kedvelték a „Bliska” nevű ismerkedő játékot, ősagárdon farsang végén kezdődött az éjszakákba nyúló tollfosztások szezonja, a tréfáké, ahol nem egyszer a huncut legények galambot engedtek a toll közé... December 13-a Luca napja, a nézsai lányok ezen a napon azt próbálták megtudni: ki lesz a jövendőbelijük? Mákos dedel- lét főztek, 12 dedellébe belefőztek egy-egy cédulát rajta egy- egy fiúnévvel. Az a beszéd járta, hogy amelyik gombóc először jön fel főzés közben a víz tetejére, benne a cédulká- val, olyan nevű lesz a leányzó férje. Este elmentek az emberek a misére. Utána mindenki hazament, csak a lányok maradtak kint a házuk előtt, mert azt tartották: amilyen nevű férfi elsőnek megy arrafelé, olyan nevű lesz a párjuk is. Besztercebányai Pillangókisasszony Salgótarjánban? Egymás alaposabb megismerése céljából szervezett Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkormányzata a közelmúltban szlovákiai szomszédolást A tervek között szerepelt a népművészetéről, csipkeveréséről messze földön ismert Spania Dolina hegyifalu felkeresése, opera-előadás megtekintése Besztercebányán, s Osbrlie, a biatlon-világversenyek színhelyének a meglátogatása. Pillanatkép az operából Az időjárás némileg módosította ugyan a programot, de a 40 fős csoport értékes tapasztalatokkal tért haza. Ösztatian sikert aratott Donizetti Don Pasquale című vígoperájának színvonalas előadása. A művészek nagyszerű teljesítményét - szép gesztusként - egy itthonról vitt díszes virágkosárral ismerték el a tarjániak. Többen szóvá tették: kár, hogy ma már nem látható opera a megyeszékhelyen. Besztercebányán viszont az operairodalom gyöngyszemeit játsszák rendszeresen! Zochova asszony, a színház titkára elmondta: korábban gyakran utazott a társulat, de ma már inkább csak hangversenyen lépnek fel másutt a művészek. Természetesen - amennyiben igény mutatkozik, talán meg lehetne szervezni egy Verdi- vagy Puccini- opera salgótarjáni előadását. Talán... Érdekes tapasztalatokat szereztek a látogatók a szlovákiai idegenforgalomról és a vendéglátásról is. Meglepőnek és követésre méltónak találták, hogy - legalábbis északi szomszédainknál - szerény gazdasági körülmények között is meg lehet őrizni, fenntartani és fejleszteni az olcsó és színvonalas szállásokat és a nemzeti specialitások széles választékát kínáló szintén olcsó éttermeket. Ezek egyik gyöngyszeme a Gyetva határában nemrég újjáépített „Salas”. Ahol egyébként a szlovák pincémő a magyarokhoz magyarul szól. Egymás megismerésének egyik állomása az a kiállítás is, amelyiket a Balassi Bálint Megyei Könyvtár szervezett és december 2-től január közepéig tekinthető meg a könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában. Darina Spisáková csipkeverő és Milán Laluha festőművész alkotásaiban gyönyörködhetnek a látogatók. Szaporodnak tehát a határon átnyúló kapcsolatok az egymás szomszédságában élő magyarok és szlovákok között. S ma már azon sem csodálkozhatunk, hogy növekszik azok száma, akik szlovák nyelvkönyvet vesznek a kezükbe és szervezett vagy autodidakta módon tanulják a nyelvet, esetenként őseik nyelvét. Az örvendetes folyamatokban újabban kisebb-nagyobb szerepet vállal Salgótarján Megyei Jogú Város Szlovák Kisebbségi Önkormányzata is. Cz. Gy. Szlovák kisebbségi iroda Salgótarjánban Szeretettel várnak mindenkit A salgótarjáni József Attila Művelődési Központ első emeletén kapott helyet a salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat irodája, ahol 8-tól délig fogadják a betérőket. Aki várja önöket az Bernardné Kasza Katalin az iroda egyszemélyes vezetője, ügyintézője.- A szlovákiai Fülekpüspökiből származtam el Salgótarjánba, s jöttem férjhez. Ennek bizony már 29 éve, kimondani is sok - mondja a kedves, mosolygós asszony, aki nemcsak magyarul, szlovákul is szépen beszél, különösen azóta, mióta irodavezetőként - egy-egy betérőnek különösen jólesik - ha szlovákra fordítja a diskurzust.- Fülekpüspökiben magyar nyelvű gimnáziumban jártam, de negyedikben tanultuk a szlovákot, sőt az érettségin kötelező tantárgyként szerepelt. Kicsit szorongtam, hogyan megy majd újra a szlovák, amikor megpályáztam ezt az önkormányzati állást, de aztán rövid idő alatt elmúlt a lámpalázam. Ezzel kapcsolatos, számomra siker, hogy a közelmúltban a besztercebányai operaházba látogattunk, s a belépőket, program-előkészítést nekem kellett végezni telefonon. Ment minden, mint a karika- csapás, nem volt problémám. Az operaházi titkár elismerően kérdezte, honnan tudok ilyen jól szlovákul. Amikor elmondtam, nagyot nevetett, szóval nem felejtettem.- Visszajár szülőföldjére?- Ritkán, főleg szüleim sírjához látogatok el. Telefonon gyakrabban váltok szót keresztanyámmal és egykori kedves szomszédasszonyunkkal. Ezek a beszélgetések felüdítenek, s rendszerint hosszúak, mert szinte mindenről szólni akarunk néhány perc alatt. Ez a négyórás munka, most egy kicsit közelebb hozott gyökereimhez. Talán ennek a szlovák ön- kormányzatnak és irodájának Bernardné Kasza Katalin is az a feladata, hogy a városban élő szlovákságot közelebb hozza gyökereihez ...- Hogyan lehetséges ez, milyen ügyekkel keresik önöket?-Főiskolás fiatalember szlovák népszokásokról készítette szakdolgozatát, közreműködtünk, hogy segítséget kapjon. A napokban nyugdíjas házaspár keresett meg bennünket, elmaradt nyugdíjuk ügyében kértek segítséget. A határ túloldaláról települtek át egykor, s itt élnek a garzonházban. Emlékszem, a férfi szemében megcsillant a könny, amikor néhány magyar szó után szlovákra válthattunk. Szeretném megkeresni őket. Ahogy mondani szokták: most vagyunk az építkezés időszakában, hiszen csak október 1-jétől dolgozom az irodán. Jó lenne, ha ez az iroda egyik közösségi tere, tájékozódó, információs pontja lenne a városban élő, szlovák származású honfitársaimnak. Minél előbb, annál jobb A kisebbségi nyelv oktatásáról Mindenki számára elfogadható az az állítás, hogy az embernek illik ismerni elődei nyelvét. Sajnos, Magyarországon a szlovákság körében a szlovák nyelvhasználat a mindennapi életből már lassan kiszorult. Ezért a szakemberek az utóbbi időben sokat foglalkoznak a kisebbségi nyelv oktatásának módszereivel. Szerintük a szlovák nyelvet már az iskola első évfolyamában, illetve az óvodában el kell kezdeni oktatni. Azok a szülők, akiknek szlovák elődeik vannak, sokszor mérlegelik, hogy melyik óvodába, iskolába írassák be gyermeküket. Gondolom, hogy itt a válasz egyöntetű: abba, ahol oktatják a szlovákot. A szakemberek szerint az óvodában, illetve a kisiskolában kezdett nyelvoktatásnak sok előnye van. Ugyanis a szókincs elsajátítása az értelmi neveléssel függ össze. A kisgyermek igyekszik mindent megnevezni, ami őt körülveszi. A nyelvtani szabályokat is ösztönösen, a felnőttek szavainak, mondatainak ismétlésével sajátítja el. Ezért rendkívül fontos, hogy a felnőtt beszéde pontos és hibátlan legyen. A gyerekek szeretnek beszélni élményeikről, érzéseikről, benyomásaikról, ezt a tényt az oktató nagyon hatásosan felhasználhatja. Úgy irányítja a gyermek képzését, hogy az egyszerű mondatokban ki tudja fejezni mondanivalóját, s megértse a szülő s a tanár utasításait, kéréseit. A kisgyermek összefüggő nyelvi megnyilvánulása a cél, amelyet fejleszteni lehet, s mely alapul fog majd szolgálni ahhoz, hogy a későbbiekben a nemzetiségi nyelvhez, az