Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-05 / 258. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1999. november 5. péntek _______________________________________________________________________________________________ 7, oldal A sertéstartásra ráfizet a gazda - Akinek nem marad parlagon a földje „Ha fiatal volnék, kőfaragó lennék” Kis Vendelről, a romhányi nyugdíjasról ismerősei csak annyit mondtak: - jól tájékozott, ami a szívén az a száján, bárkiről, bármiről legyen szól. Felesége hívó szavára hagyja abba a sertésólak körüli munkáját. Kisvártatva megérkezik, kérésünkre feleleveníti életének régi epizódjait, de mindenekelőtt a munkaszeretetéről beszél. Hogy ne kelljen a sámli... A pásztói vasútállomáson vonatra szálló idős emberek közül sokan sámlit visznek magukkal. Ennek a furcsaságnak oka pedig az, hogy a sínek mellett olyan alacsony a pálya, hogy a korosabbaknak segédeszköz nélkül nem sikerülne a felszállás. (A hosszú ruhás fiataloknak sem sokkal könnyebb, kivéve ha fel van sliccelve a szoknya.) A legtöbb itt élő, hatvan éven felüli már tisztában van ezzel a helyzettel, s nagyon szeretné, ha nem állandósulna a fellépéssel együtt járó balesetveszély lehetősége. Úgy hiszik, az illetékeseknek nem kellene mélyen a .zsebükbe nyúlni a probléma kiküszöböléséhez. Állítják, megoldása jótékonyan hatna az utasforgalomra. Mátrakeresztesi a megye legifjabb nyugdíjasklubja „Mert minden percért kár”-A II. világháború előtt.a második elemista olvasókönyvben azt olvastam: „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Harminc hold földje volt édesapjának, akit az akkori politika kuláknak minősített.- Mint kulákcsemetébe lép- ten-nyomon belémrugdostak, megaláztak, ahol tudtak bántottak. Édesapámat különböző alaptalan állítások során unos- untalan megbüntették. Ha akkor hagyták volna becsületesen dolgozni, nem halt volna meg hatvanéves korában - szólt keserűséggel a hangjában a nyugdíjas mezőgazda. Hozzáfűzi: egyébként sem volt sok jóban része életében.- Huszonkét hónapig Recs- ken voltam munkaszolgálatos. Az itt kapott sebek máig sem Augusztusban szinte megrohamozták a magánnyugdíjpénztárakat, azonban az állami finanszírozású rendszerbe való visszalépés sem ritka. Tény az is, hogy a magánpénztári tagok nyolcvan százaléka negyven év alatti, s akik tisztában vannak azzal, hogy a pénztárak zömmel értékpapírokban fektetnek be. Mindezek tények, mégis vannak, akik állítják, a nyugdíj- rendszer reformja korántsem történt meg. Szakértők a nyugdíjreformtól, illetve az önkéntes és magánnyugdíj-pénztárak megjelenésétől azt várják, hogy ösztönzik a lakossági megtakarításokat, s ezáltal a gazdaságot - hangzott el a napokban egy budapesti tanácskozáson. Az ott megfogalmazottak szerint a nyugdíjreformra azért volt szükség, mert a hagyományos felosztó-kirovó rendszer hosz- szabb távon komoly finanszírozási problémákkal szembesült volna. Inflációs gazdasági környezetben például az eltartottsági ráta növekedése és a munkanélküliség szintén gyengíti a finanszírozási lehetőségeket. Előzetes számítások szerint a magánpénztárakba mintegy 1,2 gyógyultak be. Kikerülésem után nem engedték, hogy a község határain kívül dolgozzak. Feleségemet, szüléimét be- kényszerítették a termelőszövetkezetbe. Az akkori tanácselnök azt mondta nekem: miért nem mész a szövetkezetbe dolgozni, ott jól kereshetnél? Tegyétek papírra, válaszoltam - ne munkaegységet adjatok, hanem azt, ami a cselédkönyvben van. Ezért a kijelentésért nem lettem parádés kocsis a helybeli nagyüzemben. A munkahelyi palettán az akkori romhányi tanács tulajdonában lévő kőbánya következett - 17 évig. Itt kitanulta a kőfaragószakmát. Innen a romhányi csempegyár következett, ahol 7-8 évig volt kemenceégető. millióan léptek volna át, ám a valóságban több mint 2 millióan váltak tagokká. A tanácskozáson a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Kutató- központjának egyik kutatója elmondta, hogy az állami nyugdíjrendszer reformja korántsem történt meg. Ezt azzal indokolta, hogy a társadalom- biztosítási ‘ rendszerben nincs elkülönítve egymástól a nyugdíjjogosultsággal nem rendelkező, és a nyugdíjjogosultságot szerzett állampolgárok ellátása. A kutató szerint e két ellátási forma keveredik egymással, s emiatt az állampolgárok nem tudják, hogy pontosan miért akkora nyugdíjuk, amekkorát kapnak a biztosítótól. Állítólag az állami nyugdíj- rendszer iránti állampolgári bizalmatlanság kifejezője, fokmérője a magánnyugdíj-rendszerbe átlépők vártnál magasabb száma is. Erősíteni lehetne azonban a bizalmat azzal, ha a két ellátási formát külön választanák az állami rendszerben. Egyes szakemberek úgy vélik, fontos lenne az is, hogy az állami rendszerben végre megvalósuljon az egyéni számlavezetés, aminek egyébként a techni- Rendszeresen mérték a szilikózis nagyságát, de az eredményt nem közölték velünk. Bizonyos idő után nem volt étvágyam, tudtam, mi következik. Egy évig voltam betegállományban. Véletlenül kerültem dr. Kőszegi Miklós balassagyarmati kórházi főorvos osztályára. Ez volt a szerencsém. Nélküle biztos, hogy nem élnék. A gyógyulás érdekében beutaltak Sopronba, Mátraházára is. Nagy nehezen elengedtek a csempegyárból. A kárpótláskor kapott és a vásárolt földdel együtt 15-16 hektár - átlagban húsz aranykoronás - termőföldhöz jutott. Nem ő, hanem a felesége az őstermelő.- A kérdésre, hogy kifizetődő-e mezőgazdasági termelőnek lenni, ezt válaszolja:- Ha fiatal lennék, kőfaragónak mennék. Ott megtaláltam számításomat. Most a mező- gazdaságban éjjel-nappal dolgozom, mégsem jutok egyről a kettőre. Korábban volt nyolc kai feltételei már adottak, csak élni kellene a lehetőséggel. Az állami nyugdíjrendszerből való átlépés utolsó hónapjában, augusztusban nyolc-tíz- szer annyian választották a magánpénztárakat, mint a korábbi hónapokban. Ebben a hónapban több százezren léptek át, míg korábban egy hónap alatt csak 30-40 ezren. így augusztusban a korábbiakhoz képest csaknem a duplájára nőtt azoknak a száma, akik az állami finanszírozású nyugdíjrendszer helyett a magánnyugdíjpénztárak által kínált szolgáltatásokat választották. Érthető, hogy a magán- pénztári tagok 80 százaléka 40 év alatti, s arra is van magyarázat, hogy az állomány nyolcvan százaléka miért épp az öt legnagyobb pénztárhoz tartozik. A pénztárak - amelyek egyébként befektetéseik döntő részét állampapírokban tartják - a határidőre tekintettel - számítottak, készültek a tömeges jelentkezésekre. Az állami finanszírozású rendszerbe való visszalépés sem fehér holló, s ez arra utal, hogy a belépők viszonylag rövid idő alatt szert tettek olyan tapasztalatokra, amelyek alapján jobbnak látták, ha ismét a régi választják. anyadisznóm és a szaporulata. Nemrég kettőre csökkentettem. A jövőben pedig csak egy lesz. Hiányt nem termelek magamnak. Egy 60-70 kilós süldőért hétezer forintot adnának. Ezért nem érdemes foglalkozni vele. Ha olyan lehetőségem lenne, mint az osztrákoknak: tudnám, hogy amit termelek azt átveszik, a műtrágya és a gázolaj árát pedig nem emelik az égig, mint nálunk, akkor én szívesen dolgoznék a mezőgazdaságban. Ha a sertéstenyésztést abbahagyja, földjei akkor sem maradnak parlagon.