Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-17 / 217. szám
,Nem gazdagodtam meg, de megérte becsülettel dolgozni” - Egy tevékeny életút Tisztesség nélkül nem lehet élni! Egy ember életében a nyugdíj általában az aktív élet összegzését, a pihenést jelenti. Vannak emberek, akik azonban az idő elérkeztével sem tudnak nyugodni, folyton kell valami hasznosat tenniük, mert ezt gyakorolták évtizedeken át és a sejtjeikbe ivódott. S különösen akkor nehéz a tevékenységet abbahagyni, ha az élet korhatár előtt kényszeríti ki a rendszeres munkából az embert. Juhász László nevének hallatán sok embernek csak a bélyeggyűjtés jut eszébe. Pedig ő nemcsak erről nevezetes.-Egész életemben dolgoztam, tizennégy éves koromtól. Munka mellett jártam a tanoncképzőbe. Villanyszerelőként szabadultam - kezd beszélni az életéről.- Bárhol dolgoztam, bárhová állított a sors, mindig mindent a legjobban akartam megoldani, sosem húztam ki magam semmiből.-A szakmámban sajnos nem sokat dolgozhattam, mivel két év múlva egy betegség következtében az egyik szemem elveszítettem. S ez nagyban befolyásolta a további életemet. A fiatalkori tervek, elképzelések füstbe mentek. A fiatal villanyszerelő 1961-ben megnősült. Jól választotta meg élete párját, ezt az is mutatja, hogy Magdi asszony csendben hallgatja a beszélgetésünket. Juhász László szeretettel néz a feleségére és folytatja.-Minden jóban és rosszban kitartott mellettem a mai napig. Segítségével jutottam túl a helyzetemből adódó krízisen. Rádöbbentem, hogy egy szemmel is jól lehet látni a világot. Nagyon nehéz volt megszokni, s mindig az járt az eszemben, hogy meddig tart ki a másik szemem. Juhász László raktárosként dolgozott tovább az acélárugyár elődjében, a kohászati üzemekben. Létrehozták a villamos tartalékalkatrész-raktárt, ami nemcsak munkakört, hanem új feladatot is jelentett számára. Itt is példásan dolgozott. Az akkori divatnak megfelelően részt vállalt a közösségi feladatokból is.- Úgy érzem, hogy itt is megálltam a helyemet. Hozzá kell tennem, hogy társadalmi munkára egész munkáséletem során hajlandó és kapható voltam - magyarázza. Munkásszíwel volt vezető Pályafutása során végül osztályvezető lett. Meséli, hogy a mai napig nem felejtette el egykori esztergályos munkatársa szavait, aki azt mondta: „Soha ne feledkezz meg arról, hogy a munkások közül mentél el.”- Tény, hogy más volt az irodán dolgozni és más a munkapad mellett - emlékezik. - Én azonban ott is mindvégig Juhász Laci maradtam. Szavaimat, tetteimet a munkásszív diktálta. A véleményem kimondására noszogatni sem kellett, mert úgy éreztem, hogy valakinek el kell mondani a munkások véleményét. Visszacsatolni, hogy a vezetés megismerje. Mindig azt mondtam el, amiről úgy éreztem, hogy bármelyik munkás elmondaná, ha el merné, vagy el tudná mondani. Mivel valamikor hosszú évekig egy gyárnál dolgoztunk, említem neki, gyakran lehetett hallani, hogy a nagyirodán tízezreket vesznek fel a vezetők.-Én nem vettem fel, hiszen osztály- vezetőként ilyen összegeket nem kaptam - mondja. - Lehet, hogy voltak, akik kaptak, nem tudom. Nem gazdagodtam meg, de megérte becsülettel, jól dolgozni. Korengedmény: rossz emlék A sors nem engedte tovább dolgozni. Több mint négy éve már nyugdíjas. Rövidesen betölti a hatvanadik évét, amikorra tervezte, hogy nyugdíjba megy.- A bekövetkezett változások miatt örültem, hogy 1995-ben korengedmény- nyel eljöhettem a gyártól. Sokan idegeskedtünk akkor, hogy az utcára kerülünk. A korábbi nyugodtabb évtizedekhez viszonyítva mindez rossz emlékként maradt meg bennem - utal szomorúan azokra az időkre. Amikor arról faggatom, hogy kitől örökölte a céltudatosságot, rendet, ami mindig jellemezte, így válaszol.