Nógrád Megyei Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-304. szám)
1999-12-17 / 294. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1999. december 17. péntek 5. oldal I Szép ünnep volt - Tollfosztóban a nyugdíjasok Hagyományok és éltetőik Olyan örömet szerzett idősünnepével hatvan éven felüli lakosainak a palotási önkormányzat, hogy sokak nevében szerkesztőségünket is megkereste köszönő szavaival az egyik idős férfi. A hangulatos összejövetelen nagy tapsot kaptak a műsort adó óvodások, iskolások, az iskola furulyásai, nem utolsósorban a Kenderike néptánccsoport és az utánpótlás-együttes. Az asztalokon volt üdítő, bor, pogácsa, s a rendezvény terítékéről nem hiányzott a jóízű beszélgetés sem. A néphagyomány fel- frissítése szándékával Luca napján tollfosztóba mentek a palotási nyugdíjasok, klubjuk szervezésében. Ezúttal nem a szokott, hanem kibővült körben találkoztak a művelődési házban: meghívták a fiatalokat is, így ők is láthatták, hogyan is múlatták néhány évtizede - a legények, lányok, szülők és nagyszülők - az időt. Kellemest a hasznossal összekötve: tollfosztás közben tréfálkozva, mon- dókákat tanítgatva. A generációk találkozása, közeledése jegyében szervezett összejövetelén a tollfosztók (és a kukoricafosztók) jellegzetes eledele, a mákos kukorica volt az asztali csemege. Csupán egy-egy jó szót kémének A két igen öreg ember némán néz maga elé. Egyikük fanyarul bólogat, másikuk elkeseredetten harapdálja a szája szélét. Emlékek gyűlnek, nehezednek rájuk szakadatlan, mígnem az öregember két karjával a vissza nem hozható időbe kapaszkodón, betegségétől bizonytalanul toporgón, fel nem horkan. Biblia kétmillió példányban Fél évszázad alatt csaknem kétmillió példányban jelentette meg a szentírást a Magyar Bibliatársulat, amely a napokban ünnepelte fél évszázados fennállását. A tizenkét tagegyházat tömörítő szervezet az 1991-ben létrehozott Biblia Alapítvány számlájáról ’99-ig mintegy tizenhárommillió forint értékben osztott szét ingyenesen Bibliákat tagjai között. Az öt évtized alatt egymil- lió-háromszázhetvenezer példány Károli-Bibliát, 1975-től mintegy ötszázhetvenezer új fordítású Bibliát adott ki. Idén nyolcvanezer példányt nyomtattak: ebből harmincötezer Károli Gás- pár-féle fordítás, húszezer pedig új fordítású teljes Biblia volt. Megjelentettek A pásztói Teleki László Művelődési Központban a napokban karácsonyi ünnepséget rendeztek a 70 éven felüli idős emberek számára. Sisák Imre polgármester köszöntője után a Palánta színjátszókor, a Rajeczky Benjamin Zeneiskola tanárai és diákjai, a Muzsla néptáncegyüttes, valamint a Rozmaring népdalkor műsora következett, majd pedig az önkormányzat jóvoltából ajándékcsomagot vehetett négy-négyezer szlovák-, román-, angol- és német-magyar kétnyelvű Újszövetséget, kilencezer Bibliát bocsátottak ki csökkent- látók számára, és négy hangkazettán, kétszáz-kétszáz példányban adták közre az ószövetségi könyveket. Mindemellett számos más kiadvány, például bibliai könyv és videokazetta is napvilágot látott a bibliatársulat gondozásában. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával kötött egyezség szerint 2000-ben megjelenteti Lukács evangéliumának új kiadását, amely három-három római katolikus és protestáns fordítást foglal majd magában. Bibliaismereti kézikönyv és bibliaolvasó kalauz jövő évi kiadását is tervezi. át a kétszázhetvenhárom munkában megfáradt idős ember. Gondoltak a településrészek idős lakóira is: a mátrakeresz- tesi nyugdíjasklubban december 18-án 15 órakor, a hasz- nosi művelődési házban december 21-én 17 órakor szereznek kellemes perceket és meglepetést az idős korosztály tagjainak. A programokat a Teleki László Művelődési Központ és az önkormányzat közösen szervezte.