Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-17 / 268. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN ftf BALASSAGYARMAT Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. november 17., szerda Sosem felejti, honnan indult - „Amit én megteszek, azt másnak nem tiltom...” - Büszke rá első rajparancsnoka is Látogatóban Nógrád megye egyetlen tábornokánál Majd negyven esztendeje egy ifjú tereskei gimnazista rúgta a bőrt a Balassagyarmati Dózsa harmadik osztályú csapatában. Az érettségit követően pedig a labdarúgás mellett polgári munkahelyet is nyújtott neki a határőrség. Elteltek az évek és az egykori gimnazista ma - Nógrádban egyedül ilyen magas rangban - tábornokként tölti be a határőr-igazgatói posztot. Régi ismerősként, derűs arccal fogad megszokott irodájában Ferencsik Pál dandártábornok. A média minden látogatását szívesen veszi és készséggel segíti az újságírók munkáját. Egyike azoknak a ritka veze­tőknek, akik saját kezűleg ve­szik a telefont, ha olyasmi tör­tént az országhatáron, ami ér­dekelheti a közvéleményt. Most személyes ügyben kerestük őt, hogy róla, az életéről beszél­gessünk tábornoki kinevezése alkalmából.- Felemelő pillanat amikor az ember tábornoki kinevezést kap - mondja. - Boldog, büszke és elégedett is vagyok. Ez a rendfokozat a hivatásos katonáknál, mert én annak val­lom magam idestova már 37 éve, a csúcsot jelenti. A tábor­noki kar az én megítélésem sze­rint egy olyan különleges kate­gória, ahová szerintem beke­rülni végtelen nagy megtisztel­tetés, egy életutat jelentő elis­merés. Jó csapatmunka Azt mondja, hogy amikor az ember eljut egy ilyen állomás­hoz, önkéntelenül visszatekint. S amíg a Parlamentből átért a Belügyminisztériumba, az alatt az öt perc alatt átvillant az em­lékezetén az addigi élete.- Tereskéről indultam, Ba­lassagyarmaton jártam közép­iskolába. A határőrséggel a labdarúgás révén ismerkedtem meg. Érettségi után szerződéses polgári alkalmazottként dolgoz­tam itt, s ide vonultam be sorka­tonának is. Huszonhét hónapot töltöttem le, majd tiszthelyet­tesi szolgálatot vállaltam. A fiatal Ferencsik akkor vég­leg eljegyezte magát ezzel a hi­vatással. A tiszthelyettesi rend­fokozatok kihordása közben szorgalmasan végezte az isko­lákat, főiskolát. A katonai aka­démia, egyetem elvégzése után egyre fontosabb beosztásokat töltött be. Végigjárta a ranglétra és a beosztások különböző fo­kozatait is.- Szinte valamennyi rendfo­kozatomat soron kívül kaptam meg - emlékezik a kezdetekre. -Pályafutásom alatt sok min­den történt meg velem, ami ke­vés hivatásos katonával törté­nik. Például csak egyet-kettőt kiemelve: tiszthelyettesként már kerületparancsnok-helyet- tes lettem mint gazdasági igaz- gatóhélyettes. Ilyenre még nem volt példa. A vezetőim mindig láttak bennem fantáziát és nagy bizalmat szavaztak nekem. Néhány pillanatig töpreng, mintha csak ízlelgetné az emlé­keket. Arról beszél, hogy csa­ládi indíttatásként tisztességre és becsületre neveltek, s a munkát is mindig így végzi. Hogy érdemes volt tisztesség­gel, becsülettel dolgozni, hi­szen ez által jutott idáig. Gaz­dasági igazgatóhelyettes volt tizenhat évig, majd 1996-ban igazgatónak nevezték ki- A határőrségnél arra még nem volt példa, hogy gazdasági igazgatóhelyettesből nevezze­nek ki igazgatót - jegyzi meg. - Velem azonban ez is megtör­tént. Persze voltak, akik kétel­kedtek ebben a döntésben, azonban sokan szurkoltak ne­kem, hogy sikerüljön megfelel­nem a feladatnak. A tények azt bizonyítják, hogy sikerült. Igazolja ezt a nemrégiben történt komplex át­fogó ellenőrzés igen pozitív eredménye is. Ezekről az ered­ményekről azonban azt vallja, hogy elsősorban a jó csapat­munka következményei. Való­ban, hiszen az elmúlt évek so­rán létrejött náluk egy olyan felkészült csapat, amely a min­dennapok feladatait eredmé­nyesen hajtja végre. Ehhez per­sze szükséges a vezető, irányító szervezet és a végrehajtó állo­mány jól ötvözött együttműkö­dése. — Az elmúlt három évben si­került olyan szintet elérni, amely az átlagost lényegesen felülmúlja - magyarázza és nyomatékosba is -, hiszen a 95 százalékos eredményességi mu­tatóink országosan is kimagas­lóak. Ennek a minőségét még javítja az is, hogy országos fő­irány lettünk 1999. január else­jétől. Ennek keretében kiemel­kedő a bűnügyi, az idegenren­dészeti, az együttműködési te­vékenységünk, a tájékoztatási és társadalmi kapcsolataink. Nincsenek likviditási gondja­ink. Nagy energiát fordítunk a végrehajtó alegységek szemé­lyi, tárgyi feltételeinek biztosí­tására. A tábornok megismétli, hogy ez a munka nem egyszemélyes, hanem csapatmunka. S ezt nemcsak az itteni közel ezer fő végzi, hanem a kétszáznegyven kilométeres határszakaszon élő emberek, a határterületi lakos­ság, a területen működő szerve­zetek, intézmények. A gyarmati határőrök két megyére kiterje­dően végzik feladataikat. Ezért is mondja, hogy köszönettel tar­toznak a területen működő szerveknek, intézményeknek, mindkét megye közgyűlése el­nökének, a testületeknek, va­lamint a két megye közigazga­tási hivatala vezetőinek. Együttműködés- Mindkét megyében az utóbbi időben jelentős eredményeket értek el a közrend, közbiztonság terén, ami a rendőrökkel, pol­gárőrökkel, tűzoltókkal, polgári védelemmel való jó együttmű­ködés eredménye - sorolja to­vább Ferencsik Pál az együtt­működőket. - Jelentős a szerepe a határterületen dolgozó pol­gármesteri hivataloknak, azok vezetőinek, de mindenekelőtt a határ menti lakosságnak. Úgy gondolom, hogy ez a kitüntetés személyemen keresztül ennek az igazgatóságnak, illetve az igaz­gatóság működési területén élő lakosságnak, intézményeknek is elismerése a közfeladatok jó el­látásáért. A mély közösségi érzésű tá­bornok szívesen beszél mind a nagy családjáról, mind közvet­len hozzátartozóiról.- Az ember családi közös­ségben él. Harminckét éve élünk együtt a feleségemmel házas­ságban. Két gyermekünk van. Nekik is részük volt, van ebben a határőréletben. Úgy gondo­lom, hogy nélkülük, az ő megér­tésük és támogatásuk nélkül nem tudtam volna idáig jutni. Végtelenül nagy köszönettel tar­tozom a nejemnek - mondja, s kicsit elhalkul a hangja. Az örömök mellett azonban gondok is akadnak. Igaza van a tábornoknak. Náluk sem minden töretlen. A munka során sok „népszerűtlen” döntést is kell hozni. Közel ezer ember munká­ját irányítani mindenki megelé­gedésére, nem könnyű feladat. Elmondja, hogy minden eddig betöltött vezetői poszton, de amióta igazgató, rendkívüli mó­don vigyáz arra, hogy ne teremt­sen negatív példát.-Szoktam mondani, hogy a szükség végtelen nagy úr, s ese­tenként a szükség törvényt bont. Ezeket megpróbálom kezelni, de precedenst soha nem teremtek. Igyekeztem az igazgatóságon minden egyes ügyet, ha volt, márpedig voltak, vannak és lesznek is, a körülményeknek megfelelően kezelni. Ilyen szer­vezetnél ezzel számolni kell. A feladatok végrehajtását a törvé­nyek, a jogszabályok szerint igyekeztem szigorúan betartani és betarttatni. Eléggé feszítetten dolgozik az igazgatóság, ezért nem csak má­sokkal, önmagával szemben is magas követelményeket állított fel. Ezt állapította meg a bizott­ság is a jelentésében. Ferencsik Pál- Nekünk, vezetőknek a munkát példamutatóan kell vé­gezni. S ameddig dolgozunk, addig szívvel, lélekkel, a törvé­nyek, jogszabályok tiszteletben tartásával, az állampolgárok igényeinek megfelelően és tör­vényesen kell végezni a mun­kánkat. Persze nemcsak ma­gammal szemben állítottam fel magas követelményt, hanem az állománnyal szemben is. Úgy érzem, hogy az állomány egyre inkább tudomásul veszi, hiszen ezt az eredmények mutatják. Szeretném, ha példaértékű lenne mindenki számára, hogy egy egykori közalkalmazottból, sor­katonából a ranglétrán végig­menve tábornok lehet. Minden­kinek meg van adva a lehetőség, hogy becsületes munkával a legmagasabb tisztséget is elérje, persze ehhez azért kevés szeren­cse is kell. Szenvedélyesen sorolja, hogy a gimnázium kivételével nem nappali tagozaton végezte az is­koláit. Jól tudja, mit jelent az erő­feszítés, mi az, hogy követel­mény. Elmondja, hogy ma is tud gondolkodni a tiszthelyettesek, a közalkalmazottak fejével és soha nem felejti el, honnan indult. Rákérdezek, hogy neki is vol­tak-e ilyen vezetői?- Büszke vagyok a volt veze­tőimre. Öt kerületparancsnokot, illetve igazgatót szolgáltam ki - válaszolja némi gondolkodás után. - Nagyon sok jó, de ese­tenként negatív tapasztalatot is szereztem. Volt lehetőségem meggyőződni róla, hogy melyek azok a vezetési módszerek, esz­közök, amikkel ekkora szerveze­tet lehet eredményesen vezetni. Sok minden változott a határ­őrségnél is. A hivatásos rend­szerre való áttérés megváltoz­tatta az egész szervezetet. A hi­vatásos állományúaknak több személyes gondja van, nem könnyű a megélhetés. S a felada­tok megoldása mellett a vezető­nek a beosztottak gondjaival is kell foglalkozni. Ezeket is ke­zelnie kell.-Úgy vagyok ezzel, hogy amit én megteszek, azt másnak nem tiltom - magyarázza. - Természetesen a beosztásnak, rendfokozatnak megfelelően, a jogokon és kötelezettségeken belül. Tudom, hogy mire van szükségük az embereknek. Sze­retnék segíteni, akin csak lehet. Azonban elnézést szeretnék kérni azoktól az emberektől, akiknek esetleg nem intéztem a dolgukat. Ez talán csak azért fordulhatott elő, mert nem tud­tam róla. De sokszor intéztem az emberek dolgát úgy is, hogy nem mertek megszólítani, de én tudtam, hogy gondjuk van. Egy­előre úgy tűnik, hogy bírom egészségileg, s ez éltet engem. Hiszen a munkahely a második otthonom. Ez a végszó ismét alkalmat ad a szőkébb család, a civil szféra iránti kérdezésre.-A gyerekeim felnőttek. A feleségemmel vagyunk ketten - mondja. - A napi munka mellett nekem is van kikapcsolódási igényem, vágyam. Es szüksé­gem van néha a pihenésre is. Igyekszem is ezt megtenni. Van egy hétvégi telkünk, s akárcsak a munkahelyemen, ott is rendsze­rető ember vagyok. Ha tehetem, minden hét végén kimegyünk. A kert gondozása, a friss le­vegő, a csend, a madárdal, egy jó bográcsgulyás elkészítése, a szomszédokkal való beszélgetés felüdíti a Ferencsik házaspárt. Amint hallani, a tábornok az otthoni környezet arculatát is fi­gyelmesen formája. Rendbe tette a kertet, a parkot, gyepet te­lepített, s néha még az utcát is rendbe teszi a ház előtt. Nevetve meséli, hogy a felesége időnként korholja, hogy főtiszt létére az utcát söpri. (5 már csak ilyen.- Nem szabad ezen meghök- kenni - mondja. - A környezet emberformáló erő. A tíz év óta folyó változások nagyon fontos része, hogy környezetünk tiszta­sága, rendje, s ezáltal az embe­rek magatartása jó irányban formálódjon. Rendkívül nagy szükség van erre. Rendszerető emberekkel sokkal könnyebb a törvények, rendszabályok betar­tása, ha ők is rendes környezet­ben élnek. Ezek törvénytiszte­lőbbek, s velük sokkal könnyebb elérni azokat a célkitűzéseket, amelyeket az ország, a magyar nemzet boldogulásáért tűztünk magunk elé. Ebben nekünk, ve­zetőknek nemcsak nagy szere­pünk van, hanem példát is kell mutatnunk. Ha a környezetünk­ben nincs rend, akkor ez a vég­zett munkára is hatással van. Végül a következő idő is szóba kerül. Következetesség- A mai törvények állása szerint négy évem van a nyugdíjkorhatá­rig. Úgy gondolom, hogy azt a munkát, amit igazgatóként elkezd­tem, az eddigi tisztességgel és szakmai következetességgel aka­rom addig szolgálni. A feladatok­nak szeretnék megfelelni az álta­lam vezetett és felkészült állo­mánnyal együtt. Az a célom, hogy a vezetői állományt úgy készítsem fel, hogy bárki következik utánam, nyugodt lelkiismerettel adhassam át neki a további teendőket. De ez még odébb van. Amikor elköszönünk egymás­tól, még megkér, írjam le a követ­kezőket is.- Szeretném megköszönni mindenkinek, akik kinevezésem alkalmából jókívánságaikkal meg­tiszteltek. Él sem akartam hinni, hogy a balassagyarmati igazgató­ság ennyire népszerű a megyében, szerte az országban. S köszönet a médiáknak, elsősorban és kiemel­ten a Nógrád Megyei Hírlapnak. Képzelje! - teszi hozzá örven­dezve - Felhívott az első sorkato­nai rajparancsnokom. Heves me­gyében él. Elmondta, büszke rám, hogy neki ilyen sorkatonája volt. Tudja, milyen régen volt az! Pádár András Bemutatkoznak a Nógrád Szépe ’99 résztvevői Arról álmodik, hogy nyomozó lesz Bemutatkoznak a Nógrád Szépe ’99 résztvevői Hűséges kíván maradni diákjaihoz Zuzana Húsvéthová 20 esztendős, 183 cm magas, 62 kg. Mell/derék/csipőbősége: 92/68/101 cm, szeme zöld, haja fekete. Losoncon él, egy mobil­telefoncég ügyfélszolgálatán dolgozik. Sorszáma: 4 Barátja és szülei biztatására a határ túloldaláról, Losoncról érkezett és vesz részt a Nógrád Szépe idei versenyén, több, ha­sonlóan csinos honfitársnőjével egyetemben képviseli a szlovák színeket. Arra a kérdésre, hogy mit vár a versenytől, csak egy sokat sejtető „majd meglátjuk” volt a válasz. Tudatosan készült a nagy megmérettetésre: futott, gimnasztikázott és kedvenc sportjaként gyakrabban láto­gatta a tátrai síterepeket - igye­kezett hozni jó formáját, jó testi, lelki kondícióban érkezni a finisbe. Csak reménykedik, hogy akkorra mindez együtt lesz. Hobbija még az olvasás, egy-egy izgalmas könyv ked­véért megáll a hétköznapok ro­hanásában. Most még teljes egészében leköti a munkája, megy is az üzlet, hiszen a mobilnak van keletje odaát is, de lassan elő­térbe kerül a továbbtanulás a hivatás kérdése is. Kérdésemre elmondta, érdekli a bűnüldözés, ilyen jellegű főiskolát szeretne választani. Kriminális! Mar­káns tekintetű nyomozónak ké­szül a hamvas arcú hölgy. Le­gyen szerencséje, de előbb még a szépségkirálynő-választáson. Nyírjei Mónika 22 esztendős, 172 cm magas, 54 kg. Mell/derék/csípőbősége: 85/67/91 cm, szeme zöld, haja vörös. Alsótoldi, biológia-ké­mia szakos általános iskolai ta­nár. Sorszáma: 7 Ideje, hogy ne csak a peda­góguskollégák ismerjék a tit­kot, az alsótoldi kisdiákok is: tanárnőjük indul a Nógrád Szépe versenyen. Hogy miért? Mert ezzel növekedik azoknak a száma, akik a 22 éves hölgy sikeréért szorítanak, s ez bizony erőt, önbizalmat adhat a rivalda elé lépőnek. Nyírjei Mónikát nem biztatták, már korábban vállalt Salgótarjánban modelli megbízást, bár ez még a főisko­lai diploma megszerzése előtt volt, s aztán az egyre sűrűsödő kemény egri szigorlatok miatt lemondott erről. Azonban nem felejtette a deszkákat, a kifutók világát, ez is bátorította, hogy kipróbálja önmagát, s próba szerencse a szépségkirálynő-je- löltek sorába lépjen. Kedvenc foglalatosságai közé tartozik a kirándulás, a természetjárás. Gyakran ruccan ki gyerekeivel a Cserhát dombjai közé, s ha teheti ugyanezt megismétli ba­ráti körben is. Távoli tervek? Állítja, hogy marad a tanári pá­lya mellett, nem hagyja cserben gyerekeit. Tisztelni való a hű­ség, de váijuk ki a végét: mit hoz számára a közelgő finis, a szépségkirálynő-választás?-szgvs-

Next

/
Thumbnails
Contents