Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-23 / 222. szám
A 6-3 tükrében - Üjabb angol-magyar fociderbi Nemcsak sport... Nem sikerült Londonban visszavágnia az angol parlament labdarúgócsapatának a magyar országgyűlési válogatottól egy évvel ezelőtt elszenvedett vereségért. A Lasztovicza Jenő csapat- kapitány vezetésével felvonult magyar parlamenti csapat 3-2 arányban megverte az Ivor Caplin csapatkapitány vezetésével megfiatalított Westminster válogatottat. Az Upton parki stadionban megrendezett mérkőzést elindító füttyszó egyben nyitánya volt a nagy-britanniai hajléktalanokat támogató legnagyobb alapítvány, a Shelter adománygyűjtő hetének. A mérkőzés fő szponzorai a Power Gén és a National Wide Bank 17 ezer fontot ajánlottak fel a Sheltemek. Az igen jó iramú, sportszerű mérkőzésen az angol válogatott kezdett jobban. Az első félidőben már 2-0- ra elhúztak Alan Simpson és Jim Fitzpatrick góljaival, holott a magyar csapat támadott többet és rengeteg helyzetet hagyott ki. A pálya szélén álldogáló cserejátékosok a lelátókon ülő londoni magyar kolónia képviselőivel együtt szurkoltak a pályán lévőknek. Bizony egy- egy kihagyott helyzet után záporoztak a keresetlen jó tanácsok: - Figyeljetek oda, meccs van, nem a parlamentben dumálunk. Ki fog itt gólt rúgni? Nem érzik a fiúk a kaput - fogták a fejüket a cserejátékosok. A második félidőben a csapat tiszteletbeli edzője, Puskás Ferenc, aki addig Tony Banks volt sportminiszter társaságában ült a lelátón, maga is a pálya szélére állt és tanácsaival segítette a magyar honatyákat. Igen eredményesen, hiszen gyorsan megszületett az első szépítő gól, Herb János lábából, majd a félidő közepén Birkás Tivadar egyenlített. Néhány perccel a mérkőzés vége előtt ismét csak Birkás volt eredményes és beállította a 3-2-es magyar győzelmet. így a magyar Országgyűlésbe kerül most az a vándorkupa, amelyet az angol honatyák készíttettek a két parlamenti válogatott mérkőzéseinek megörökítésére. A házigazdák remélik, hogy a jövő tavaszi visszavágón visszahozzák Pestről a serleget. Jim Fitzpat- rik , a brit képviselők góllövője a mérkőzés után boldogan szólt arról, hogy bár kikaptak, de nagy örömmel játszottak olyan nagy öregek, világhírű futballisták előtt, mint Puskás Ferenc, Grosics Gyula, Hidegkúti Nándor, Buzánszky Jenő, illetve George Rob és Jackie Sewell. Grosics Gyula még egy rövid szakmai véleményt is megfogalmazott az MTI és a BBC tudósítójának a mérkőzésről: - Meghajtom a fejemet azon amatőrök előtt, akik a labdarúgás szeretetét viszik ki a pályára. Szívük a pályán van. Bár kevesebb a tudásuk, mint a profiknak, de nagyon tudnak hajtani.-Megvallom őszintén, azt hiszem, fanatikus Bon Bon-rajongó lettem. A két fiú, Szolnoki Péter és Török Tamás, eddig is szép sorban szállította a zseniálisabbnál zseniálisabb slágereket a házibulikhoz és a jókedvhez, gondoljunk csak a „Három elefánf’-ra, az „Érezd magad jól”-ra, a „Viva Es- paná”ra, a „Hétvégi király- lány”-ra, a romantikus és szívhez szóló dalaikról már nem is beszélve, de legújabb albumuk mindent lesöpör, amit valaha is ebben az országban és ebben a műfajban letettek az asztalra. Ez a lemez egyszerűen úgy tökéletes, ahogy van. Márpedig ezt magyar albumról - sajnos - nagyon ritkán mondhatjuk el. Kezdve azon, hogy ez a két ember kicsiny hazánkban a legjobb zeneszerzők közé számít, ezenkívül nagyon-nagyon jó zenészek. Péter hangja és énektudása pedig sokkal többet érdemelne, mint amennyit itthon kaphat. Ők azok, akiket valahogy mindenki szeret. Kedvesek, aranyosak, természetesek, mindig jókedvűek, és ezt a pozitív kisugárzást minden körülmények között képesek is átadni akár a közönségnek, akár azoknak, akikkel dolgoznak. Tőlük még nem hallottam rosszat egyetlen pályatársukról sem, nem személyeskednek és nem tesznek megjegyzéseket. Még ha nem is alakul mindig úgy a sorsuk, ahogy szeretnék, mindig tudnak mosolyogva továbblépni, ahelyett, hogy energiájukat mások szidására és hibakeresésére fordítanák. Egyszóval, tanítani való amit csinálnak és ahogy csinálják. Pop plusz rock Mézédes Bon Bon Visszatérve az új lemezre, amióta először betettem a lejátszóba, azóta nem tudom kivenni, újra és újra hallgatom és bár már kívülről tudom az ösz- szes dalszöveget, mégis megunhatatlan. Tíz új dal, két már ismert, de Bon Bon-albumon még meg nem jelent szám, kiegészítve három remixszel. A cikk nyitóidézete a „Szexepil” című megaslágerből való, amely jelzőt biztosan megelőAz új, egyben negyedik lemez számíthat az „Év albuma” címre legezhetjük a dalnak, hiszen kedves a humora, fülbemászó a dallama, nem is beszélve arról, hogy a magyar újkori médiatörténetben példátlan módon, rögtön a kislemez megjelenésekor, az összes rádió játszási listájának élére került. Rendkívül szellemesnek találom a dal betétjeként elhangzó James Bond-Bon Bon szó- és közjátékot, amely hűen tükrözi az egész album könnyed játékosságát. Az „Addig, amíg a zene szól” egy igazi bulizós, húzós nóta, amely garantáltan a fellépések nagy slágere lesz, de szerintem bármelyik európai lista élére is nyugodtan eljuthatna. A „Számlák”, a „TV”, a „Szóda” ugyan egy válogatásalbumon már megjelent, de azt hiszem megunhatatlan és elárulhatom: én láttam már egy punkot is mosolyogva pogózni rá! A „Soha nem mondtam el” egy újabb klasszikus Bon Bonballada romantikus érzületűek- nek, a dal pedig nyugodtan lehetne akár egy Boyzone-, vagy Backstreet Boys-albumon is vezető sláger a színvonalát tekintve. A „Megyek a Holdra ismét’1 egy kis játékkal indul - Scully ügynök hangja a holdkomphoz szólítja az utasokat. A dal pedig arról a mindenki által jól ismert érzésről szól, amikor tele lesz a hócipőnk és legszívesebben egy lakatlan szigetre távoznánk. A „Gengszterdal” eredetileg az Európa expressz című filmhez készült, de itt is, önállóan viszi a hangulatot és hallgatása közben az ember elkezd gondolkodni, milyen apropóból tarthatna egy jó kis házibulit a közeljövőben. A „Világszám” egy óriási vicc a jelenlegi zenei irányzatokról és az emberek különböző technikai trükkökkel való elvarázsolásáról, átveréséről. Bár, szinte biztos vagyok benne, hogy lesznek emberek, akik nem fogják érteni a poént, de érdemes megpróbálni! A továbbiakban is csak úgy sorjáznak a slágervárományos nóták: a „Nekem jó”, a „Te csak játssz”, - az egyik személyes kedvencem - a „Voltam már”, vagy a „Néha kell egy nap”. Összefoglalva, a szeptember végén boltokba kerülő új Bon Bon-albumot ajánlom mindenkinek 9 és 99 éves kor között, aki szeretne egy órára kiszakadni a száraz, monoton hétköznapokból, szeretne egy kicsit lazítani, jókedvű lenni és feltöltődni pozitív kisugárzással, nem is beszélve azokról, akik egy igazán jó popalbumot szeretnének hallgatni. Ha rajtam múlna, ezt a lemezt még az orvosok is adnák receptre mindenkinek! Ja, és „Salgótarján büszkesége”, Szolnoki Péter megint nagyot alkotott! * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Paul McCartney, John Lennon, Ringó Starr és George Harrison. CD-k, illetve kazetták közül választhat szerkesztőségünkben:. Vincze Dávid Mátraszele, Szabadság u. 136. sz. Mai kérdésünk: Mi volt a legelső Bon Bon-album címe?- a. Kapaszkodj meg!- b. Nem vagyunk mi angyalok • - c. Csak a holnapnak élek. A tippeket, illetve megfejtéseket szeptember 29-ig várjuk nyílt postai levelezőlapon, vagy akár személyesen a következő címen: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. Jó játékot! S. A. Sztárvallató - Mai vendégünk: a Picasso Branch Bebocsátás az édenbe... Úgy látszik, hogy Kozso egy percig sem bír nyugton maradni. Alig, hogy rendbe tette egykori fiúbandájának dolgait, máris elkezdte szervezni az újat. Válogatások követték egymást, amelyek után lassan összeállt a csapat. Az elején még úgy volt, hogy hármas fogat lesz a banda, aztán csatlakoztak még ketten, így már teljes a kép. Hölgyeim és uraim: itt a Picasso Branch, azaz: Bebe, Mark, Ricky, Tim és Tommy. A kezdetekre mindenki másképp emlékezik . .. Ricky: - Régóta álmodtam arról, hogy egy ilyen csapat tagja legyek, ezért is mentem el a válogatásra, hogy bebizonyítsam magamnak, képes vagyok rá. Ott álltam a helyszínen és arra gondoltam, hogy Úristen, mi lesz, ha most bemegyek oda... De teljesen barátságos volt a környezet, ott ült Kozso és kis csapata. Mondták, hogy énekeljek, erre énekeltem és teljesen megnyugodtam. Utána táncolnom kellett, de a fő szempont a hangi adottság volt, az alapján válogattak be minket. Nekem igazából a válogatás utáni napok voltak a legszörnyűbbek, mert vártam Kozso telefonját, a készüléket folyamatosan magamnál tartottam, még az ágyba is vittem. Három nap múltán aztán megtörtént az, amire vártam: éppen ültem a kádban, s megcsörrent a telefon. Kozso volt az, mondta: sikerült bejutnom a bandába. Ültem továbbra is a kádban s csak néztem magam elé. Csoda, hogy nem nőtt kopol- tyúm, meg pikkelyem, mert még két óra múlva is ott voltam, de egyszer csak felpattantam, felöltöztem, be a kocsiba és azonnal végighajtottam az összes barátom között, s elújságoltam nekik, hogy sikerült. Rendeztünk is egy nagy bulit ennek örömére. Bebe: - És azóta minden nap megrendezzük ezeket a bulikat! Mark: -Én is hasonlóképpen kerültem be, mint Ricky. De hatalmas dolgot hagytam volna ki ha nem lettem volna énekes, hiszen ez előtt tíz évig hegedültem, amit nagyon szerettem, de az egy teljesen más világ volt. Egy évtizeden keresztül csak a hegedülés létezett, meg a tanuEgymásra találtak lás, mert tavaly érettségiztem, s ez minden szabad időmet lefoglalta. Egyszerűen nem volt időm szórakozni! Mindig irigyeltem azokat a srácokat, akik felszabadultan bulizgattak és szebbnél szebb lányokkal jártak. Szerencsére már kezdem átvenni én is ezt a „feelinget” . .. Bebe: - Jól elrontottuk őt. Ezt egyébként nem lehet munkának nevezni, hiszen erre vártunk, erre esküdtünk fel. Jómagam etióp származású vagyok, s mint az etiópokat általában, nagyon hajt a vérem. Bejártam egész Európát egy szál gitárral, rengeteg országban játszottunk, különböző klubokban, aztán hazajöttem, hallottam a válogatásról, elmentem és bebocsátást kaptam az „édenbe”. Tommy: - Óriási dolog, ha valaki azt csinálhatja, amit szeret! Tim: -Én például azelőtt nagyon lusta ember voltam. Itt magadat kényszeríted rá, hogy azokat a dolgokat megcsináld, amiket eddig kihagytál az életedből, mint pl. sport, tánc. Csupa olyat kaptunk itt a Branchban, amiket azelőtt nem kaptunk meg. Nálunk egy nap negyvennyolc órából áll, nonstop pörgés van! Ricky: - Tommy volt az utolsó, aki bekerült a csapatba. Tommy: - Elmentem egy hétfői válogatásra. Ott azt mondták mindenkinek, hogy szerdán visszatelefonálnak, de engem már hétfő délután hívott a Kozso. Mivel nem Pesten éltem, hanem Nagykállón, így apukámmal indultunk haza a meghallgatás után. Kozso édesanyámnak telefonált, hogy bejutottam a csapatba. Anyu elsírta magát és azonnal hívott, hogy forduljunk vissza és keressünk egy lakást. . . Mark: - Nagyon jó barátok lettünk mindannyian. Tim: - A következő fogalmak abszolút ismeretlenek a számunkra: az unalom, az elfecsérelt idő, a hálátlanság és a gyűlölet. Mark: - A mi szótárunk az sz betűnél kezdődik, vagyis a szeretetnél. Bebe: - De a bandáról is abszolút ez ,jön le”! Nem? Sándor András Kartel: Embertelen hétköznapok - Szókimondó szövegek „Ez a való világ.. Egyik legvitatottabb alakja a mai magyar könnyű-, azon belül is a rapzenének, Ganxsta Zolee - és az őt körülvevő Kartel nevű formáció. Amikor elindultak ezen a vonalon - amely mára aranylemezes műfajjá érett általuk -, még nem túl nagy rajongótábort tudhattak maguk mögött. A finoman fogalmazva is szókimondó dalszövegek és a Pierrot által írott zenék azonban ma már tömegeket vonzanak. így történt ez nemrégiben Salgótarjánban is, ahol a Lido klub vendége volt Ganxsta Zolee és csapata. Ami a hangulatteremtést illeti, a Kartelre igazán nem lehet panasz, bár szövegeikben, amelyek ebben a műfajban talán a legfontosabbak, korántsem tóparti nyárestékről és diákszerelmekről van szó. A világnak azon szeletével foglalkoznak ők, miket leginkább a híradásokból ismer az ezredvégi ember - mármint a szerencsésebbje. Keményen szólnak olyan problémákról, mint a kábítószer,' a terrorizmus, s tulajdonképpen a zömmel éjszaka zajló élet nem éppen emberséges hétköznapjairól. Ez a világ pedig - tapasztaljuk, sajnos - nem lelket melengető körülményeiről ismerszik leginkább, így hát bizony nem kevésszer kerülnek a dalokba meglehetősen durva kifejezések. (Hogy ezekre szükség van-e, azon több nem hivatalos fórumon is folyik a vita.) Az azonban biztos, hogy Ganxsta Zolee, Dopeman és a többiek úttörőként tették népszerűvé ezt a műfajt. Produkciójuk érvényességét pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a nógrádi közönség is, kortól, nemtől és zenei érdeklődéstől függetlenül „ugrott” a Kartelre. Úgy tűnik azért, mert amiről ők énekelnek a „Helldoradoll” című új lemez egyik nótájában, az tényleg: „a való világ . ..”-dám „Jó reggelt, Koszovó!” Híd az éterben Jól szórakoznak a nemzetközi békefenntartó erők olasz katonái Koszovóban, ahol megelevenedni látszanak a, Jó reggelt, Vietnam!” című film nyomán világszert ismert jelenetek: a katonáknak lendületes rádiós showműsor kínál némi felüdülést a válságövezetben látott pusztítás és erőszak nyomasztó hangulata közepette. Mivel az olasz kontingenst a szerbiai tartomány nyugati részére vezényelték, rádiójukat is a Nyugat rádió névre keresztelték. A műsor egyelőre szórakoztató zenéből és hírekből áll, de az elképzelések szerint üzenetek, születés- és névnapi köszöntések továbbításával éterbeli híd lesz majd Itália és a szerbiai tartományban szolgáló 5700 olasz katona és száz segélyszervezeti aktivista között. Michael Flatley felhagy a tánccal? Negyvenmilliós lábak Felhagy a tánccal Michael Flatley, a világ leggyorsabb lábú szteppművésze - de nem azonnal. A 40 éves amerikai-ír származású táncvirtuóz jövőre még nagyszabású turnéra indul és csak ezután búcsúzik a színpadtól. A közönségtől azonban nem, ugyanis saját showmű- sorokat tervez készíteni - jelentette be Flatley menedzsere, Ossy Hoppe Németországban. Flatley utoljára a „Feet of flames” („A lángok lábai”) című táncművével lép fel, amely - Hoppe szavai szerint - életének álma és a leglátványosabb minden közül, amit valaha is csinált. Ötven táncossal és nagyszabású színpadi show- val Flatley még egyszer bizonyságot ad arról, hogy valóban megérdemli a „90-es évek Fred Astaire-e” címet, és rászolgál a Lord of the Dance „rangra” is. A Guinness rekordok könyvében leggyorsabb lábú sztepptáncosként szereplő Flatley egyébként még egy tekintetben csúcstartó: lábait negyvenmillió dollárra biztosította. Fergeteges sikerű „Lord of the Dance” című táncművét - amely Ronan Har- diman zenéjén alapul- világszerte mintegy ötmil- lióan élvezhették élőben.