- Bizony, bizony megöregedtünk.- Még az csak elmenne valahogy - vág bele az idős kora ellenére is teljesen ránc nélküli, még mindig kellemes arcú asszony - de az, hogy senki sem nyitja ránk az ajtót! így hát, bizony csak ketten vagyunk, s állandóan egyedül.- Mindenki elfelejtett bennünket - jegyzi meg, s az idő örök időtlenségébe burkolózva nézi egy ideig a padlót és ugyanebben a pózban mondja tovább. - Pedig, ha valaki, mi igazán sokat tettünk ezért a városért... A továbbiakat egymás szavába vágva sorolják:- Bemondták a „hangosban” - így mondta - s mi mentünk. Lapátot, ásót és ge- reblyét vittünk és dolgoztunk. Egész vasárnapokat, délutánokat hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre végigdolgoztunk.- A kastélykertben utakat szélesítettünk...-Elhatároztam, hogy megvalósítom ezzel kapcsolatos elképzelésemet - Folytatja. - Ebben sokat segített nagyné- ném. Kérdéseimre szívesen válaszolt, irányította gyűjtőmunkámat. Gyerekkorából jól emlékezett a szövésre, fonásra, a kenderfeldolgozásra. Szülei ez utóbbit termelték is.- Visszagondolva, nem kis munka volt a gyűjtéssel kapcsolatos terveimet megvalósítani. Nem ment máról hónapra. Szerencsére a férjem nem ellenezte. Talán, mert különleges kívánságaim nem voltak az életben - utal dióhéjban faluházának, múzeumának létrehozásával kapcsolatos előzményeire az asszony. Egész- Tereket rendeztünk, alapgödröket ástunk stb. - sorolja.- Még kukoricát is törtünk, emlékszel, apukám, holott nem voltunk téesztagok - mo- solyodik el az asszony.- Mindegy milyen „színekben”, mi dolgoztunk, bár nem titok, mi világéletünkben baloldaliak voltunk - vált témát az öregember. - Erről jut eszembe, régebben, ha másért nem, a tagdíj miatt, fel-felke- resett bennünket valaki. Manapság azért sem jönnek.- Biztosan fiatalítanak. Igaz is, övék a jövő, miénk a múlt - jegyzi meg az asszony. - Vöröskereszt, véradás ingyen, nőszövetségi alapító tag vagyok...-Nincs ebben a városban már semmi, anyukám! - inti le a feleségét az öregember.- Gyerekeink, unokáink nincsenek. - Ezt olyan hangon teszi hozzá, mint férjét vesztett özvegy a temetés utáni valahányadik napon. Annyit, de annyit sírt, hogy életében háztartásbeli volt, közben beteg nővérét hosszú ideig ápolta. Nyugdíját az egyháztanács segítségével kapta meg. A harangozói és templomi teendőket a férje segítségével látta el.-Nagynénjén kívül ki segített a sok ötletet és időt kívánó gyűjtési munkában ?- A nagynénémről, Szabó Józsefnéről már szóltam. A rokonságból Nádasdi Dezsóné, rajta kívül egyik ángyom, Geese Istvánná is támogatott. Juhász Ferencné Nádasdi Katalintól is több dolgot kaptam. A polgármesteri hivatal két szakemberrel kifestette a múzeum konyháját, elkészítette a falu- háztáblát. Szerencsére anyukámtól sok minden maradt minden ereje elfogyott. - Egyetlen kislányunk... * - Kétéves volt, s megégett szegény - súgja a férje, majd nyilván, hogy feloldja a közénk telepedő gyászt, gyorsan másra tereli a szót. - Barátok, munkatársak meghaltak. Még a szomszédaink is kicserélődtek.-Ne értse félre! - eszmél fel előbbi fekete gyászából az elaggottságában is csinos öregasszony. - Nem segélyt, csomagot, netán ápolást várnánk. Mert mindenünk megvan. Vígan eléldegélünk a két nyugdíjból, sőt! Néma csend telepedik ránk. A két öreg mozdulatlanságába is beleivódik.- Sírhelyünk, sírkövünk a kicsink mellett van, mert ő nekünk, hiába lenne manapság öregasszony, örökre kicsink marad. Pénzünk a temetésre bőven elegendő. Annyi tartalékunk van, amennyi baj, betegség esetén kisegít bennünket.