elődökhöz való kötődés természetessé váljon. P. V. A szlovákok körében a családnak két nagy formája figyelhető meg: a nagy- és kis- család. A nagycsalád szervezete a korai alföldi és hegyvidéki adatok szerint az idetele- pülésük idején általános lehetett. Békéscsabán és Szarvason a hosszú alaprajzú, többosz- tatú házak a mai napig tanúsítják ezt. Haan Lajos, Békéscsaba történetírója szerint a 19. század közepén még „egy házban három osztatlan család is ellakik szeretetben és egyetértésben. A házat rendesen a család legöregebb tagja igazgatja, kit a többiek, kivált az asszonyok... jelen nemlétében is kendeznek. A nagycsalád a 20. századra az alföldi szlovákoknál (beleértve a nyíregyháziakat is, ahol a kiscsa- lád jelentősebb volt) felbomlott, legtovább az abaúj-zempléni, a palócok környezetében élő szlovákoknál és a pilisi szlovák nagygazdáknál (Pilisszántó) maradt meg. Náluk a hegyvidéki gazdálkodás sajátosságai, a vagyoni és vagyonjogi helyzetből fakadó Itt élünk Magyarországon 9. rész Ragadványnevek Sámsonházán előnyük működtették tovább. A nógrádi nagycsaládi szervezetek mai tanújelei a családi ragadványnevek is. Sámsonházán a több azonos nevű nagycsalád tagjainak ragadványneve a család eredete - a férj nevéhez a feleség vezetéknevének a csatolása, a családfő jellemző tulajdonsága, foglalkozása a gúnyneve (pl. Koskár - Bőrös, Kohút - Kakas) - alapján keletkezett. A békéscsabai szlovákoknál a nagycsalád nyomait még a 20. század közepén is fel lehetett fedezni (az apa haláláig nem adta ki a vagyont, a házas fiai a birtokán gazdálkodtak). Általános alföldi szokásként (Békéscsaba, Szarvas, Nyíregyháza) a városban lakott a családfő, onnan irányította a gazdaságot, a gyermekei tanyán élve gazdálkodtak. Nyíregyházán az idős családfő egyházi és városi adminisztratív tevékenységet is vállalt, s mindenütt rendszeresen eljártak a templomba. W * ' I ’> L '> 'u '» L '• L 'k ' * -1 y A kiscsalád felé mutató átmenetet jelzi (a nagycsalád utolsó alakulatának is tekinthető) a több generációs bővített család, mely főként a vagyonosabb (s az Alföldön tanyával is rendelkező ) gazdaréteget jellemzi. A szlovák családok mindenütt népesek voltak. Az Alföldön (Békéscsabán, Szarvason, Tótkomlóson, Nagybán- hegyesen, Csanádelbertin, Pitvaroson) a századfordulón 6-8-10 gyermek is volt, s a hegyvidéken is (p. Piliszentlászlón 9-11, s nem ritka a 15-16 sem.) A kiscsalád az apróbb birtokkal, házzal rendelkezőkből, az alföldi szlovákoknál már csak tanyát birtoklókból került ki. (Nyíregyházán a több gyermek által örökölt városi házat eladták, s maradt a bokortanyás épület). A vagyontalan szegénységnél általánosabb a szűkebben vett kiscsalád, főként a hegyvidékieknél és a cselédsorban lévőknél. Az üveghutás falvak lakói, akik erdőkincstári és üveghutabeli munkások voltak (Répáshuta, Bükkszenüászló, Bükkszentke- reszt), szintén kiscsaládos szervezetben éltek. Kiscsalád jellemezte a többi szlovák társadalmi réteget, a kisiparosokat, az alkalmazottakat, az értelmiséget s az ipari munkásokat is. Az apai hatalom a 20. század közepéig a kiscsaládoknál is érvényesült, de a házastársak közös munkaviselése következtében partneri kapcsolat jött létre köztük. A kiscsaládi forma elterjedése ellenére változatlanul erősek maradtak a rokoni szálak. A keresztszülők - akik újabban a rokonok köréből kerülnek ki, míg régebben baráti, pajtási környezetből is - és a keresztgyermekek kapcsolattartása továbbra is bensőséges maradt. A rokonsági szálak szorosságát bizonyítja az is, hogy a Szlovákiába kitelepültek, a már ott születettek és az itt maradók között mai napig tartós az érintkezés. (Folytatjuk) j