- Feketeribizliből 1500, málnából ezer tövet telepítettem már, s a területet bővítem. Nem úgy, ahogy egyesek elképzelik: csak annyit, amennyit a piac megkíván. Kis Vendel azt vallja, amíg nem lesznek tisztességes törvények, amelyeknek betartása mindenkire egyformán vonatkozik, ha a kiskapukat nyitva hagyják, addig nem számíthatunk jóra. V. K. Van olyan vélemény, ami úgy szól, hogy az utóbbiban szerepet játszik az új rendszer bizonyos pontjainak átláthatatlansága. A tapasztalatok értékelése folyamatos volt az elmúlt hónapokban. Ám az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a vegyes finanszírozású rendszer mellett döntők többsége a nagy múlttal rendelkező bankok és biztosító társaságok által működtetett magánnyugdíjpénztárakban bízik, s főként ezeket választja. Jóllehet, a pénztárakba belépők elhatározását nem befolyásolta a befizethető járulék befagyasztása, a magánnyugdíjpénztáraknak komoly fejtörést okoz stratégiájuk kidolgozása, amellyel a következő évben változatlan, 6 százalékos tagdíjbevétel mellett is el tudják látni a jogszabályoknak megfelelő tevékenységet. Áz egyszerű emberek meglátása azonos abban, hogy a nyugdíjrendszer működéséről, leginkább a magánpénztárakról több alkalommal kellene szót ejteni a különböző fórumokon, mert még mindig jelentős azok aránya, akik kevéssé ismerik ezeket. A fenti, szép gondolat adta nekünk az ötletet, hogy Mátrake- resztesen is megalakítsuk a nyugdíjasklubot. Úgy gondoltuk, hogy az egyhangú, zárkózott életből nyitni kellene, felelevenítve a régi szép hagyományokat. Hálás szívvel megköszönjük Tóthné Marica tanító néninek és Antalné Prezenszki Piroska népművelőnek a segítséget, hogy valóra vált a klub megalakulása. Közösen elhatároztuk, hogy a nyitó ünnepséget 1999. október 8-án tartjuk meg a helyi vendéglátóegységben. Az ünnepség egy igen jól szervezett, szép műsorral kezdődött. Köszönetét mondunk ezért a pásztói Muzsla néptáncegyüttesnek, a Rozmaring népdalkömek, a mátrakeresztesi iskolásoknak, valamint a 86 éves pásztói Kása Imre bácsinak, aki saját versével nagyon szép útravalót adott nekünk. Köszönetét mondunk a pásztói önkormányzat vezetőinek, képviselőinek, akik elfogadták meghívásunkat az ünnepségre. Sisák Imre polgármester úr talán nem is gondolta, hogy ilyen A kiegyensúlyozott, boldog emberek bizonyos alaptulajdonságaikban, hozzáállásukban térnek el másoktól. Összességében: optimisták, pedig nem rugaszkodnak el a valóságtól, kifelé fordulók, más szóval nyitottak, ennél fogva bizakodnak és hisznek. Minderről bővebben ezt mondja a századvégi boldogságtan: A boldogok jóban vannak saját magukkal. Égészséges önértékeléssel rendelkeznek, elfogadják a gyengéiket is, észreveszik a problémáikat, és azokat megfelelően kezelik. Optimisták, vagyis derűlátók, reménykedve néznek a jövőbe. Ugyanakkor tisztában vannak azzal is, nagy az érdeklődés, hogy ilyen sokan összejövünk az ünnepi eseményre. Nagyon szépen köszönjük a polgármester úr segíteni akarását, hogy Mátrake- resztest mindenképpen támogatni kívánja. Külön megköszönjük a tortát, melyet jó étvággyal fogyasztottunk el. Az ünnepség nagyon jó hangulatban, zene, tánc, jó vacsora mellett zajlott. Köszönet illeti Molnár István városrészi képviselőt és Nágel Istvánt is, aki a videójával fölvette és megörökítette alakuló ülésünket. Hál’ Istennek, nagyon szépen gyarapodik a klubtagság, időközben két doktor úr is tagunk lett, akik megígérték, hogy jövőbeni ösz- szejöveteleinken tartanak egy- egy előadást az egészséges életmódról. Kívánok nagyon jó erőnlétet, minden nyugdíjas és nem nyugdíjas barátomnak, mert ahogyan a dal is szól: „az élet úgy is tova száll, a sír magába zár. Szeressük egymást gyerekek, mert minden percért kár.” Nyíresi Bertalan Mátrakeresztes hogy az élethez hozzátartozik a csalódás. Realisták, nem álmodoznak elérhetetlen célokról, sorsukat elfogadják, viszont nem sodródnak, nem passzívak, próbálják jobb irányba irányítani életük hajóját. Társas lények, nyitottak mások iránt akkor is, ha embertársaik sokkal inkább a bajukkal fordulnak hozzájuk, mint örömeikkel. Akár jól, akár rosszul megy a soruk, megosztják élményeiket barátaikkal. Hisznek abban, hogy befolyásolni tudják az életüket. Bíznak képességeikben és büszkék az apró sikereikre. Nem érzik magukat a sors vagy a körülmények áldozatainak. Szakértők a nyugdíjreformról, ami egyesek szerint még nem történt meg Roham után a hogyan továhh okoz fejtörést Nem álmodoznak, reménykednek és bíznak Milyenek a boldog emberek? Kész az egyházi rendezvénynaptár - Még ötvenhét nap az esztendő §• Ünnepségek, A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsa a napokban fogadta el millenniumi rendezvénytervét. Eszerint 2000. január első napján a püspöki kar részvételével tartandó ün- » népi rendezvénnyel kezdődik a millenniumi programok sora a budapesti Szent István-bazilikában. A jubileumi szentévet azonban még az idén, esztergomi éjféli misén nyitják meg. Szerepel a katolikus rendezvénynaptárban a júliusra tervezett nagygyűlés, amelynek a Budapest Sportcsarnok ad otthont. S a kiemelkedő külföldi egyházi személyiségek részvételével tartandó egyházi csúcszarándokutak találkozó is, augusztus 20-án, Szent István napján. Korábbi tájékoztatás szerint a katolikus egyházfőt a Vatikán miniszterelnöke képviseli majd a magyarországi ünnepségeken, de más egyházi személyiségeket is várnak Magyarországra. A konstantinápolyi pátriárka, a canterbury-i érsek és minden oroszok pátriárkája is elfogadta a magyarok meghívását. Zarándoklatok is részét képezik a szentévi egyházi eseményeknek: a püspöki kar Szentföldre és Rómába szervez zarándokutat. A programok sora még bővülhet, de valamennyi szerepel a későbbi tájékoztató kiadványokban. Pazarlás és forráshiány A szociális ellátás területén gyakorta tapasztalható a pazarlás és a forráshiány együttes jelenléte. így látja a szociális és családügyi miniszter, aki az idősek nemzetközi éve alkalmából tartott egyik vidéki rendezvényen azt is megfogalmazta: szeretné megszüntetni a pazarlást, hogy a támogatások a megfelelő helyre ke- rüljehek. További sürgető tennivaló az idős emberek otthoni ápolásának, családban történő gondozásának javítása. Fontos a hajlott korú emberek megbecsülése, a magány és a feleslegesség tudatának kivédése. HlNx Az emberek \T többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben olvasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi mindenkinek kijár... Jó barátok Laci bácsi feleségével nem régen költözött be a bátonytere- nyei idősek otthonába, s nem titkolja, hogy - bár elkerülhetetlen volt - nehezére esett ez a költözködés, mert tudja, hogy nem lesz már újabb. Bölcs beletörődéssel veszi tudomásul, hogy legokosabb volt felszámolni Somoskőújfalui otthonukat, mivel sem ő, sem a neje nem volt már képes úgy fenntartani, ahogyan kívánják, s ahogyan régen csinálták. Megváltak a mintakertként emlegetett gyümölcsöstől, s egy-két mozdítható apróságot kivéve mindentől, ami kedves volt számukra. A fényképeken, könyveken, szobrocskákon kívül azonban velük maradtak az emlékeik. S ez a tudat olyan vigasztaló, hiszen az íratlan emlékkönyv nem teher, bármikor belelapozhatnak, s felidézhetik azokat az élményeket, amelyekre szívesen gondolnak, amelyekről örömmel beszélnek. A keserveket inkább száműzik, ha elő is bukkan néha egy-egy fájó emlékkép, sietnek megszabadulni tőle. Laci bácsi azonban nem csak az emlékeknél időzik mostanában olyan sokat, akadt egy másikjó barátja is, ez pedig a tolla. Úgy gondolta, érdemes talán papírra vetnie oly’ mozgalmas életük történetét, neki is fogott, a kézirat elkészült, tervei vannak vele. írogat persze mást is: papírra veti gondolatait, strófáit, amelyek leggyakrabban szülőfalujába, Somosra „látogatnak” vissza. Újra és újra felidézi, milyen is volt hajdan a falu, az az ösz- szetartó közösség, amelyre mindig is büszke volt. Újra és újra fogalmazgatja a hozzá fűződő viszonyát, az eltéphetetlen szálakat. Halottak napját megelőzően írta le az alábbi sorokat: „Erdős hegyek között hatalmas katlan, hajdan tengerfenék, melyet csörgedező kis patak választ ma is ketté. Nem volt itt utcanév, csak felvég és alvég, nem volt viszálykodás,. csak csend, békesség. De a szegénységből, gyerekseregből mindenkinek jutott...”