-Jó szót, egyetlen jó szót mondhatna valaki.- Hogy vannak? Élnek? Ilyeneket...- Az is jó lenne, ha netán a polgármester is... rám. Nem volt gazdag, de szép holmijai voltak. Valamikor az ünneplőt nagyon megkímélték. Bözsi néni faluháza szülei lakásában kapott helyet. Az első szobában található a vetett ágy, a komód, mely a nagymamáé volt, a tulipános láda, a barna bölcső, a rokka, a kosa- lya, amiben a babát vitték a mezőre. A másik szobában látható az ükanya fehér hímzett ingválla, régi abrosz, felöltöztetett, népviseletes babák, a csatos imakönyv, a rózsafüzér. A népviseletes babalányt édesanyja leánykori fényképe alapján öltöztette fel. A hátsó szobában az akkori polgári családok bútorai láthatók. A konyhában az érdeklődők megismerhetik a fonálszövést, a csűrben pedig azokat a kézi- szerszámokat, amelyeket annak idején a mezőgazdaságban - köztük az ő szülei is - az állattartás során használtak. Utóbbiak között van például a borjúkötél, a kolomp, a hám.- Nincs állandó nyitva tar- Nem, anyukám - trom- folja le az öregember a feleségét. - Ne jöjjön! Van annak éppen elég baja nélkülünk is.-Nem hagytad befejeznem- inti meg kedvesen a felesége.- Nem azt akartam mondani, hogy személyesen keressen fel. Hívjon össze bennünket, öregeket, mert ha nehezen is, beballagnánk, s tájékoztatna bennünket a városunk sorsáról. Hátha adhatnánk némi tanácsot, netán segítséget neki.- Ismételjük - teszi a felesége vállára a kezét az öregember - nem pénzt kérünk...- Jó szót, egyetlen jó szót! - hangzik utólagos visszhangként az előbbi mondat, a kellemes arcú, nagyon öreg asz- szony szájából.-Olvassuk - legyint a nagyon öreg ember - hány világi és egyházi szervezet alakult, működik a városunkban...- Minek? - súgja erre az öregasszony. Tóth Árpád gondolatainak örvénylése közepette: „Múltnak háttal, halállal szemközt...” nézzük egymást. S kialudt tűzként, amely sosem izzik, lángol fel többé, csak füstölög, füstölög, s hallgatunk. Nógrádi Kovács György tási idő, aki meg akarja tekinteni, azt szívesen látom. A polgármester a falu részére meg akarja vásárolni az itteni hagyatékokból álló faluházat.- Nem mi ajánlottuk eladásra. Amikor a polgármester közölte velünk vételi szándékát, a férjemmel megbeszéltük és igent mondtunk rá. A kapott pénz egy részéből alapítványt hozunk létre, megvesszük azt, amit lehet, a többit pedig megtartjuk. Idős, betegséggel küszködő emberek vagyunk, erre is kell gondolnunk, meg a családunkra is. Mástól, mint a polgármesteri hivataltól, nem nagyon várhatunk segítséget. Berze Józsefné és férje szülei 8-8 gyermekes családból származnak. Bözsi néni édesapja bányász volt. Mellette három holdon gazdálkodott, sikerült még egy hold földet megvásárolni, hogy mind a négy gyereknek jusson egy- egy a megélhetéshez. Venesz Károly Műsor és ajándék Alapítványt kíván létrehozni - Mindenki a magáét vallja a legszebbnek Bözsi néni falumúzeuma Mátraterenyén- Érdekeltek a régi értékek, köztük a népviselet, a lakás- berendezés kellékei. Mindenki a magáét vallja a legszebbnek, így voltam én is ezzel. Ösztönzött az is, hogy a régi dolgok ne vesszenek kárba, maradjanak meg. Korábban is gondoltam a megőrzésükre: öt-hat évvel ezelőtt felerősödött bennem a gyűjtőszenvedély - emlékezik Berze Józsefné (Bözsi néni) mátraterenyei nyugdíjas. Hintaszék Az emberek nT többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... En is idős vagyok... . . .mégis felszisszentem azt látva, hogy - miután hosszú évtizedekig mellőztek, buzgón hangoztatva, hogy nekünk már nyugalom, pihenés kell - gondolnak egy nagyot, s