- A szüleimtől. Leginkább az apámtól tanultam meg, hogy az ember kellő akarattal mindent meg tud csinálni. Mégis úgy érzem, hogy nem bontakoztam ki az életben teljesen, mert bárhol csináltam valamit, azt mondták, pályatévesztett ember vagyok. Mindenhez konyítottam, sok mindenbe belefogtam, semmitől nem riadtam vissza. Legyen az fizikai munka vagy szellemi tevékenység. írtam újságot, számos megjelent könyv az én közreműködésem eredménye is. Ezzel így van a mai napig is. Hónapokon át a lányáék emeletráépítésénél dolgozott keményen a nászával. Idegen szakemberek csak a legszükségesebb munkákat végezték. Elmondja, hogy vannak olyanok, akik festő helyett őt hívnák dolgozni, de ilyen munkát természetesen nem vállal. Sokan tudják róla, hogy mennyire igényes önmagával szemben. Vajon másokkal szemben is ilyen volt? Mondja, hogy nem volt jó ez neki. Sokszor az orra alá dörgölték a precízségét.-Mindig idegesített, hogy én ilyen vagyok, mások meg nem így végzik a munkájukat. Voltak, akik nem is végezték. Nekem ez a mércéip, ez a természetes. Eszerint élek és dolgozom - mondja határozottan. Ennek kapcsán faggatom a mostani és a húsz évvel ezelőtti emeberekről.- Korábban egy más felfogás szerint éltünk. Annak a rendszernek is voltak előnyei, meg hátrányai is. Akárcsak most. Régen nagyon sok lusta ember hozzászokott, hogy helyette sok mindent megcsináltak mások és neki nem kellett félnie, hogy kenyér nélkül marad. Ma viszont mindenkinek magának kell magáról gondoskodnia. Sokan meg is tennék, de nincs rá lehetőség. Az ügyeskedőknek most is jobban megy.- A nyugdíjból, akármekkora, meg kell élni, de jól érzem magam - válaszolja kérdésemre. - Amikor elköszöntem a gyárból a szakszervezeti titkárom azt mondta, hogy bárki megkérdezi majd tőlem, hogy miként érzem magam, mindenkinek azt mondjam, hogy jól. Azért, hogy inkább irigykedjenek. Derűsen meséli, hogy elmondhatja, hogy nyugdíjas is volt, pedig a hatvan évet csak most tölti be. Szerinte már egy teljes életet élt. Amikor nyugdíjba jött, mintha elszakadt volna minden. Noha a bélyeggyűjtés maradt, csinálja, de már nem a régi lendülettel.- Volt arról szó, hogy esetleg a gyártörténeti gyűjteménnyel tudatosabban foglalkozom - mondja. - A vállalat helyzete miatt azonban minden füstbe ment. Az egykori gazdag gyűjtemény pedig egyre apad, eltűnnek dolgok, meg egyesek tudatosan is eltüntettek dolgokat. Elkeserítő a helyzet. Nagy kár a múlt megtagadása, emlékeinek elkótyavetyélése. Olyan ember kellene oda, aki szívügyének tekinti ezt, mint volt Brunczel Tibor, vagy Lipthay Péter. Végül arról kérdezem, hogy göndolt-e rá valamikor, hogy boldog lesz a nyugdíjasként?-Nem tervezgettem a nyugdíjaséveket. A kilencvenes évek elején azt vártam, hogy majd bekerülök egy olyan védett korba, amikor már nem küldenek el. A kilátások azonban egyre romlottak, fejem fölött függött az elbocsátás, s amikor lehetőség volt, nyugdíjba vonultam - válaszolja. Neki is menekülés volt tehát a nyugdíj. A boldogságról meg ezt mondja.- Ennek ellenére boldognak érzem magam, noha a pénz nem vet fel. Ez sok mindenhez hozzájárul, de ettől sokkal többet ér, hogy van két aranyos unokám, szép lányom, vöm, s megértő feleségem, i Szerencsére még minden megvan ahhoz, > hogy boldognak mondhassam magam. Mi kellene a boldogsághoz? Tehát ennyi elegendő a boldogsághoz - jegyzem meg halkan, mire folytatja.- Szerintem akkor boldog valaki, hajó a családi élete, békében élnek. Persze elengedhetetlen az anyagi biztonság, de egy nyugdíjas embernek amikor már ide eljut, majdnem mindene megvan. A jó családi légkör a fontos, meg legyenek jó barátai az embernek, akikkel időnként beszélgetni lehet. Juhász László nem vár már nagy adományokat az élettől. Egyetlen dolgot azonban mindenképpen, hogy a betegség kerülje el a portájukat. A többi adódik magától. Pádár András Egyik szól a másiknak - A Szépasszony-völgyében jártak Senki sem zavarja meg a kitűnő hangulatot Csodálatos a szervezőkészsége, hívó szavára nem csak számítanak, hanem igénylik is - kaptuk az előzetes információt Karan- csaljáról egyik régi olvasónktól Bakó Sándoméval kapcsolatban. Otthonában tényeket sorolva győz meg bennünket arról, hogy valóban a nyugdíjasok kirándulásainak fő szervezője.- Somosról kerültem ide, mint gondozónő. Hamar összebarátkoztam az idős emberekkel. Valószínű azért is, mert jól érzem köztük magam. Hamar rájöttem, hogy kirándulni sokan szeretnek. Égyébként az ezzel kapcsolatos szervezés elindítása nem az én, hanem Bujtár Zol-! tánné nevéhez kötődik. A szervezőmunka nem csak a huszonöt tagot számláló idősek klubja, fantázianevén Fészek tagjaira teljed ki, hanem a község minden kirándulást igénylő, kedvelő nyugdíjasára.-Amikor szóba kerül, hová szervezzünk kirándulást, az egyik érdekelt szól a másiknak. Ebből is látszik, sok segítőtársam van. Csak úgy ismerem őket, hogy Juli mama, Annus néni, Magdus néni. Egyébként a polgármesteri hivatalban hivatalsegédként dolgozom. Míg a klub vezetője gyesen volt, addig az előző polgármester, Ponyi Ferenc kérésére elvállalta a klub vezetését is.- Kikből verbuválódik a kirándulni vágyók tábora?- A klub tagjaiból és a rajtuk kívüliekből. Összeszokott csapat a miénk. Bárhová megyünk, egy autóbusz mindig megtelik a jelentkezőkkel.- Kinek a nevéhez kötó'dik az útieél kitalálása?- Valamelyik klubtag javasolja, hová volna jó elmenni. Ez gyakran találkozik a többség véleményével.- Merre jártak az idén?- Lepencén (Dunakanyar) voltunk, ahol a fürdést egybekötöttük a hajókázással. Augusztus 20-án megnéztük a debreceni vi- rágkamevált és a hídi vásárt. Előtte megvettem a belépőjegyeket. A stadionban mindenki ülőhelyet kapott. Nem volt szükség idegenvezetőre, mert én Debrecenben születtem, oda való vagyok. Nagyon szép volt, megérte eljönni, mondták a résztvevők. A nyári időszakban visszatérő igényük a Bogácson való fürdés, visszafelé pedig a Szépasszony- völgyének megtekintése. A jövő hét végén Budapesten felkeressük a Széchenyi-fürdőt, majd időt szakítunk a gödöllői kastély megtekintésére. Voltunk már Budapesten a Madách Színházban és a Mikroszkóp Színpadon. Programba vettünk egy budapesti utat az operettszínházba. Nekem öröm, ha hallom az emberek véleményét: örülök, hogy ezt is megértem az életemben. A jó hangulatot nem zavarja semmi. Ellenkezőleg.- A nagyon szép hangú énekesek csak fokozzák. Közöttük említhetem Tóth Józsefnét, Gregus Istvánnét, Miklós Lászlónét, Csemák Bélánét. Utóbbi valamikor Csárdáskirálynő volt. Régi hagyomány nálunk - vált témát Bakóné - hogy a Gusztáv bányászemlékmű környékének egy részét kitakarítjuk. A klubban minden névnapot megün- neplünk, a Tavas szabadidőparkban minden évben egyszer bográcsozunk, máskor pedig nyársalunk. Külön élményt jelent az évenként megrendezésre kerülő bál - hangsúlyozza Bakó Sándomé, majd kisvártatva hozzáfűzi - nincs köztünk olyan, aki megzavarná a jó hangulatot.- Miből futja a kiadásokra ?- A klub tagjai, köztük én is, havonta ötven forintot fizetnek. A kirándulással kapcsolatos költségeket mindenki saját maga fedezi. V. K. Háziállatot a betegnek! A társadalombiztosítók évi több száz millió dollárt takaríthatnának meg, ha jóval több ember tartana háziállatot. A furcsa megállapítás egy londoni tudományos konferencián hangzott el, ahol egyebek között arról szóltak előadások, hogy a rákbetegek, a szívbetegségekben szenvedők vagy az álmatlansággal küzdőknek jó segítőtárs bajuk elviselésében és leküzdésében egy-egy kedves háziállat. Az orvosi felmérések azt mutatják, hogy számtalan esetben egy hűséges eb vagy cica még a beteg talpra állását is felgyorsíthatja, különösen az idősek körében. A „Háziállat hatalma” mottóval megtartott tanácskozás ausztrál résztvevői például arról számoltak be, hogy évi 900 millió fonttal csökkentek az egészségügy kiadások országukban azon betegeknek a körében, akik háziállatról gondoskodnak. női rejtvény és vicc magazin la száma A család minden tagjának szól! A televízió - és rádióműsorok részletes, képes ismertetésén kívül gyógyító horoszkópot, heti időjáráselőrejelzést orvosi tanácsot, rejtvényeket és rengeteg olvasnivalót is tartalmaz. Már szombaton kérje az újságárusoktól!
