Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-10 / 211. szám
„Jelszavunk volt: Mindenki egyért, egy mindenkiért” - Megy az élet szekere, ha meg kell, akkor meglökjük Aki a veszély vállalásával talált megélhetést Hollókőn a napokban megrendezett tűzoltóversenyen a helyi önkéntes csapatban kimagaslott a többiek közül egy kissé hajlott, cserzett arcú férfi. Mozgása, szavai, megjegyzései, s ahogyan igazgatta a szerelést, arra engedtek következtetni, hogy ő tapasztaltabb a többieknél. Nem csalódtam, hiszen Sztrémi János hivatásos tűzoltó volt. Már nyugdíjas.- Helyes a következtetés - erősíti meg - több mint húsz évig állami tűzoltó voltam. Pontosabban huszonkét és fél évig. Most viszont az önkéntesek közé álltam, mert nem lehet ezt abbahagyni! Hja, akit egyszer a mozdony füstje megcsapott, az sem tud a sínek világától megválni... így azután Sztrémi János sem tudja feledni a szó szerint is meleg helyzeteket! Ilyesmiben pedig volt része, éppen elégszer. (Ha lehet itt „elégszer”- ről beszélni. ..) Munkája során különösen akkor fordult elő sok veszélyes tűzeset, amikor a fővárosban teljesített szolgálatot. A most ötvennégy éves férfi egykor a termelőszövetkezetben dolgozott, s ott bizony nem kényeztették el a fizetéssel. Előfordult, hogy hiába kotorászott a pénztárcában a forint után. így azután valamerre fordulni kellett, hiszen három gyereket neveltek a feleségével. Szeretett munka-Az unokaöcsém Budapesten volt állami tűzoltó, ő hívott, hogy próbáljam meg - emlékezik arra, hogyan is kezdődött a dolog - ott azért nagyobb pénzt adtak. Sztrémi János tehát elutazott a fővárosba, ahol fel is vették tűzoltónak. Hat hónapig tartott amíg elvégezte a szükséges tanfolyamot, a gyakorlatot, letette a vizsgát, s akkor hivatásos tűzoltóvá fogadták. Már a kezdeti hónapokban megkedvelte, megszerette a tűzoltóságot. A hetek, hónapok múlásával egyre inkább rádöbbent, hogy ez a foglalkozás nemcsak munka, hanem nagyon komoly, felelősségteljes hivatás. Öt esztendeig sietett társaival a megadott helyszínekre, hogy életeket, értékeket mentsen. Arról faggatom, hogy volt-e veszélyes helyzetekben, egyáltalán, meg lehet-e szokni a veszély érzetével járó felfokozott idegállapotot? „Vészhelyzetek”-Többször voltam veszélyes helyzetben is. Budapesten a legelső alkalommal akkor, amikor egy személygépkocsit kellett a Dunából kiemelni. S mindig emlékezetes marad számomra az 1978-as gumigyári tűz. A veszélyt talán nem is tudtam megszokni, de el kellett viselni. Budapesten 24—24-es szolgálatot teljesítettek, ami azt jelenti, hogy 24 óra szolgálatot 24 órás pihenő követett. Voltak napok, hetek, amikor nem tudott hazamenni a családjához, a szabadnapjait is ott töltötte. Amikor meg hazajött, este már kellett visszaindulnia, hogy reggel 7 órakor szolgálatba léphessen. A család ezt nagyon megsínylette. Csak jobb itthon... Ezért is váltott, amikor lehetett és Balassagyarmatra jött tűzoltónak. Gyarmaton már köny- nyebb lett a sorsa, mert a fővárosban, ahol kiemelt egységnél szolgált, naponta riasztották. Az új helyen a huszonnégy órás szolgálat után negyvennyolc óra volt szabad. Ha sokat is dolgoztak, itthon kipihenhette magát. Említem neki, hogy egyesek szerint a tűzoltók nem szeretik a munkát, azért választják ezt a foglalkozást. Megjegyzésemre nagyon mérgesen válaszolja.-Aki azt mondja, hogy a tűzoltó nem szeret dolgozni, az nem ismeri az életüket. Nagyon nehéz körülmények között kell teljesíteni a gyakran életveszélyes feladatokat. A tűzoltónak a veszély vállalása a hivatása. Ebből kell kenyeret teremteni a családnak. Vannak, akik irigy- lik a tűzoltókat, mert amikor nincs esemény, a laktanyában pihennek, ám de akkor már senki sem irigykedett, amikor pusztító veszélyes tüzekhez vonultunk. Kevesen tudják, de a tűzoltó akkor dolgozik jól, ha nem dolgozik. Ráadásként mondja el, hogy gyakran kellett égett személyeket menteni, kútból kiemelni embereket, összeroncsolt autókat szétvágni, hogy a mellettük drukkoló mentősökkel karöltve perbe szállj anak a halállal, az életek megmentéséért. S mindig az volt a szívét legjobban szorongató feladat, amikor gyerekeket és idős embereket kellett menteni.-Manapság egy tűzoltónak mindent kell csinálni - mondja.