Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-13-14 / 265. szám

Megyei Körkép 1999. november 13., szombat Faragó Zoltán: T JE£ R E I* J ^ FZ Ö November - Äkäcfäs CegeCő: a víg Igazi késő őszi időjárást „él­vezhettünk” az elmúlt napok­ban. Gyakran esett az eső, reg­gel és este párás volt a levegő. Ha mégsem esett, köd volt, rá­adásul ilyenkor már délután négy körül szürkül. A vigaszta-. lan novemberi időjárás az egyetlen, amelyiknek a szépsé­gét még nem sikerült felfedez­nem. Mi jó is van abban, ami­kor nedves az úttest, de nem esik az eső, nem fagy, de a nyirkos hideg az ember ka­bátja alá bújik, nincs köd, mégsem látni messzire ... Épp’ egy nappal a rossz idő kezdete előtt jártam a Zagyvapál- falva és Vizslás között húzódó erdőben. Nem az igazi már - ha jól emlékszem, 1980. kö­rül vágták itt ki az utolsó őstölgyes erdő­részt, - de van valami varázsa és szépsége a dombokon elültetett őshonos, tűlevelű és amerikai eredetű lom­bos növényzet össze­visszaságának. A fa­kózöld, leveleiket le­vetkőző akácok között mindenfelé sárgállot­tak a mezei juharok és a tősar- jakról hajtó gyertyánok, arany- barnák voltak a csertölgyek, na­rancssárgásak a mezei szilek. Egyes helyeken még mindig zöld iszalagindák futják be az akácokat. Az ősszel különböző színekbe öltöző lomboknak kö­szönhetően jól látható volt, hogy hol mi nő. Amikor minden zöld, nem ilyen egyszerű a dolog ... Az is megfigyelhető, hogy az Észak-Amerikából származó akácok alatt mégiscsak megma­rad, közülük felnő az őshonos növényzet, legalábbis annak egy jelentős része. Ez mindenképpen öröm, hiszen reményt jelent, hogy egyszer még - legalábbis részben - megújulhat a termé­szetes növénytakaró. A Zagyvapálfalváról Vizs­lásra vezető út felett egészen ez év őszéig egy igazi érdekesség állt: akácfás legelőerdő borította a domboldalt. A túlságosan megritkított tölgyek helyére ül­tették a gyorsan növő fafajt, még valamikor a XIX. században. A már hanyatló, odvas matuzsále­A megperzselt fa kizöldül meket most mind kivágták. Az egyik fa ovális alakú tőkéjét meg is mértem: hossza 125, a szélessége pedig 96 centiméter. Az évgyűrűket nem sikerült megszámolni: egyrészt a láncfű­rész nagyon durva munkát vég­zett, másrészt a közepe már tel­jesen kikorhadt. (Az öreg akác a tölgyhöz hasonlóan odvasodik, így természetvédelmi szerepe je­lentős is lehet.) Nem volt kedvem ahhoz, hogy olyan tőkét keressek, ame­lyiken láthatók is az évgyűrűk. Személyes ismerőseim voltak ezek a vén akácok, még abból az időből, amikor marhalegelő volt ez a domboldal. Úgy két évti­zeddel ezelőtt a jószág gondos­kodott a tisztán tartásról, lege- léssel és taposással. A bokrok és a gyalogbodza csak abban a pár vízmosásban maradt meg, ame­lyik a lejtő alja felé mélyülve be­levágott a domboldalba. A lege­lőn, főleg azokon a részeken, ahol a csorda delelt, gyakran nőttek férfitenyémyi kalapú, hó­fehér csiperkegombák, - kö­szönhetően a kiváló trágyázásnak. Amikor a legelte­tés abbamaradt, a te­rületet felverte a bo­zót és elszaporodott az akác. Úgy látszik, hogy most jött el az ideje a kitermelésük­nek. Mindenesetre legalább az öröm, hogy az akácok kö­zött növő, velük bi­zonyára egy idős ha­talmas tölgyek közül azért meghagytak néhányat. A domb­oldal közepe táján, a gerinchez közel egy hatalmas, elszenesedett akác­csonk állt ottjártamkor: bizo­nyára villám csapott belé. Az üszkös fa egyik oldalán - mit sem törődve a késő ősszel - friss hajtások zöldelltek. Úgy tűnik, a megperzselt fa is kizöldül, aho­gyan a kivágott erdőség is újra­sarjad. Azt is remélem persze, hogy minél több tölgy és más őshonos fafaj nő fel a tőkékről hajtó, jövőre már keféhez ha­sonló sűrű akácok közül... A SZERZÓ FELVÉTELE Védett és megóvásra érdemes területek Kőlyuk-oldal, Kishartyán Egyszerre kultúrtörténeti és természeti ér­dekesség a kishartyáni templomdomb déli oldalán vezető földúton megközelíthető Kő­lyuk-oldal. (Maga a hely a Kő-völgy nevet