felfedeznek engem és a többi hozzám hasonló korú embert. Úgy tesznek, mintha eddig nem tudták volna, hogy mi is létezünk és jók vagyunk még sok mindenre. Kitalálják nekünk - vagy inkább maguknak? - az idősek évét, terített asztal mellett ünnepelnek, aztán másnap ugyanott folytatódik minden, ahol annak előtte. Keserű szájízzel számolgatjuk a forintjainkat, meghatódunk, ha mégis ránk merik bízni a kisebbik unokánkat, s nem hangoztatják unos- untalan: aztán el ne essen anyuka a lépcsőn, ha mennek le a játszótérre! Ez a világ rájött, hogy mégis csak fontosak vagyunk neki mi, öregek. Építeni akar a tapasztalatainkra, még tán’ egy kis munkát is akar juttatni. S egyáltalán arra óhajt nevelni bennünket, hogy törődjünk magunkkal, a megbomlott egészségünkkel. Hogy ne bomoljon tovább. Bevallom, először meg is hatódtam, aztán elgondolkodtam azon, hogy túl gyorsan jött ez a nagy átváltozás, s kezdett gyanús lenni ez az egyszeriben fontossá nyilvánítás. Rájöttem, hogy honnan fúj a szél: azért akarják hasznunkat venni, mert már túlságosan terhére vagyunk a világnak. Mert egyre több az öreg, főleg az olyan, akire költeni kell, mert állandóan gyógyszert szed. Egyre többen mennének szociális otthonba, amelynek ajtaja előtt túl hosszú a „szőnyeg”, vagyis a várakozók növekvő listája. Szóval: ellátásunk mindinkább feladja a leckét a fiatalabb nemzedékeknek. Attól tartok, még egy kis idő és már meg sem tudnak birkózni a tornyosuló feladatokkal. Tudniillik, elkéstek: már sokkal előbb kellett volna megálljt parancsolni a glóbus elöregedésének. Attól tartok, más nem segíthet csak az, ha mi, őszek, sürgősen elkezdünk sejtjeinkben visszafiatalodni... Közgyűlés ellentmondásokkal - Kérdéses a BEBESE jövője Jó munka volt, oszoljunk fel? Éves munkáját értékelte a napokban a Belszervi Betegek Salgótarjáni Egyesülete (BEBÉSE). Az elnökség beszámolója, a pénzügyi ellenőrző bizottság jelentése és a felszólalások két nagy problémakörrel foglalkoztak. Egyrészt az idei tevékenység szervezésével, nevezetesen azzal, hogy a vezetőség folyamatosan szervezte az egyesületi életet. Két féléves programjába beépítette a tagság összetételének, igényeinek megfelelő, egészségügyi ismeretterjesztő, életmódformáló, a betegség megelőzését, illetve a munkaképesség visszaállítását egyaránt érintő előadásokat. Ezzel összefüggésben lehetőséget teremtett a tanácsadásokra, valamint a különféle gyógyhatású készítmények bemutatójára is. Mindezt nagy érdeklődés kísérte, csakúgy, mint a különféle szolgáltatásokat, a vérnyomásmérést, szakirodalom kölcsönzését, a gyógykészítményekhez való hozzájutást, a jóga megismerését, a gyakorlatok elsajátítását, a korszerű ételek elkészítésének megtanítását. Ez utóbbiak tovább növelték az egyesületi élet értékét. Az élet fintora, hogy a közgyűlés hangulata alapvetően megváltozott - kesergésbe, pesszimizmusba csapott át - amikor a „hogyan tovább?” kérdéskörének megtárgyalása került előtérbe. A sokrétű munka anyagi fedezetének előteremtése, a tagsági díjból, a városi önkormányzat támogatásából, és egyes, alkalomszerű adományokból származó - együttesen is csekélyke - egyesületi bevétel a további működést nem teszi lehetővé. A javarészt ezek miatt lemondó, az erőfeszítésekbe belefáradt vezetők pótlása, továbbá az egyesület cégbírósági bejegyzésének érthetetlen elhúzódása végül felvetette a megszűnés, feloszlás gondolatát is. A közgyűlés azzal az elhatározással zárult, hogy a működési feltételek biztosításával kapcsolatos további tájékozódás után, a jövő év elején ismét áttekintik a további munka lehetőségét, s visszatérnek az alapkérdések megválaszolására.