- Összeütközik két autó, kimegy az indexlámpája, máris hívják a tűzoltókat. Nyáron eldobnak egy csikket, s erdőhektárok égnek lejöhetnek a tűzoltók, hogy mentsék, ami menthető. Mindenütt a tűzoltóknak kell helytállni. A feladatra mindig a szolgálatparancsnok osztotta be az embereket. A vonuló állományban számokkal jelzik a beosztásokat. Az egyes számú mindig a szolgálatparancsnokkal ment, segített felderíteni, egyben ő volt a főcsővezető. Végül azt firtatom, hogy félt- e valaha, milyen gondolatokkal ment a bevetésre, s megérte-e tűzoltónak lenni? Néha nincs választás- A tűzjelzés utáni első gondolatok mindig a riasztási fokozattól függtek, mi ég, hol ég, kik vannak veszélyben. Fenn- áll-e az életveszély. Ennek megfelelően kellett dönteni. Nálunk jelszó volt: Egy mindenkiért, mindenki egyért! Olyan nincs, hogy valamelyikünk nem csinál meg valamit. Hogy megérte-e tűzoltónak lenni? - kérdez vissza önmagának. - Attól függ, ki hogyan értékeli. Ha valaki megszerette ezt a pályát, s beleadja minden erejét, annak megéri. Itthon nyugalmas már az élet, de nem eseménytelen, hiszen három unoka van a családban. Az egyik fia magánfuvarozó, Ildikó nevű lánya egy szécsényi üzemben dolgozik, a veje pedig egy vállalkozónál. A másik fia Bécsben a repülőtéren talált munkát. Hasznos önkéntesség Sztrémi János nem tud meglenni már a szakmabeliek, a „fajtája” nélkül, ezért a hollókői önkéntes tűzoltók csapatának oszlopos tagja. Nemcsak segíti, oktatja, tanítgatja a fiatalokat, de maga is öntevékenyen kiveszi a részét a veszély elhárításából is. Náluk már jól kiépített a tűzcsaprendszer, s ezzel megszűnt az oltóvíz szivattyúzása.- Szeretnék még néhány évtizedet az élettől, hogy legalább az unokáknak a menyasszonytáncában is részt vehetnék - jegyzi meg huncut mosollyal. - Nem panaszkodom, boldognak érzem magam. Vannak ugyan nehezebb napok is, de megy az élet szekere. Ha meg kell, akkor meglökjük. Pádár András Veteránok találkozója A második világháború nyugati frontjain küzdő 1. lengyel páncéloshadosztály 300 veteránjának részvételével megemlékezést tartottak az alakulat varsói emlékművénél. A lengyel fővárosban szerdán megkezdődött a hadosztály még élő harcosainak világtalálkozója. Ez alkalomból Aleksander Kwasniewski kitüntetésben és előléptetésben részesített több veteránt. A lengyel államfő egyebek között azt mondta, hogy a hadosztály veteránjainak személyében „élő legendával találkozott”, és Lengyelország NATO-tagsága az ő egykori győzelmeik gyümölcse is. A veteránok az ünnepség előtt a lengyel hadsereg templomában emlékmisén vettek részt. A hadosztályt a második világháború éveiben Skóciában szervezték, és intenzív kiképzés után az első kanadai hadsereg kötelékében a nyugati fronton vetették be. Győzedelmes csatákat vívott Franciaország északi részén, Belgiumban és Hollandiában, illetve a német haditengerészet legnagyobb támaszpontján, Wil- helmshavenben. Az 1. lengyel páncéloshadosztály egykori harcosai közül 150-en élnek Lengyelországban, 600-an pedig az ország határain kívül. Ekhós szekéren érkezett az erdélyi Krasznáról - Támadás útközben Hetvenéves korában a „rezgős csárdást” tanította A jászberényi tanítóképzőben átvett tanítói oklevéllel a zsebében kezdte pályafutását Kraszna község (Erdély) ötezer lakosú járási székhelyén Molnár Mihály nyugdíjas tari pedagógus. Akkor még nőtlen ember volt. Később, a neve napján, 1944. szeptember 29-én ekhós szekérrel indult visz- sza Tarra, 15 hónapos kislányával és feleségével.- Útközben megtámadott bennünket három férfi. A sógorom, aki egyébként román állampolgár, eljött velünk. Valószínűleg ez volt a szerencsénk, mert megúsztuk ezt a váratlan eseményt... Taron aztán egyévi próbaszolgálat után helyettes, majd rendes tanítónak nevezett ki a római katolikus iskolaszék. Nem mint menekültet fogadtak be. Az alsó-felső tagozatban minden tárgyat tanítottam. Akkoriban magas létszámú osztályok voltak. A tanító urat ismerték, mert Taron nőtt fel, szülei földművesek voltak. Az iskolába való visszatérte után a gyerekek otthon elmondták: milyen is az ő tanító bácsijuk.- Olyan tantestületbe kerültem, ahol a kollégák engem is tanítottak. Úgy éreztem, hazajöttem. Ráadásul a feleségemet is ismerték. Három évig Taron együtt laktak a szülőkkel, utána albérlet következett, majd az újabb állomáshelyen szolgálati lakáshoz jutott.-Nagyon szép helyen volt és örültünk neki, mi voltunk az első lakók, - kér szót az eddig hallgató feleség. A vándorlás folyamata nem ért véget. Újabb munkahelyén először úgy volt, hogy igazgató lesz, végül vezető tanítónak nevezték ki. Ebben a beosztásban hat évig nevelte a nebulókat, majd egy évig Kerekharaszton igazgatói teendőket látott el. Utána megpályázott egy nevelőtanári állást, - amit elnyert, - majd 1959-ben visszatért Tarra.- Ahol most lakunk, ezt a házhelyet anyósom vette meg, lakásunk is félig kész volt. Akkor azt mondtam: Hatvan és Salgótarján között bárhol vállalok állást, csak ne kelljen már költözni. Aktív tanítói pályafutását a tari általános iskolában 1976- ban fejezte be. Tanítói munkálkodása mellett más jellegű tevékenységéről is ismerték a pedagógust.- Huszonegy és fél évig, 1992-ig vezettem a helyi pávakört, megszerveztem és foglalkoztam a kezdő és haladó citeracsapattal. Utóbbi hangszeren kilencéves koromban tanultam meg játszani, egy idős bácsitól. A szülők kérésére vállaltam el a gyerekek oktatását. A pávakörrel megyén kívülre is eljutottunk országos szereplésre. A „dalolok” által közreadott énekszámokhoz a citerazene- kar (tíz gyerek, alsó és felső tagozatosak) szolgáltatták a zenét. Felléptünk Pásztón, Salgótarjánban, az idősek találkozóin, a termelőszövetkezetben, a templomban. Az általam szervezett úttörő-zenekart pedig „Csinn-bumm”-nak keresztelték el. Nagyon tetszettek a gyerekek előadásai szülőknek és tanítóknak egyaránt - emlékezik vissza munkásságára Molnár Mihály, majd kisvártatva hozzáfűzi: - Amikor bemutató tanításról volt szó, az igazgató mindig azt mondta nekem: „rád gondoltam”.- Hetvenévesen még tanította a „rezgős csárdást” - veti közbe a feleség.- Erték-e munkájában jogtalan sérelmek?- Nem volt könnyű az életünk. Volt, amikor sírtam, - válaszol a feleség.- Elfelejtettem a rosszat - egészíti ki a férj. Molnár Mihály 38 évi szolgálati időből 36-ot pedagógusként dolgozott. Kezdő nyugdíja néhány forinttal haladta meg a háromezret.- Férjem nem akarta, hogy dolgozzak. Jobb, hogy nem hallgattam rá. Nyugdíja a semminél több - kér ismét szót a feleség, aki dolgozott telekkönyvi hivatalban, a vasútnál személypénztárosként, Pásztón a kézműipari vállalatnál varrónőként... A tanító úr egészségi állapota annyira megromlott, hogy orvoshoz is csak feleségével mer elindulni. Kertjükben - amit egyébként nagyon szeret - mindig csak annyi munkát végez el, amennyit még gond nélkül elbír... V. K. készülékek! c 0 50000 r' c . A Westel 900 szolgáltatásai már ma is a holnapot idézik. DUAL készülékeink 900 és 1800 Mhz-en is tökéletes megoldást nyújtanak. Sőt. vadonatúj DUAL mobiltelefont is kézhez vehet már nettó 9 520 Ft-tÓl** (bruttó 11 900 Ft-tól). Leteszi és viheti. Hálózatunkat folyamatosan fejlesztjük, hogy az 1800 MHz-es frekvencián is minőségi szolgáltatást nyújthassunk. A MenüÁSZ kártyát Magyarországon elsőként kínáljuk. így a Westel 900-asok menüből érhetik el a legfontosabb szolgáltatásokat (Megapress hírek. Reuters GSM. E-mail). És mindez éppolyan magától értetődő számukra, mint beszélni vagy SMS-t írni. Több mint 700 000 eló'fizetó'nknek így minden készülék és minden hívás kézzelfogható bizonyíték: a jövő már jelen van. Ofotért: Salgótarján, Pécskő Ozletház • Telemobíl 96 Kft,: Salgótarján, Pécskő Üzletház • Computer Shop-. Balassagyarmat Rákóczi u. 32-36. • Berta Norbert: Balassagyarmat, Rákóczi u. 28. Vas Udvar Kramer Tüzeléstechnikai Szaküzlet: Pásztó, Fő út 105. • Apex Elektronika Kft,: Salgótarján. FŐ tér 1. További feltételek az üzletekben. 'A készülék csak Westel 900 előfizetői kártyával használható. " Csak új Westel 900 előfizetéssel, kétéves szerződéssel, amíg a készlet tart, Az összeg a kezdő részlet, amelynek befizetése után a készülék elvihető. Az árakhoz 24 havi tőrlesztőrészlet és 24x1375 Ft havi forgalmidíj-kedvezmény tartozik. Információ: 186 (csak a Westel 900 hálózatából hívható - díjmentesen). 265-9210 vagy www.westel900.hu rorsií tűravill ofotért «torn
