Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-11-12 / 212. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. SZEPTEMBER 11. | Badiny Jós Ferenc sumerológus könyvbemutatója „Indiánok Nógrádban”- Honnan jöttünk? - teszi fel a kérdést Badiny Jós Ferenc a kilencvenedik évében járó világhírű sumerológus profesz- szor, az „Indiánok Nógrádban” című könyvében. A volt balassagyarmati diák könyvbemutatóját szeptember 13-án hétfőn 18 órakor tartják a gyarmati városháza dísztermében. A magyar őstörténet kutatását új alapokra helyező tudós elméletére alapozva a miskolci egyetemen sumerológiai tanszék nyílt. A gyarmati könyv- bemutató előzményeihez tartozik, hogy az amerikai kontinensre került Badiny Jós Ferenc újra felvette a kapcsolatot volt iskolatársával, Kamarás Józseffel, aki a város díszpolgáraként és a Civitas Fortissima Kör díszelnökeként szorgalmazta a balassagyarmati Találkozást. Ezt az ügyet karolta fel a palóc búcsúra, Gyarmatra látogatott Szörényi Levente, aki munkásságát, kapcsolatait a magyarság ügyének igyekszik szentelni. A . különleges élményt nyújtó „Indiánok Nógrádban” című könyv bemutatóján Szörény Levente is méltatja a szerzőt. Köszöntőt mond Juhász Péter polgármester és a gyermekkori iskolatárs, Kamarás József. Közreműködik Csábi István előadóművész és Csikász István költő. Sz. E. Új szerepkörben - Bruce Willis nem akcióhős, hanem romantikus szerelmes új filmjében Michelle Pfeiffer oldalán. Képző- és iparművészeti kiállítás a Balassi Bálint Asztaltársaság tagjainak munkáiból Egymást kiegyensúlyozó műfajok A Balassi Bálint Asztaltársaság Művészeti Egyesület tizenegyedik kiállítását rendezte meg idén szeptember elején, amelyet hagyományosan a salgótarjáni Balassi Báliqt Könyvtár Bóna Kovács Károly Galériájában mutattak be-. A tárlatról és a további tervekről Orbán Györggyel a társaság elnökével, irodalmi kiadványaik felelős szerkesztőjével beszélgettünk.- Negyvenkilenc munka látható a kiállításon. Ön ismeri az asztaltársaság minden. tagját, mennyire nehéz ennek az anyagnak a rendezése, egységessé tétele?- Az, hogy ismerem ezeket az alkotókat, relatív dolog, mert névről, arcról és alkotásról valóban ismerem őket, de természetesen nem mindegyiküknek ismerhetem az összes munkáját, sőt, az a jellemző, hogy csak a töredékét. Nyilván van egy kisebb kör, akinek sokszor láttam önálló kiállítását, esetlen én magam is rendeztem, Ezeket az embereket valóban jobban ismerem, de túlzás lenne azt mondani, hogy bármelyik alkotót lehet pontosan ismerni, mert valójában amikor rendezek kívülálló vagyok. Ilyenkor rám az alkotások hatnak, abból próbálom azt a koncepciót összeállítani, amely szerint elhelyezem ezeket a tárgyakat.- Idén mi volt ez a koncepció?- Ebben az évben egy újdonság volt, amiről én úgy gondolom, hogy lényeges dolog. Mégpedig az, hogy a „hagyományos” munkák mellett megpróbáltuk bemutatni azokat a tagjainkat is, akik nem képző- művészeti munkák megteremtésére törekszenek. Ezért kerültek be az anyagba a folklór, illetve népi ihletésű kerámiák, szőnyegek és szőttesek. Úgy gondolom, hogy azok is ugyanakkora szellemi tevékenységről, akaraterőről és sokszor azonos indíttatásból készültek, vagyis: kiállítás céljára.-Ez a rendezést tovább nehezítette?- Részben, hiszen nagyon kellett ügyelnem arra, hogy milyen munkák kerüljenek egymás mellé. Ennek két oka volt, az egyik az, hogy nagyon heterogén az összeállítás mind technikailag, mind tartalmilag. Másrészt szem előtt kellett tartanom, hogy a különböző anyagok - például egy olajfestmény, egy szőnyeg - úgy mutassanak, hogy ne csorbítsák egymás esztétikus hatását, hanem ha lehet, kiemeljék.-Általában az ősz és a tavasz a kiállításoké. Lassan azonban nyakunkon a tél, az irodalmi rendezvények ideje.- Igen, természetesen nincs vége az évünknek. Szokás szerint készülünk az új füzet kiadására, az ez évi dupla számunkra és még karácsony előtt tervezzük ennek bemutatását, tehát remélhetőleg legOrbán György rajza: Hölgy legyezővel később november végén megjelenik. Egyéni bemutatkozások is lesznek természetesen, hiszen a szécsényi tárlaton - amelyet októberben tartanak - a társaság képzőművész alkotóinak nagy része jelen lesz, ahogy már évek óta rendszeresen. Egyéni irodalmár bemutatkozónk idén Kupcsulik Agnes lesz, neki szeretnénk - a baglyasi körrel közösen - egy költői estet rendezni. — A füzetről még annyit: hálásai) b munka irodalmi szövegekkel társítani grafikákat?- Mindenképpen hálásabb, azért, mert egy csupán irodalmi füzetnek olyan színvonalúnak kell lenni, hogy az olvasó ne tudja letenni, egy lapban pedig a két műfaj kiegyensúlyozó szerepet játszik egymás mellett. Nyilván egy amatőr kör alkotásai között legalább olyan különbségek vannak, mint egy kiállítás munkái között, tehát keményen kell szelektálni. Van egy szerkesztőbizottság - Kupcsulik Ágnes, Pa- róczai Csaba, Marschalkó Zsolt és Losonczy Ildikó személyében, amely meghatározza azt a mennyiséget, hogy menynyi írás, illetve illusztráció kerül a lapba. Tulajdonképpen ők határozzák meg azt a színvonalat is, amit mi vállalni tudunk. Színvonal alatt pedig azt értem, hogy örömmel fogadják lapunkat a megyehatáron túl is, sőt több könyvtár is kérte az országból, hogy ha van rá mód, akkor az ő számukra is juttassunk folyóiratunkból, mert minden bizonnyal érdekelné olvasóikat.-dukayA fesztiválok hangulatát, „megpróbáltatásait” gyakorolni kell Közös hang - sikerélményekkel 23 csoport részvételével rendezték Brnóban azt a nemzetközi fesztivált, amelyen részt vett a salgótarjáni Kodály Zoltán Táncművészeti Egyesület csoportja is. A Néptáncosok Nemzetközi Szervezetétől (CIOFF) kapták a meghívást, amelyet munkájuk magas színvonalának, illetve a személyes kapcsolatoknak köszönhetnek. A fesztivál a „nagy felvonulással” indult, amelyet Brno óvárosi részében tartottak: az együttesek különböző helyszíneken mutathatták be táncaikat. Ez volt a fesztivál látványos beharangozása.- A felnőtt- és gyermekcsoportok párhuzamosan mutatták be műsorukat, különböző helyszíneken. Mi Austerlitzben léptünk fel: ez a város híres „napóleoni kapcsolatairól”, a gyerekek megtapasztalhatták azt a kultuszt, amely ebben a csodálatos környezetben fekvő kisvárosban érezhető. A kastélyparkban felállított szabadtéri színpadon adtunk a görög együttessel közösen kétórás programot - mondja Braun Miklós, a Kodály Zoltán Tánc- művészeti Egyesület vezetője.- Milyen korosztályba tartoztak a csoport tagjai?- 6-7-8. osztályos, kodályos gyerekek alkották a csoportot, a fesztiválon a zenekarral, kísérőkkel együtt 43-an vettünk részt. Nagy erőpróbának szántuk ezt a szereplést, hiszen a hét fellépés komoly igénybevételt, szakmai helytállást jelentett. Az összkép rendkívül kedvező: fegyelmezetten, felelősségtudattal csinálták végig a gyerekek. A fesztivál hangulatát, „megpróbáltatásait” gyakorolni kell, minden fellépés növeli a rutint. Nagy sikert arattak a táncosok, nem volt mindegy, hogy milyen sikerélménnyel térnek haza. Sok kinti magyarral is találkoztunk, tőlük tudtuk meg azt is, hogy létezik egy mintegy 600 fős klub, amely a magyar kultúrával foglalkozik.- Miért tartják fontosnak az ilyen fesztiválokon való részvételt?- A szakmai műhelyben való munkálkodás közeli viszonyt tud kialakítani a kultúra és a gyerekek között, személyes tapasztalatokat gyűjthetnek a világgal kapcsolatosan, megismerkedhetnek a rendező ország hagyományaival, építészetével, történelmével. A bretagne-i franciákkal, lengyelekkel voltunk egy szálláson, kellemes tapasztalat, hogy azonnal megtaláltuk a közös hangot.-Hogyan tudják a működés feltételeit előteremteni?- Az egyesület próbálja a feltételeket (kosztümök, fellépési eszközök) biztosítani, eddig mindig a zene jelentett problémát. Áz idén azonban egy nagyon jó csoporttal sikerült ezt a gondot megoldani. Jankura Miklós vezető prímás, Fekete Csaba, Fekete Gyula és Egyed Ferdinánd alkotta zenekar könnyen és gyorsan megtalálta az együtt muzsikálás hangvételét. Ez egyébként pénzigényes munka, talán elég, ha annyit mondok: egy pár csizma elkészíttetése körülbelül 15 ezer forint. Sokan panaszkodnak arra, hogy a kultúrát kevesen támogatják: mi nem így látjuk. Persze nem tolakodnak a szponzorok, de mindig akadnak magán- személyek, szervezetek, cégek, amelyek önzetlenül segítik ezt a tevékenységet, csupán csak azért, mert felismerik a fontosságát. Ezúton is szeretnék ezért köszönetét mondani. — Mit ért ennek a munkának a fontosságán?- Azt, hogy a műhely egyre bővülő hazai és nemzetközi kapcsolatai révén tartalmas szakmai munkát tudunk végezni. Elsődleges célunk, hogy bázist teremtsünk a gyerekeknek: olyat, ahol azzal foglalkozhatnak, amelynek révén többek lehetnek. A fesztivál után hazatérve is levonhattuk a tanulságot: fontosak azok a közösségek, ahol együtt dolgozhatnak a fiatalok, mert az emberi kapcsolatokban vannak hiányosságok. Ebben a korban alakul ki az egyéniség, a másokhoz való viszony, éppen ezért fontos, hogy legyen előttük modell. Hegedűs Erzsébet Népviseletben Brno óvárosi utcáin Óriás ló bronzból Leonardo da Vinci inspirálta Nika Akamu japán szobrász- művészt a képen látható huszonnégy láb, azaz körülbelül nyolc méter magas, óriási bronz lószobrot, amelyet a minap mutattak be a sajtónak a milánói galopp-pályán, ahol ezentúl állni fog. Ä japán művész még az elmúlt esztendő végén kezdte el a munkát, amelyet New Yorkban végzett. A szobrot hivatalosan tegnap leplezték le. FOTÓ: FEB-Reuters Kovács Éva „Isten segédmunkásaként” pótolja a hiányokat Megtalálja az élet szépségét Videofilm mutatta be Juhász Lászlóné Kovács Éva képeit a kiállításmegnyitóra megtelt kupolateremben, a balassagyarmati Madách Imre Városi Könyvtárban. Az alkotó motoros kiskocsijában, mozgássérültként örömteli perceket élhetett át tárlatának rendhagyó bemutatóján. Munkáit, amelyek a könyvtár galériájában, az emeleten várják az érdeklődőket, a könyvtárosok filmre vették, hogy az alkotó jelenlétében lehessen megtartani a rendezvényt. Ez a figyelmesség és szeretet vette körül Évát, akinek életétől, művészi munkásságáról Csikász István beszélt. Gondolatai a művészeti alkotásokat produkáló emberről szóltak. A művészről, aki Isten segédmunkásaként önmagából alkot, kiegészíti a nem teljesen tökéletes világot és állandóan igyekszik a hiányt pótolni, ami a világ teremtésével itt-ott megmutatkozik. Kovács Éva nem foglalkozásként csinálja művészeti tevékenységét, hanem ez a legszerelmesebb tevékenysége, amelyben az élettel való kemény, de bensőséges kapcsolata tükröződik. Művei erős, intenzív színvilágot tükröznek. Jól bánik a technikával, különösen akvarelljei figyelemre méltóak. Nemcsak a táj szépségeit mutatja be, hanem az elvont témák is foglalkoztatják rajzaiban. Azt jelzi a képeiben földolgozott férfi-nő kapcsolat, amelyben a szerelem mellett az egymásrautaltság is állandóan jelen van. Nem csak az a csoda, ahogy Kovács Éva nehéz testi, fizikai helyzetében, mozgássérültként képeit megfesti, hanem az, ahogy szeretettel közelít a témáihoz. Ez visz- szatükröződik alkotásai;!. Pedig a Ludányhalászi- ban született lánynak nem kedvezett az élet. Édesapja a fronton veszett el. Az egyéves korában kapott gyermekparalízis egy életre meghatározta sorsát. Érettségi után a ludányhalászi otthonban dolgozott az irodán, mikor egy lábtöréses baleset miatt tolókocsiba kényszerült. Mozgássérülté vált és a gyarmati szociális otthonba került. Nem adta fel/ férjet talált magának. Amikor csak teheti, - ahogy ő mondja - s amikor ihlete van fest. Ez a legnagyobb boldogsága. Telt házas kiállításmegnyitóján zenével köszöntötte őt Lévárdi Beáta és Demeter Mária. A versmondók, Csatlós Noémi és Mohai Orsolya mellett Piatrik Valéria szívhez szóló szavai tették még oldottabbá a, tárlatmegnyitó hangulatát. A könyvtárgalériában megnyílt kiállítást Csikász István ajánlotta a közösség figyelmébe, annak alapján, hogy minden mű kísérlet. Kovács Éva kísérletei egy nem hétköznapi helyzetben élő, de az élet szépségét megtalált embert mutatják. Szabó Endre