Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-15 / 215. szám
NŐK VllAGA<5«mD0**®R 1999. szeptember 15. szerda 9. oldal A budapesti divatnapokon már a jövő nyár modelljeit is láthattuk: egyszínű vagy mintás, ízlés szerint, fotó: rigó t A vendégnek mindig igaza van - Illusztris személyek is megfordultak az étteremben Akiből véletlenül lett „vendéglátós” Több mint harminc év telt el azóta, hogy egy fiatal hölgy úgy döntött: ő bizony a vendéglátásban szeretne dolgozni. Ezért hát elvégezte a szakiskolát, és azóta is felszolgálóként dolgozik. Szabó Jánosné Margitkáról van szó, aki Salgótarján egyik kisvendéglőjében viszi nap mint nap asztalhoz a fogásokat.- Zagyvarónán születtem, ott gyerekeskedtem, később, miután féijhez mentem, beköltöztünk a városba - mondja Szabó Jánosné. - Most újra Zagyvarónán lakunk: miután édesapám, édesanyám elhunyt, visszahúzott a szívem a szülői házba. Azt kérdezi tőlem, hogyan lettem vendéglátós? Ha hiszi, ha nem, véletlenül. Miután leérettségiztem, fogalmam sem volt arról, mit csináljak, egy valamit tudtam biztosan: dolgozni akarok. Volt egy nagybácsim, aki vendéglátós áruforgalmi vezető volt, édesanyámmal felkerestük: én is szeretnék ezen a területen dolgozni. Beíratott egy másfél éves szakmunkásképzőbe - érettségi után volt ilyen lehetőség -, én pedig nagyon örültem. Mert elképzelésem nem volt, hogy mit csináljak, egy valamit azonban biztosan tudtam: adminisztratív munkát nem akarok végezni. A Salgó presszóban kezdtem el dolgozni 1969-ben, mindjárt féijhez is mentem, 1970-ben megszületett a lányom, 1974-ben a fiam. A gyes alatt mégis úgy gondoltam, hogy nem folytatom tovább a vendéglátósszakmát, arra gondolva, hogy két gyerek mellett nehéz lenne megoldani azt, hogy se’ hét vége, se’ ünnepnap. Ezért aztán elvégeztem egy gyors- és gépírói tanfolyamot. Ez a bizonyítvány azóta is a szekrényben lapul, és nem is hiszem, hogy valaha is előkerülne onnan.- Hogyan került vissza újra a vendéglátóspályára ?- Voltaképpen a férjemnek köszönhetem: egyik alkalommal elmentünk vásárolni, és azt mondta nekem: - már fél éve megnyílt az új sörbár, milyen vendéglátós vagy te, hogy még nem láttad? Ott pedig régi vendéglátós kollégákkal találkoztam, hívtak vissza. A vizsgáim után visszamentem, és 12 évig ott ragadtam. Aztán jött a rendszerváltás, a privatizáció, vállalkozni kellett. Dolgoztam a városházán, fél évig vezettem a tiik egy belvárosi kisvendéglő szervezését: 1991. szeptember 28-án volt a „próbaüzem”, lépésről lépésre haladtunk. Azóta itt dolgozom.- Több mint harminc éve van a szakmában. Azt a kívülálló is tudja, mennyire „strapás" ez a- pálya: nincs hét vége, nincs ünnepnap. Miért csinálja hát mégis?-Való igaz, strapás ez a munka, erre már tanulókoromban is rájöttem: hatan kezdtük a gyakorlatot, decemberre már egyedül maradtam. Hogy mi tart Szabó Jánosné a családias hangulatú étteremben büfét, aztán a Strand Hotel következett: ott senki nem volt elég jó a főnökségnek, állandóan küldték el az embereket. Ezért úgy döntöttem, nem várom meg, amíg engem is elküldenek, inkább eljöttem. Régi kollégám, Czikora Zoltán akkor nyitott a Medvesben, hívott, mentem. Aztán átvette a Med- vest egy kft., amelyről látszott: kóklerek a javából, így hát otthagytuk. Dolgoztunk az üveggyári Brezinában, aztán a már említett régi kollégával elkezdÁN a pályán? Talán az, hogy szeretem az embereket, mindig jó kollégáim voltak, nem tudnék mást elképzelni magamnak. Dolgoztam presszóban is, de valahogy az étteremhez mindig visszataláltam: úgy érzem, ez az igazán nekem való. Jó érzés az is, hogy a törzsvendégek ismerősként kezelnek az utcán, barátságosak, kedvesek hozzám.