vi­seli.) A hosszan elnyúló homokkőszikla üre­gében a környék lakossága talált menedéket veszély esetén. Békésebb időkben a szájha­gyomány szerint remeték laktak benne. Meredek sziklafal, az üreg nyílásaival A középkori alapokon álló templom alatt hú­zódó völgy mélye több helyen a mai napig mo­csaras. A legenda szerint régen itt volt Hártyán falu, - az Árpád-kori forrásokban még nem sze­repel külön Sós- és Kishartyán -, amit egykor elnyelt a mocsár vagy egy földcsuszamlás. (Er­ről eltérnek a hozzáférhető adatok.) A XIX. században még állt itt egy hatalmas fűzfa: a monda szerint a valamikori települést vagy an­nak templomának helyét jelölte. Maga a szikla üledékes homokkő, jól megfi­gyelhetők rajta a lerakódás rétegvonalai. A hosszan elnyúló, legmeredekebb szakaszán több mint 30 méter magas fal közepe táján ta­lálható a körülbelül 15 méter hosszú, 1,5-3 mé­ter széles sziklaterem. A feltehetően egy termé­szetes eredetű üreg kitágításával alakították ki, még a középkorban. A barlang három részből áll, valószínűleg különböző rendeltetésűek - alvóhelyiség, élelmiszerraktár, tűzrakásra és nappali tartózkodásra alkalmas terem, - lehet­tek valaha. Egykor csak a homokkőbe vésett, kapaszkodásra és a láb megtámasztására szol­gáló üregekbe kapaszkodva, a falat létrához ha­sonlóan megmászva lehetett megközelíteni. Ma már meredek, de biztonságos lépcsőn érhető el. (A korlát fa alkatrészeit azonban vandál kezek eltávolították...) Az üreg alatt idős akácfák állnak, többségük már pusztulóban van. A környéken sokfelé lát­hatók kisebb-nagyobb borókabokrok is, ame­lyek igazi úttörőként a felhagyott, száraz lege­lőkön az első növények között jelennek meg. Szívósságukat bizonyítja, hogy megélnek a föld alól mindenfelé előbújó homokkövek között is. Ugyancsak a barlang alatt, a völgy másik olda­lán egy vödrét és ostorát vesztett, már csaknem A kis tó látképe a barlang felől FOTÓ: faragó elpusztult gémeskút emlékeztet arra, hogy a környéket legelőként használták régebben. Közvetlenül az üreg alatt, egy mélyen fekvő ré­szen tó hullámai ringanak. Ä kis állóvizet pár éve a tájrehabilitációnak köszönhetően alakítot­tak ki. Régebben a völgy mélyét szántották, de ma már csak egyes szakaszait művelik, főleg a völgyfő közelében; ez a helyzet persze akár év­ről évre is változhat. A környék élővilága gaz­dag: arról, hogy a levegő tiszta, a köveken és a fákon vastagon tenyésző zuzmók árulkodnak. Sziklai növénytársulásban megél itt több védett növényfaj is. A völgy alkalmas részein minden évben költ néhány pár gyurgyalag és igen vál­tozatos a rovarvilág. A Kőlyuk-oldal termé­szetvédelmi terület kiterjedése 13 hektár, tehát a helyi jelentőségű, oltalom alatt álló területek sorában Nógrádban a nagyobbak közül való. Túrák vezetnek innen az or­szág legérintetlenebb va­donjába, a Börzsönybe. A hegyek lábánál, csodálatos környezetben búvik meg nemzetközi kempingje, amely száz személy részére biztosít szállást, s mintegy százötven turista számára sátorhelyet is nyújt. Kem­pingjének szomszédságában található a település strand­fürdője a finn rendszerű feszített víztükrű meden­cével. A falutól mintegy másfél kilométerre fellel­hető Jenői-tó a horgászok paradicsoma. Diósjenő - hiszen már ed­dig is a községről volt szó - a Nógrád is készül az „Utazás 2000” nemzetközi idegenforgalmi kiállításra Vendégcsalogató turizmus héten a házigazda szerepét töltötte be a Nógrád Megyei Közgyűlés idegenforgalmi és műemlékvédelmi bizottsága soros, külső meghívottak részvételével megrendezett ülésén. A tanácskozáson szó esett a Nógrád Megyei Közművelő­dési és Turisztikai Intézet ál­tal koordinált „Utazás 2000” nemzetközi idegenforgalmi kiállítás előkészületi munká­latairól készülő felmérés eredményeiről. Köziéi Miklós, a Magyar Turisztikai Egyesület falusi turizmus tagozatának elnöke, a Közép-Duna-vidéki Regio­nális Idegenforgalmi Bizott­ság tagja hangsúlyozta az In­terneten történő megjelenés fontosságát, hiszen tapaszta­latai szerint az utasok egyre növekvő arányban helyezik előtérbe az egyes web-oldala- kon történő foglalás rendsze­rét. A falusi vendéglátócent­rum szállásadóinak tagjai, szolgáltatásai, részletes ár­jegyzékeinek listái is fel­lelhetők már az Internet-há­lón. Teszári Károly, a Duna- Ipoly Nemzeti Park képvise­letében történetiségében is­mertette a nemzeti parkok ki­bővült idegenforgalmi felada­tait jelentő tevékenységi terü­leteket. Hangsúlyozta a ke­rékpáros-turizmus erősödését is. Kifejtette véleményét arról is, hogy a nemzeti oltalom alá sorolható területeken diffe­renciáltan kell(ene) a turistá­kat fogadni, ennek érdekében a peremterületeken a szolgál­tatások rendszere kibőví­tendő. A zárt területek megbontat- lansága ugyanis sérülhet a tu­risták egyre növekvő szám­arányának következtében. A Börzsöny természetvédő „ak­ciócsoportja” Drégelypalánk- tól egészen a Királyrétig ve­zető útvonalon teljesítmény­túra elindítását kezdemé­nyezte. Elkezdték ezen kívül a nem védett területek egyedi jellegének, természeti vonz­erőinek feltérképezését. Sinka Sándor, a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara rétsági részlegé­nek vezetője a „Sapard”- program fontosságáról szólt, amelynek egyik sarokpontja a turizmus. Elsődleges feladat­ként fogalmazódott meg a vi­dékfejlesztést elősegítő kon­cepciók elkészítésével össze­függésben a szálláshelyek számának és minőségének ja­vítása, a vonzó kulturális programok hangsúlyos ven­dégcsalogató lehetőségeinek kezdeményezése. Tőzsér Anett Mindig a jobbnak drukkol Földi Gabriella 18 éves, 183 cm magas, 60 kg. Mell/derék/csípőbősége: 90/63/95 cm, szeme világos- barna, haja természetes szőke. Még tanuló, egy ipari középis­kolában ismerkedik a számí­tástechnikával. Sorszáma: 13 Fiúk, figyelem! A tizennyolc éves füleki lány pillanatnyilag „szabadúszó”, férfiideálja sincs, s mindössze három dol­got vár el leendőbelijétől: sze­resse, becsülje őt és legyen vele jóban-rosszban egyaránt. Ám nem elsősorban ezért je­lentkezett a Nógrád Szépe ’99-re. Édesanyja beszélte rá Gabit az indulásra, hogy pró­bálja ki a színpad világát, sze­rezzen új ismerősöket. A szőke szlovákiai lány „ álma, hogy a verseny végén a trón környékén fényképezzék (azaz az első három közé ke­rüljön), ám számára ez inkább egy szórakozás, mint véresen komoly verseny. Gabi életében fontos a sport: szereti a kosárlabdát, az úszást, a síelést, és nézni a fo­cit, ahol mindig a jobb csapat­nak drukkol, de kutyája és pa­pagája mellett sem unatkozik soha. Az iskola elvégzése után tovább szeretne tanulni, ám hogy a pedagógia, vagy a számítástechnika irányában, még számára is kérdés. (a) Bemutatkoznak a Nógrád Szépe ’99 résztvevői Bemutatkoznak a Nógrád Szépe ’99 résztvevői Őszinteség mindenek felett Maróthy Diána 17 esztendős, 173 cm magas, 53 kg. Mell/derék/csípőbősége: 87/66/89 cm, szeme kékeszöld, haja szőke. Fodrásztanulóként iskoláját végzi Salgótarjánban, egy belvárosi szépségszalon­ban, szüleivel él Nógrádme- gyerben. Sorszáma: 1 Diánának nem lesz teljesen ismeretlen a színpad világa, hiszen a Keyo Modellstúdó tagjaként gyakran jár fellé­pésekre. Tetszik neki ez a „szakma”, mint ahogyan vá­lasztott hivatása, a fodrászat is. így érthető, hogy édesany­jának és barátjának sem kel­lett sokat győzködnie őt, hogy beadja nevezési lapját. A verseny egyrészt egy já­tékos szórakozás, másrészt igazi megmérettetés is lesz számára, hiszen szeretné megtudni, hová sorolhatja magát a mostani, igen erős mezőnyben. Bár szerinte má­sok véleménye mellett ugyanolyan fontos, hogy va­laki szépnek érezze magát - szerinte ide is csak ilyenek jelentkeztek - számára mégis a belső értékek adják egy emberről a leghűbb képet, azon belül is az őszinteség a legelső mérce. Iskolája és a modellkedés mellett nem sok szabad ideje marad, amelyet leginkább családjával és barátjával tölt, de gyakran jár el táncolni is. (andó)

Next

/
Thumbnails
Contents