Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-24 / 274. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép Bibók Péter túl van a nehezén, de a huszonnyolc évet nagyon sajnálja Hit, csalódás és a játszmalabda Amikor az ember szakmai teljesítménye már nem számít, s titokban mégis abban bízik, hogy ennek ellenkezője az igaz, ezt a magatartást mi másnak lehetne nevezni, mint hivatásszeretetnek? Bibók Péter, a megyei egészségbiztosítási pénztár (volt) igazgatója számot kellett, hogy vessen elhivatottságával. Hosz- szú hónapok történései, túlnyomórészt rossz, még inkább keserű tapasztalatai után úgy döntött, az OEP (Országos Egészségbiztosítási Pénztár) kezdeményezésére megválik tisztségétől. November 1-jétől jogi helyettese - a sajátja mellett - átmeneti időre - az igazgatói feladatokat is ellátja. Dióhéjban ennyi a történet, amelynek végkifejlete Bibók Péter önkéntes távozása. Lépését azonban közvetetten, számos körülmény kényszerítette ki. Hogy mik voltak ezek? Erre is választ ad a vele készült beszélgetés. Nincs valódi indok Az igazgató távozása kapcsán a kulcsfontosságú és nyilván sokakat leginkább érdeklő kérdés az, hogy miért, hogyan jutott erre az elhatározásra? Válasza leegyszerűsítve így hangzott: fokozatosan ellehetetlenült helyzetbe kényszerült, olyanba, ahol a tisztességesen elvégzett munka, a megfelelés, a jó teljesítmény semmit nem nyom a latban. így jött el, a maradék lehetőség el vagy el nem fogadásának pillanata - igazgatói állásának vezetőinek kezdeményezésére történő elhagyása. Mindennek az ő és talán mások számára is sarkalatos, sőt talán megdöbbentő pontja az, hogy - mint Bibók Péter fogalmaz - nincs valódi indoka eltávolításának.- Mégis mi az, amivel magyarázzák, amit felhoznak ön ellen?- Azt, hogy nem tudok együttműködni a koordinátorokkal. A koordinátori hálózat kiépítése, a koordinátorok térnyerése visszatérő, lényeges momentum. A feladatkör beállítása ugyanis együtt járt, jár, a megyei igazgatók szerepének háttérbe szorításával. Az OEP vezetése nem is rejtette ez utóbbit véka alá...-Egy március végi értekezleten közölték velünk, hogy mire számíthatunk: december végéig visszavonják a megyei pénztárak vezetőinek megbízatását.- Milyen indokkal helyezték ezt kilátásba ?- Az egészségbiztosítás átalakításával, reformjával magyarázták. Ennek része az államigazgatásban példa nélkül álló és jogi alapot is nélkülöző, az OEP vezetése által működtetett koordinátori rendszer, amely frusztrált, lehetetlen helyzetet, teremt. Az a véleményem, hogy a koordinátor-igazgatók befolyásolhatják a szervezeti változásokat. Az említett bejelentés ellenére mindvégig reménykedtünk, hogy számítanak ránk, s részt vehetünk az átalakításokban. Bár az elhatározott változtatás eddig csak a személycserékben realizálódott. Szokatlan helyzet- Mit csinálnak a koordinátorok?- A márciusban koordinátori feladatokkal megbízott, többségében külsős személyek - Sel- meczi Gabriella államtitkár távozása előtt néhány nappal - az addig már eltávolított, s az akkor frissen beállított megyei pénztárigazgatók és igazgatóhelyettesek helyére kerültek. Ez viszont olyan szokatlan helyzetet teremtett, hogy az egyik jogi személyiséggel rendelkező pénztár vezetőjének egy másik megyei vezető (mert koordinátor) mondja meg, mit kell tennie. Mindez az OEP jelen vezetése által elfogadott irányítási, igazgatási módszer. Emellett semmilyen szervezeti, személyi kérdésben írásos, központi eligazítást a mep-ek nem kaptak. Csak a koordinátorigazgatók rendelkeznek - a rendszeres értekezletek alapján - „központi” információkkal. Az információ azonban, mint tudjuk, hatalom... Három évtized hozadéka- Adott tehát egy - már évek óta átalakulásban lévő', vagy átalakítandónak mondott egészségbiztosítási, társadalombiztosítási rendszer. Amelyről politikai körökben már a rendszerváltás előtt is azt mondogatták, hogy: állam az államban. Az egyszerű ember ezt úgy fordítja le magának, hogy nyilván olyan hatalmas összegből gazdálkodik, ami sokak fantáziáját izgatja. S aminek felhasználását talán még a hozzá legközelebb állók sem látják tisztán át. Pedig létezik a tételes, szigorú elszámoltatás. Vagy tévednék?- A két tb-alap valóban óriási pénzt használ fel, éves szinten mintegy 1400 milliárd forintot. Ez azonban a járulékfizetők pénze, még ma is egyfajta biztosítási díjként kell, hogy funkcionáljon. A gazdálkodás körében az azóta megszüntetett önkormányzat is vétett hibát, de a megyei szervezetek törvényi keretek között valóban szigorú elszámolással működtetett tevékenysége mindig nyomon követhető volt, és ma is az. — Ha jól tudom, a megyei pénztár új székházának létesítését is vizsgálták utólag.- Igen, de mindent rendben találtak. Ebben és egyéb tekintetben is tiszta a lelkiismeretem.- Mint elmondta, kétéves igazgatói tevékenysége során nem adott okot arra, hogy bárkinek is útban legyen. Végeredményben azzal is tisztában volt, mit hozhat ez az év vége. Mégis megrémült, amikor valóra váltak a kilátásba helyezett tervek, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem tartanak igényt a munkájára...- Igen, mert rémítő az, amikor a kemény törvényességi elvárás, a jogszabályoknak való megfelelés már semmit sem jelent. Amit láttam, átéltem, tapasztaltam, arra ösztönzött, hogy ne maradjak. Ezért is nem fogadtam el alternatív lehetőségként a felkínált osztályvezetői állást, bár ezt a lehetőséget eredetileg én kértem. Máshol kell helyet találnom, de azért a társadalombiztosításban eltöltött 28 évet sajnálom. Lépésemmel kizártam a jogi korrekció lehetőségét is, más, hasonló sorsú megyei mep-vezetők ugyanakkor a bírósági utat választották. Nekem azonban fontosabb a maradék egészségem, a családom és emberi tartásom. Taps másodszor is Bibók Péter hitt abban, hogy maradhat. Mikor azonban rádöbbent, hogy erről szó sem lehet, úgy döntött, hogy nála lesz a játszmalabda: kérte köztisztviselői jogviszonyának megszüntetését. Nehéz percek, napok következtek, s ebben a tekintetben a ráadás sem maradt el: két éve, amikor tizennégy pályázó közül ő lett a befutó, s a kinevezését megkapta, nagy tapssal köszöntötték a kollégái. Az elköszönő összejövetelen erre emlékezve, a taps újból felcsattant. (M.J.) PÁSZTÓ 1999, november 24., szerda Űj kiadvány készül, a lista még hiányos Tájházak Nógrádban Olyan új, országos kiadvány van készülőben, amely a teljesség igényével szeretné bemutatni a szabadtéri múzeumokat, tájházakat. E könyv lapjain még vannak szabad oldalak, a lista még nem tekinthető teljesnek. A könyv szerkesztői ezért is kérik mindazon önkormányzatokat, civil szervezeteket, amelyek tájházat, helytörténeti gyűjteményt hoztak létre, gondoznak, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot. Nógrád megyéből a hollókői falumúzeumról, a bánki szlovák tájházról, hasonló jellegű épületről továbbá Bátonyterenyén, Vizsláson, Sóshartyánban, Homokterenyén, Cserhát- surányban, Terényben, Szendehelyen, Nógrádon, Ságújfalun, Héhalomban, Tereskén, Kazáron és Ka- rancslapujtőn tudnak, s számon tartanak nógrádiként két, ma már Szlovákiához tartozó településen is tájházat, a busáit és az ipolyvarbóit. Dr. Limbacher Gábor, balassagyarmati néprajz- kutató úgy véli, hogy a falumúzeumok, tájházak a helyi, községi identitás, sőt a honpolgári öntudat jelzői és ébren tartói. Az 1980-as évek végéig csak néhány, jobbára múzeumi szervezet létesítette tájház volt látogatható. A rendszerváltozás óta Nógrád megyében egy tucatnál is több településen nyílt meg a hagyományos életmódra, tárgyi kultúrára és helytörténetre emlékeztető gyűjtemény. Ugyanakkor elismeri, hogy lehetnek olyan alapítások is, amelyekről a múzeumoknak, a megye muzeológusainak nincs tudomásuk. Az elmúlt években létesülhettek önkormányzatok, szakkörök, népművészeti stb. egyesületek, idegenforgalmi hivatalok vagy magánosok által üzemeltetett tájházak. Jelenleg egy alapos, illusztrációkkal ellátott könyv készül, amely bemutatja és leírja az országos és. regionális szabadtéri múzeumokat és tájházakat. Egyik célja ennek, hogy a turizmus számára ismertté, figyelemre méltóvá tegye a kistelepülések ilyen létesítményeit. A Nógrád megyei múzeumi szervezet segíteni tud, hogy a tájházaknak, esetleg egyéb helytörténeti gyűjteménynek helyt adó nógrádi települések teljes számban megjelenjenek és megismerhessék őket e kötet révén is. Ehhez kéri minden ilyen település illetékesének jelentkezését a Palóc Múzeumban (2660 Balassagyarmat, Palóc liget L, tel.: 35/300-168). A készülő helyszíni leírás kötetbe kerülése hézagpótló szerepet tölt majd be, és idegenforgalmi szempontból is ráirányítja a figyelmet a megye legkisebb településein lévő tájházakra is. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából * az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kapcsolat a cigány kisebbségi önkormányzattal Mérvadó a kölcsönösség A Nógrád Megyei Hírlap 1999. november 10-i számában megjelent egy interjú a Salgótarjáni Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökével. A cikk elolvasását követően az olvasók reális tájékoztatása érdekében szükségesnek tartom, hogy meghallgat- tassék a „másik fél” is. Az 1998. évi kisebbségi ön- kormányzati választások eredményeként városunkban közvetlen módon létrejött a cigány és a szlovák kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatok megalakulása és a tisztségviselők megválasztása után az együttműködés területeinek és feladatainak megbeszélésére mindkét kisebbségi ön- kormányzat vezetőjével találkoztam. Kölcsönösen kialakítottuk a települési és a kisebbségi önkormányzatok közötti kapcsolattartás legfontosabb kereteit. Ezeknek megfelelően a közgyűlés pontosította és aktualizálta a szervezeti és működési szabályzatot, biztosította az újonnan alakult szlovák kisebbségi önkormányzat működési feltételeit. Szabályozásra került a kisebbségi önkormányzatoknak az önkormányzati költségvetés készítésében való közreműködése. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az önkormányzat közgyűlése, annak szervei és a polgármesteri hivatal a vállalásait alapvetően teljesítette, illetve teljesíti. Ugyanakkor a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke, vagy megbízottja 1999-ben a kilenc közgyűlési ülés közül csak kettőn vett részt (január és március), vagy az eddig 68 alkalommal megtartott állandó bizottsági üléseken 9-szer jelentek meg a cigány kisebbségi önkormányzat részéről. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a helyi cigány kisebbségi önkormányzat elnöke az újonnan megalakult testület által tartott üléseire mind ez idáig elfelejtette meghívni a városi önkormányzat képviselőjét.) A cigány kisebbségi önkormányzat újjáalakulásától eddig eltett időszakban egyetlen olyan kezdeményezés, javaslat nem érkezett, amelyekkel a közgyűlés érdemben foglalkozhatott volna. Úgy gondolom, hogy egy testület felelős vezetőjének nem csak a jogszabályok által biztosított jogokat, hanem a jogszabályok által előírt kötelezettségeket is ismernie kell és tevékenységében ezt érvényre is kell juttatnia. Nem az én tisztem megítélni a cigány kisebbségi önkormányzatnak az előírások szerinti működését, de a rendelkezésemre álló információk alapján azt érzékelem, hogy e területen jelentős előbbre lépésekre van szükség. Az a helyzet nem tartható sokáig, hogy a cigány kisebbségi önkormányzat október közepéig csak 3 alkalommal ülésezett, a testület a számára jogszabályban előírt feladatokat csak részben teljesíti, a határidőket jelentős csúszásokkal tartja be, vagy a testület elnöke a közpénzek felhasználásáról többszöri felszólításra sem hajlandó elszámolni. Az elmúlt években örömmel tapasztaltam, hogy a városban élő cigányok körében több szervezet alakult, a szerveződéseknek megfelelő célkitűzések megvalósítására. E civil szervezetek egy része bekapcsolódott a város társadalmi életébe és tevékenységük egyre markánsabban jelenik meg. Az Élettér Alapítvánnyal közösen az Idegér rendbetétele megtörtént, a Magyarországi Kisebbségi és Szociális Hátrányban Lévők Esélyegyenlőségéért Egyesületével a megyei romaközpont létrehozásában működtünk együtt. A következő időszak nagy feladata lesz ezen szervezetek és a cigány kisebbségi önkormányzat, valamint a települési önkormányzat közötti kapcsolatok, együttműködések újabb formáinak kialakítása, mindezek továbbformálása, amely folyamatban meghatározó lehet a gondolkodásában, módszereiben megújulásra képes és belső életében is rendezett cigány kisebbségi önkormányzat. Puszta Béla Salgótarján megyei jogú város polgármestere Emeletes csokitortát kaptunk Iskolánkban a napokban szervezték meg az Apáczai Kiadó bázisiskolai rendezvényét. Nagy izgalommal készülődtünk erre a napra, hiszen a mi osztályunk is a szereplők között volt. Végre eljött a várva várt nap. Délután két órakor tankönyvbemutató ilyen könyvből tanítanak, ingyen példányokat kapnak a kiadótól. Ezután Lavrincz Erika igazgató néni rövid előadásával bemutatta iskolánkat, majd azt is elmondta, hogy miért szeretjük e tankönyveket. Az iskolások rövid, de nagy tapssal jutalmaztak bennünket. Ezután négy bemutatóóra következett. Kun Márta néni 3. osztályban magyar irodalmat, Gordos Ágnes néni 4. osztályban matematikát, Sulcz Ilona néni 4. osztályban kömyezetismeretet, s Laczkó Sándor bácsi 8. osztályban Laczkó Sándor tanár úr biológiaórája is jól sikerült várta a hozzánk érkezett vendégeket. Itt az Apáczai Kiadó teljes tankönyvválasztékát meg lehetett nézni, valamint CD-ket, kazettákat. A tanár nénik és tanár bácsik nagy érdeklődéssel tekintették meg a kiállított könyveket. Az anyukám (aki maga is tanító néni) mondta, hogy azok a pedagógusok, akik „szuper” műsora következett. Először egy vers hangzott el Mikecz Estilla 3. b osztályos tanuló előadásában. Ezután mi, azaz az 5. a-b osztályosok angol és német nyelvi bemutatót tartottunk. Annak ellenére, hogy nagyon izgultunk, jól sikerült a műsorunk. Végezetül a 2. b-s lányok táncoltak, ami nagy sikert aratott. A vendégek biológiaórát tartott. Az órák nagyon jól sikerültek. A rendezvényt fogadás zárta, ahol vendégül láttunk minden hozzánk érkezettet. Bennünket egy emeletes csokitortával jutalmaztak. Jól éreztük magunkat! Lakatos Balázs II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Salgótarján, 5. a osztály
