Nógrád Megyei Hírlap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-16-17 / 242. szám

2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép Faragó Zoltán: T R £ P j s\ £ Ó Október - Vizes, sáros, bozotos - de auönayszem! Meglehetősen borult volt az időjárás az elmúlt napokban, de a felhőpaplan alól időnként ki-kibújtatott néhány sugarat a nap. Teljesen azonban sosem szakadozott fel a felhőzet, de azért különösebben hideg sem volt napközben. A hőmérséklet gyorsan esik, szinte napról napra hűvösebbek a hajnalok. Az elmúlt hétre már előrejel- zett fagyok - tudtommal - Nógrádban nem következtek be; talán majd most... Balassagyarmat és Ipolyszög között elnyúló égerláp ma már a Duna-Ipoly Nemzeti Park része csodálatos természeti értékei miatt. A híres madárélőhely ve­szélyben volt az elmúlt években: az egymást követő aszályos évek kiszárították a lápot. Hosz- szú távon tulajdonképpen az Ipoly szintje határozza meg a lá­pon a vízállást. Ha éppen pa­takká apad a folyócska, akkor a talajvíz is alászáll - meg persze ennek fordítottja is előfordul. Tavaly és idén azonban nem maradt szárazon a vidék, a sok csapadéknak köszönhetően többször, hosszú időre víz borí­totta el a területet. Nem tudok arról, hogy készült-e valamiféle felmérés a kedvező változások­ról. Mindenesetre egy madarász ismerősöm néhány évvel ezelőtt reményét fejezte ki, hogy pár esősebb év után, ha víz borítja el az égerlápot, helyreállnak az eredeti állapotok. Amint mondta: a terület járhatatlan belső részén vannak olyan vi­zesgödrök, amelyekben mindig fennmaradhat az eredeti lápi nö­vényzet. Ezek a kedvező élőhe­lyi pár év alatt újra elteijedhetnek az egész területen. Érdekes és szép az Ipoly völ­gyének utolsó ligeterdeje, de a területre nem lehet rámenni. Még szerencse: ez biztosítja za­vartalanságát. A főút Balassa­gyarmat és Ipolyszög közötti szakaszán neíh célszerű sem megállni, sem sétálgatni - leg­alábbis engem zavar a sűrű for­galom - látni azonban innen is sok mindent lehet. A minap volt sze­rencsém két irány­ból is megközelí­teni a lápot. Érde­kes módon éppen a főút mellől sikerült több madarat látni. Az elsőt Ipolyszög felé haladva, az út töltése alatt vettem észre. A nagyobb, bamásszürke szár­nyas a sűrű sás kö­zül előcsillogó po­csolya közepén ke­resgélt lassan lépe­getve, hosszú cső­rét meg-megbil- lentve. Vagy egy bölömbika, vagy egy fiatal, még ki nem színesedett bakcsó volt; ilyen­kor ez a két faj könnyen összeté­veszthető. Amikor kicsit odébb végre sikerült megállnom és kiszálltam a ko­csiból, a madár a sásmező felett ala­csonyan repülve, uauuuzuiuui meiicMuesszei uen távozott. . . Érdekes módon a jövő-menő forgalom nem za­varta, de a szemlélődő ember rögtön gyanús lett. Ha már megálltam - ördög vigye a forgalmat - vártam is egy ideig. Volt rá esély, hogy felbukkan néhány más madár is. A láp szélén álló fűzfán szarka csörgött - rövidesen felbukkant mellette két másik példány. Egy Párás, borús alkonyat az égerláp egyik sásos tisztá­sán. A madarak másfelé jártak ... fotó: aszerző károgást HüTlgStva egy dolmányos vatjú repült el a sás­sal benőtt, vízzel borított lápi tisztás felett. Sebesen szárnyalt, az út széléről leskelődő ember neki is gyanús volt. Az Ipoly partján húzódó rétről még négy szarka szállt fel, és ők is rövide­sen eltűntek az égerláp fái felett. Pár perccel később egy ege­részölyv körözött fel, ugyancsak a folyó irányából. Rövidesen