Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-07 / 234. szám

2. oldal 1999. október 7., csütörtök Bátonyterenye És Térsége Támogatás diákoknak Szuha - A település önkor­mányzata minden évben külö­nös figyelmet fordít arra, hogy költségvetésükben szerepeljen a diákok támogatása. A pol­gármesteri hivatal az idén 150 ezer forinttal támogatta az is­kolai tanévkezdést. Minden ál­talános iskolás tanuló 2000 fo­rintot, a középiskolások 2500 forintot, a felsőfoké oktatási intézmény nappali tagozatán tanulók pedig 3000 forintot kaptak fejenként egyszeri tá­mogatásként. Árvízkárok helyreállítása: a hidakig már eljutottak Szaporodnak a gondok Közismert, hogy a júliusi­augusztusi esőzések mekkora károkat okoztak Nógrád megye több településén. Do- rogháza is ebbe a körbe tar­tozik, ahol az az ítéletidő nem kímélte az utakat, hida­kat, épületeket. Bakos Albert polgármesterrel arról be­szélgettünk, hol tartanak az árvíz okozta károk helyreál­lításában.-A hidak helyreállításához 500 ezer forint előleget kaptunk - mondja Bakos Albert polgár- mester. -A helyreállítás azon­ban sokkal többe került, közel 1 millió forintot kellett hozzá­tennünk saját erőből. Mostanra azonban elmondhatjuk, hogy a kétszer is megrongálódott nagy- hidat rendbe hoztuk, mint ahogyan nyugodtan lehet köz­lekedni a kishidakon is. A munkálatoknak azonban még közel sincs vége: megrongáló­dott az iskola tetőszerkezete, a salakpályáról elmosta a salakot a víz. 315 ezer forintot kaptunk a helyreállításra, plusz 140 ezer forint a saját erő. A tető szigete­lése folyamatban van, és jó lenne még a rossz idő beállta előtt megjavítani az utakat is: a település több útját - mint pél­dául az Ady, a Táncsics, a Dó­zsa utat - elmosta az áradat. Si­került 2,9 millió forintot nyerni pályázaton, de 1,2 milliót saját költségvetésünkből kell hozzá­tenni. További 2 millió forintba kerül az árokásás: a Szent Ist­ván úton 300 méter, a Kásás úton 200 méter hosszban tör­tént, és a földszállítás sincsen ingyen. Javított valamelyest a helyzetén, hogy az itteni vállal­kozók fuvarral, személyes részvétellel segítettek a mun­kák végzésében. A polgármester elmondta azt is, hogy a területfejlesztési ta­nácshoz 11,4 millió forintra ad­ták be a teljes kárösszeget, en­nek a 25-30 százaléka várható támogatásként. Erre pedig nagy szükség van: a költségvetést eredetileg is 13 millió forint hi­ánnyal fogadták el, már vettek fel működési hitelt. Szaporod­nak az anyagi gondok, az árvíz következtében megnövekedett költségek miatt úgy tűnik, nem marad más megoldás, mint újabb 2-2,5 millió forintos hitel felvétele. hege A méhek iránytű nélkül is rátájolnak a kaptárra - Konfliktushelyzetek Hobbi, ami levezeti a feszültséget Minden foglalkozás velejárója valamilyen feszültség, ame­lyet így vagy úgy, de le kell vezetni valahogyan. A megol­dási lehetőségek változatosak: akad olyan ember, akinek a családja sínyli meg (ez a rosszabbik megoldás), de van, aki a sportban, vagy valamilyen hobbival - időnként már- már hóbortnak is nevezhetnénk - vezeti le a felgyülemlett indulatokat. Különösen igaz ez a rendőrség dolgozóira, hiszen a helyi szerveknél végrehajtó állomány van, akik nap mint nap konfliktushelyzetekkel néznek szembe.