Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-06 / 207. szám
2. oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép PÁSZTÓ 1999. szeptember 6., hétfő „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés... Felvértezné, feltöltődve _ / „Tanári” műhelymunka a pásztói Dózsa György Általános Iskolában Ahogy azt a pásztói Dózsa György Általános Iskola igazgatójától, László Pálné- tól megtudtuk, évekkel ezelőtt alapvető célként tűzték ki a pedagógiai, módszertani kulturáltság növelését. Minden évben biztosították a továbbképzés feltételeit, akár helyben, akár másutt az ország valamelyik városában. Ugyanakkor az ország minden részéből megfordultak már náluk is a továbbképzések során az adott szakterület legkiválóbb képviselői.-Továbbképzési tervünk - figyelembe véve a kollégák képzettségét, egyéni igényeit, valamint a pedagógiai programot és pénzügyi lehetőségeket is - személyre szólóan tartalmazza, ki, milyen szakterületen kívánja gyarapítani tudását, fejleszteni képességeit - mondta az igazgató asszony.- Az elmúlt évben és az idén csoportos továbbképzést szerveztünk, a műhelymunkát, az interaktív, helyzetgyakorlatokon alapuló felkészítést előtérbe állítva. Kulcs a pedagógus kezében- Azt gondoljuk és valljuk, hogy nevelőoktató munkában a kulcs ugyan a pedagógus kezében van, de nem feltétlenül neki kell eljátszania a főszerepet, abban az értelemben, hogy „én vagyok a tanár...” Annak a szemléletnek kell eluralkodnia, hogy ismereteinket, tudásunkat, tapasztalatainkat, értékeinket hogyan tudjuk minél hatékonyabban közvetítem, átadni, diákjainknak. Először is magunkban kell rendet teremteni, hogy minél jobban megértsük a gyermekek világát, felismerjük a rájuk leselkedő veszélyeket - alkohol, drog stb. Örömmel tölt el, hogy pedagógusaink igényesek magukkal és tanulóinkkal szemben is, nyitottak gyermekeink és szüleik irányában is. A pedagógus továbbképzés egyik fő szervezője, a Salgótaijáni Népjóléti Képzési Központ képzési menedzsere, Nagyfalusi Edit elmondja:- 1996-tól szervezzük a továbbképzéseket, köztük az „Életvezetési ismeretek és készségek”, valamint az „Énünk alapjai” című programokat elsősorban pedagógusok és védőnők számára, együttműködve a megyei pedagógiai intézettel, az ANTSZ megyei intézetével, a Salgótarjáni Városi Egészségügyi, Szociális Központtal, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárral és szükség szerint más szervezetekkel is. A programok - amelyek egy része már nyomtatásban is megjelent - rugalmasan és széles körben alkalmazhatók, felhasználhatók az iskolai pedagógiában az osztályfőnöki órák részeként, szakórai keretben és a tanórán kívül is. A programok kidolgozója és a műhelymunka, a tréningek vezetője a program Amerikában kiképzett szakembere Csendes Éva tréner - fejezi be tájékoztatóját a képzési menedzser. Az „Énünk alapjai” önismereti műhelymunka ízléses, szép kiállítású gyakorló füzetét kézbe véve, az első ami szembetűnik, a címoldalon egy teljes szépségében pompázó rózsaszál, amelyről sok szép gondolata támadhat bárkinek is, ám a 37. oldalon megtudjuk, - többek között - erről a rózsáról, hogy „...minden állapota minden percében tökéletes úgy, ahogy éppen van.” És hogy mi ennek a vélhetően szimbolikus jelentőségű rózsának az üzenete számunkra, azt már Csendes Éva tanárnőtől, a tréning vezetőjétől tudjuk meg.