Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-12 / 264. szám

Születésnapi egészségmegőrző sorozatot hirdet a Borostyán patika A siker nem kapható receptre Elsőként élt a magángyógyszertár-alapítás lehetőségével Nógrád megyében a salgótarjáni Borostyán patika. Nyolc éve állnak a rászorulók szolgálatában, s mint eddig mindig, most is tartogatnak valamiféle meglepetést.- Egy születésnap akkor az igazi, ha együtt örülhet az ünne­pelt - jelen esetben a patika kollektívája - s valamennyi bete­günk, partnereink, ismerősünk - mondja Bállá Lászlóné, a pa­tika vezetője. - Éppen ezért elhatároztuk, hogy november 15- től két héten át mindennap rendezünk egészségmegőrző fóru­mot, gyógyszergyárak, kozmetikai cégek képviselőinek részvé­telével. A Borostyán patika nyolc évvel ezelőtt az egykori MHSZ épületében, egy bérleményben nyitotta meg első egységét, 1991. őszén. Négy évvel később készült el jelenlegi impozáns objektumuk, amelyben helyet kínáltak magánorvosok számára is. Az eltelt évek alatt a gyógyszertár fiókot nyitott Karancsal- ján és Somoskőújfaluban is.- Szakorvosi rendelőnk három szakorvossal kezdte meg mű­ködését - emlékszik vissza az üzletasszony. - Eleinte féltünk ettől a vállalkozástól, de hamar rájöttünk, hogy a betegek igény­lik a kulturált légkört, azt, hogy nem kell beállniuk egy hosszú sor végére, hanem időpont-egyeztetéssel vehetik igénybe a ke­zelést, ráadásul egy-egy rendelés ára bárki számára elérhető. Azt hiszem, ma már létjogosultságot nyert ez az ellátási forma Salgótarjánban is, amit jelez, hogy jelenleg 14 szakorvos áll pá­cienseink rendelkezésére. A kéthetes születésnapi program alatt az egyik itt rendelő szakorvos, dr. Uzelman Ágota bőrgyógyász és kozmetológus négy alkalommal is lehetőséget kínál a fórum­szerű találkozásra, a Borostyán patikában. Örömmel fogadták a felkérést a gyógyszergyártó cégek is, akik a legújabb készítmé­nyekkel ismertetik meg az érdeklődőket. A kozmetikai program Erzsébet- és Katalin-napokra esik, így akár ajándékozással is összeköthető.- Az egészségmegőrzés mellett a jólápoltságot is fontosnak tartjuk, ezért a csak gyógyszertárakban tartható kozmetikai ké­szítmények a rendezvénysorozat egész ideje alatt jelentős áren­gedménnyel kaphatók - mondja Bállá Lászlóné, akit az ismerős nagyközönség csak Ilikének szólít.- Kérem, ünnepeljenek velünk, s jöjjenek el a jövő hét hét­főn kezdődő egészségmegőrző sorozatunkra! A részletes programot lapunk holnapi számában tesszük közzé. (PR-TNL) Ozsvár István területi képviseleti elnök a nyugdíjasszervezetek egyesített erejéről Mire megyünk kétmillióan?- Az időskorúak erdekvédelmi szerveze­tei közül a Nyugdíjasok Országos Képvi­selete csaknem kétmilliós tagságával a legnagyobb az országban. Ám Nógrád- ban egészen mostanáig nem volt megyei képviselete - mondja Ozsvár István, akit a napokban megalakult területi képvise­let elnökének választottak.-Az országban sokféle érdekvédelmi szervezete van az idős embereknek. A NYOK mennyiben tér el a többiektől?- A tíz éve alakult szervezet elődje a nyugdíjaskamara volt. Amolyan gyűjtő­szervezetnek látom ma is, ahol ötven egye­sület, szakszervezet, klub dolgozik együtt a nyugdíjasok érdekeinek érvényesítéséért. Az MSZOSZ nyugdíjasválasztmánya, a va­sasok, az autonóm szakszervezet, a mező- gazdasági dolgozók és sok más közösség egyesíti erőit a nyugdíjasok életkörülmé­nyeinek javításáért.- Itt Nógrádban kik fogtak össze?- A bányásznyugdíjasok szakszervezete már három esztendeje tagja a Nyugdíjasok Országos Képviseletének. Most az antifa­siszták és ellenállók, a tartalékos katonák, a honvédség nyugdíjasszervezete fogott ösz- sze, hozta létre a területi képviseletet, amely már a 17. a megyék sorában.- Milyen tennivalókat tűztek maguk elé, hiszen a csatlakozó szervezetek, akárcsak nyugdíjasaik érdekei sokszínűek.- Én úgy látom, hogy vannak olyan dol­gaink, gondjaink, amelyek megvalósítása valamennyi időskorú ember életkörülmé­nyeit javíthatja. Programunknak, amelyet az országos képviselet januári tanácskozása után alakítunk ki itt a megyében is, ezekre az általános tennivalókra kell épülnie. Jól­lehet már nincs egészen két hónap az új esztendőig, ám addig sem tétlenkedhetünk. Az elnökség, amelyet a csatlakozó szerve­zetek vezetői alkotnak, azon fáradozik, hogy megteremtse működésünk alapvető szervezeti és anyagi feltételeit.- Gondolom, ezalatt kialakul, hogyan lehet valóban a nógrádi nyugdíjasok érdekeit meg­jelenítő, képviselő és védelmező a program.- Természetesen. Szeretnénk mi is hozzá­járulni ahhoz a munkához, ami szerte az or­szágban azért folyik, hogy a nyugdíjtörvény valóban törvény legyen, ami a kormányra is kötelező érvényű. A járulékok ne veszítsenek értékállóságukból, hanem az érvényes tör­vényben meghatározott mértékben emelked­jenek. Azt sürgetjük mi is, hogy a kormány fordítson nagyobb figyelmet az idős emberek egészségügyi ellátására, számukra is meg­nyugtató módon rendezze a gyógyszerárakat. Nógrádban ennek különös jelentősége van, hiszen a bányában, a nehézipari üzemekben gyorsabban romlott, jobban károsodott az emberek egészsége, itt sok a rendszeres gyógyellátásra szoruló ember. Hasznosnak tartottuk azt a korábbi gyakorlatot, hogy a tár­sadalombiztosítási önkormányzatok megfe­lelő jogosítványuk birtokában nagyobb bele­szólást kaptak a társadalom- és egészségbiz­tosítási ügyekbe, azok ellenőrzésébe. Vissza kell adni korábbi önállóságukat.- Az idős, beteg emberek ellátása szoci­álpolitikai kérdés. Itt az érdekvédelmi szer­vezetek észrevétele, tiltakozása fontos, de nem elégséges a megoldáshoz.-Egyetértünk. Mi mindezzel a kormányt szeretnénk ráébreszteni arra, hogy teljesítse kötelességét, érdemük szerint gondoskodjon azokról az idős emberekről, akik évtizedeket töltöttek tisztességes munkával. Kapják meg azt az anyagi, társadalmi megbecsülést amire rászolgáltak. A NYOK már dolgozik azon az okmányon, amely a szociális karta részeként szól az időskorúak helyzetének sokoldalú ja­vításáról. Az ehhez szükséges feltételeket a kormánynak kell megteremtenie, mégpedig az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal folyamatosan. A szociális kérdések rendezéséhez pedig a helyi önkormányzatokkal igyekszünk megfe­lelő kapcsolatot létesíteni. Ábban szeretnénk segíteni neki, hogy valóban azokhoz jusson el a rendelkezésükre álló, gyakorta szerény tá­mogatás, akiknek erre a legnagyobb szüksé­gük van. Azt remélem, hogy megyei szerve­zetünk a csatlakozók számának bővülésével hatékony együttműködést alakíthat ki a me­gyei és a városi önkormányzatokkal is.-A kérdés személyes: szívesen vállalta a megbízatást?- Bevallom, gondolkodtam rajta. Az ér­dekvédelmi munka nem idegen tőlem, hi­szen fél évszázada, hogy tagja vagyok a bá­nyászszakszervezetnek. Ezek azonban új, más jellegű feladatok, amelyeket egészen más körülmények között kell megvalósíta­nunk. A személyes munkánk, igyekezetünk mellett ezért van szükség a különböző ér­dekvédelmi szervezetek erejének, felhal­mozott tapasztalatának összevetésére. Pró­báljuk meg, mire megyünk kétmillióan.-ve­idén is megrendezik Karancs- kesziben az idősek napját. A település önkormányzata no­vember 13-án, szombaton dél­után fél négytől várja a köz­ségben élő hetven év feletti Idősek napja Karancskesziben embereket a művelődési népdalénekes lép a színpadra, házba. A program részeként Gabora Károly zenekarának megvendégelik a legidősebb kíséretében, s szórakoztatja a keszieket, majd Bohács István közönséget. A polgármesteri hivatal dolgozói a napokban hordták szét a meghívót, s vele égy ajándékcsomagot, amely­ben alapvető élelmiszerekkel kedveskednek Karancskeszi 246 érintett polgárának. Dr. Iván László nagy sikerű előadása az idősek népfőiskoláján „őszül a világ” Ha azt mondom, hogy szer­dán délután az idősek népfő­iskolájának nyitó előadásán egy volt etesi körzeti orvost hallgatott a publikum, legfel­jebb megvonja a vállát az ol­vasó, mondván: no és. Ám ha hozzáteszem azt is, hogy ez a bizonyos egykori vidéki doki dr. Iván László professzor, a Magyar Gerontológiai Társa­ság elnöke, akkor már - leg­alábbis remélem - bizonyára nagyobb érdeklődést vált ki gondolatainak alábbi, sűrí­tett, felidézése. Dr. Iván László professzor nem csupán azért említette meg előadása elején hatvanas évek­beli nógrádi kötődését, hogy belopja magát a hallgatóság szívébe (ami egyébként való­ban sikerült neki, mindössze pár perc alatt), mert a szavaiból valósággal „sütött” az emlékek melege. Etes és körzetének or­vosaként nem csak a rendelőjé­ben találkozott a bányásztele­pülések lakosságával, nem mu­lasztotta el felkeresni őket ott­honaikban, munkahelyeiken, főleg a bányajáratokban, de is­merősként üdvözölhették őt az iskolákban is, ahol az emberpa­lánták fejlődését kísérte figye­lemmel. Testközelből, ember­közelből tapasztalhatta a he­lyiek problémáit, sőt, még a tá­nyéraikba is bepillantott, meg­leste, hogyan táplálkoznak, hi­szen ez is része egy-egy ember életmódjának. Tulajdonképpen a mindent átfogó, letérképező szenvedélyének köszönhetően ismerte meg azt, hogy nem egy gyerek a nedűk királyának ko­rántsem nevezhető direkt termő szőlőből készült borból kor­tyolgat az iskolában a zsíroske­nyér mellé.- Igaz, a forralt borban szeg­fűszeg is volt - tette hozzá Iván professzor, arra célozva, hogy azért akadt valami hasznos is a pancsban. Később, a hatvanas évek vé­gén, amikor először járt Ameri­kában, egy ottani kollégája be­mutatta neki azokat az agyká­rosult embereket, akik „valami direkttermő szőlő borából táp­lálkoztak - méghozzá rendsze­resen”.-Persze ez önöknél biztos ismeretlen — így az amerikai professzor... A sztori felidézése természe­tesen nem volt öncélú, mert Iván László azt kívánta vele ér­zékeltetni, hogy az ember élet­módja nem csak felnőtt korától számítva folyásolhatja be élet­minőségét, egyáltalán biológiai értelemben vett életesélyeit. Egy ember várható életkorá­nak „behatárolása” már az anyaméhben elkezdődik, ami­kor még az anya felelős mag­zata jövőjéért. Aztán ahogy tel- nek-múlnak az évek, minden­kiben kialakul a saját magáért érzett felelősség, s ki így, ki úgy él vele. Azt is mondhat­nánk, hogy ki így, ki úgy rontja el, vagy szépíti meg életét. No de ne akasszunk minden felelősséget az egyszemélyi ember nyakába, hiszen az elő­adó részletesen kielemezte azt is, hogy az ideális, „szép öreg­kor” elérhetőségét milyen nega­tív tényezők gátolják. A mindenkori egészségügy felkészültsége (pontosabban felkészületlensége) 20 százalé­kot tesz az életmérleg halál felé hajló serpenyőjébe. A genetikai örökségünk, va­lamint a környezeti ártalmak (ez utóbbiak sajnálatosan fon­tos szerepéről nagyon részlete­sen szólt az előadó) szintén 20 százalékot eredményeznek, míg a saját magunk által kiala­kított -nem megfelelő- élet­mód 40 százalékban ronthatja életesélyeinket. Magyarországon egy ma megszülető fiúgyermek várható életkora 65 év, a leánygyer­meké tíz évvel több. Ez utóbbit hangsúlyozandó akár egy felki­áltójelet is biggyeszthetnénk a mondat végére, de nem tesszük, nem tehetjük, mert a pozitív csúcsot képviselő Japánban 82 és fél évet jegyeznek. És most jöhet a felkiáltójel: a fiú és a le­ánygyermeknél egyaránt!- Áz ötvenes években még Japánban is a magyar mutató­kat jegyezhették fel az orvosok, a statisztikusok - emelte magasra, figyelmeztetőleg a kezét Iván László - ám ők tudatosan meg­célozták azt a bi­zonyos 40 száza­lékot, s mint ahogy azt a példa is mutatja, jócs­kán sikerült be­lőle lefaragniuk. A számadatok egyben arra is fi­gyelmeztetnek bennünket, hogy a magyar férfiak nagyobb kocká­zattal élik az életüket, és az az igazság, hogy sokan bármeny­nyire is szeretnénk lefaragni a mindannyiunkra leselkedő „kellemetlen 40 százalékot”, a tőlünk független, objektív kö­rülmények által előidézett élet- körülményeink megálljt paran­csolnak törekvéseinknek. A professzor betekintést en­gedett az élővilág fő fajainak élettartamába is. A jelenlévők meglepetést sugárzó moraja kí­sérte a következő adatokat: egyes tengeri teknőcök pár száz évig, a mamutfenyők akár több ezer évig is elélnek. Nem csökkenő meglepetés fogadta annak az egészségügyi világszervezettől származó leg­frissebb kimutatásnak a közlé­sét is, mely szerint az emberi faj életkapacitása 130-135 év közé tehető... Hát akkor miért is élünk mi csak negyven, ötven, vagy leg­feljebb nyolcvan évig? A ge­rontológiának, sőt, a már általa alkalmazott terápiának, a meg­előző tevékenységekre épülő „közbeavatkozásoknak” ponto­san az a feladata, hogy választ kapjunk erre a kérdésre a fenti­ekben már elemzett, életesélyt csorbító százalékok el nem ha­nyagolható ismeretén túl. Az előadás arra is választ adott, hogy napjainkban milyen életkorokhoz köti a nemzetközi szakma az idősödés, az örege­dés folyamatát. Az úgynevezett áthajlás kora a nőknél 45-55, a férfiaknál 55-60 éves korban következik be. Az idősödést 60-75, az időskorúságot 75-90, az agg­kort 90-100, a matuzsálemi kort 100 éven felül jegyzik.-Őszül a világ - állapította meg Iván professzor. Az okok között említette a népességrob­banást - már több mint 6 milli­árd embert hordoz hátán a föld - és az információrobbanást.- Csakhát nem mindenütt egyformán idősödik a világ - tette hozzá. Az egymástól gyö­keresen (gyökereiben?) eltérő életminőségek, kultúrák a meg­érhető „plusz év­tizedek” egyér­telmű szűrői. Ahogy nincs két egyforma ujjle­nyomat, úgy nincs két egy­formán idősödő ember sem. A tu­domány és a fej­lett államok fel­adata, hogy min­denki számára egyforma élete­sélyt, életkapaci­tást biztosítson. A tudomány már felismerte, hogy az idősödés ak­kor veszi kezde­tét, amikor a szervezetünkben (valamilyen szinten) a felépítő-újraképző, il­letve a megfogyatkozási fo­lyamatok egyensúlya felbom­lik. A rohamos idősödést az váltja ki, amikor egyre inkább kevesebb lesz a felépítés a megfogyatkozásnál. A „kopás” elkerülhetetlen, viszont az idézett egyensúlyi arányt relatíve fenn lehet tar­tani, avagy csökkenteni lehet a mértékét. A tudomány tehát már felismerte ezt, és a geronto­lógiának bőven akadnak felada­tai ennek a folyamatnak a pozi­tív irányú megvalósításában. A fejlett államokról sem ál­líthatjuk, hogy ne lennének tu­datában a folyamat jelentősé­gének, mint ahogy az ember, mint egyén, mint személyiség sem kívánja tudatosan rom­bolni, csökkenteni életesélyeit - legalábbis bízhatóan a nagy többség. A testi-lelki mérgek azonban sokszor nem a személyes kizá­rásos alapon múlnak. Áz ember társadalmi lény, s mint ilyen, ha tetszik, ha nem, kényszerűen alkalmazkodó. Nem lenne tehát célszerű megkönnyítenünk egymás dol­gát - növelve ezzel valameny- nyiünk életkapacitását? * Az idősek népfőiskolájának to­vábbi előadásai: november 17.: Idősek a XX. századvég társa­dalmában (előadó: dr. Szabó Györgyné), november 24.: Kell-e félnünk az ezredforduló­tól? - Bibliai próféciák a jövő­ről (ősz Farkas Ernő), decem­ber 1.: Életmódváltást támo­gató és hátráltató tényezők (Török Iván), december 8.: Csillagvilág a harmadik évez­redben (Könnyű József), de­cember 15.: A bölcsesség kora az irodalomban (Herold László), 2000. január 12.: Gya­kori időskori betegségek (dr. Angyal Dávid), január 19.: Tői­teké zéseink (dr. Hantos Agnes), január 26.: Természetgyógyá­szati kezelések (Svábné Brilló Ágnes), február 23.: Kacagás, kocogás, lazítás (dr. Bagdy Emőke). Az előadásokra Salgó­tarjánban, a József Attila Mű­velődési Központ klubtermében kerül sor. Benkő Mihály Az egykori etesi körzeti orvos minden szava tudásról, életbölcsességről árulkodott fotó: gyűri An tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents