Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-30 / 228. szám

2. oldal 1999. szeptember 30., csütörtök Balassagyarmat És Térsége Tüdőszűrés Érsekvadkert - Az ifjúsági ház előtti mobil tüdőszűrő- álíömáson szeptember 30- án, valamint október else­jén fogadják a település la­kóit. Tüdőszűrésre a dél­előtti órákban, 9-től 12 óráig lehet jelentkezni, a vizsgálathoz kérik, hogy a 14 év fölöttiek személyi igazolványt, továbbá a taj- számot igazoló kártyát hozzák magukkal. Beszerzési értékesítési pozíciók javításáért Gazdakör, nem csak tagoknak Egy éve működik Balassa­gyarmaton a helyi, vala­mint a magyarnándori, szügyi, ipolyvecei, patvarci gazdálkodókat tömörítő gazdakör, amely a terme­lők napi gondjainak enyhí­tését, a beszerzési és érté­kesítési pozícióik javítását tűzte célul.- Hatvanfős a tagságunk, ugyanakkor ettől sokkal töb­ben látogatják rendezvényein­ket, amelyeket a balassagyar­mati művelődési központban rendezünk minden hónap utolsó csütörtökén, este héttől - mondja a falugazdász, Bacsa Béla, aki bábáskodott a helyi szervezet létrehozásában, s akit a szügyi Varga Mihállyal együtt beválasztottak a gaz­dakörök és gazdaszövetségek megyei, valamint országos vezetőségébe is.- Ma ugyan elmarad a programunk, ugyanis még mindenki kint van a földeken, a krumpli, a kukorica betaka­rítása, valamint értékesítése ad elég elfoglaltságot. Ugyanakkor októberben már ismét folytatjuk rendezvény- sorozatunkat. Mi elsősorban a termelők napi'szintű problé­máival foglalkozunk. Fölvál­lalom azt is, hogy „földhöz­ragadtak” vagyunk. Összejö­veteleinkre olyan előadókat hívunk meg, akik a telepíté­sekről, a feldolgozásról, piaci szabályzás változó rendszeré­ről, a támogatásokról, vagy a növényvédelemről tudnak adni pontos tájékoztatást. Emellett társulásokat szer­vezünk az olcsóbb beszer­zésre, sőt egyre inkább bebi­zonyosodik, hogy az értékesí­tésre is szövetkeznünk kell, mert akkor nagyobb tételről komolyabb felvásárlókkal tárgyalhatunk. A tagság zömét a balassa­gyarmatiak adják, de Ipoly- vecétől Magyarnándorig egyre többen csatlakoznak hozzánk, az általunk szerve­zett programok révén gyara­pítva ismereteiket, s remélve természetesen nem csupán jobb termésátlagot, de abból mind nagyobb jövedelmező­séget is. T. L. Madách-szimpózium, hetedszer Eddig önerőből fejlesztettek, most támogatást remélnek a gyarmati cégnél Építkeznek a bútorgyártók Folyamatos tőkeemeléssel másfélről tíz, majd idén nyáron 35 millió forintra emelte jegyezett tőkéjét a balassagyarmati Mö- beltér Kft., amely szeptemberben 150 millió forintos beruhá­zásba kezdett. A tulajdonosok eddig vállalkozásukba vissza­forgatták a nyereséget. Most azonban a lehetőségeiket is meg­haladó beruházásukhoz emellé állami támogatást is remélnek. A városból Szügy felé kivezető út jobb oldalán hatalmas építke­zést látni mostanság. Könnyű- szerkezetes elemekből bővítik a három éve alapított Möbeltér gyártó- és raktárbázisát. A gyár­telep egy része már parkosított. Az elektromos kapu és a nyírott pázsit képe akármely nyugati or­szágba beilleszthetné ezt a gyá­rat, s termékeik is valószínűleg kiállnák az összehasonlítás pró­báját. A cég polcrendszerek, lakó­szoba-, konyha-, valamint iro­dabútorok gyártásával, továbbá egyedi bútorok tervezésével, ki­vitelezésével és szerelésével foglalkozik. A hat helyi befek­tető tulajdonában lévő bútor­gyárban szeptember elsején kezdtek egy 150 millió forintra tervezett beruházás első, 60 mil­liós ütemébe. Ennek keretében az egyhektáros gyártelep beépí­tettségét 50 százalékra növelik - tudtuk meg Olexa Miklóstól, aki bemutatta a jelenlegi gyártósort, és ismertette a bővítés terveit is. A gyártócsarnokok könnyű- szerkezetes elemeit - amelyet itt nem fém-, hanem faszerkezetek alkotnak - most szigetelik. A kivitelezés egy részét saját ma­guk végezték, a bútorgyárat - mondhatni - a bútorgyártók sa­ját cégérüknek is tekintik. A nyáron még volt szabad kapaci­tásuk minderre, most azonban annyi a munkájuk, hogy lassan eljutnak oda, mint két éve, mi­kor is a gyárkapun táblával kel­lett jelezni, már nem tudnak el­fogadni több megrendelést. A CNC megmunkáló köz­pontjuk révén magas kihasznált­sággal működik a bútorgyár, s mind nagyobb az automatizált­sági fok is. Arra törekszenek, hogy a képzett asztalosok az egyedi gyártásban, valamint a gépek kezelésénél, s ne az anyagmozgatásban kamatoztas­sák tudásukat. Az egy-, és kétoldalas élfóli­ázó, valamint a precíz lapsza­bász gépek mellé egy újabb technológia sort telepítenek még az idén. Ehhez kapcsolódóan az új beruházásukban bővítik az elektromos hálózatot, víz-, ipari víz, valamint sűrített levegőt biz­tosító rendszerüket, s készáru- raktárat is építenek segítségével, az értékesítés hullámvölgyeit egyenlíthetik ki, s megteremtik a folyamatos termelés feltételeit. A Möbeltér 1998-ban 186 millió forint árbevételt ért el, idén várhatóan 300 milliót, jö­vőre viszont már a kapacitásnö­veléssel megközelítik az 500 milliót, s ezzel meghatározó bú­torgyártók kívánnak lenni az észak-magyarországi régióban. Értékesítési szempontból persze ez sem elegendő. Félmilliárd fo­rintnyi bútort ugyanis még eb­ben a régióban nem lehet eladni, így nyitottak a Dunántúl felé, s újabban Békéscsabán, Gyulán és Hódmezővásárhelyen tárgyaltak lehetséges kereskedelmi partne­rekkel. A gyarmati cég kihasználva a szlovák határ menti adottságait, valamint a Közép-európai Sza­badkereskedelmi Társulás (CEFTA) nyújtotta vámmentes­séget, nem a hazai alapanyagok­ból dolgozik. A hazai alap­anyaggyáraktól (a vásárosna- ményitől, valamint a szombathe­lyitől egyaránt) ugyanis legalább háromszáz, míg a határon túli, Zólyomhoz közeli Bucsina Bú­torgyártól mindössze 75 kilomé­terre vannak. A szállítási költség lefaragásán tói a szlovák import mellett szól a beszerzési ár is, amely a Bucsinánál közel 30 százalékkal kedvezőbb. Olexa Miklós azt mondja, sok-sok év munkájának köszönheti ezt a kapcsolatrendszert, amely eredményesebbé teszi a gyar­mati bútorgyártók munkáját. A tulajdonosok eddig vissza­forgatták nyereségüket a társa­ságba, saját erőből fejlesztettek. Most azonban 65 főre emelve az általuk foglalkoztatottak létszá­mát, területfejlesztési forrásokra (VFC, valamint GFC-keretre) pályáznak a 150 millió forintos beruházásuk befejezéséhez. Tarnóczi László Készáruraktárral és újabb üzemcsarnokrésszel bővül a gyár Garancia jószerivel csak a ráfizetésre van - Még a neppernek sem könnyű Krumplit mosott idén az árvíz Őrhalomban, a messze földről krumplitermesztőiről ismert te­lepülésen ilyentájt megszokott látvány, hogy a 22-es út mentén házaik előtt üldögélve nyugdíjasok kínálják portékáikat. Szá­muk azonban a nyári árvizek miatt csökkent az idén. A balassagyarmati szalézi kollégium, valamint a Ma­dách Imre Irodalmi Társaság hetedik alkalommal szervez Madách-szimpóziumot. Az idei program a szügyi művelődési házban október elsején a Madách Imre társa­ság éves beszámolójával kez­dődik délelőtt fél 11-kor. Ezt követően Berényi Zsuzsanna Agnes a Magyar Páholy Ma- dách-ünnepségei, Asztalos La­jos Az ember tragédiája fordí­tásai, Gyémánt Csilla Az égi zengzet is elhallgatott, vala­mint Andor Csaba Formai kö­vetkezetesség és következet­lenség Az ember tragédiájá­ban címmel tart előadást. Balassagyarmaton a szim­pózium résztvevői látogatást tesznek az egykori vármegye- házán berendezett Madách­emlékszobában, majd délután háromkor megkoszorúzzák Madách Imre szobrát. A sza­lézi kollégiumban Krizsán László, Győrffy Miklós, Bene Kálmán, Máté Zsuzsa, Cserjés Katalin, Bali Edit, Varga Mag­dolna előadása ad újabb szem­pontokat a legtöbb nyelvre fordított mű és annak alkotója megértéséhez. Az előadásokat Horváth Zsuzsanna versmon­dása színesíti majd. Október másodikán iro­dalmi kirándulásra indulnak a szimpóziumra érkezők. Lo­soncon Kármán József sírjá­nál, Alsósztregován Madách emlékművénél helyeznek majd el koszorúkat. Program­juk ezt követően Csesztvén, a Madách Imre irodalmi nap rendezvényén folytatódik.-el­A vasútállomáshoz közeli terü­leteken az Ipoly, a „Páston”, a falu délnyugati határában pedig a Csitár-patak tette tönkre a gazdák munkáját. Legalább negyven burgonyatermesztő családot sújtott az árvíz Őrha­lomban. A kár nem csekély, az érintettek egyelőre még nem tudják, jövőre miként vágnak bele ismét a földjük megműve­lésébe. Az idei termést elmosta az ár, a megrohadt krumplit már ki sem szedték a földből, a drága vetőmag legfeljebb szer­ves trágyaként hasznosulhat őrhalom határában. Pedig a jó minőségű, Hol­landiából hozatott vető­krumpli kilójáért idén 130 fo­rintot fizettek az őrhalmiak, s meglehet a következő vetéshez már 160 forintra szökik az ár. Igaz, itt a szerencsés kevesek­nek akár 500 zsáknyi is termett a télire valóból. Az árak viszont nyomottak, s a magas művelési költség miatt jószerivel csak a ráfizetésre van garancia. Idősebb őrhalmiak mondják, hogy leginkább azért művelik meg pár holdnyi földjüket, mert nem tudnák elnézni, hogy miat­tuk gazosodjon a határ. A többnyire Kondor fajtával próbálkozó gazdák most kilón­ként 35 forintért kínálják a zsá­kos burgonyát. Az idei termés egy részét a felvásárlók már a földekről elvitték. Igaz, a felvá­sárlóknak, neppereknek sem könnyű mostanság. Legalábbis azoknak nem, akik teherautók­ról kínálják a burgonyát. Hét végeken ugyanis nem mehet­nek a teherautók, mert komoly bírság vár azokra, akiket a ,.kö­zeg” megállít. Hétközben pedig hiába járják hangosbemondó­val, vagy csak hangos szóval a városok utcáit, alig valakit ta­lálnak otthon. Sokan ülnek kuncsaftra várva Őrhalomban a 22-es út mentén. Alkudni nem nagyon lehet, a termelők ugyanis azt mondják, ebből az árból nekik nem marad már más, csak a rá­fizetés. S ők még a szerencsé­sek, akiknek földjét nem mosta ki a nyári esőzések okozta ár. Tarnóczi L. Várakozáson felül jól sikerült az első falunap Patvarcon - Nyitottak az emberek - Gondok is akadnak Gondokról és örömökről a szép közösségi ünnep után Várakozáson felül sikerült az első falunap augusztus 21-én Patvarcon. Beigazolódott, hogy az emberek nyitottak az ilyen dolgok felé, mondja otthonában Gajdos Pál polgármester. Patvarc első falunapján föllé­pett a gyarmati dalegylet, amelyben a patvarci polgármes­ter régóta énekel. Sokan hall­gatták tetszéssel a rézfúvós kvintett játékát, másokat a harcművészeti bemutató kötött le. A focipályán az öregfiúk és a helyi válogatott mérkőzött meg egymással. Bemáth József katlanban főzött babgulyásával már sokadszor bizonyította, hogy szakmájának mestere. Tő- zsér Zsoltot, a megyei közgyű­lés alelnökét szeretettel fogad­ták a falu lakói, akik az első fa­lunapjukat bállal zárták. Hogyan él jelenleg a szép- közösségi ünnepre még most is szívesen emlékező falu? Erről tájékoztat a polgármester. A 720 lakosú község lakói­nak egyharmada munkanélküli és ezek egy része a majd het- venfős cigány közösségből ke­rül ki. A testület féléves beszá­molójából derült ki, hogy a szo­ciális célra szánt összeget 168 százalékra teljesítették. A testület társvállalkozója a Nógrádmarcal térségében meg­épülő regionális hulladéklera­kónak és a regionális csatorna­építésnek, amelyekre pályázati pénzeket szánnak. A megyei te­rületfejlesztési tanácstól közel hárommillió forint támogatást nyertek öt utca járdájának kié­pítésére. Ezeknek az utcáknak a lakói hamarosan aszfalton jár­hatnak és a megépítendő járda hossza 1,3 kilométer. Energia- takarékos közvilágítást kap a falu, amelyet pályázati pénzből építenek ki. Másik jó hír, hogy a millenniumi pályázaton nyert összegből újra közszemlére te­hetik Arafő János néprajzi gyűj­teményét, ami a kultúrház meg­szűnése óta a községháza padlá­sán kallódik. A jó hírek mellett gondok is akadnak. Egyre többször kény­szerül a testület arra, hogy a közgyógyellátási igazolványt adjon a rászorulóknak. A fiatalokat egy kis helyiség szolgálja, amit próbálnak ottho­nossá tenni, de érezhetően hi­ányzik egy nagyobb közösségi célokat szolgáló terem. A vala­hai kultúrházhoz, amely az Elektronika helyén, a kastély­ban működött, szép emlékek fű­zik Patvarc középkorosztályát. Akkoriban pezsgő élet volt a kis faluban. Hasonló életet szeret­nének élni szüleik példáján a je­lenlegi fiatalok, akik megalakí­tották a Patvarci Fiatalok Körét, amelynek éltetésére az önkor­mányzatnak is gondot kell fordí­tani. A falu megszűnt iskolájában valaha Arató János tanított nemzedékeket, őt követte Csábi István, aki szintén nem csak tanított, hanem lámpása is volt a falunak. A Gyarmatra bejáró tanulóknak bérletét fizeti a falu és beiskoláztatási segélyt ad­nak még a felsőfokú oktatásba kerülteknek is. Az önkormány­zat az óvodát működteti. Különösen nagy bevételre nem számíthat az önkormány­zat, mert Patvarcon nincs ipar­űzési adó. Mindössze négy vál­lalkozót tartanak nyilván, akik közül Forgács Ákos mezőgaz­dasági vállalkozóként akár az uniós feltételeknek is megfelel. Barátosi János mezőgazdasági szolgáltatást végez. A fiatal Faludi Norbert építőipari kivi­telezéseket vállal, Belicza An­tal pedig Salgótarjánban tűzifa­értékesítéssel foglalkozik. Az építkezési kedv lelas­sult, a korábban megvásárolt telkeket a tulajdonosok to­vábbadták pénz hiányában. Több család nem él a szociális támogatás lehetőségével, mert a saját erőt nem tudja előte­remteni. Gajdos Pál polgármester ab­ban reménykedik, hogy a pin­cesor alatt kialakított szabad­időpark, a szabadtéri színpad és a nézőtér befejezésére csak összejön a pénz, a helyiek két­kezi segítsége mellett. A kö­zösségi területet övező pince­sor üresedő pincéire sorba áll­nak a vevők, ami a halottaiból ébredező szőlőkultúrát is mu­tatja, de a hagyományok érté­keinek megőrzését is jelzi. Ab­ban sokan egyetértenek, hogy szerencsés volt a Balassa­gyarmattól való elszakadás. így a villany, víz, gáz és te­lefon mellett hamarosan meg­oldódik a hulladék elhelyezése, a csatornázás és mindezek a szép környezetben fekvő, sok évszázados kis településen élők kényelmét szolgálják. Szabó Endre

Next

/
Thumbnails
Contents