- Személyiségfejlesztő és önismereti tréningeken - melyek módszere tapasztalatokra alapozott, interaktív, azaz kölcsönösen egymásra ható tanítási-tanulási gyakorlat - arra kívánjuk rávezetni, „rádöbbenteni” a képzésben résztvevőket, hogy adott állapotukban, személyiségük fejlődésének meghatározott szakaszában, pontján vannak, és ezt az állapotot kell jól megélniük, élvezniük teljesen. Fontos, hogy az ember fogadja el magát - és mást -, úgy, ahogy van, érezze, hogy - miként a rózsaszál tökéletes - ő maga olyan amilyen, úgy ahogy éppen van: személyiség, akinek vannak erősségei, erényei, ugyanakkor mindannyian különböző erők kombinációi vagyunk. Ahogy a virág is, úgy az ember is élete során állandó változáson, fejlődésen megy keresztül, s nekünk az a feladatunk és felelősségünk, hogy a fejlődés útját, lehetőségeit megmutassuk. Jelen esetben azt szeretnénk, hogy a tanárok is így éljenek és érezzenek és ezt az életérzést, ezt a pozitív mentalitást közvetítsék, plántálják tanítványaikba. Megérteni a különbözőséget Az „Énünk alapjai” című program egyik szórólapos ismertetőjén egy Márai Sán- dor-idézet olvasható, miszerint: „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legmulatságosabb találkozás.” Márai rendkívül plasztikusan érzékelteti velünk, milyen nagyszerű dolog, milyen nagy kaland is önmagunk megismerése. Valóban így van ez? - faggatjuk tovább Csendes Éva trénert.- Bizony, nagy szükség van önmagunk megismerésére és egyben gondolkodásunk átalakítására, egyfajta paradigmaváltásra is. Másként kell szemlélni magunkat, embertársainkat és világunkat. Ha pozitív lesz minden felfedezésünk magunkról, akkor - és csak akkor - lesz elfogadó másokhoz való viszonyunk is. A legfontosabb, hogy megtanuljuk erőink - erősségeink és erényeink - alkalmazását és érvényre juttatását. Ehhez elengedhetetlen az önismeret és önmagunk elfogadása, miként mások különbözőségének megértése és elfogadása is. Az önismereti program - amely ráépül az életvezetési programra - lényege olyan gyakorlati pedagógiai módszer átadása, amit a tanár a mindennapi nevelő-oktató munkájában tud használni. Három napot pedagógusok között töltöttem, s meggyőződéssel állapíthatom, a továbbképzés minden perce rendkívül emberi, élményszerű, a csoport nyitott és befogadókész volt, úgy tűnt mindenki jól érzi magát a bőrében. De, hogy hogyan vélekednek a tréning tapasztalatairól, arról beszéljenek ők maguk. Rendszeresek a továbbképzések Barna Tibomé alsó tagozatos tanár (matematika tantárgycsoport), negyedszázada van a pályán, közel 20 éve tanít ebben az iskolában:- Rendszeresen részt veszek a továbbképzéseken, így van összehasonlítási alapom is. Ez a tréning minden eddiginél életszerűbbnek tűnt számomra, mindent elárulok róla, ha azt mondom: ez rólam szólt. Azzal, hogy vizsgálat „tárgyává” tettük magunkat, egész személyiségünket, kiveséztük a tesztekkel, újra felfedeztük magunkat és közelebb is kerültünk egymáshoz. Belekóstoltunk azokba a technikákba is, amellyel fejleszthetjük személyiségünket, növelhetjük hatékonyságunkat. Nyílt, őszinte légkörben felvérteződtünk és feltöltődtünk, csak azt mondhatom: egyszerűen varázsa volt ennek a három napnak. Derűsebben látom a világot, optimistább lettem és ezt rendkívül fontosnak tartom. Volek György, a csoport doyenje, földrajz-biológiai szakos tanár, 25 éve tanít itt:-Javuló színvonalúak a továbbképzések, ezt tapasztaltam most is, jóllehet már a tavalyi életvezetési ismeretek és készségek kurzus is elnyerte tetszésemet és elismerésemet: segített abban, hogy mélyebben átérezzük azokat az élethelyzeteket és problémákat, amelyekkel naponta szembesülünk. A mostani interaktív tréning rávezetett bennünket arra - gondolom a kollégák is így vannak ezzel -, hogy milyen értékekkel és erényekkel bírunk és melyek a gyenge pontjaink. Rájöttünk, hogy mennyiben hasonlítunk és miben különbözünk egymástól és ezáltal már is jobban megérthetjük egymás gondolkodását, magatartását. Az ilyen típusú, színvonalú továbbképzést minden emberek között mozgó társunknak - nemcsak pedagógusoknak - is ajánlani tudom. • B. O. Lába kelt a közös vagyonnak- Nem ér már a téeszvagyonjegyem semmit, a vezetők még ezt az utolsó maradt magtárat is eladták - kesereg a legéndi Kurnász Andrásné. A 77 éves, még most is tevékeny Erzsi néni felháborodottan sorolja panaszát, amely főleg a 160 ezer forintnyi téeszvagyonjegyének elértéktelenedéséről szól.-Elmennek a fiatalok, a templomban főleg mi öregek találkozunk. Nem jól van ez így. Valamikor a határ megélhetést nyújtott sokunknak, most meg a téeszben hagyott földeket idegenek, a bagiak művelik - mondja indulatosan az asszony. - Nem tudok én ebbe beletörődni. Éöl is mentem Budapestre, hogy Torgyán Józsefet megkeressem, hogy tegyen valamit azért, hogy a sok évtizedes közösben végzett munkánk eredményét ne herdálhassuk el. Bementem én oda, ahol székel és mondtam, hogy keresem a Torgyán urat. Egy öreg ügyvéd fogadott, mert az elnök úr házon kívül volt. Meghallgatta panaszomat és azt tanácsolta, hogy helyben igyekezzek rendezni a panaszomat és ha nem megy a dolog, jelezzem. Itthon kérelmet írtam a téesznek, hogy nekem az erdőm kell. Azt válaszolták, hogy nem is tudják, hogy hol van az erdőm. Akkor miért vannak itt, mondtam nekik. Most azt sem tudom kié lett a földem. Pedig a szüleim 12 évet dolgoztak Amerikában ezért a birtokért. 1922-ben jöttek haza, de Pista bátyám visszament anyám két nővéréhez. Kerestettem úgy öt éve, de nincs nyoma - mondja szomorúan az idős asszony. Azt meséli, hogy az amerikai keresetből épült meg a ház és a szülők a négy gyerekkel való megélhetéshez tíz hold földet is vettek, erdővel.- A Cerinai erdőmért is mentem a Torgyánhoz, hogy miért vették el. Rá is szavaztam azért, hogy valami rendet csináljon a földekkel, hogy fejünk felett a csillagos égboltot már el ne lopják. Itt azt mondják, hogy menjen maga a panaszával, ahová akar. A jelenlegi elnök, a Zachar Kazi fölvásárolta a földeket, a gépeket. Eladtak mindent, amit csak lehetett. A legéndi téeszmajort négymillióért pazarolták el. Összehívtak bennünket, hogy adósságba maradtak és kell a pénz. Most meg már a határt sem művelik, idegeneknek adták bérbe. Nem tudok ebbe belenyugodni, éjjel-nappal az jár a fejemben, hogy lehetne ezt rendezni. Beszéltem erről a velem azonos korú Herencsér Józseffel, akinek velünk együtt bevitték a közösbe a földjét. Mi akkor a tíz hold földdel, egy pár lóval és minden felszereléssel lettünk be- zsuppolva a téeszbe. Szegény féljem ott is halt meg az istállóban, ahol etetés közben hanyatt esett. Ennek már 25 éve és azóta egyedül kell tennem a dolgomat - mondja Erzsi néni. Meséli, hogy félje három évet volt fogságban és az ezért kapott kárpótlási jegyért tíz hektár földet árverezhetett a nógrádsápi határban. Ezt most egy Nógrádkövesden megtelepedett olasz béreli és a lejárt szerződést, most vételi ajánlatra váltotta.- Mondom, hogy a környéken is megjelentek az akárhonnan is érkező földfelvásárlók, akik úgy 80 ezer forintot kínálnak hektárjáért. A nógrád- kövesdi téesz nyolcszáz hektár bérelt földjéből már kettőszázat megvettek az idegenek. Itt Legénden is tiszta gyom a közösben maradt táblák nagy része, de sok földet nem is művelnek. Fáj az ember szíve, ha kint jár a határban. De a faluban is vannak bajok. Mondtam is Szavlik Zoltán polgármesternek, hogy mit csináltok, hagyjátok, hogy mindent elveszítsen a falu? A magtárt, amit nem a téesz épített, megvehette volna a falu. Jó lett volna az emeletes épület, ahol varroda működött, az öregeknek, mert nincs hová menni a templomon kívül. Egy Hollandiából faluba települt ember vette meg, fillérekért. Övé már itt minden, amit megvehetett. Nem irigylem tőle, van nekem mindenem. Ami igaz is. Az udvaron kis traktor áll, amivel még nem régen a határt járta az asszony. Csirkék, kacsák sokasága mellett, két disznó röfög az ólban. A kerti málnást az elvált, munka nélkül maradt Laci fiú metszi.- A gödi téeszben, ahol dolgoztam nekem is nullára futott az 500 ezer forint értékű vagyonjegyem - legyint keserűen a beszélgetés hallatán. Erzsi néni elkomorodva mondja másik fia történetét, aki Szirákon tanított, és ötvenévesen az infarktus elvitte. Nagy örömére az unokák rendszeresen meglátogatják és ő kiteszi a szívét értük. A vagyonjegy csak nem hagyja nyugodni a legéndi asszonyt.- Ötvenhét éves koromig, mikor nyugdíjba mehettem, dolgoztam a téeszben. Nagyon szívesen dolgoztam együtt Uhlár József agronómussal, aki most a nógrádsápi szövetkezetét vezeti. ő látott el tanácsokkal a földárverések során. De, hogy a vagyonjegy már nem ér semmit, hogy így kifosztottak minket, azt nem tudom megemészteni. Milyen jó lett volna ez a magtár itt Legénden az öregek napközi otthonának. Ezt vissza kellene csinálni. Föl is megyek miatta Torgyán Józsefhez. Szabó Endre Megmaradnak-e a nógrádi falvak a fejlődés sodrásában? - Mátranovák (1.) Német tőke segíti a további iparosodást A természeti szépségekkel megáldott környezetben, de sovány termést adó földeken elterülő falu bányász-földművessége nagy átalakulásokon ment át az utóbbi évtizedekben. A megélhetés, a boldogulás vágya az embereket a bányába vagy az agyagos földekre kényszerítette, kisebb részük pedig kiszakadt az ősi környezetből, hogy az anyagi-kulturáüs fejlődésben nagyobb léptekkel haladó városokban keresse a szerencséjét. A körülmények azonban manapság a városokban is kedvezőtlenekké váltak, ezért a mátrano- vákiak is mindinkább a közvetlen környezetükben keresik a boldogulás lehetőségeit. Erről beszélgetünk velük.- Milyen a falu gazdasági helyzete? - érdeklődöm Csikó István Béla polgármestertől. A legmostohább év- Az önkormányzatok megalakulása óta az idei év a legmostohább. Az idei költségvetés 150 millió forint, ami 25 millió forintos bevételt kíván tőlünk. A többi normatív állami hozzájárulás. Emiatt eléggé problematikus a pénzügyi helyzetünk. Ez abból adódik, hogy az állami támogatást egytizenkette- des bontásban kapjuk, amibe az állam belekalkulálja az iparűzési adóból származó saját bevételt is. Ámde ez csak szeptember 15-ével esedékes. Csak iparűzési adó van a településünkön, ahol 500 munkahely van, ott jelentős ez bevétel. Ámde hiába, mert a képviselő- testület mégis arra kényszerült, hogy az iparűzési adó összegének majdnem 50 százalékát fel kellett vennünk hitelként, hogy az önkormányzati dolgozóknak bért tudjunk fizetni, s az intézmények működését biztosítani tudjuk. Ugyanis az egy hónapban érkező nettó állami támogatás nem elég a bér 60 százalékára sem. Ilyen a jelenlegi gazdasági helyzet.- Az önkormányzat veszít ha hitelt vesz fel?-Veszítünk, de nem tudunk mást tenni. Ez egy kényszerpálya. Annyi tartalékot nem tudunk képezni egyik évben sem, hogy a következő évben ezeket a gondokat áthidaljuk. Innentől érdekes a nagypolitika. Mig a földművelés- ügyi és városfejlesztési miniszter úr az agráriumnak 430 milliárd forintot emleget hónapok óta, azt viszont nem hallani, hogy a belügyminiszter úr a 3100 önkormányzatnak milyen igényt támasztott a büdzsével szemben.- A belügy kiköltekezett a természeti csapások miatt. A falu is kapott valamennyi pénzt.- Igen, de az árvíz és az elemi csapások elhárítása nemcsak a Belügyminisztérium feladata. Ez a kormányé. Csak hát a kormány gazdaságpolitikáját egy kis faluban nehéz megérteni. Mi csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. S megragadunk minden lehetőséget, hogy törvényesen, pályázatokon keresztül pénzt tudjunk szerezni. A képviselő-testület fejlesztené a települést, de úgy érezzük, hogy az önkormányzatok nem édes gyerekei a kormánynak. Azt tapasztaljuk, hogy a kormány legjobban az önkormányzatoktól tud pénzt elvonni. Folyik a személyi jövedelemadóval való sakkozás, most emlegetik az iparűzési adó elvonását. Mátranovák ön- kormányzata, hogy talpon tudjon maradni, hogy ne elhaló falu legyen 8 millió forintot fordít 1999- ben ipartelep létesítésére. Azon vagyunk a testülettel, hogy a következő generációnak is legyen munkahelye a faluban. Szeretnénk úgy megünnepelni az ezredfordulót, hogy több mint 600 munkahely lesz a faluban. Reméljük, hogy ez fejlesztéssel jár.- Ennek a reménynek milyen reális alapja van ?- Hivatalos értesítést még nem kaptam, de úgy tudom, a terület- fejlesztési tanács az iparterület előkészítésével kapcsolatos pályázatunkról pozitívan döntött. A terület előkészítését el akarjuk végezni az idén, hogy Mátrano- vákon is megépülhessen egy 15 ezer négyzetméter alapterületű ipari üzem, ahol várhatóan 2000 vége felé több mint 150 ember fog dolgozni. A Ganzon kívül.- Hogyan csinálják ezt, megoldható mindez önerőiből? Családok megélhetése- Senki előtt nem titok. A német tulajdonú Sinus Kér Kft. tulajdonosa úgy döntött, hogy Mátrano- vákon szeretné a termelést fejleszteni. Ennek érdekében megkereste az önkormányzatot, hogy 30 ezer négyzetméteres területre lenne szüksége, mert újabb munkahelyeket teremtene a jelenlegieken túl. S kéri az önkormányzat segítségét. Kérte, hogy az önkormányzat tegye alkalmassá iparterület építésére ezt a területet. A képviselőtestület többfordulós ülésen ezt megvitatta, az ehhez szükséges megállapodások és előkészítések rendben vannak, rögzítettük. Bízom benne, hogy szeptember végére a német tulajdonos rendelkezésére bocsáthatjuk építés céljára.- Mit gyártana itt a német tulajdonos?- Gépészeti berendezéseket, ugyanúgy mint a jelenleg is működő kft.-ben, és hőcserélőket, amiket kiszállít Németországba a megrendelőknek. Erre megvan a piacuk. Újabb termékek lesznek az áruházi göngyölegbálázó gépek. Információnk van arról is, hogy még más termékek gyártását is tervezik. Mindehhez a jelenlegi üzem már kicsi. Ezt a kérést úgy fogtuk fel, hogy az önkormányzat tartós betétbe tesz most valamennyi pénzt, ami az évek során az iparűzési adóból visszatérni. Az itt végző fiatal, aki az iskolából kikerül, helyben dolgozhat. Családok juthatnak megélhetéshez. Az önkormányzatnál kevesebben állnak majd sorba segélyért, kevesebb lesz a munkanélküli.-Most mennyi a munkanélküliek száma? Jelentős a számuk- Annak ellenére, hogy ötszáz munkahely van a faluban, jelentős a számuk. Több mint 80 főnek fizetjük a jövedelempótló támogatást, jelenleg 42 közhasznú munkást foglalkoztatunk. S van még egy olyan réteg a munkanélküliek között, amely nem működik együtt a munkaügyi központtal, az önkormányzattal. Jóllehet, hogy ez csak névleg munkanélküli.- Mekkora lehet a számuk?- A község 2200 lakosához viszonyítom akkor a 300-hoz közelebbi a szám, mint a 200-hoz. Ezt nehéz pontosan meghatározni, a változása miatt. Fájó a polgármesternek, s mint a képviselő-testület egyik tagjának, hogy egyre több falubeli szorul ki az itteni munkahelyekről, mert fegyelmezetlenek a munkában, így más községből jönnek ezek helyére szorgalmasabb, szófogadóbb emberek.- Baj van a munkaerkölcs- csel, de miért? Változás történt...- Vannak emberek, akik még nem vették tudomásul, hogy 1990-ben változás történt Magyarországon. Mások a lehetőségek, mások a követelmények. Állami vállalat helyett magánkézben lévő üzemekben dolgoznak, ahol a tulajdonos minden egyes forintnak a felhasználását keményen számon kéri. Csaknem tíz évvel a társadalmi gazdasági változások után ezt már illő lenne tudomásul venni. (Folytatjuk) Pádár András