- Ahogy hallgatom, az az érzésem támad, hogy „kellemetlen" vendéggel még sosem találkozott.- Túlnyomórészben kellemes ember jár hozzánk, de az igazsághoz tartozik az is: egykét vendég mindig akad, aki elrontja az ember napját: van, amikor mi is hibázunk -például nem azt a köretet visszük ' ki, amit kért - és nem hagyja, hogy kijavítsuk, inkább morog velünk. De az is a szakmához tartozik, hogy vendéggel szemben az ember inkább lenyeli a sértettséget, egy kicsit pszichológusok is vagyunk, mert rá kell találnunk a helyes hangra.-Az eltelt években voltak-e illusztris vendégeik?- Hogyne, többen is: szolgáltam én már fel minisztereknek is. Járt itt Horn Gyula, amikor még nem volt miniszterelnök, Kuncze Gábor, Lázár György, Csehák Judit. Megfordult nálunk a váci püspök, Keszthelyi Ferenc is: ő egy imádni való öregúr. Mindeki- vel lekezelt, mindenkit megáldott, roppant közvetlen volt. Bár nem vagyok különösebben vallásos, de, napokig gondoltam rá. Amikor ilyen illusztris vendégeket szolgálunk ki, mindig felfokozott izgalom lesz úrrá rajtunk: tájékozódunk, ki kicsoda, vigyázunk, nehogy vétsünk a protokoll szabályai ellen.- Mindig csodáltam, hogyan tudnak észben tartani annyi rendelést.- Ezt az évek során kialakítja a rutin. Jómagam például a civil életben rettentő feledékeny vagyok, sok apró dolog egyszerűen kimegy a fejemből. Ugyanakkor érdekes, hogy hetekre visszamenőleg emlékszem arra, hogy ki mit rendelt. Néha-néha rajtam is erőt vesz a fáradtság, de ez mindig pillanatnyi: kipihenem magam, és másnap kezdődik minden újra. Azt hiszem, én már innen fogok nyugdíjba menni... Hegedűs Mitől boldog, aki boldog? Szállítás hűtőládában Pillangós esküvők Ha egy amerikai ifjú pár kilép a templomból vagy az anyakönyvvezető irodájából, léggömbök, konfetti, rizsszemek vagy falevelek záporoznak rájuk. Ez hozzátartozik az amerikai esküvőkhöz. Egyre jobban terjedő divat, hogy eleven pillangók számycsapásai közepette tartják az esküvői szertartást, amely azzal az előnnyel is jár, hogy környezetbarát, a kedves vendég pedig nem törheti nyakát a konfettivel és rizzsel teleszórt, csúszós talajon. Mivel azonban a lepkéknek maguktól nem jut eszükbe, hogy vendégségbe repüljenek az esküvőkre, meg kell őket fogni vagy venni. Aki örömet akar szerezni az ifjú párnak, beszerzi részükre a pillangókat. Amerikában az üzlet már három esztendeje virágzik. Elő kell készíteni azt, hogy a pillangók a megfelelő pillanatban kezdjenek repkedni az esküvőn. A tenyésztő csak a nagy eseményt megelőző napon szállítja az árut - az éppen hogy kikelt pillangókat, és ami nagyon fontos: hűtőládában. Szobahőmérsékleten azután magukhoz térnek a pillangók és vidáman repkedni kezdenek a már korábban kinyitott ládákból. Az, hogy valakinek mennyire jó a lelki „közérzete”, nagymértékben függ a hajlamtól. Ebből következik, hogy például az ikreknek, főként ha egypetéjűek, nagyon hasonló a boldogságérzetük, még ha nem is együtt nőttek föl. A titok nyitja: mindenkinek előre kódolt a boldogságszintje - állítja David T. Lykken amerikai pszichológus. Ebben a genetikai meghatározottság szerepe mintegy 50 százalékos. így például egy sorsül- dözöttségre „beprogramozott” ember biztosan nem lesz a szerencse gyermeke, de azért a boldogság egy átlagos szintjét minden további nélkül megélheti. A kutató szerint a vidám természet, vagyis a boldogságra való képesség gyakran párosul más személyiségjegyekkel, mint például a nyitottsággal, a társasági élet szeretetével és az optimizmussal. A jólét, a vagyon és a társadalmi rang közvetlen függ a boldogsággének szintjétől. Erre vonatkozó amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy a gazdagok alig boldogabbak, mint azok, akiket kevesebb földi jóval áldott meg a sors, mert a géneket nem lehet megvásárolni. A munka első száz napja Amikor valaki végre kapun belül érezheti magát egy számára megfelelőnek látszó munkahelyen, valójában még nincs eldöntve semmi. Ki kell állni a próbaidő megpróbáltatásait. A munka megkezdésével új időszámítás is kezdődik: alkalmazkodni kell a helyi követelményekhez és időbeosztáshoz. Ebédszünetben követhetjük kollégáinkat az étkezdébe, de maradjunk mindig illendően a háttérben, kerüljük a szószátyár megjegyzéseket. Közben mindig nyitott szemmel és füllel járkáljunk. Próbáljunk tájékozódni az új helyen. Ne feledjük: az első száz nap a tanulás időszaka. Karrier-szaktanácsadók szerint ezt ki kell használni önmagunk hasznára. Ilyenkor lehet eldönteni, hogy miként tudunk beilleszkedni a közösségbe, tisztázandó, hogy melyek a szakmai erős oldalaink és milyen esélyeink vannak a munkakör végleges elnyerésére. A stratégia egyik legfontosabb eleme a munkatársunkhoz való jó viszony kialakítása. Az újonc bele ne ártsa magát a helyi pletykákba vagy intrikákba! Inkább arra koncentráljon, hogy kellőképp megismerje a cég belső viszonyait, az alá- és fölérendeltség módozatait. Ki kell tudakolni, mennyire elégedettek munkájával. A szakértők azt is tanácsolják, hogy sűrűn készítsenek feljegyzéseket, hadd maradjon mindennek írásbeli nyoma. Elhagyta a pályát, nulláról kezdett Oroszi Andrásné pedagógusként kezdte pályáját. A régi salgótarjáni Furák Teréz Leánykollégiumban dolgozott, majd kilenc évvel ezelőtt úgy döntött: váltania kell. A nevelőtanárból így lett kereskedő. A pályaelhagyó nem ritka a pedagógusok között, de egy ilyen döntés mindig fájdalmas ...- A kezdet nagyon nehéz volt - mondja. - Főleg addig volt rossz, amíg a volt diákjaim a kollégiumban laktak... Mivel középiskolás leányokról volt szó, ez bizony négy évig tartott.- Miért váltott?-Tulajdonképpen Réka leányom miatt! 0 a tarjáni köz- gazdasági szakközépiskolában végzett, kereskedő lett, kedve is volt a vállalkozáshoz, - így aztán megpróbáltuk. Nem volt könnyű, legalábbis nekem, mert a kereskedelmet korábban csak vásárlóként ismertem, tehát mindent a nulláról kellett kezdenem.- Korábban azért jobban mehetett az üzlet.. .- Öt évvel ezelőtt még alig volt butik a városban, tehát mindegyik nagyon jól ment! Ma már meglehetősen nagy a konkurencia. A jelenlegi helyünkről ezért költöztünk át az Albacomp Üzletházba is: új hely, új lehetőség, ráadásul az épület központi helyen van, ahol a kereskedelem összpontosul, nem pedig a butikok úgynevezett második vonalában ... Az is sokat jelent, hogy az új üzlet a sajátunk lesz a hitel kifizetése után.- Profilfis váltanak?- Tulajdonképpen nem. Az illatszer és a bőrdíszmű egy részét átvittük az Alba- compba, a cipő azonban itt maradt a régi helyünkön. Azt majd meglátjuk, hogy megéri-e két üzletet is fenntartani. Mindenesetre mintadarabokat tartunk az új helyen is, hogy a vevőket átküldhes- sük, ha érdeklődnének valami iránt. Egyébként az árukészletet mindig a keresletnek megfelelően alakítjuk ki.-Hogyan lehet eredményt elérni a kereskedelem mai viszonyai között?- Kifogástalan udvariassággal! Réka leányom is nagyon kedves a vevőkhöz, ami persze nem esik nehezére, hiszen egyébként is ilyen a természete. Mivel fiatal, a korosztálya igényeit tökéletesen ismeri, mindenre jól ráérez, ami munkájában is sokat segít. Ha munkánkról beszélek, akkor mindenképpen meg kell említeni Fekete Györgyné, Pannika nevét, aki régi kereskedőcsaládból származik és a • már a legelső nyitásnál is az ő szakmai tapasztalataira támaszkodva kezdtünk. Akkor fontos volt, hogy a vevőköre követte őt. Oroszi Réka (balra) munka közben fotó: Gócs Éva