megjelent még egy példány. Az égerláp szélső fáit néhány helyen kúszónövé­nyek lepik el. Egy ilyen helyről ismerős cippentéseket hallot­tam: őszapók keres­géltek az iszalag sű­rűjében. Megpillan­tani csak másodper­cekre sikerült egyik­másikukat, mert ezek a hosszú farkú apró­ságok igencsak mozgékonyak és csak ritkán hajlandók egy kis szemlélő­désre ... Kicsit később is­merős kvákogás ütötte meg a fülemet: a láp felett egy szürke gém repült. A hatalmas madár nya­kát s alakban meg­hajlítva szárnyalt vé­gig a fák felett. Meg­lepően hosszú ideig láttam: amikor ész­revett, nem keresett semmiféle fedezéket. Tulajdonképpen a szürke gém vonuló madár, de a fagyok Beálltáig többségük kitart, sőt, enyhébb teleken, alkalmas, me­leg forrásos vagy be nem fagyó folyó vizes élőhelyeken a „bát- rabbja” akár a hideg hónapokat is kihúzza. Valamivel később, az út mel­letti várakozást elunva tettem egy kísérletet arra, hogy a Nyír- jes felől is megnézzem az éger­lápot. Sikerült is eljutni - egé­szen az első tó partjáig. Kelle­mes, horgászmentes késő dél­után volt, a víz felett pedig köze- ledtemre egy türkizkék hátú madár repült el, hogy a szem­közti part növényzetében tűnjön el. Egy jégmadár volt az, a ter­mészet ékszere. Ők is vonulók, de ők is kitartanak a fagyokig, vagy legalább addig, amíg apró halakból álló zsákmányukhoz hozzájutnak. A repülő drágakövet sajnos nem láttam viszont. A tópart fá­inak sárguló lombjai között azonban volt valami mozgás: egy örvös galamb helyezkedett el ott, talán már az éjszakázásra készülve. Időközben ugyanis le­nyugodott a nap. A tó vize felett vékony pára lebegett, a távolban pedig - már ameddig el lehetett látni - köd ülte meg a tájat. A tóparti fák mögül már nem lát­szott ki a nap, de nyugaton lilára festette a felhőket, - ha festmény lenne, azt mondaná az ember, hogy giccs ... A távolból varjak károgása hal­latszott. A fekete madarak kis csapatban repültek az égerláp felé - bizonyára az ott álló fákon töl­tik az éjszakát. Az ősz és a tél hír­nökei a közeljövőben bizonyára egyre többen lesznek - s ez nem csak a varjakra vonatkozik... 1999. október 16., szómba Kárpátaljáról Nógrád megyébe Október 23-án hatvan­egy kárpátaljai gyermek érkezik Nógrád megyébe három tanár kíséretében. Negyven gyermeket Pa­takon fogadnak (ez már a harmadik csoport, amely­nek otthont adnak), szer­vező Barna László vállal­kozó és Adame Andrásáé, az általános iskola igazga­tója. Huszonegy gyermek Nógrádsápra megy, itt Pin­tér Bertalan polgármester szervezte meg ottlétüket. A gyerekek két hetet tölte­nek családoknál és az isko­lába is eljárnak rendszere­sen. Ez a Szent Adalbert Misszió Alapítvány 129. és 130. csoportja. Más településeken (más megyében) is fogadnak ebben az időpontban gye­rekeket. Összesen 153 kárpátaljai gyerek érkezik október 23-án. Már most meghirdetjük a karácsonyi akciót. Sze­retnénk december 21-én háromszáz kárpátaljai gyermeket Magyaror­szágra hozni, akik nem csak a szeretet ünnepét töl­tenék a hazai családokban, de itt ünnepelnék a 2000. esztendő beköszöntét is. Ezúttal is kérjük a ko­rábban velünk kapcso­latba került egyházközsé­geket, iskolákat, igazga­tókat és plébános urakat, hogy vegyenek részt ne­mes akciónkban. Átányi László tanár Budapest, Etele út 23. Telefon: 203-3021 Az a felhő, ami a nyáron még borút okozott, szeptemberben elmozdult a helyéről, s októ­berben már semmi sem akadá­lyozza a napsütést. A különle­ges „meteorológiai jelentés” a salgótarjáni óvodaigazgatóság kapcsán fogalmazódott meg, hiszen megannyi vita vita, és a kétségeket erősítő üres falak, kietlen termek látványa után napjainkban az Arany János úton kitűnően felszerelt intéz­mény és mindent kielégítő szakmai munka biztosítja - helyben - 350 óvodáskorú gyermek fejlődését.- Lényegesnek tartottuk, hogy a belépőket mindjárt hangulatos környezet fogadja— mutat körbe dr. Csongrády Béláné, az óvo­daigazgatóság vezetője a bejárati ajtó mögötti „ráhangoló” helyi­ségben, ahol játékmackók tucat­jai állnak-ülnek-fekszenek dísz­sorfalat a szülőknek és a gyere­keknek. A minitől a szinte embemagy- ságú mackókból felépített faltól balra és jobbra két hosszú folyosó nyílik, ahol 8, illetve 6 óvodai csoport került elhelyezésre. A csoportok ajtaja előtt külön­böző színű mackók jelzik az ovi­sok közösségének elnevezését A kicsinyeknek helyet adó szobák­hoz miniatűr mosdókkal és WC-k- kel felszerelt tisztálkodóhelyisé­gek tartoznak, ahol még arra is ügyeltek, hogy a csoportszínek­nek megfelelő fogmosó poharak kerüljenek a polcokra. A szobák nagy részében modern óvodai bú­torok kínálják a kényelmet, de az „örökségül” kapott régi óvodai bútorok is átfestve, felfrissülve szolgálják az intézmény lakóit. Az oviban két tornaterem is ta­lálható, és, a gyermekek nfozgár sának * maximális kielégítését szolgálja az óriási udvar is a rajta található rengeteg mozgásfej­lesztő j átékszerrel, építménnyel. A. helyiségek funkcionális ki­alakításánál mindenre gondoltak: van itt továbbképzési terem, var­Korszerű „gyermekbirodalmat” irányít a salgótarjáni óvodaigazgatóság A hét törpe is megirigyelné róműhely, külön ebédlő az óvó­nők részére, logopédiai helyiség, pihenőszoba - és ki ne felejtsük az épület „gyomrát” -, a korsze­rűen felszerelt 900 adagos főző­konyhát, ahonnét más, tagóvodák részére is szállítanak ebédet. A vezetői irodában néhány szülővel is sikerült szót váltani. Mestemé Gálfi Ildikónak há­rom éve jár Márk nevű kisfia az Arany János úti óvodába.- Hurrá, milyen szép macik vannak! Ez volt az első mon­data Márknak a változás láttán- idézi az új nevelési év első ta­pasztalatait az anyuka, majd így folytatja.- Számomra az is megnyug­tató, hogy megszűnt minden korábbi pénzbeszedés, amellyel a különböző rendezvények, események"anyagi hátterét egé­szítették ki a szülők. Ezzel szemben most minden hónap­ban a harmadik csütörtökön közös ünnepi ebédre kerül sor, s ezen köszöntik a születésnap­jukat az adott hónapban ün­neplő gyermekeket. Szintén jó érzés, hogy a korábbi pedagó­gia programot zavartalanul folytatják, a kisfiamék például a népi hagyományok ápolása témakörrel foglalkoznak. En­nek azért is örülök, mert mint a szülői munkaközösség tagja más anyukák és apukák részé­ről is éreztem egyfajta bizony­talanságot, ami szerencsére már a múlté.- Mi követtük az óvónéniket- mondja Forgácsné Bozsik Edit, Bence fiam ide járt böl­csődébe, majd februárban, ami­kor betöltötte a harmadik élet­évét, a Beszterce-lakótelepi óvo­dába írattam be, de most újra itt vagyunk ...........................­Melyik „Mackóba” jár Bence?- A Sárga Mackó az ő cso­portja. Oláhné Baranyi Laura Ed­mund nevű kisfia a megszűnt Bartók Béla úti óvodából került ide.- Megnőtt a távolság az óvo­dáig?- Messzebbre kell hordanom a gyermeket, s ez mintegy fél órá­val korábbi felkelést igényel az ő részéről is, de összességében el­mondhatom, hogy* megéri, mert tisztább, és sokkal jobb az állaga az itteni épületnek. Az sem mel­lékes, hogy egy nagyobb udvaron játszhatnak, s minden az ő ké­nyelmüket szolgálja.-A kisfia nem félt a változta­tástól?- Az az igazság, hogy inkább mi, szülők tartottunk ettől, de most már megnyugodtunk. Az alapos szemle után az előzményekről és a pedagógiai programról kérdezem dr. Csong­rády Bélánét.- Hogyan sikerült mindent „ tető alá hozni ” ?- Először riasztó volt az épület óriási mérete, de berendezve már teljesen másként hat. Nem volt könnyű a július 1-jén még üres falakat és helyiségeket családi­assá, derűssé, szakmailag, s esz­tétikailag egyaránt elfogadhatóvá tenni, de segítségünkre volt a vá­ros valamennyi óvodájának kar­bantartója, az óvónők, a dadusok továbbá a fenntartó önkormány­zat, a képviselők. Támogatásáért ezúton is köszönet illeti minden segítőnket.- Mi jellemzi számadatokban az óvodaigazgatóságot?- Itt, az Arany János úton 14 csoportot működtetünk 350 gyermekkel, és 31 óvónő peda­gógiai munkájával. Az igazgató­ságnak egyébként 13 tagóvodája van, ahol az ott dolgozó 321 em­berből 159 az óvónő. Külön gaz­dasági csoport biztosítja a min­dennapok zavartalan munkavég­zését, és ismeretes, hogy az integ­rációt ésszerűsítő gazdasági meg­fontolások indokolták - a beszer­zések, a karbantartások, a felújí­tások nem terhelik úgy az ügy­menetet, mint korábban. FOTÓ: GYURIÁN TIBOR- Ön egy külön pedagógiai programmal is készült az új fel­adatokra. Milyen szempontokat tart ebből kiemelésre fontos­nak?- Nem könnyű bármit is kira­gadni, de felsorolok néhány va­lóban kiemelten fontos szem­pontot. Olyan óvodákat szeret­Barátságos környezetben, jó kezek között az apróságok ... nénk működtetni a városban, amelyek sok irányban nyitottak, derűs, barátságos légkört biztosí­tanak a szülőnek és a gyermek­nek egyaránt. Ezekben az óvo­dákban a gyermek biztonságér­zete, játékszeretete természetes módon alakul, s tisztaság, eszté­tikus környezet veszi körül, ahol a testi-lelki szükségletei életko­rának és fejlettségének megfe­lelő szinten, sokoldalúan és gaz­dagon kiteljesedhetnek. Olyan gyermekeket szeretnénk nevelni, akik derűsek, boldogok, vidá­mak, nyitottak, kreatívak, jól kommunikálóak, másságot elfo- gadóak, társakat keresőek, a szűkebb környezetben biztonsá­gosan eligazodóak, ismeretek befogadására képesek. A város összes óvodájában előtérbe helyezzük a játék kie­melkedő szerepét, a neveléscent- rikusságot, a tanulás korszerű felfogását, a családdal való együttműködés, a partneri kap­csolat formálását, a demokrati­kus légkört, az érzelmi nevelés fokozottabb érvényesítését, a szakmai munka színvonalának minőségi fejlesztését, az életkori sajátosságok figyelembevételét a mindennapi tevékenységben.- Az ön számára hogyan ösz- szegezhetőek az első tapaszta­latok?- Az itt dolgozók önfeláldo- zóan, szakszerűen igyekeznek végezni munkájukat, ez termé­szetesen tükröződik a szülők és a gyermekek iránti szeretetben is. A szülők elfogadták a változta­tást, a most rendezett szülői ér­tekezleteken pozitív visszajelzé­seket kapunk e tekintetben is, szintén készek támogatni peda­gógiai programunkat.- Személyesen továbbra is célom a tagóvodák pedagógiai programjainak segítése, szink­ronban a pedagógiai alapelve­ink megvalósításával. Énnek érdekében továbbra is fenntart­juk a vezető óvónői munkakö­zösséget. B. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents