Nógrád Megyei Hírlap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-11 / 263. szám
Mozaik 1999. november 11., csütörtök Néhány száz éve Joszifot még Fajdkakaslövő apónak nevezték volna A hanti sámán hagyatéka Nincs abban semmi meglepő, ha a két elszánt budapesti filmes Budapesttől négyezer kilométerre készít felvételeket Ám ez az út mégis több volt, mint egzotikus kaland. Igaz, hogy Nyugat-Szi- bériában a mínusz húszfokos áprilisban nem könnyű filmet készíteni, de a háromfős forgatócsoport nem idegenbe utazott Hanti rénszarvaspásztorok várták őket akikről pedig tudvalévő, hogy a manysikkal együtt ők a legközelebbi nyelvrokonaink. A film operatőre Mánfai Miklós, rendezője Kocsis Tibor. Godó György Pált, a film szerkesztőjét kérdeztük élményeikről.- Előttem van egy kép, amit kamerával nem tudtunk megörökíteni. Miután egy héten keresztül viaskodtunk az orosz hatóságokkal, végre autóba ültettek minket, és 300 kilométeres csúszkálás után kitettek minket egy vasútállomáson. Egyszer csak a hatalmas hóban megjelent egy hanti család. Papa, mama, kislány, kisfiú, az érdekes ázsiai arcok alig látszottak ki a rénszarvasbundából. Mintha egy meséből léptek volna elő. Minden különbség ellenére abban a pillanatban szívünkbe fogadtuk Joszifot, Rimát, Aliszkát és Sztyópát.- Ezek a nevek igencsak oroszosán hangzanak. Ennyire el- oroszosodtak nyelvrokonaink?-Az eloroszodás nagy veszély, de ez nem a neveken múlik. Mióta a hanti gyerekeket hivatalosan anyakönyvezik, őket is az államnyelven jegyzik be a nagykönyvbe. Néhány száz éve Joszifot még Fajdkakaslövő apónak nevezték volna. A családtagok egymást ma is gyakran rokonságnevükön szólítják. Valahogy így: az ángyom nénje. De használják az orosz keresztneveket is. Legfeljebb kicsit hanti módra ejtik.-A rejtélyes szibériai állomásról merre indultak tovább?- Joszifék motoros szánjain a téli szállásukra utaztunk. Mesterien ácsolt kis faház volt a tajga északi peremén. Alig látszott ki a hóból. Itt töltöttük a következő napokat, innen indulva kerestük fel a szomszédokat. A legközelebbi szomszéd sátrát Joszifék- tól körülbelül húsz kilométerre találtuk meg.-Azért ez mégsem magától értődő, hogy valaki több ezer kilométerről érkező embereket saját házába befogadjon. Vagy ennyire számon tartják a nyelv- rokonságot?- Van azért ennek racionálisabb magyarázata is. Csepregi Márta finnugor nyelvész a film végén mint szakértő szerepel, de ennél sokkal fontosabb volt a szerepe. Nélküle semmire sem mentünk volna, ő már jól ismerte Joszifékat is, a környékbeli családokat is. Volt hova visszajönnie. 1990-ig külföldi erre a területre csak egészen kivételesen tehette be a lábát. A peresztrojka kezdetétől viszont Márta, továbbá néprajzos, zenekutató és fotóművész társai szinte évről évre visszatértek. Mellesleg valamennyien nők. Miután megismertük a szibériai viszonyokat, Mánfai Miklós operatőr kollégámmal különös tisztelettel kezdtük emlegetni ezeket a hölgyeket.-Mostani szavai szinte vidámak, ám a filmről ez nem mondható el.- Végig bennünk élt ez a kettősség. Szerencséseknek éreztük magunkat, hogy egy több évezredes kultúrával ismerkedhettünk. Olyan emberekkel, akik megtanultak együtt élni a természettel. Hogy egy példát is mondjak, általában a hantiak csak elhalt fát vágnak ki. Nagy ritkán azonban előfordul, hogy új kenut kell készíteniük, amihez ki kell vágniuk mondjuk egy termetes cirbolyafenyőt. Ilyenkor a műveletet azzal kezdik, hogy a fa szellemének bocsánatát kérik. Hosszan sorolhatnám hagyományos életük szépségeit. Ugyanakkor torokszorító érzés volt látni, hogy nyelvrokonaink napjainkban milyen helyzetbe kerültek. Bolygónk egyik leggazdagabb olaj mezőjét találták meg alattuk. Ez súlyos milliárdokat hoz az orosz gazdaságnak. Mit számít ilyenkor, hogy egy népet leradíroznak a föld színéről?- Ki az az öreg sámán, akiről a film a címét kapta?- Vendéglátónk, Joszif édesapja volt, néhány éve nagyon öregen halt meg. Sajnos mi már nem találkozhattunk vele, de a film nézői megismerhetik, hiszen alakját egy amatőr felvétel megörökítette. Hadd idézzem befejezésképpen filmünk utolsó mondatait: Ivan Sztyepanovics, az öreg sámán, övéinek gyakran mondogatta: „Itt a földön, az ég alatt, összetartozunk. Az erdőben élő hanti csak akkor lehet boldog, ha az orosz ember is az. De az oroszok sem lehetnek boldogok, ha mi hantiak miattuk szenvedünk.” Az öreg sámán szóhasználatában az oroszok a civilizált embereket jelentették. Mi lesz velünk, ha a hantik elfogynak? * A filmet a Duna Televízió november 14-én, vasárnap 16.10 órakor tűzi műsorára. London: Voltaire aszúja, magyarok intézete - Európai színvonal Kultúránk megismertetése a cél Szombattól a nagyhírű Covent Gardenben, a világ egyik legismertebb művelődési centrumában működik a londoni Magyar Kulturális Intézet. Az új székhely magyar vonatkozású kultúrtörténeti érdekessége: több mint kétszáz éve, angliai száműzetése során ebben a házban élt a beteg Voltaire, akinek orvosai magyar tokaji aszút rendeltek el gyógyírként Erről, és a magyar intézettel kapcsolatos további tudnivalókról Bogyay Katalin, a márciusban kinevezett általános igazgató adott tájékoztatást, ő és munkatársai eddig a londoni magyar kereskedelmi ki- rendeltség egyik helyiségében dolgoztak. Az új, méltó székhely, a Covent Garden Maiden Lane-i, boltíves ablakú épület- szárnya a világhírű Vaudeville színház lepusztult irodarésze volt, Sir Peter Sanders neves producer használta egykoron magántraktusként. Nem kiadó, mondták hat hónappal ezelőtt az ügynökök, de Bogyay Katalin mindennapos telefonjai, találkozói a színház vezetőivel szeptemberre megváltoztatták a tulajdonosi szándékot. Ebben komoly szerepe volt annak az érvnek, hogy az épü- letszámyban lévő a neoklasz- szicista Wedgwood-teremnek méltó funkciót adna a kulturális intézet a maga munkájában. Az épület többfunkciós, a földszinti iroda a mindennapos munkamenetet biztosítja, az emeletre vezető tágas lépcsők menti falak képkiállításhoz adhatnak helyet. A műemléki Wedgwood-te- rem, amelyet a magyar állam saját költségén állíttatott helyre, otthont adhat konferenciának, kamarakoncerteknek, kiállításoknak, hiszen 70 ember fogadásra alkalmas. A másik nagyterem a könyvtárat és a tudományos munkát szolgálja majd, itt olvasóterem, zeneszóba áll nyitva a betérő vendégek számára. Az angol munkások az igazgató vezetésével hat hét alatt varázsolták újjá az épületrészt. Kellettek persze az alkalmi segítő kezek is, köztük Paraszkay György grafikus- művészé, aki papírra vetette az intézet látványtervét, megalkotta lógóját, és a belső díszítési munkákat is irányítja, köztük a Műcsarnoktól kapott képek elrendezését. Bogyay Katalin elmondta: előnynek tekinti, a Covent Garden révén a magyar kultúra szervesen beilleszkedik a város kulturális vérkeringésébe. Nagy-Britanniában a kisebb közösségek is baráti kört hoznak létre, és a Covent Garden baráti társasága örömmel fogadta a magyarokat. Kifejezetten céljuk, hogy ebben a multikulturális társadalomban minél több kulturális egyesület, létesítmény ide tömörüljön.- Magyar kultúrát terjeszteni itt, ahol a közönség soraiban walesiek, skótok, indiaiak, latinok vannak, nehéz, de ha színében, választékosságában stílusosat, magas szintűt, a jóból is a legjobbat juttatjuk el hozzájuk, akkor sikerünk lehet - véli az igazgatónő.- A munkánk jelentős része közös gondolkodás lesz az itteni intézményekkel, meg akarjuk élénkíteni a tudományos, oktatási cserét. A zeneértő közönségnek a magyar zene legjavát bemutatni, megismertetni filmjeinket, a magyar irodalmat angol nyelven népszerűsíteni. Ebben az épületben európai színvonalon, szellemiségünkhöz méltóan tudjuk kultúrdip- lomáciánkat folytatni. Ennek kezdetét jelenti a megnyitáskor elkezdődő és hat hétig tartó kulturális programsorozat Londonban, Hungary in focus címmel.- A jövőben tervezünk felolvasó színházi sorozatot, ami itt nagyon divatos és elteijedt, a Guildhall iskola diákjai fiatal magyar drámaírók munkáit adják majd elő meghívott vendégeknek. Fiatal magyar művészek számára meghallgatásokat, bemutatkozási lehetőséget teremtünk, szeretnénk összehozni őket producerekkel, impresszáriókkal, az angol sajtóval.- Folytatjuk a neves magyar művészekkel megkezdett Élőben... című beszélgetéssorozatot és persze megalakul a magyar kulturális központ baráti társasága, amely munkánkat, gyarapodásunkat fogja segíteni.-Az első barátok már jelentkeztek is. New Yorkból a Rockefeller Alapítvány tagja, Julia Marton-Lefevre a két éve elhunyt Nobel-díjas Sir John Kendrew zenei hagyatékát ajánlotta fel nekünk. A világhírű angol Broadwood zongorakészítő cég, amelynek zeneszerszámai a brit uralkodócsalád valamennyi tagjánál megtalálhatók, zongorát biztosít intézetünknek - mondta Bogyay Katalin.
