Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-05 / 258. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1999. november 5. péntek _______________________________________________________________________________________________ 7, oldal A sertéstartásra ráfizet a gazda - Akinek nem marad parlagon a földje „Ha fiatal volnék, kőfaragó lennék” Kis Vendelről, a romhányi nyugdíjasról ismerősei csak annyit mondtak: - jól tájékozott, ami a szívén az a száján, bárkiről, bármiről legyen szól. Felesége hívó szavára hagyja abba a sertésólak körüli munkáját. Kisvártatva megérkezik, kérésünkre feleleveníti életének régi epizód­jait, de mindenekelőtt a munkaszeretetéről beszél. Hogy ne kelljen a sámli... A pásztói vasútállomáson vo­natra szálló idős emberek közül sokan sámlit visznek magukkal. Ennek a furcsaságnak oka pedig az, hogy a sínek mellett olyan alacsony a pálya, hogy a koro­sabbaknak segédeszköz nélkül nem sikerülne a felszállás. (A hosszú ruhás fiataloknak sem sokkal könnyebb, kivéve ha fel van sliccelve a szoknya.) A leg­több itt élő, hatvan éven felüli már tisztában van ezzel a hely­zettel, s nagyon szeretné, ha nem állandósulna a fellépéssel együtt járó balesetveszély lehe­tősége. Úgy hiszik, az illetéke­seknek nem kellene mélyen a .zsebükbe nyúlni a probléma ki­küszöböléséhez. Állítják, meg­oldása jótékonyan hatna az utasforgalomra. Mátrakeresztesi a megye legifjabb nyugdíjasklubja „Mert minden percért kár”-A II. világháború előtt.a má­sodik elemista olvasókönyvben azt olvastam: „aki nem dolgo­zik, ne is egyék”. Harminc hold földje volt édesapjának, akit az akkori po­litika kuláknak minősített.- Mint kulákcsemetébe lép- ten-nyomon belémrugdostak, megaláztak, ahol tudtak bántot­tak. Édesapámat különböző alaptalan állítások során unos- untalan megbüntették. Ha ak­kor hagyták volna becsületesen dolgozni, nem halt volna meg hatvanéves korában - szólt ke­serűséggel a hangjában a nyug­díjas mezőgazda. Hozzáfűzi: egyébként sem volt sok jóban része életében.- Huszonkét hónapig Recs- ken voltam munkaszolgálatos. Az itt kapott sebek máig sem Augusztusban szinte megro­hamozták a magánnyugdíj­pénztárakat, azonban az ál­lami finanszírozású rend­szerbe való visszalépés sem ritka. Tény az is, hogy a ma­gánpénztári tagok nyolcvan százaléka negyven év alatti, s akik tisztában vannak azzal, hogy a pénztárak zömmel ér­tékpapírokban fektetnek be. Mindezek tények, mégis van­nak, akik állítják, a nyugdíj- rendszer reformja korántsem történt meg. Szakértők a nyugdíjreform­tól, illetve az önkéntes és ma­gánnyugdíj-pénztárak megjele­nésétől azt várják, hogy ösztön­zik a lakossági megtakarításo­kat, s ezáltal a gazdaságot - hangzott el a napokban egy bu­dapesti tanácskozáson. Az ott megfogalmazottak szerint a nyugdíjreformra azért volt szükség, mert a hagyományos felosztó-kirovó rendszer hosz- szabb távon komoly finanszíro­zási problémákkal szembesült volna. Inflációs gazdasági kör­nyezetben például az eltartott­sági ráta növekedése és a mun­kanélküliség szintén gyengíti a finanszírozási lehetőségeket. Előzetes számítások szerint a magánpénztárakba mintegy 1,2 gyógyultak be. Kikerülésem után nem engedték, hogy a köz­ség határain kívül dolgozzak. Feleségemet, szüléimét be- kényszerítették a termelőszö­vetkezetbe. Az akkori tanácsel­nök azt mondta nekem: miért nem mész a szövetkezetbe dol­gozni, ott jól kereshetnél? Te­gyétek papírra, válaszoltam - ne munkaegységet adjatok, ha­nem azt, ami a cselédkönyvben van. Ezért a kijelentésért nem lettem parádés kocsis a helybeli nagyüzemben. A munkahelyi palettán az akkori romhányi tanács tulaj­donában lévő kőbánya követ­kezett - 17 évig. Itt kitanulta a kőfaragószakmát. Innen a rom­hányi csempegyár következett, ahol 7-8 évig volt kemenceé­gető. millióan léptek volna át, ám a valóságban több mint 2 mil­lióan váltak tagokká. A tanácskozáson a Magyar Tudományos Akadémia Köz­gazdaságtudományi Kutató- központjának egyik kutatója elmondta, hogy az állami nyugdíjrendszer reformja ko­rántsem történt meg. Ezt azzal indokolta, hogy a társadalom- biztosítási ‘ rendszerben nincs elkülönítve egymástól a nyug­díjjogosultsággal nem rendel­kező, és a nyugdíjjogosultságot szerzett állampolgárok ellátása. A kutató szerint e két ellátási forma keveredik egymással, s emiatt az állampolgárok nem tudják, hogy pontosan miért akkora nyugdíjuk, amekkorát kapnak a biztosítótól. Állítólag az állami nyugdíj- rendszer iránti állampolgári bi­zalmatlanság kifejezője, fok­mérője a magánnyugdíj-rend­szerbe átlépők vártnál maga­sabb száma is. Erősíteni lehetne azonban a bizalmat azzal, ha a két ellátási formát külön válasz­tanák az állami rendszerben. Egyes szakemberek úgy vélik, fontos lenne az is, hogy az ál­lami rendszerben végre megva­lósuljon az egyéni számlaveze­tés, aminek egyébként a techni­- Rendszeresen mérték a szi­likózis nagyságát, de az ered­ményt nem közölték velünk. Bizonyos idő után nem volt ét­vágyam, tudtam, mi követke­zik. Egy évig voltam betegál­lományban. Véletlenül kerül­tem dr. Kőszegi Miklós balas­sagyarmati kórházi főorvos osztályára. Ez volt a szeren­csém. Nélküle biztos, hogy nem élnék. A gyógyulás érde­kében beutaltak Sopronba, Mátraházára is. Nagy nehezen elengedtek a csempegyárból. A kárpótláskor kapott és a vásárolt földdel együtt 15-16 hektár - átlagban húsz aranyko­ronás - termőföldhöz jutott. Nem ő, hanem a felesége az ős­termelő.- A kérdésre, hogy kifize­tődő-e mezőgazdasági termelő­nek lenni, ezt válaszolja:- Ha fiatal lennék, kőfaragó­nak mennék. Ott megtaláltam számításomat. Most a mező- gazdaságban éjjel-nappal dol­gozom, mégsem jutok egyről a kettőre. Korábban volt nyolc kai feltételei már adottak, csak élni kellene a lehetőséggel. Az állami nyugdíjrendszer­ből való átlépés utolsó hónap­jában, augusztusban nyolc-tíz- szer annyian választották a ma­gánpénztárakat, mint a korábbi hónapokban. Ebben a hónapban több százezren léptek át, míg korábban egy hónap alatt csak 30-40 ezren. így augusztusban a korábbiakhoz képest csaknem a duplájára nőtt azoknak a száma, akik az állami finanszí­rozású nyugdíjrendszer helyett a magánnyugdíjpénztárak által kínált szolgáltatásokat válasz­tották. Érthető, hogy a magán- pénztári tagok 80 százaléka 40 év alatti, s arra is van magyará­zat, hogy az állomány nyolcvan százaléka miért épp az öt leg­nagyobb pénztárhoz tartozik. A pénztárak - amelyek egyébként befektetéseik döntő részét állampapírokban tartják - a határidőre tekintettel - számítottak, készültek a töme­ges jelentkezésekre. Az állami finanszírozású rendszerbe való visszalépés sem fehér holló, s ez arra utal, hogy a belépők vi­szonylag rövid idő alatt szert tettek olyan tapasztalatokra, amelyek alapján jobbnak lát­ták, ha ismét a régi választják. anyadisznóm és a szaporulata. Nemrég kettőre csökkentettem. A jövőben pedig csak egy lesz. Hiányt nem termelek magam­nak. Egy 60-70 kilós süldőért hétezer forintot adnának. Ezért nem érdemes foglalkozni vele. Ha olyan lehetőségem lenne, mint az osztrákoknak: tudnám, hogy amit termelek azt átve­szik, a műtrágya és a gázolaj árát pedig nem emelik az égig, mint nálunk, akkor én szívesen dolgoznék a mezőgazdaságban. Ha a sertéstenyésztést abba­hagyja, földjei akkor sem ma­radnak parlagon.- Feketeribizliből 1500, málnából ezer tövet telepítet­tem már, s a területet bővítem. Nem úgy, ahogy egyesek el­képzelik: csak annyit, amennyit a piac megkíván. Kis Vendel azt vallja, amíg nem lesznek tisztességes törvé­nyek, amelyeknek betartása mindenkire egyformán vonat­kozik, ha a kiskapukat nyitva hagyják, addig nem számítha­tunk jóra. V. K. Van olyan vélemény, ami úgy szól, hogy az utóbbiban szere­pet játszik az új rendszer bizo­nyos pontjainak átláthatatlan­sága. A tapasztalatok értékelése folyamatos volt az elmúlt hó­napokban. Ám az eddigiek alapján egyértelmű, hogy a vegyes finanszírozású rend­szer mellett döntők többsége a nagy múlttal rendelkező ban­kok és biztosító társaságok ál­tal működtetett magánnyug­díjpénztárakban bízik, s főként ezeket választja. Jóllehet, a pénztárakba be­lépők elhatározását nem befo­lyásolta a befizethető járulék befagyasztása, a magánnyug­díjpénztáraknak komoly fejtö­rést okoz stratégiájuk kidolgo­zása, amellyel a következő év­ben változatlan, 6 százalékos tagdíjbevétel mellett is el tud­ják látni a jogszabályoknak megfelelő tevékenységet. Áz egyszerű emberek meg­látása azonos abban, hogy a nyugdíjrendszer működéséről, leginkább a magánpénztárak­ról több alkalommal kellene szót ejteni a különböző fóru­mokon, mert még mindig je­lentős azok aránya, akik ke­véssé ismerik ezeket. A fenti, szép gondolat adta ne­künk az ötletet, hogy Mátrake- resztesen is megalakítsuk a nyugdíjasklubot. Úgy gondol­tuk, hogy az egyhangú, zárkó­zott életből nyitni kellene, fel­elevenítve a régi szép hagyo­mányokat. Hálás szívvel meg­köszönjük Tóthné Marica tanító néninek és Antalné Prezenszki Piroska népművelőnek a segít­séget, hogy valóra vált a klub megalakulása. Közösen elhatá­roztuk, hogy a nyitó ünnepséget 1999. október 8-án tartjuk meg a helyi vendéglátóegységben. Az ünnepség egy igen jól szervezett, szép műsorral kez­dődött. Köszönetét mondunk ezért a pásztói Muzsla néptán­cegyüttesnek, a Rozmaring népdalkömek, a mátrakeresz­tesi iskolásoknak, valamint a 86 éves pásztói Kása Imre bácsi­nak, aki saját versével nagyon szép útravalót adott nekünk. Köszönetét mondunk a pász­tói önkormányzat vezetőinek, képviselőinek, akik elfogadták meghívásunkat az ünnepségre. Sisák Imre polgármester úr ta­lán nem is gondolta, hogy ilyen A kiegyensúlyozott, boldog emberek bizonyos alaptulaj­donságaikban, hozzáállásukban térnek el másoktól. Összessé­gében: optimisták, pedig nem rugaszkodnak el a valóságtól, kifelé fordulók, más szóval nyi­tottak, ennél fogva bizakodnak és hisznek. Minderről bőveb­ben ezt mondja a századvégi boldogságtan: A boldogok jóban vannak sa­ját magukkal. Égészséges önér­tékeléssel rendelkeznek, elfo­gadják a gyengéiket is, észreve­szik a problémáikat, és azokat megfelelően kezelik. Optimis­ták, vagyis derűlátók, remény­kedve néznek a jövőbe. Ugyan­akkor tisztában vannak azzal is, nagy az érdeklődés, hogy ilyen sokan összejövünk az ünnepi eseményre. Nagyon szépen kö­szönjük a polgármester úr segí­teni akarását, hogy Mátrake- resztest mindenképpen támo­gatni kívánja. Külön megkö­szönjük a tortát, melyet jó ét­vággyal fogyasztottunk el. Az ünnepség nagyon jó han­gulatban, zene, tánc, jó vacsora mellett zajlott. Köszönet illeti Molnár István városrészi képvi­selőt és Nágel Istvánt is, aki a videójával fölvette és megörö­kítette alakuló ülésünket. Hál’ Istennek, nagyon szépen gyara­podik a klubtagság, időközben két doktor úr is tagunk lett, akik megígérték, hogy jövőbeni ösz- szejöveteleinken tartanak egy- egy előadást az egészséges életmódról. Kívánok nagyon jó erőnlétet, minden nyugdíjas és nem nyugdíjas barátomnak, mert ahogyan a dal is szól: „az élet úgy is tova száll, a sír magába zár. Szeressük egymást gyere­kek, mert minden percért kár.” Nyíresi Bertalan Mátrakeresztes hogy az élethez hozzátartozik a csalódás. Realisták, nem álmo­doznak elérhetetlen célokról, sorsukat elfogadják, viszont nem sodródnak, nem passzívak, próbálják jobb irányba irányí­tani életük hajóját. Társas lények, nyitottak má­sok iránt akkor is, ha embertár­saik sokkal inkább a bajukkal fordulnak hozzájuk, mint örö­meikkel. Akár jól, akár rosszul megy a soruk, megosztják él­ményeiket barátaikkal. Hisznek abban, hogy befolyásolni tud­ják az életüket. Bíznak képes­ségeikben és büszkék az apró sikereikre. Nem érzik magukat a sors vagy a körülmények ál­dozatainak. Szakértők a nyugdíjreformról, ami egyesek szerint még nem történt meg Roham után a hogyan továhh okoz fejtörést Nem álmodoznak, reménykednek és bíznak Milyenek a boldog emberek? Kész az egyházi rendezvénynaptár - Még ötvenhét nap az esztendő §• Ünnepségek, A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Ál­landó Tanácsa a napokban fogadta el millenni­umi rendezvénytervét. Eszerint 2000. január első napján a püspöki kar részvételével tartandó ün- » népi rendezvénnyel kezdődik a millenniumi prog­ramok sora a budapesti Szent István-bazilikában. A jubileumi szentévet azonban még az idén, esz­tergomi éjféli misén nyitják meg. Szerepel a kato­likus rendezvénynaptárban a júliusra tervezett nagygyűlés, amelynek a Budapest Sportcsarnok ad otthont. S a kiemelkedő külföldi egyházi sze­mélyiségek részvételével tartandó egyházi csúcs­zarándokutak találkozó is, augusztus 20-án, Szent István nap­ján. Korábbi tájékoztatás szerint a katolikus egy­házfőt a Vatikán miniszterelnöke képviseli majd a magyarországi ünnepségeken, de más egyházi személyiségeket is várnak Magyarországra. A konstantinápolyi pátriárka, a canterbury-i érsek és minden oroszok pátriárkája is elfogadta a ma­gyarok meghívását. Zarándoklatok is részét ké­pezik a szentévi egyházi eseményeknek: a püspöki kar Szentföldre és Rómába szervez zarándokutat. A programok sora még bővülhet, de valamennyi szerepel a későbbi tájékoztató kiadványokban. Pazarlás és forráshiány A szociális ellátás területén gyakorta tapasztalható a pa­zarlás és a forráshiány együt­tes jelenléte. így látja a szociá­lis és családügyi miniszter, aki az idősek nemzetközi éve al­kalmából tartott egyik vidéki rendezvényen azt is megfo­galmazta: szeretné megszün­tetni a pazarlást, hogy a támo­gatások a megfelelő helyre ke- rüljehek. További sürgető ten­nivaló az idős emberek otthoni ápolásának, családban történő gondozásának javítása. Fontos a hajlott korú emberek meg­becsülése, a magány és a feles­legesség tudatának kivédése. HlNx Az emberek \T többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Jó barátok Laci bácsi feleségével nem ré­gen költözött be a bátonytere- nyei idősek otthonába, s nem titkolja, hogy - bár elkerülhe­tetlen volt - nehezére esett ez a költözködés, mert tudja, hogy nem lesz már újabb. Bölcs bele­törődéssel veszi tudomásul, hogy legokosabb volt felszá­molni Somoskőújfalui otthonu­kat, mivel sem ő, sem a neje nem volt már képes úgy fenn­tartani, ahogyan kívánják, s ahogyan régen csinálták. Meg­váltak a mintakertként emlege­tett gyümölcsöstől, s egy-két mozdítható apróságot kivéve mindentől, ami kedves volt számukra. A fényképeken, könyveken, szobrocskákon kí­vül azonban velük maradtak az emlékeik. S ez a tudat olyan vi­gasztaló, hiszen az íratlan em­lékkönyv nem teher, bármikor belelapozhatnak, s felidézhetik azokat az élményeket, ame­lyekre szívesen gondolnak, amelyekről örömmel beszél­nek. A keserveket inkább száműzik, ha elő is bukkan néha egy-egy fájó emlékkép, sietnek megszabadulni tőle. Laci bácsi azonban nem csak az emlékeknél időzik mostaná­ban olyan sokat, akadt egy má­sikjó barátja is, ez pedig a tolla. Úgy gondolta, érdemes talán papírra vetnie oly’ mozgalmas életük történetét, neki is fogott, a kézirat elkészült, tervei van­nak vele. írogat persze mást is: papírra veti gondolatait, stró­fáit, amelyek leggyakrabban szülőfalujába, Somosra „láto­gatnak” vissza. Újra és újra felidézi, milyen is volt hajdan a falu, az az ösz- szetartó közösség, amelyre mindig is büszke volt. Újra és újra fogalmazgatja a hozzá fű­ződő viszonyát, az eltéphetetlen szálakat. Halottak napját meg­előzően írta le az alábbi soro­kat: „Erdős hegyek között hatal­mas katlan, hajdan tengerfenék, melyet csörgedező kis patak vá­laszt ma is ketté. Nem volt itt utcanév, csak felvég és alvég, nem volt viszálykodás,. csak csend, békesség. De a szegény­ségből, gyerekseregből min­denkinek jutott...”

Next

/
Thumbnails
Contents