Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-08 / 260. szám
2. oldal Megyei Körkép 1999. november 8., hétfő „Sohasem akarom feladni a rendőri hivatást” (Folytatás az 1. oldalról)- Tetszett ez a feladat?- Igen. Én akkor fertőződtem meg, mert áttol kezdve, amíg kapitányságvezetői feladattal meg nem bíztak, vizsgálati szakterületen dolgoztam. Egy év után jött a főiskola.- Úgy tudom, hogy Lengyel- országban végezte.-A ’80-as évek legelején lengyel hallgatók jöttek ide, mi pedig ott tanultunk. Ez akkor érdekes, izgalmas feladat volt egy nőtlen, pályakezdő fiatalembernek, s igent mondtam. Akkor négy évig Lengyelország volt a második otthonom.-Mi történt azután itthon?-Visszakerültem a salgótarjáni kapitányságra, az alma materbe. Ezt azért mondom így, mert rendőri pályafutásom minden ideje, - minden idegszálam ehhez az épülethez köt. Fiatal tisztként a vizsgálaton kezdtem dolgozni. Jó két év után felfigyeltek rám a megyén, ahol azután én is végigjártam a szokásos utat. Voltam vizsgáló, fővizsgáló, kiemelt fővizsgáló, majd következett a rendszerváltás igen érdekes időszaka. Egy évig megbízott megyei vizsgálati osztályvezető voltam. A személyi változások azonban úgy hozták, hogy megbíztak a városi vizsgálati osztály vezetésével.- Tehát újra vissza az alma materbe?-Igen - mondja nevetve, miközben azt számolgatja, hogy meddig állt az osztály élén. - S akkor nyugdíjazás következtében változások történtek a megyén és én újra visszakerültem a megyei vizsgálati osztályra. Egy fontos dolgot kifelejtettem. Amikor kiemelt-fővizsgáló lettem a beosztáshoz kötelezően elő volt írva a jogi diploma megszerzése. Akkor kezdtem tanulni a miskolci egyetem jogi karán, s a munka mellett szereztem meg a jogi végzettséget. Nagyot sóhajt amikor idáig ér az emlékezésben.- Nem volt ez könnyű munka mellett, család mellett, csak az tudja, aki ezt próbálta.- Hogyhogy, mikor nősült?- Akkor még Lengyelországban tanultam. A felénél tartottam a főiskolának. A feleségem akkor végezte el Salgótarjánban a számvitelit. Hosszú éveket töltöttünk távol egymástól. „Rendkívüli állapot” uralkodott ekkor a családban is és Lengyelországban is. Éppen az avatásom előtt álltam, amikor megkaptam a hírt, hogy megszületett a lányunk.-Milyen emlékei vannak a lengyelekről?-Csak a legjobbakat mondhatom róluk. El kell oszlatni egy tévhitet, nemcsak azok a lengyelek, akikkel a piacon találkozunk. Akikkel Lengyelországban találkoztam, egy szobában laktam, nagyon jó barátságba kerültem, egészen mások. A lengyeleknek más a gondolkodásmódjuk. A szabadságvágy igen erős bennük. Örülök, hogy beszélem a nyelvüket, ismerem a kultúrájukat.-Hogyan teltek azután az évek a megyei vizsgálaton?- Ott már a kiemeltebb bűn- cselekményekkel foglalkoztunk. Engem büszkeség tölt el ha a régi, eredményesen befejezett ügyekre gondolok. Nem is az egyéni teljesítmény, hanem a csapatmunka a lényeges ebben a szolgálatban. Sokat tanultam az ott dolgozó kollégáktól, a régi nagyoktól, mint Sándor András, Novák Gyula. Ehhez a munkához tökéletesen ismerni kell a jogszabályi környezetet, nagyon felkészültnek kell lenni a hatályos törvényekből, s nemcsak a bűntetőparagrafu- sokból, hanem a vonatkozó háttérjogszabályokból is. Ezt a munkát bürokratikusán, szív nélkül nem lehet végezni. Ha valakinek nincs ehhez affinitása, nincs szíve, akkor nem lesz igazán jó zsaru.- Milyen típusú ügyekkel foglalkozott szívesen ?- A klasszikus értelemben vett köztörvényes bűncselekményeket, az életellenes ügyeket, a zsarolásokat, rablásokat, s még a betöréssorozatokat is jobban kedveltem, mint a gazdasági ügyeket, de a rendőr végül is nem válogathat. Ami a büntető törvénykönyben benne van, s ami elé kerül, azt kell megoldani.-A rendőrt törvények, szabályok kötik, s voltaképpen bűnnel gyanúsított emberek kerülnek eléjük. Am de azok is emberek. Vajon a rendőrnek, aki adatot gyűjt, kihallgat, a munkája közben eszébe jut-e ez, s milyen érzéseket ébreszt benne?- Jó rendőr csak az lehet, aki a legrövidebb idő alatt megteremti a megfelelő kapcsolatot az eléje kerülő emberekkel. Legyen az tanú, gyanúsított, vagy a házkutatások elszenvedője. Időnként olyan kényszerintézkedéseket szükséges foganatosítani, amelyek óhatatlanul magában hordozzák a feszültséget, a konfliktust. Azt tanultam, s én is ezt mondom a fiatalabb kollégáimnak, hogy ha a rendőr tökéletesen tisztában van a jogaival és kötelezettségeivel, jogszabályi korlátáival, amelyeken nem léphet túl, akkor minden helyzetet úgy le tud vezényelni, hogy kezelni tudja a konfliktusokat. Nagyon sok embert hallgattam ki, akik később, a büntetőeljárás lefolytatása után igen kemény ítéletet kaptak. Ezekkel a mai napig gyakorta találkozom. Ha a játékszabályokat betartjuk, az tiszteletet ébreszt a túloldalon is. Ha látják, hogy a rendőr tudja, mit tehet, ha nem nyúl törvénytelen eszközökhöz, de a törvényes lehetőségeit maximálisan kihasználja, s mindent megtesz azért, hogy bebizonyítsa azt, amit be kell bizonyítani, akkor teszi jól a dolgát.- Olvastam sokszor, de magam is tapasztaltam, hogy a tisztességes rendőrt, a zsivány is megsüvegeli. Nagy Károly- Igen, én is gyakran tapasztaltam ezt.- S hogyan lett kapitány az alma materben?- A fegyveres rendvédelmi szerveknél keményen érvényesül a hierarchia és az egyszemélyes vezetés elve. De ez nem is lehet másként. Igazából az tanul meg parancsolni, aki engedelmeskedni is megtanult. Az általam végigjárt úton is ezt tapasztaltam. Ha a vezető a beosztottait kollégáinak tekinti, ha a gyanúsítottal is emberi módon próbál beszélni, sokkal többet lehet elérni. Sosem felejtem el dr. Bánfi Ferenc szavait, aki kinevezésemkor mondta: Ne próbálj meg változtatni magadon, maradj az aki eddig voltál. Nem követelem, hogy nekem süve- geljenek, bokát csattogtassanak, de azt elvárom, hogy a munkában mindenki a maximumot hozza ki magából. Én annak a híve vagyok, hogy teret kell adni a beosztottak kreativitásának. Hiába van egyszemélyi felelős vezetés, a munkában érvényesül az egyéniség. Sok tehetséges fiatalember, fiatalasszony dolgozik ezen a kapitányságon, teret kell adni nekik, hogy kibontakozhassanak. Hosszú távon így lehet eredményeket elérni.- Egyáltalán valaha gon- dolt-e a kapitányi beosztásra?- Őszintén szólva nem. Én a vizsgálatot nagyon szerettem és ma is szeretem. Olyan helyzetben kaptam a megbízást, amikor nem mondhattam nemet.- Beleszokott már?- Ez a beosztás teljesen más munkát követel, mint a vizsgálat. Ott szűkén vett szakmai kérdésekkel kellett foglalkozni, viszonylag kis csapat élén. Ebben a beosztásban egészen más az alapállás. Nekem a belső kérdéseken túl figyelembe kell venni a megyeszékhely sajátosságaiból adódó helyzeteket is. Éppen akkor kerültem ide kapitánynak, amikor folyt a rendőrség átszervezése. Számomra fontos volt kialakítani egy olyan csapatot, hogy konszolidált körülmények között menjen a munka. Kértem is, hogy egy darabig maradjon ez az állomány, hogy összeszokjunk.- Tudomásom szerint azonban jó néhány tapasztalt embert elvittek innen már.- így történt. Persze tudni kell, hogy a salgótaijáni kapitányság utánpótlási bázist képez a főkapitányság számára. így volt ez régen is. Jó lett volna azonban ezt a folyamatot megfelelő keretek között tartani.- Ennyi feladat és gond közepette jut-e idő a család számára?- Korábban a munka után a tanulás, majd a család következett. Most viszont már nem tanulok, a családra több idő jut. A család azért is nagyon fontos, mert a munkában nem lehet helytállni, jó eredményeket elérni megfelelő háttér nélkül.- Egyáltalán, vannak-e közös programjaik?- Igen, hiszen szabad időnk nagy részét együtt töltjük, kirándulással, utazással, bár a gimnazista lányomnak egyre több az egyéni elfoglaltsága.- Szenvedélyek?- Imádok autót vezetni, s mostanság kacérkodom a vadászattal. A túrázás szeretete pedig még a gimnáziumból ered.- Van-e valamilyen vágya ?- Szeretnék javítani azokon a hiányosságokon, amelyekkel naponta találkozom a kapitányságon. Szeretnék egy jobban működő kapitányság élén dolgozni. A személyes életemben pedig szeretnék még egy kicsit tanulni, megszerezni a jogi szakvizsgát. Nem azért, hogy más területre menjek, hanem hogy munkámat még felkészültebben végezhessem, mert a rendőri hivatást én sohasem akarom feladni. Pádár András A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Szécsény egy éve — így látjuk mi, alulírottak Várjuk a segítő kezeket! A Nógrád Megyei Hírlapban november 4-én „Szécsény egy éve - így látják” címmel megjelent írásra mi, a Fidesz Szécsény városi elnöke, valamint polgármestere és alpolgármestere a következő észrevételt tesszük: A szocialisták egyéves helyzetértékelését olvasva sajnálkozva vesszük tudomásul, hogy politikai sértődöttség, valamint félretájékoztatás, a város lakóinak dezinformálása, a valóság elferdítése történik a szocialista párt jeles képviselői értékelése nyomán Szécsény- ben. Tisztelt Zsédely Lajos! Tisztelt Serfőzőné Fábián Erzsébet! Kevésbé, vagy egyáltalán nem tudunk egyetérteni az Önök nyilatkozatával több okból adódóan sem. Önöknek bizonyára legalább annyira tisztában kellene lenni a város pénzügyi helyzetével és ebből adódóan lehetőségeivel, mint mondjuk bármelyik képviselőnek vagy bizottsági tagnak a képviselő-testületben. Sajnáljuk, hogy nem így van. Attól függetlenül, hogy a városban nem Önök közül tölti be valaki az egyik alpolgármesteri helyet, még lehetne építőjellegű munkát végezni. Túl kellene már lépni a kicsinyes sértődöttségen és lehetőleg a választók bizalmából elfoglalt pozíciójukra fordítsák meglévő energiájukat. Az egymás alaptalan kritizálása, valóságelferdítés nem ezt a célt szolgálja. Annál is inkább hívjuk figyelmüket fel erre, mert Önök erre még esküt is tettek. Jogász és közgazdász képviselőktől több is elvárható lenne, mint az Önök által közzétett nyilatkozat. A kritikát meg kellene hagyni a választó- polgároknak, hiszen a demokráciában elsősorban ez a választók joga és feladata. Meggyőződésünk szerint a választók munkával, képviselettel bíztak meg minket, amit sértődés nélkül, alázattal kell végezni az itt élők sorsának jobbra fordításáért. Valóban szükséges egy intézkedési tervet konstruálni - amit a Fidesz már el is készített - a pénzügyi helyzet konszolidálására, valamint a városfejlesztési feladatokat illetően is. Azonban tudjuk, a tervek csak akkor érnek valamit, ha meg is valósulnak. A megvalósulással kapcsolatosan az elmúlt nyolc évben nem épült annyi járda Szé- csényben, és nem történt annyi munkahelyteremtő beruházás alapjainak a lerakása, mint - az Önök szavaival élve - a Fidesz vezette város egy évében. Amennyiben egy harmincszázalékos forráshiánnyal küzdő város esetében ez nem tekinthető világos cselekvési program kezdetének, akkor a mi értékrendünk szerint a fényforrás meghatározási fogalmát módosítani szükségeltetik a fizikában. Sajnos az átvett örökséget válságkezelni szükséges. Mi is látjuk a város nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetét és igyekszünk feltámasztani a várost. Örömmel vesszük a segítő szándékot mindenki részéről. Végezetül, tisztelt képviselő asszony! Az Ön által vezetett idegenforgalmi és városfejlesztési bizottság, valamint a pénzügyi és ellenőrzési bizottság, amelyben Zsédely úr is helyet foglal, a legfontosabb bizottságok az önkormányzatban. Várjuk beszámolójukat, javaslataikat, hogy mivel segítették a város fejlődését az elmúlt egy évben? Az idő pénz! Kezdjünk el spórolni, építeni! Megköszönve figyelemreméltó észrevételüket, munkájukhoz sok sikert kívánva: Simó Béla Máté Csaba Varga Béla Jelent és jövőt építő kapcsolatok a walesi Torfaen városával (4.) Kishalak és nagyhalak közös vízben A Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány oktatási menedzserének, Kimer Lászlónak a küldetése nem ért véget a walesi látogatással, hiszen az út tapasztalatairól egy összegző tanulmányt kell írnia a British Council nak. Természetesen a „kötelező dolgozaton” túl azoknak a tapasztalatoknak a helybeli adaptálása a legfontosabb, amelyekről az alábbiakban beszélgettünk.- Létezik a salgótarjánihoz hasonló vállalkozásfejlesztési alapítvány, illetve inkubátorház Torfaenben ?- Ipari park náluk is van, amelynek mintegy az elején található a mienkéhez hasonló inkubátorház, de ott elsősorban az infrastruktúrát biztosítják a vállalkozások számára, nem pedig a módszertani segítséget. Különösen a felnőttképzést és sajátosságait érdemes tanulmányozni, melynek az a legjellemzőbb vonása, hogy a vállalatok a gyárkapun belül, saját erőből oldják meg dolgozóik minden jellegű képzését. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent ők csinálnak, hiszen a számukra legmegfelelőbb oktatási céggel végeztetik ezeket a feladatokat, viszont ők irányítják a teljes folyamatot.- A fejlődésük tehát ilyen formában is biztosított a vállalkozásokban dolgozóknak, illetve a foglalkoztató vállalkozásoknak?- A nagyobb cégeken kívül a közepes és kisvállalkozások is arra törekednek, hogy ők oldják meg a szükséges képzéseket. Az is jellemző viszont, hogy a kisvállalkozásokkal elsősorban az önkormányzat foglalkozik. Bár „belterjesnek” tűnik ez a fajta képzési rendszer, a dolgozók a megszerzett kompetenciáik alapján úgynevezett kre- ditpontokat gyűjtenek, s ezek minősítik őket az elhelyezkedésük során. Minél nagyobb pontszámmal rendelkezik valaki, annál nagyobb esélye van egy jobb, és jól fizető munkahely megszerzésére.- Hány főszereplős a torfa- eni válságmenedzselés?- Az évek óta tartó program részterületei alapján akár külön listát is lehetne róluk vezetni, mert sok-sok ember együttes munkájának eredményeként érkeztek el egy előremutató szakasz „bejáratához”. Ha azonban a főbb területeket akaijuk megjelölni, akkor feltétlenül a főszereplők között kell említenünk a civil szerveződéseket, az önkormányzatot, valamint a gazdasági szervezeteket. Ezek hármas együttese a torfaeni fejlődés igazi motorja.- A szakmai kompetenciákon túl milyen identitással kívánják felruházni az ottaniakat?- Tapasztalatom szerint a szakmai kompetenciák és az identitásjegyek egymástól elválaszthatatlanul összeforrtak ezekben az emberekben. Az önfejlesztés, a személyiségfejlesztés, az adott személy képességeinek kibontakoztatása mind az egyén, mind a társadalom számára alapvető fontosságú.- A látogatás során volt-e olyan konkrétum, amelyre különösen az ön munkaterülete szempontjából szívesen emlékszik vissza, és hasznosítható példaként raktározta el?- Az egyik nap ellátogattunk egy húsz főt foglalkoztató közepes családi vállalkozáshoz, amely fémforgácsoló üzemet tart fenn. Mint azt megtudtuk, az a piac, ahová még a családfő, az apa gyártott, megszűnt, ezért a fiának, a piackutatás nem kis nehézségeit is felvállalva, kellett biztosítania a talponmara- dást. A fiú a további beruházásoknak és kapcsolatteremtéseknek köszönhetően ma már fejlődőképes vállalkozást működtet, és multinacionális vállalatoknak végez beszállítást. A „kishalak” így fémek meg a „nagyhalakkal”. Az ábra persze nem ennyire egyszerű, én csupán a „rövid változatot” ismertettem. A bővebb kifejtésben már olyan elemek, követelmények is megtalálhatók, mint az alkatrészek minőségi és határidőre történő leszállítása. Ebben és még sok más egyébben Walesben sem ismernek tréfát. A példa azért is fontos számunkra, mert mi is szorgalmazzuk a kisvállalkozók és az óriás cégek közötti beszállítói kapcsolat fejlesztését. B. M. Koszorúzott a Munkáspárt Salgótarján - A Munkáspárt megyei és városi nácsköztársasági és második világháborús em- elnöksége november 7-én vasárnap 9 órakor lékművet. Ünnepségükön a Nagy Októberi megkoszorúzta a régi köztemetőben lévő ta- Szocialista Forradalomra emlékeztek.
