Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-06-07 / 259. szám

A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE ____________________________________________1999. NOVEMBER 6.1 B otos Zoltán Budapesten is bemutatkozott - Ügy tűnik: rendszere hibátlan Szalmaillatú réteken az ezredvégén Botos Zoltán Salgótarjánban élő festő nemrégiben mutatta be első ízben munkáit Budapes­ten. A Gold Art Galériában rendezett tárlaton a kiállított művekről és az alkotóról Földi Péter festőművész beszélt a nagy létszámú közönségnek. Ha megszokott módon aka­runk fogalmazni, azt mondhat­juk: Botos Zoltán hagyományos festő, a szónak abban az értelmé­ben, hogy tradicionális témákhoz nyúl. Hiszen ha a „Tanyá”-t, a „Búzatáblá”-t vagy „Az ég kékjé”-t látjuk a vásznon, talán ez ról kell beszélnünk, ha Botos Zol­tán festményei előtt állunk. Nézzük csak meg témáit abban az összefüggésben, hogy ő ho­gyan oldja meg az önmaga elé ál­lított feladatokat! Ha innen köze­lítünk, (figyelembe véve a témák látszólagos „egyszerűségét”), ak­Földi Péter festőművész (jobbra) jól ismeri Botos Zoltán (balra) alkotásait Botos Zoltán, aki a fővárosban az elmúlt nyolc esztendő festmé­nyeiből válogatott, egyebek mel­lett állandó szereplője a salgótar­jáni tavaszi és a szécsényi őszi tárlatnak. Festményeit számos in­tézményben állították már ki, al­kotásait a Palócföld folyóirat is publikálta. lenne a legegyszerűbb kiinduló­pont. Az ábrázolás hitelessége mellett azonban nem hiányzik er­ről a piktúráról a művészi bátor­ság sem, ahhoz, hogy önmagát is kifejezze. Ez az önkifejezés azonban - milyen ritka mostan­ság! - sohasem öncélú. Egy be­csületes, tiszta utakat járó alkotó­kor állítható, hogy a művész már- már lovagias eleganciával kerüli ki a mai világ utcán heverő sze­metét. Észrevétlenül, csöndesen, ugyanakkor a képeit mélyebb rendszerében szemlélő előtt nyil­vánvalóan: elvéthetetlenül. A városi ember szólal meg ezeken a képeken, noha a világ már régen nem arról szól, amit itt, most tapasztalunk. Mert az igazi, sosem felejthető hangulatokhoz elég, sőt, olykor földolgozhatatlanul sok ingert nyújt mondjuk éppen egy búza­tábla, amiről sokunknak most már Botos Zoltán is eszünkbe jut. Ilyenek a gondolatok: Saint Exu- péry rókájának a Kis Herceg, ne­künk egy salgótarjáni művész. Miért valósulhat ez meg, túl a hi­telességen, őszinteségen, becsü­letességen? Természetesen azért is, mert - amint arról az akvarel- lek, olajképek tanúskodnak - nincs hiány szakmai fölkészült­ségben sem. A legfontosabb azonban talán mégis az a tiszta­ság és gondoskodás-, illetve gon­dolkodásmód, ami csak egy jó szülőt jellemezhet, a szó mindkét értelmében. Foglalkoztatja ugyanakkor - és természetesen - az elmúlás is. Ám, és ez egyáltalán nem meglepő, a szónak nem a „nya- valygós” értelmében, amit ma hallunk úton-útfélen. Nem arról van szó tehát, hogy eddig, meg addig kell élnünk, ha­nem arról, hogy miként. Nagy kü­lönbség, tudjuk jól. A valódi egészséget a gondolkodás, a lé­lek, a tudatunk egészségét ugyanis nem a pirulák őrzik meg. Mindezek valódi egységéhez - sugallja az alkotó - éppen elég egy tanya látványa, talán egy po­hár bor és néhány mély lélegzet a szalmakazal-illatú réten. Úgy tűnik, Botos Zoltán rend­szere hibátlan! Dukay Nagy Adám Ötvenkét tehetség a megyei népdalversenyen őrzik a tiszta forrást Tizennyolc iskola ötvenkét növendéke vett részt azon a megyei népdalversenyen, amelynek legjobbjai Mis­kolcon mérik majd össze tudásukat. A célállomás Mohács, ahol a régiós győz­tesek fellépésével zajlik majd a nagy hagyományok­kal rendelkező, ötévenként jelentkező országos verseny. A Nógrád megyei fordulót, válogatót a Salgótarjáni zene­iskolában a minap tartották meg a pedagógiai intézet és a házigazgazda intézmény szervezésében. Karácsonyné Kaposi Ida, a pedagógiai inté­zet szaktanácsadója, a Kodály iskola pedagógusa érdeklődé­sünkre elmondta, hogy igen szigorú feltételekkel hirdették meg a versenyt, - a repertoár­ban például szerepelni kellett új és régi stílusú daloknak is - de igényes felkészültségükkel kiválóan megfeleltek az elő­írásoknak. A zsűri - amelynek Guthy Éva karnagy, Ember Csaba zeneiskolai igazgató és Nagy Zoltán népzenei tanár volt a tagja - a következő döntése­ket hozta: Az első korcsoport első he­lyezettjei a lányoknál: Kubi- nyi Júlia, (Salgótarján, Ko­dály iskola) Korsós Anett (Ba­lassagyarmat, Kiss Árpád is­kola). Második lett Vizoviczki Ivett (Szécsény II. Rákóczi Ferenc iskola), a harmadikok: Vincze Judit (Balassagyarmat, Szabó Lőrinc iskola) Végh Veronika (II. Rákóczi Fe­renc). A fiúk első korcsoportjá­ban első helyen végzett 7a- csik Péter (Kodály), másodi­kok: Kiss Richárd ( Szurdok- püspöki) Oláh Krisztián (S.- taiján, Gagarin iskola). Har­madikok: Baráz Ádám ((Ba­lassagyarmat), Lakatos Zol­tán (Magyamándor), Baracz István (Bátonyterenye, Erkel iskola). A második korcsoportban fellépett lányok között első: Tóth Nóra (S.-tarján, Bolyai gimnázium), másodikok: Ka­rácsony Zsuzsanna (Kodály), Csesztvényi Tímea (S.-tarján, Táncsics középiskola) László Viktória (S.-tarján, Petőfi is­kola). Harmadik helyezettek: Buravincz Laura, (Kiss Ár­pád), Gattyán Piroska (Szabó Lőrinc). A második korcso­portban egyetlen fiú verseny­zett és tovább is jutott, neve Oláh Zsolt (S.-tarján, Madách gimnázium). A harmadik kor- csoportos lányok közül Pászti Mária (Madách) és Mlinkó Szilvia (Bolyai) lett az első, a két második Pásztor Mónika (Táncsics) és Juhász Edit (Madách), a harmadik pedig Deák Júlia (Bolyai). A miskolci regionális ver­senyt január második felében rendezik meg, ezen a megyei elsők vehetnek részt, a mohácsi országos megmérettetés pedig márciusban lesz. M. J. A balassagyarmati zeneiskola a várost és környékét szolgálja Dalegylet a rádiós kóruspódiumon Rangos zenei és képzőművészeti események sorát szervezi a Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola Balassagyarmaton. Legutóbb a zenei világnap koncertje aratott sikert, ame­lyen felléptek a zeneiskola országosan is elismert művész tanárai. Népszerűek az iskolagaléria kiállításai, amelyeken határon innen és túl is szerepelnek alkotók Pénzes Géza művész tanár igényes rendezésében. A város a közelmúlt­ban átadta az intézményt a megye kezelésébe, az egyre nö­vekvő működési hiányra hivatkozva. A gazda ugyan változott, de az iskolában megfogalmazódott elképzelések megvalósításában nem történt törés. Ember Csaba igazgatót 25. éves kamagyi te­vékenysége alkalmából a zenei világnapon köszöntötte a 135 éves, Erdélyi József által meg­alapozott dalegylet, amelyet ekkor a kórus volt vezetője, a fél évszázados kamagyságát ünneplő Réti Zoltán vezényelt, aki a gyarmati zeneiskola létre­hozásában elévülhetetlen érde­meket szerzett. Ember Csabát, a zene és a kultúra elkötelezett hí­veként tartják számon, de ismert közéleti tevékenysége is.-Sokan aggódtak a város­ban, hogy a megyének átadott intézmények sorsa, jövője nem az itt élők elképzelései szerint alakul. Milyenek az eddigi ta­pasztalatok? - kérdeztük Em­ber Csabától.-A város nem hagyta ma­gára a zeneiskolát. Példa erre, hogy a nyári muzsikustábor idején tomboló vihar jelentős károkat okozott a tetőzetben, a régebbi épület falait is megvi­selte. A 3,5 millió forintos ja­vítást részben a központi ke­retből végeztük, részben a vá­ros támogatásával készülhet­tünk el vele időben, hogy a vi­lág minden részéből érkezett muzsikusok számára a már megszokott körülményeket biztosíthassuk.- A zenei tábor a város ren­dezvényének számít. A sikeré­hez hozzájárult a megye?- A város azt biztosította, amit eddig. A megye a külön­böző pályázati pénzek koordiná­lását, befutását segítette. Ez na­gyon fontos volt, mert vannak olyan támogatók, akiktől las­sabban jut el a pénz, amit a köz­ponti keretből megelőlegeztek.- Mindez azt jelzi, hogy nem került hátrányba az intézmény.- Adódhatnak olyan problé­mák, hogy Salgótarjánban kell intézni az ügyeket. Á megyénél, mint fenntartónál mindent újból kell kezdeni, megismerni. Más gazdálkodási rendben működ­nek, mint a város és az, hogy a zeneiskola önálló gazdálkodó lett, további feladatokat ró ránk. Szerencsére a nyáron befejez­tem tanulmányaimat a műegye­tem intézményvezetői szakán, remélem, hogy hasznosulnak az ott szerzett ismereteim.- Ezek szerint a dolgok az elképzelések szerint alakul­nak.- A zenei világnapot is a vá­rossal közösen ünnepeltük meg. Az együttesek és a zeneiskola tanárai együtt adtak műsort, amelyen közreműködött a száz­éves múltra visszatekintő Ba­lassi gimnázium vegyes kara is. Jólesett, hogy Réti Zoltán örö­kös karnagyot és engem is kö­szöntött a dalegylet, amely most szerepelt a rádió „Kóruspó­dium” című adásában. Megkap­tuk a 2000. évi rádiófelvételre is a felkérést. Meghívták a dalegy­letet a magyar kultúra napja tisz­teletére 2000. január 23-án a Néprajzi Múzeumban megren­dezendő koncertre.- Tehát rangja van a balas­sagyarmati dalegyletnek és fellépésekben sincs hiány.- Az élet nem áll meg. De­cember 10-én Besztercebányán tartunk cserekoncertet. Ezt az ottani művészeti akadémia rek­tora kezdeményezte. December 3-án ők jönnek hozzánk. Termé­szetesen a 136. évébe lépő dal­egylet készül a hagyományos karácsonyi koncertre. Január 23- án a kortárs szerzők műveiből is fogunk énekelni. Az énekkari hangzás minősége most is kultu­rált, de több új kórustag kellene. Ehhez talán sokkal nagyobb propagandát kell kifejtenünk. Szép hang kell és sok türelem, semmi más.- Nagyobb nyilvánosságot szeretnének?- Szeretnénk elérni, hogy az énekkar foglalkozásai a városi műsorfüzetben, a városi televí­zióban, a képújságban ugyanúgy jelen legyenek, mint más klub- foglalkozások. Éves városi ren­dezvényterv is kellene. De tu­dunk mit kínálni Gyarmaton is. Diósjenőn egész estét betöltő koncertet adtunk, amelynek be­vétele a református templom or­gonájának a javára szolgált. A dalegylet mellett közreműködött a Kanyó házaspár és nagy sike­rünk volt. A 135 éves dalegy­let tapasztalatait szeretnénk hasznosítani az Ipoly Euroré- gió egyik tagszervezeteként, bizonyítva, hogy a zene nem ismer határokat. Szabó E. A reformkor idején a legutolsó pór is jól ismerte híres költó'ink verseit. Petőfi Sándor és Arany János hihetetlen népszerűségnek örvendtek, hiszen képesek voltak a szegények szájíze szerint ver­selni. Ha akkor bárkit megkér­deztek, ismeri-e valamelyik nagy poétánkat, válaszképpen kívül­ről szavalta el verseiket. S a bárkik sora nemcsak ta­nult nemesekből állt, hanem gyakran az ími-olvasni nem tudó földművesek is idézték ked­venc költőik kedvenc sorait. Nem kellett ahhoz olvasni tudni, hogy valaki méltóképpen tisztelegjen hazánk nagyjai előtt. A huszadik század végén már nincsen Petőfink vagy Ara­nyunk, de vannak tehetséges kortárs költők és írók, akik ha­Korunk poétái sonlóképpen megérdemelnék nemcsak a publicitást, de az el­ismerést is. Mégsem alakultak ki olyan viszonyok, mint annak idején. Rengeteg kisebb kötet és antológia lép ki az ismeretlen­ség ködéből, többségüknek mégsem sikerült a felszínen maradni. Az ezredvég irodalmi étvá­gyát inkább a regények és ponyvák elégítik ki, alaposan háttérbe szorítva ezzel a ma­gyar poeticát. Egyre kevesebb embert érdekelnek a dallamos, szép verssorok, még kevéssé azok mondanivalója, amelyek általában az örök témákat dol­gozzák fel. A mai embernek nem szere­lem és csalódás, természet­leírás kell. Csak izgalom! Talán ha a magyar versírók tanulná­nak valamit az amerikai pony­váktól és bestsellerek szerzői­től, akkor műveiket a borzon­gásra és izgalmakra építenék, így biztosak lehetnének benne, hogy minden állampolgár pol­cán ott állna kötetük. Am ez a stílus már nem költé­szet, hiszen a líra egyik értéke, szépsége éppen abban rejlik, hogy másképpen mondja el azon dolgokat, amelyek szerep­lői az emberek életének. Ha megszokott stílusát elveszíti a líra, akkor lesüllyed a kom­mersz irodalom szintjére, s en­nek sajátos varázsa látja kárát. Na meg a magyarok önbecsü­lése! Németh Magdolna Finisben a szobrász - A végéhez közeledik a Salgótarján Megyei Jogú Város Önkor­mányzatától kapott megbízása teljesítésének Erdei Sándor szobrászművész. „Szabadtéri műteremben” mintegy három hónapja dolgozik az új Báthory-szobor faragásán. A héttonnás kőtömbből a fele súlyt már lefaragta. fotó: gyurián tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents