Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-20-21 / 271. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. NOVEMBER 20.1 Egy kiállítás margójára - Balázs János festőművész képei Hollandiában Művészet, amely maga az életmód A tehetség univerzális. Nem csak abban az értelemben, hogy nem ismer határokat, foként nem országhatárokat, nem ismer el - még ha működése közöttük történik is - korlátokat, és képes áthágni, túlmutatni a nemzeti, nyelvi, etnikai kötöttségeken. De univerzális abban az értelemben is, hogy olyan szabad, emberlényegű, s emberléptékű világot, emberközpontú univerzumot képes teremteni, amelyben otthonra lelhetünk, önnön emberi lényegünkre ismerhetünk rá. Nehéz és fájdalmas ez a teremtő munka, lélegzetelállítóan szédítő az út, s fokozottan igaz ez abban az esetben, ha olyan nagy távolságot kell megtenni, áthidalni, ami a Pécskő utcai cigánydombról a művészi univerzumba vezet. Balázs János (1905-1977) a cigány származású festőművész tehetsége birtokában képes volt e távlatos lépésre. Életét ismerve pedig úgy tűnt, hogy elnyeli, maga alá gyűri a szegénység, a nincstelenség, a magány, ez az örökül kapott Pécskő-dombi „életsalak”. A mélyben azonban különös szellem fortyogott, alkotó erő forrongott, s végül, mikor már azt hihették, hogy elhal, kihűl, elemi erővel, mint a vulkán tört föl és formálódott képeiben, írásaiban művészi világegésszé. A gyerekkori próbálkozások után, a hosszú hallgatás éveit követően 63 évesen kezdett alkotni és a betegségéig tartó szűk 8 esztendőben több száz kép, több ezernyi kézirat született meg különc alkotóműhelyében, szűkös kis kunyhójában. „-Életem talajáról színeket növesztek” - írta egyik munkájában, s életpályája valóban igazolni látszik a párizsi cigány kutatási központ vezetője, Jean-Pierre Liégeois találó megállapítását. Azt, hogy a cigány művészet az élet művészete, azaz nem csupán egy adott életmód tükröződése, hanem maga az életmód. Balázs János számára valóban a művészi alkotás volt a teljes értékű, emberhez méltó tevékenység. Életének talajáról, szorongató mindennapi tényei közül általános érvényű, egyetemes tartalmú művészet sarjadt. Ennek elementáris hatása ragadja magával szemlélő, értő közönségét, így legutóbb azt a sok száz nézőt is, akik Hollandiában találkozhattak életművével. Leidenben, a városi kiállítási központban, 1999. február 20-tól március 15-ig, Tilburg- ban május 1-jétől 31-ig mutatták be képeit, köztük a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményének főbb darabjait. Ezek a tények, de az esemény aktualitásán, hírértékén, önmaga jelentőségén túlmutatva is hordoz megfontolandó tanulságokat. A 16. századtól hagyományos egyetemi centrum, a nagy múltú iskolaváros, Leiden és a textilipar központjának számító iparváros, Tilburg helyi civil közössége volt az a központi mag, éltető erő, amelyre a rendezvény elsődlegesen szerveződött. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a lebonyolítást és az anyagi feltételek megteremtését a városokhoz kötődő alapítványok végezték. A leideni székhelyű Européer alapítványtól - s itt elnöke, Jegesi Zsuzsanna neve is el kell, hogy hangozzék - indult a kezdeményezés, amelyet utóbb a Tilburg városában működő Alfa alapítvány követett. Az Européer alapítvány különben 1996 óta programszervezője és támogatója több jelentős nemzetközi kulturális eseménynek, alapvető célkitűzésként vállalva föl a nyugat- és kelet-európai, ezen belül elsősorban a holland-belga-ma- gyar kulturális kapcsolatok elősegítését. Munkájuk eredményeként született meg cégek, intézmények, magánszemélyek segítő támogatásával, többek között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Művelődési Intézet, a Néprajzi Múzeum és a Nógrádi Történeti Múzeum összefogásával az a rendezvénysorozat, amelyen Balázs János képei is közönség elé kerülhettek. S ez a másik, következő jelentős tanulság. Az, hogy a rendezők komplexitásban gondolkodtak, s a kiállítást egy nagyobb program keretébe ágyazták, Tilburgban a 3. nemzetközi cigányfesztiválon, illetve a leideni „Új tűz” című rendezvényen mutatták be. Az átfogó cél az volt, hogy reprezentálják a kelet-európai cigányság kultúráját, a művészetek különböző ágainak és képviselőinek megismertetésével. Filmbemutatók, irodalmi előadások, hangversenyek, képző- és fotóművészeti kiállítások gazdag választékát kínálták. A kiállítások között különleges színfoltként volt jelen a szlovákiai cigány gyerekrajzokból készült válogatás. Rendkívül impozáns a felvonultatott művészek névsora, többek között: Kibédi Varga Áron (Amszterdam), Kovács József („Hontalan”), Osztojkán Béla (Budapest) mellett a macedóniai Abdula Gjunler írók, Kőszegi Edit (Budapest) és Schwartz Andrei (Hamburg) filmrendezők, Révész Tamás (New York), Fokke Rogier (Amszterdam), Szuhay Péter (Budapest) fotóművészek, és a festőművész Balázs János (Salgótarján), aki az egyetlen már elhunyt alkotója volt e rangos nemzetközi művészeti tárlatnak. S ez, ahogyan a helyi sajtó bőségesen megjelentetett méltató írásaiból is kiolvasható, egyáltalán nem volt véletlen. Balázs János hagyományokból építkező művészete kiemelt helyet foglal el a cigányság európai kultúrájában, s egyben a modem festészet meghatározó értékei között, öntörvényű művészi univerzum. Hollandiai bemutatkozása újólag felhívóerejű, ösztönző lehet. Szembe kell nézni végre - s ez nem kis bátorság - azzal a hihetetlennek tűnő ténnyel, hogy egy manapság divatos szóval élve „univerzálzseni” volt a kortársunk, városi lakótársunk; és felelni kell arra a kérdésre - s ez nem kis felelősség -, hogyan bánunk művészi, szellemi örökségével. A Nógrádi Történeti Múzeum szakmai törekvése, hogy ennek a kihívásnak Balázs János képzőművészeti és irodalmi hagyatékának gondozásával megfeleljen. Dr. Kovács Anna irodalomtörténész muzeológus Hollywoodi filmipar - arccal a Mars felé „Zöld emberkék” nélkül A Mars űrszondás kutatása és a bolygót megcélzó első emberes küldetés kibontakozó tervei arra sarkallják az amerikai filmipar nagyágyúit, hogy kihasználva a fokozódó érdeklődést, ismét marsi témákhoz nyúljanak. Az ötvenes-hatvanas években készült filmek még azzal riogatták a nézőket, hogy a bolygószomszédról érkeznek hódítok. Ma már biztosan tudjuk, hogy a Marson nem léteznek azok a bizonyos „zöld emberkék”, így Hollywood is lépést vált: a következő években a mozikba kerülő filmeken - nyilván izgalmas, cselekményes kalandok közepette - mi megyünk oda. Marsmikrofon A Mars űrszondás kutatásának reneszánsza 1997-ben kezdődött, amikor július 4-én leszállt a vörös bolygó felszínére az amerikai Pathfinder szonda és rámpájáról kigördült a talajra a Sojoumey önjáró robot. Ezekben a napokban tízmilliók kattintottak a NASA internetes honlapjára. Azóta pályára állt a Marsot térképező Global Surveyor. Igaz, a következő keringő szondát, a Climate Obsérvert szeptember végén elvesztették, de december 3-án - ha minden jól megy - a Mars ismét a világlapok címlapjára, illetve a tévéhíradók vezető hírei közé kerülhet, mivel a tervek szerint ezen a napon száll le déli sarkvidékére a Mars Polar Lander, amely már nem csak képeket közvetít a Földre, hanem egy mikrofon segítségével belehallgat a bolygón képződő zajokba is. Úgyhogy megint csak várható, hogy a földlakók tömegeinek tekintete a Mars felé irányul. Az egyelőre még ember nélküli kutatás a következő években intenzíven folytatódik. Ennek csúcspontját majd az jelenti, hogy egy szonda várhatóan még 2010 előtt viszsza is tér - természetesen kőzet- és pormintákkal a rakteré- ben- a Földre. Ezt követően akár az emberes utazást is fontolóra vehetik a szakemberek, persze ha meglesz ehhez a megfelelő motiváció. Vörös bolygó A derűlátó vélemények szerint erre akár már a jövő évszázad tízes éveiben sor kerülhet. Az olyan neves filmesek, mint Brian De Palma, Robert Zub- rin és James Cameron ezt az érdeklődést szeretnék felkelteni készülő alkotásaikkal. A tervek szerint egy-két éven belül három olyan játékfilmet, valamint egy televíziós sorozatot vesznek fel, amelynek témája a Mars meghódítása lesz. Robert Zubrin, aki eredeti foglalkozását tekintve repülőmémök, a készülő tervekkel kapcsolatban azt fejtegette, hogy a Mars viszonylagos közelsége és földszerű mivolta miatt is számot tarthat a népszerűségre. A Case of Mars című bestseller szerzője utalt arra, hogy a műszaki fejlettség jelenlegi szintjén az ember bő fél év alatt juthat el a Marsra, tehát nagyjából annyi idő alatt, mint a XIX. század első felében hajóval Európából Ausztráliába. James Cameron - a „Titanic” című Oscar-díjas film rendezője - nemrégiben egy Mars-konferencián azt fejtegette, hogy alkotásaival közelebb kívánja hozni az emberiséghez a vörös bolygót. Belátható jövő Mintegy bizonyítani akarja, hogy a Mars-utazás már nem a fantasztikum világába tartozó valami, hanem egyre reálisabbá váló dolog. Az emberes űrkutatás lelkes híveként ismert filmes szakember persze óvatosan hozzátette: készülő alkotásaival nem azt akarja sugallni, hogy ez a nagy kaland a jövő héten történik meg, de azért érzékeltetni kívánja, hogy a belátható jövőről van szó. H. Gy. A Szigligeti Színházban országosan mérettetik meg Nógrád koreográfiája Premier: új „Cifra nyomorúság”- Szabó Jánossal ketten készítették a koreográfiát, a zenei anyag is csapatmunka eredménye?- A darab zeneszerzője Hrúz Dénes, valamint a Dűvő zenekar, amelyik kíséretet is ad Szolnokon. A „Cifra nyomorúság”-ot egyébként tavalyi koreográfiánknak, a „Gyökereknek” a folytatásaként is tekinthetjük.- Szakmailag mit jelent az együttesnek a hét végi premier?-Az anyag összeállításán túl fél éven át gyakoroltunk, csiszoltuk az előadás részleteit. Augusztus végén Salgóbányán, a Medves Hotelben tartottuk edzőtáborunkat, ahol leginkább csak erre a darabra készültünk. Számunkra ugyanis ez a legnagyobb hazai szemle. A zsűri értékelésén fesztiválokra való meghívások, antológiákon való további szereplések múlnak. Itt nem a minősítés a kérdés, akik itt fellépnek, azok már mind minősített együttesek.-Mikor lesz látható itthon a „Cifra nyomorúság”?- December 18-án, Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban megrendezendő karácsonyi gálaműsorban. Tarnóczi László Újra Salgótarjánban vendégszerepeit a losonci Kármán József Színkqr Csehov „felesleges emberei” Nagy, mondhatni hatalmas fába vágta a fejszéjét a losonci Kármán József Színkör, amikor A. P. Csehov művei alapján műsorra tűzte „A kutya, az angyal és a többiek ..című darabot. A szándék, az igyekezet mindképpen dicséretes, hiszen a három írás („A dohányzás ártalmasságáról, a „Hattyúdal” és a „A kaméleon”) mondandója - az emberi személyiség elvesztéséről, zsarolhatóságáról, a boldogságra törekvés hiú ábrándjáról -jól összecseng, ha úgy tetszik ívet rajzol. A losonciak - mint a salgótarjáni Kohász Művelődési Központban tartott újabb előadásukon kiderült - a maguk módján mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a csehovi örökbecsű gondolatok - a nikotinnál is ártalmasabb zsarnok feleségről, az elhagyott, idős, beteg színész agóniájáról, az érdekek szerinti véleménynyilvánításról, köpönyegforgatásról — érvényesüljenek. A koncepciózus, ügyes ötletekkel operáló Szabó Zoltán „Cifra nyomorúság” című szociográfiájára utalva táncos színpadi mű született a Nógrád együttes műhelyében. A szerzők és az előadók egy letűnt kort, a palócság létformáját jelenítették meg. A fél éven át készült koreográfia premierjét ma tartják a szolnoki Szigligeti Színházban. Ott rendezik ugyanis e hét végén a XIX. országos néptáncfesztivált. A Nógrád táncegyüttes a hagyományos táncot, s a népviseletek bemutatóját színpadi előadással egy dramaturgiai játék révén ötvözi. A „Cifra nyomorúság” koreográfusa Szabó János, valamint Gyebnár László. Vele, az együttes vezetőjével a Szolnokra utazás előtt beszélgettünk.- Milyen indíttatással választották a dramaturgiai játékot?- Hagyományos táncelemek is lesznek a darabban, karikázók, népi játékok stb., ugyanakkor a tartalmi rész, a mondanivaló egy olyan cselekménysorozat köré szerveződik, amely többről szól, mint egy-egy dialektus pontos eltáncolása. Éz pedig a palócok több száz esztendőn át jelenlévő problémája, amely a szegénységből gyökerezik.- A táncok és a viseletek nyilván köthetőek egy-egy településhez:. Hol gyűjtöttetek ehhez anyagot?- Mind táncokat, mind pedig szokásokat és viseletét gyűjtünk több településen is, ugyanakkor ebben a darabban igyekeztünk úgy válogatni, hogy a palócság egyetemes problémájáról szóljunk, s ne csak egy-egy településen jelenlévő, vagy jelen volt problémát dolgozzunk fel. Ezért is kerültek a darabba a rimóci gyűjtésektől egészen a keleti palócokat képviselő domaháziakig táncok, viseletek, szokások is.- Beszédes a cím, de már foglalt. . .- Szabó Zoltán szociográfiáját, a „Cifra nyomorúság”-ot nem véletlenül választottuk címként. A darab kerettörténete ugyanis egy család több generációján átívelő problémát hordoz magában: az éjt nappallá tevő gazda és felesége szinte egész életén át azért robotol, hogy leányukat tisztességgel kista- fírungozhassa. Könnyebb életet akarnak teremteni gyermeküknek, ezért egy jobb sors reményében egy gazdagabb legényhez adják hozzá, akit viszont nem szeret. A kézfogóval szőtt tragédia minden bizonnyal tipikus elem a palócság caládtörténeteiben. Jelenet a „Hattyúdal”-ból FOTÓ: GYURIÁN TIBOR rendezés, a remek díszletterv, a kifejező kosztümök mind erre utalnak. Egy alig több mint ötvenperces színházi est átütő, elementáris hatásához azonban már-már zseni színészek kellenek. Ilyenekkel természetesen a losonci színkör nem rendelkezik, s ez nemcsak a felvidéki városban van így, hanem más vidéki műhelyek esetében is. Nem véletlen, hogy az acélgyári törzsközönség, emlékezvén a losonciak két héttel korábbi vendégszereplésére, a „Doktor úr” sikerére, csalódott egy kicsit, bár biztosra tudja, hogy december 10-én, a vendégszereplés harmadik „felvonása” a „Csókos kabaré” bemutatásakor ismét jó szórakozásban lesz majd része. Cs. B.