-Aki rendőrségi eljárásokban részt vesz, annak biztos, hogy van valamilyen érdeksérelme - mondja Pető Zsolt rendőr őr­nagy, a Bátonyterenyei Rend­őrkapitányság hivatalvezetője. 38 éves, Maconkán lakik, és 15 évvel ezelőtt szerelt fel a testülethez.- Gondoljunk csak bele: házkutatásokon veszünk részt, keményen bele kell avatkoz­nunk az emberek magánéle­tébe, legyen szó sértettről, vagy gyanúsítottról. A konfliktusokat pedig fel kell vállalnunk, még pedig úgy, hogy a törvényt is betart­suk és betartassuk, és emberek is maradjunk: nagy szükség van a toleranciára. Munkánk során felgyülemlenek azok az indulatok, amelyeket nem tu­dunk kiadni magunkból, sza­porodnak a meg nem oldott konfliktushelyzetek: ilyeneket okozhat például, amikor kia­bálnak velünk, el kell viselni a sértegetéseket, és lehetne még sorolni.- Hogyan tudja ezeket a problémákat feldolgozni ?- Magánemberként szere­tem a csendes, nyugodt, ma­gányos pihenést. Ez többféle­képpen is jelentkezik nálam: rendszeresen futok - ha tehe­tem, mindennap - nyolc kilo­métert, amely kondícióm megőrzése érdekében is jót tesz. Másik nagy „szerelmem” még gyermekkoromból maradt meg, ez pedig a sporthorgá­szat, amelynél azokat a tavakat szeretem, ahol nem látom a „sporit”. Harmadik hob­bim, a méhészkedés, még egészen újkeletű.- Hogyan került kapcso­latba a méhészkedéssel?-Talán tíz éve történt, hogy méhkaptárlopás ügy­ben nyomoztam. Ahhoz, hogy bizonyítékokat gyűjt­sék, szükség volt a szakma bizonyos ismeretére. Akkor szerettem bele a méhészke­désbe: aztán úgy hozták a körülmények, hogy kapcso­latba kerültem Bátonytere- nyén egy i^ős bácsival, Hunya Elekkel, aki már több mint negyven éve foglalkozik méhekkel. Az ő segítségével vágtam bele én is: 14 családot vettem, és még csak azt sem tudtam, vajon allergiás va- gyok-e a méhcsípésre. Szeren­csére nem áll fenn ilyen ve­szély, úgyhogy azóta is csodá- lója vagyok a méheknek: egy végtelenül szervezett világban élnek, nagyon tiszták, nagyon szorgosak. A mai napig hálás vagyok Elek bácsinak a segít­ségért, neki köszönhetem, hogy megismerkedhettem ez­zel a csodálatos világgal. Mindkét hobbimból tanul­tam valamit: a horgászatból azt, hogy a kis hal is hal, a mé- hektől pedig azt, hogy sok ki­csi sokra megy.- Mennyire időigényes ez a hobbi?- Szinte minden szabad­időm rámegy, de megéri, hi­szen szinte teljesen kicserélő­döm. Vándorolok velük, több pergetést kell csinálni, mint aki például álló méhészkedést folytat. Voltunk már Dorog- háza, Monor mellett, az idén a jugoszláv határ mellett, Kis­kunmajsán táboroztunk le. Most már 50_ családom van. Soha nem hagyjuk őrzés nél­kül a kaptárakat, ezért két-há- rom méhész összefog, együtt vándoroltatunk, valaki mindig vigyáz rájuk.- Nem fél a méhcsípéstől?- Bár a köztudatba ez ideg- ződött be, magam is haszná­lom olykor-olykor, nem ez a helyes kifejezés: a méhek nem csípnek, a fullánkkal csak szúrni lehet. Oly’ annyira nem felek tőle, hogyha két hétig nem látom őket, szándékosan megszúratom magam. Sokan mondják, hogy tudják: ilyen­kor a méhecske megdöglik. Egy öreg méhésztől azt tanul­tam, hogy a méhecske nem megdöglik, hanem meghal. Ezzel is ki lehet fejezni, hogy mennyire tiszteli őket, mint ahogyan abból is kiviláglik, mennyire gondozza a kaptára­kat. Mert a figyelmet meghá­lálják, hiszen többen lesznek, ergo több mézet is gyűjtenek.-Mennyire költséges „szó­rakozás” a méhészkedés?- Tetemes a vándorlási költ­ség, a gyógyszerek is sokba kerülnek: ezeket többnyire megelőző jelleggel adjuk. A méhek egyik legnagyobb ellensége az atka. Vigyázni kell, nehogy elharapózzon, mert ez az élősködő tönkre­teszi a szorgos kis jószágo­kat: a méhecskék úgy kel­nek ki, hogy nincsen szár­nyuk. Ha valamelyik mé­hésznek azt mondják: sok gyalogos méhed van -ez bizony nem vet rá jó fényt, mert azt jelenti, nemtörő­döm, elhanyagolta a mé­hecskéket. Persze ez visz- szaüt a mézhozamban is: a gyalogos méh nem tud kire­pülni, nem tud mézet gyűjteni.-Az idén akácból átlagon felüli volt a hozam, volt olyan nap, hogy 10 kilogrammot gyűjtöttek a családok. A töb­biből az előző évekhez képest alacsonyabb, ráadásul keve­sebbért is akarják átvenni, mint a korábbi években. Most az a gondolat foglal­koztat, hogy át kellene térni a bioméz termelésére, de a meg­valósításig még nagyon sok idő eltelik majd. Hegedűs Erzsébet Pető Zsolt, a szenvedélyes méhész Minden család letette a maga „kockáját” a háromkilométeres hosszban Nevek fémjelzik a járdát Mátranovákhoz tartozik Mátracserpuszta, ahonnan a nevezetes járda húzódik egészen Nyírmedig: az 50x50-es kockalapok mindegyikébe belekarcolta nevét a készítője. A történet még a ’70-es években kezdődött: az itt élő 20-25 család megelégelte az örökös sárdagasztást, és azt mondták: ha már utunk nem lehet, legalább járdánk le­gyen, ha kell, megcsináljuk mi magunk! A nagy munkát Kovács Pál mátracserpusztai tanácstag szervezte, a megyei tanácstól kaptak pénzt cementre, só­derre, ezt az összeget megtol­dotta a homokterenyei községi tanács is. Az iskola udvarán állították fel a .járdalap-üze­met”, ahol aztán a családok közös munkával elkészítették a cementlapokat.-Hatalmas munka volt ám ezt megszervezni - mondja Csikó István Béla, Mátrano­vák polgármestere. - Gondol­junk csak bele: a családok nem értek rá egyszerre, nem is fértek volna annyian, így aztán elhúzódott a dolog. Talán ezért is jött az ötlet, még az elején, hogy minden egyes cementlapba karcolják bele készítője nevét: így tisztán lát­szott, ki mennyit dolgozott. Azt is el kell mondanunk, hogy egyetlen család sem akadt, aki kihúzta volna magát a közös munka alól. Még ak­kor döntötték el azt is, hogy minden kockáért a készítője felel: ha összetörik, megrongá­lódik, mindenki kötelességé­nek érezze, hogy kicserélje. így történhetett, hogy elké­szült egy háromkilométeres járda, egészen a nyírmedi bá­nyáig: nem kellett már sárban taposni, a járda elég széles volt ahhoz is, hogy akár mo­torral is lehetett rajta közle­kedni. Az idő közben eltelt, vas­foga nem kímélte a közös munkával létrehozott gyalog­járót, és azok készítőit sem: közülük sokan már nem is él­nek, akik megmaradtak, közel járnak a 80. életévükhöz. Ezért aztán egyre szaporodik azoknak a járdalapoknak a száma, amelyekben nincsen ott a név: ma már az önkor­mányzat tartja rendben. Kétszer egy évben lekaszál- tatják a füvet, toldozgatják- foltozgatják, de lassan elodáz­hatatlanná válik egy nagyobb felújítás. Ha nagyobb létszá­mot kap a polgármesteri hiva­tal a közhasznú foglalkozta­tásra, akkor talán jövőre ez is megvalósulhat. H. E. Anyagi feltételek híján meghiúsult a svédországi világbajnoksági részvétel Jövőre akár junior bajnok is lehetne Hányszor hallottuk már, hogy egy-egy ígéretes tehetségnek mutatkozó fiatal sportkarrierje a hiányzó anyagiak miatt törik félbe? Egyre gyakrabban jutnak eszébe ilyen gondolatok a bá­tonyterenyei Ruszin Richárdnak, aki 1992-ben kezdett „barát­kozni” a kerékpározással. Akkor még csak túrázós alapon, kedvtelésből, barátokkal közösen taposták a pedált. Egyre na­gyobb túrákat tettek, újságokat vásárolt, valahogyan így kez­dett el komolyabban foglalkozni a kerékpározással. Aztán 1994-ben be­nevezett első verse­nyére, mindjárt az országos bajnok­ságra, amelyet Egerben rendeztek. Következő évben már rendszeresen járt versenyekre, részt vett az orszá­gos sorozatban, hobbikategóriában a középmezőnyben végzett. ’96 már a profi serdülők kö­zött találta, ahol a 10. helyet szerezte meg. Két évvel ké­sőbb már a profi serdülő kategória országos bajnoka, idén az eddigi mér­leg a junior kategó­riában: Magyar Kupa sorozat 2. he­lyezés, és ő az idei év junior Budapest Bajnoka is. Az or­szágos bajnokság - legnagyobb bána­tára -nem úgy alakult, aho­gyan eltervezte: többszöri lánc­szakadás miatt nem ért célba.- Kezdettől fogva a Salgótar­jáni Hegyikerékpáros Egyesü­letnél voltam - mondja Ruszin Richárd. - Az anyagiak hiánya miatt viszont az idén kénytelen voltam váltani, átigazoltam a budapesti Cseke Kerekes Club­hoz. Új edzőt kaptam Pócsföldi Ottó személyében, aki kéthe­Egy felszerelés évi 500 ezer forintba kerül tente írja az edzésterveket, tele­fonon pedig napi kapcsolatban vagyunk, hiszen én továbbra is Bátonyterenyén élek, a Madách gimnázium negyedik osztá­lyosa vagyok. Itt annyival jobb a támogatás, hogy kaptam egy Magellán kerékpárt, felszere­lést, de a versenyekre az utazta­tást továbbra is a szüleimnek kell állniuk. Az idén például már a válogatott tagjaként utazhattam Ausztriába, ahol Európa Kupa és osztrák bajnoki futamok voltak: ebben a rangos mezőnyben hetedik hely volt a legjobb eredményem. Azt már édesanyja teszi hozzá, hogy a svédországi vi­lágbajnokságról viszont lema­radt: hiába nevezték a váloga­tott keret tagjaként, anyagi feltételek hiányában nem tud­ták kiutaztatni, a Magyar Mountain Bike Szövetségnek pedig nincs pénze. Azt is hozzáteszi, hogy egy-egy ver­senyre való felké­szülés is anyagi ál­dozattal jár, hiszen nem ehet akármit: ha sikeresen akar szerepelni, az ét­rendet szigorúan be kell tartani, multi­vitaminokat kell szedni.- Az egyesület­nél éppen ezen a héten lesz az ért­ékelő értekezlet - mondja Richárd. - Kiderül, hogy ma­radhatok-e tovább: a Magyar Kupa so­rozaton ugyan hoz­tam az eredménye­ket, de az országos bajnokság technikai okok miatt nem úgy sikerült, mint ahogyan sikerülhetett volna. Ha mégis maradhatok, úgy érzem, jövőre a junior országos bajnoki cím sem lenne irreális, és szeretnék külföldi versenyeken dobogós helyezéseket is elérni. Ehhez viszont szponzorok kellenének, mert szüleim így is erejükön fe­lül támogatnak.. . Hegedűs E.

Next

/
Thumbnails
Contents