Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-25 / 275. szám

2. oldal 1999. november 25., csütörtök Pásztó És Térsége Idősek klubja Mátraszőlős - A művelődési házban minden készen áll arra, hogy jövő év január 1 -jé- től megkezdje itt működését a községi idősek klubja. A belső átalakítása megtörtént, új berendezéseket is vásárol­tak és kialakítottak egy mele­gítőkonyhát is. A Mátraszőlő- sért közalapítvány videót és színestelevíziót vásárolt a klubnak és anyagilag is támo­gatja működését. Sztrapacskát ettek a szlovák, makarónit az olasz napon Korán kelő gyerekek Korán kelnek az alsótoldi Toldi Miklós Körzeti Álta­lános Iskolába járó gyere­kek, leginkább a Bokorról és Kutasóról érkezők hely­zete mostoha: reggel fél hétkor már indulás ott­honról a buszhoz, negyed nyolckor már a padot kop­tatják, onnan csak késő délután szabadulnak, mert busz csak akkor tér be a két falucskába. Erre keres megoldást az iskolavezetés. Szitkeiné Ba­biák Éva igazgatóhelyettes elmondta: remény van arra, hogy a Bokor községi falu­gondnok mikrobuszával délutánonként vállalja a fu­vart a kutasói elágazótól. Ha ez megvalósul, akkor kora délután már hazajuthat az a 8-10 kisdiák, nem kell az iskolában rostokolniuk — így a helyettes igazgató. Másik gondjuk szerencsére megoldódott: új osztályte­remmel bővült az iskola, így az az osztály, amely tá­vol az anyaintézménytől hosszú évekig sanyarú kö­rülmények között volt kény­telen tanulni egy hajdani moziteremben, most, az idei tanévtől kiváló otthonra ta­lált. A bővítésnek ára van, hárommillió forintba került. A pénznek egy része köz­ponti forrás, másik hánya­dát az iskolafenntartó ön- kormányzatok fedezték. Ez a példa is mutatja: a Cserhátvölgye települései­nek vezetése, polgárai fon­tosnak érzik a Toldi Miklós iskola helyzetét, hiszen rajta keresztül gyermekeik sorsát, boldogulását is se­gíthetik. Ezt a célt szolgálja az iskolavezetés által életre hívott Gyermekekért Ala­pítvány, amely az intéz­ményben folyó nevelőmun­kát, nehéz helyzetű, tehet­séges gyerekek felkarolását szolgálja. Szépen csorog a pénz, számos, az itteni pe­dagógusok készítette pályá­zat aratott sikert, s termett anyagi támogatást. A „Tol­diban” folyó nevelőmunka egyik fontos célja, immár hagyománya - teszi hozzá Szitkeiné Babiák Éva, hogy az itt tanuló 74 diák szá­mára közelebb hozzunk más népeket azáltal, hogy felmu­tatunk kultúrájukból, be­kukkantunk életükbe, ízelí­tőt adunk szokásaikról, se­gítségül híva ehhez nyelvü­ket, irodalmukat, zenéjü­ket... Nem véletlen, hogy egy-egy ilyen nemzetiségi napon például szlovák sztrapacskát, vagy éppen olasz makarónit készítünk, s teszünk az asztalunkra az ebédlőben. -sz­Minden osztály lelkesen és szorgalmasan készül a jövő évi ünnepségekre, történelmünket bemutató millenniumi emlék­falat készítettek Nyugdíjasként is maradt iparos - Egykor barátai biztatására lett sportrepülő Égi magasságokhoz szokott kőművesmester Télen kevés az iparos munkája, a ház körüli annál több- Huszonhárom évig dolgoz­tam a volt Nógrád Megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál (NÁÉV). Ennyi ideig nem szabad egy helyen maradni, mert másutt eleve nagyobb a lehetősége az embernek, hogy jobban be tudja bizonyítani a képességét - mondja Ladányi István nyugdíjas - Hosszú maradásomban való­színű közrejátszott, hogy megbe­csültek, elégedettek voltak mun­kámmal - folytatja. - Tizenöt évig művezetőként, öt évig építésveze­tőként tevékenykedtem. 1980-ban váltottam ki az ipart Felsőtoldra. A nyugdíjkorhatár elérése után - en­nek két éve - megtartottam az ipart. A kisiparossággal járó kezdeti gon­dokat nehezebben viseltem volna el, ha nem érzem magam mögött fe­leségem állandó biztatását, támoga­tását. Csak így tudtam kibírni ezt az időszakot. Szerintem a nőknek sok­kal nagyobb megbecsülés járna an­nál, mint amit most kapnak. A szakmailag magas szintet elért önálló kisiparos Felsőtoldon, Gará- bon, Pásztón bizonyította, hogy jól jár az, aki őt bízza meg otthonának építésével.-Nem tudom konkrétan meg­mondani, hány lakást építettem, de szép számban. Annak idején Salgó­tarjánban, a kórházzal szemben tető alá hozott százötven lakáson is dol­goztam. Részt vettem a rokkantte­lepi lakóházak építésében, dolgoz­tam a salgótarjáni MHSZ-székház- nál, a szécsényi gimnáziumnál, a váci siketek és nagyothallók intéze­tén, az aszódi fiúnevelőben. Itt la­kásokat hoztunk tető alá. Ez a munka kegyetlen nehéz volt. A jó nevű, elismert kisiparos még mindig szerelmese az építő­iparnak. A mai napig akkor örül igazán, ha az általa készített épület szép, megakad rajtuk a szemlélő­dök tekintete.- Jobban örülök, mint akinek építem, ő még nem látja, legfeljebb tervrajzon, amit én: ahogyan emel­kednek, formálódnak a falak, lelki szemeim előtt a kész otthont.-Előfordult-e, hogy a meg­rendelők közül elfeledkeztek fi­zetni a végzett munkáért?- Mai napig is van ilyen. A ki­sebb pénzűek figyelmesebbek, fi­zetőkészségük jobb, mint néhány anyagilag jobb körülmények kö­zött élőnek. Emberségét a szülői házból hozta.- Süvölvénykoromban megkér­deztem édesanyámtól, milyen em­ber volt az apám. Nagyon igaz, vá­laszolta. Én még igazabb leszek! - biztattam szegény anyámat. Aztán a gondok kerülnek szóba.- A balassagyarmati földhivatal felszólított, hogy a garabi savban lévő földemet tartsam rendben. Ezen a területen az enyém az egyedüli, amely nem gazos. Min­den évben legyomirtózom. Ami­kor Garáb község polgármesteré­nek, Szatmári Lászlónak megmu­tattam a levelet, csak annyit mon­dott: „Pista bátyám! Több mint va­lószínű, hogy tévedés történt.” Egyedül az én földemen kész a magágy, amibe jövőre tavaszi ár­pát vetek.-A kisiparosokat mi bántja?- Sokan panaszkodnak a magas adóra. Ezen kellene könnyíteni, hogy nagyobb kedvet kapjon a fia­tal generáció a szakmához. Mi már kifelé megyünk, feladatunk az utánpótlás építése. Mint önkor­mányzati képviselő mondom, a kormánynak többet kellene tenni a kisközségek megsegítésére, megtar­tására. Ladányi István elvégezte az épí­tőipari technikumot. Salgótarjánban az osztálytársak ösztönzésére sport­repülő lett.-Három ejtőernyős ugrásom és kilencven egyedüli felszállásom volt. Megvan a C-vizsgám. A volt NÁÉV-nál Kiváló Dol­gozó kitüntetéssel ismerték el az égi magasságokat is megjárt mester szakmai tudását. Mint kisiparos, birtokosa az Ezüstkoszorús mester címnek. -v.k.­Hittanárból lett jegyző Csécsén - Legfiatalabb a testületben - Nem okoz gondot a falusi lét Elszánt őre az önkormányzatiságnak- Együtt jártunk főiskolára, együtt pályáztuk meg a jegyzői beosz­tást, együtt kezdtük ezt a munkát Én a csécsei, jövendőbelim a szarvasgedei önkormányzatnál dolgozik jegyzői beosztásban. A csécsei képviselő-testület három pályázó közül választott ki. Mi azért pályáztuk, illetve választottuk az országnak ezt a részét, mert rokonok, régebbi barátok vannak ezen a környéken, közel va­gyunk szüléimhez. A meghatározó viszont az volt, hogy nagyon szépen rendbe tett szolgálati lakást kaptunk - avat ide kerülésének előzményeibe Berényi Edit kétdiplomás csécsei jegyző hölgy. A budapesti Pázmány Péter Tudo­mányegyetem főiskolai karán szer­zett hittanári diplomát, Csécsére az Államigazgatási Főiskola veszprémi tagozatának elvégzése után került szinte azonnal, ez év július 1-jén foglalta el új munkahelyét. A három pályázó közül a képvi­selő-testület a törékeny, kedves, közvetlen hölgy mellett döntött, aki ennek előtte három évig tanított hit­tant egy általános iskolában, két évig egyháztörténetet. Ezen kívül Sáros­patakon dolgozott a gyámügyi hiva­talban is.-Úgy érzem, nem fogadtak el­lenszenvvel, nem tekintenek ide­gennek, segítik munkámat. Az előb­bieket kollégáimtól hallottam. Per­sze lehetnek más vélemények is.- Kérem, ossza meg velünk első benyomásait!- Határozottan állítom, hogy ba­rátságos faluba kerültem. Összeha­sonlítva a borsodi községekkel Csé- csének van faluképe, rendezettebb. Ott sokkal szegényebbek az embe­rek, életszínvonaluk jóval alatta ma­rad a nógrádiaknak. Jóleső érzéssel folytatom, hogy szorgalmasabbak is. Borsodban a közmunkások mel­lét majd kiszúrja az a lapát, amire támaszkodnak. Itt, a községben a közmunkások dolgoznak. Nemcsak az iljú jegyző hölgy vé­lekedik így, hanem a látogatóban itt járt szülők és a baráti körük is. Tet­szik nekik az emberek közvetlen­sége, s az, hogy lányuk otthonra ta­lált. Az előbbihez Berényi Edit a következőket fűzi:- Úgy érzem, szeretnek engem az itteniek. Bizonyára vannak problé­más emberek, mint másutt is.-Az itt töltött majd’ öt hónap kevés ahhoz, hogy megismerje a falut.- A sorra kerülő közmeghallga­táson többen és jobban megismer­nek majd. - Ennek indokoltságára a következőket említi. - Az egyik ál­lampolgár, aki nem tudta, hogy én vagyok a jegyző, így szólított meg: szervusz, kislányom, mikor fogsz megnőni? Mosolyogtam és szívé­lyesen köszöntöttem. Berényi Edit fiatalsága feltűnt a jegyzőknek tartott siófoki konferen­cián. Hogy lehetnek ilyen fiatalon jegyzők, hangzott el a megjegyzés.- Tapasztalt-e valamiféle irigységet, netán rosszindulatú­ságot?- A kollégáim nagyon segítőké­szek, szemembe olyat nem mond­tak, amit ön kérdezett.-Milyen érzéssel jön be dol­gozni?- Jóval és tenni akarással. Ebben nagy részük van a segítőkész mun­katársaimnak. Hogy naprakész le­gyek, odahaza esténként a jogszabá­lyokat tanulmányozom, hisz annyi­féle módosítás jelenik meg. A jövő év elején vizsgáznom kell. Rendsze­resen eljárok a jegyzőknek tartott ér­tekezletekre, hogy megismeijenek a kollégák. Az első benyomásaim olyan jók, hogy sem én, sem pedig jövendőbelim nem gondolkodtunk azon, meddig maradunk, hisz na­gyon jól érezzük magunkat. Nekem egyáltalán nem okoz gondot, hogy nem városban élek, sőt... V. K. Berényi Edit jegyző nem kívánkozik el Csécséről, a község­ben szeretne letelepedni Ültetvénytelepítés a Közép-hegy oldalában - Elkészült egy öntözést szolgáló tározótó terve Félidejénél tart a pálinkafőzési szezon Ecsegen A főzés egyik fontos munkaeszköze a fokoló Ecseg határában ültetvény- telepítést végeznek ezekben a napokban. Az egyik kft. emberei hatezer kajsziba­rack- és kékszilvafa-cseme- tét telepítenek a Közép­hegy oldalában. Elkészült egy tározótó terve is, amely az ültetvény csepegtetős ön­tözését szolgálja. Remélhe­tően jövőre indulhat a beru­házás. Az ültetvényen ter­mett gyümölcs döntő része eladásra, feldolgozásra ke­rül, de jut majd belőle az ecsegi Vadkörte pálinka- főzdének is, amely a tele­pítő kft. tulajdona. A biztos piacban re­ménykedve, örül is ennek Csonka Ferenc, a főzde veze­tője, annál is inkább, mert szerinte kihalóban az a kor­osztály, amely a gyümöl­csöt nem hagyja elrothadni a fa alatt, inkább kifőzeti pálinkának. A mostani fiata­lok, középgeneráció inkább begyepesíti udvarát, kertjét, mintsem gyümölcsfával baj­lódjon.- Még a magunkfajta lai­kus is tudja, hogy jó pálinka csak jó cefréből készül. így van-e? — kérdezzük Csonka Ferenctől, aki évek óta dol­gozik a főzőüst mellett, őrzi fokolójával a minőséget.- Régi igazság - mondja. — A nyári sok csapadék mi­att alacsony maradt a gyü­mölcs cukorfoka, bár a ter­mésre nem lehet panasz. A körte név szerepel a cégtáb­lán, leginkább mégis vegyes gyümölcsből főzetnek a kuncsaftok, s általában 20-30 liternél nem többet. Csend van a főzdében, csak a rézüstben fortyog a cefre, s indul vándorútra a hosszú, vékony csővezeté­ken. Csonka Ferenc szom­szédos „irodájában” televí­zió, műszak alatt állandóan vibrál a képernyő, érkeznek hírek a világból.- Régen egy-egy főzető hajnalban érkezett, felöntöt- tük a cefrét, aztán elővette az elemózsiát, itt megfrüs- tökölt, s beszélgettünk a vi­lág folyásáról, politizáltunk. Délre, kora délutánra vi­hette is haza a pálinkát. Most ritkábban van így, leg­többjük rám hagyja, aztán megy haza, a dolgára. Szép dolog a bizalom, csak a régi hangulata hiányzik, kopott meg az egésznek — meséli sajnálattal vegyes nosztal­giával Csonka Ferenc, mi­közben fokolót húz elő óva­tosan tokjából, hogy a főzet minőségét ellenőrizze. — Igaz, hogy csökkenő­ben a főzetők száma, de még így is eltarthat az idény februárig, márciusig - mondja, miközben a kü­szöbről szemléljük a falu fö­lötti dombon téli ködben hajladozó csemeteültetőket.- Hatezer darabot telepí­tenek, még ha a színe-javát. a termésnek fel is dolgoz­zák, jut belőle főzésre is, akkor pedig lesz nagyüzem, csak bírjuk. -szgys-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents