Nógrád Megyei Hírlap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-13 / 213. szám
1999. szeptember 13., hétfő SZECSENY Nógrád Megyei Hírlap Pádár András jegyzete Ellentétes fejlődés J Jétköznapi ember fel sem éri fi ésszel, hogy micsoda szédületes fejlődésen ment át a világ. Csak kapkodja a fejét, amikor az új gépcsodákat látja a televízió képernyőjén. Hitetlenkedve bámulja, hogyan kényszerítik elképesztő produktumokra a géneket a tudósok és csak kapisgálja, hogy mit is csinálhat az űrszonda a naprendszer bolygói körül. Sokan el sem hiszik. Pedig valóság. S ez a valóság már betört a lakásokba, s akinek pénze van rá, számítógépének képernyőjére csodákat varázsolhat. Üzenhet, levelezhet, tudást szerezhet az okos gép által. Arról már ne is beszéljünk, hogy a szobából lehet bevásárolni, szerencsejátékot folytatni, vagyis nyerni. Vannak, akik már ezt megteszik, mert megtehetik. A többség azonban még nem tart itt. Igaz, nem is óhajtja, mert ragaszkodik a hagyományokhoz. Tart a géptől. Hasonlóan vélekedik, mint egykoron a falusi emberek a nadrágosokról, s azt mondja, bennük nagyobb a huncutság. Csodálják gyerekeiket és unokáikat, akiknek viszont ezeknek a gépeknek a kezelése annyira természetes, mint a nap járása. Ez büszkeséggel tölti el őket, de féltik is őket, mert az ugyancsak meglódult fejlődés nemcsak jót teremt, hanem kárt is okoz. Nehezen igazodnak el ebben a rohamosan átformálódó virtuális világban, amelyben kezd már minden gépiessé válni. Igaz, mi még nagyon messzire vagyunk attól a gépesített környezettől, amelyet a tőlünk sokkal fejlettebb országokban lehet látni. Am de nagyon tanulékonyak vagyunk. Legalább is az elgépiesedésben. Azt már ugyancsak jól tudjuk, hogyan kell egymást semmibe venni, leki- csinyleni, szavak nélkül is megbántani. A csillogó-villogó üzletben flegma gépiességgel, rezzenéstelen arccal üti be a pénztáros hölgy kétszer is ugyanazt a tételt. S ha kérdezni merészel az ember, még ő háborodik fel. A pénz márványlapos szentélyében az ablak mögött tétlenkedő hölgye- mény csak fejének. megvető mozdulatával mutatja az érdeklődőnek, hogy nem az ő ablaka az illetékes az ügyben. A másik viszont a szelíd, udvarias érdeklődésre így reagál: „Várjon a sorára! Nem látja, hogy dolgozom?”. Miközben az egyik iratlapot csigalassúsággal a másikra helyezi- Mellettük ott villognak az okos gépek, amelyek sokkal többet tudnak, mint a kezelőik. Engedelmesek és tisztelettudók. Ha a kezelő valami hibát vét, azonnal jeleznek, figyelmeztetve őt a tévedésére. Mindezt azonban szenvtelen, tárgyilagos udvariassággal teszik. De hiszen őket is emberek programozták, nagy tudású, kulturált emberek. A Taponta érzékeljük a világ 1 V rohamos fejlődését. Azt a folyamatot, amelyben kibontakozik egy magasabb rendű minőségi állapot. Ám de tapasztaljuk azt is, ami az embert a fejlődés fölött érzett örömétől fosztja meg, a butaságot, az embertelen elidegenedést, az érzéketlenséget és a felebaráti tisztelet és szeretet hiányát. „Bogár”-rajzás Bánkon Mintegy 50 bogárhátú Volkswagen érkezett szombaton Bánkra: hét végén itt rendezték meg a Volkswagen bogarasok országos találkozóját. A Magyarországi Bogarasok Klubja 1991-ben alakult, még abban az évben megrendezték az első „bogaras randevút” -a helyszín akkor is Bánk volt. Tóth Lajos, az egyik alapító tag elmondta: a találkozók lehetőséget nyújtanak a tapasztalatcserékre, a piknikekre. Ilyenkor cserélnek gazdát a legjobb javítóműhelyek címei, ami nem csoda: ezek az autók 25-30 évesek, sőt veteránautók is akadnak közöttük. A bánki találkozón a mintegy 50 autót a legkülönösebb külsőben és állapotban láthatták az érdeklődők. A visszatérés reményében vasárnap délután „rajzottak ki” az autócsodák. Baleset Zabaron, tűz Rónabányán Vasárnap délután Zabaron, a Kossuth és az Alkotmány utca kereszteződésében személy- kocsi és motoros ütközött ösz- sze. A mentők a motorost súlyos sérüléssel szállították kórházba. Rónabányán szombaton délután fagarázs kapott lángra. A tűz átterjedt a szomszédos téglaépület tetőszerkezetére, égett a húsfüstölő, a fakerítés, lángoltak a bútorok. Az anyagi kár közel 600 ezer forint. Megyei Körkép BÁIONYTERENYE 3. oldal Színes programok - Cél, hogy a városrész lakossága igazi közösséggé formálódjon Zagyvaróna másodszor ünnepelt A babérokat most is a rendőrmotorosok aratták le (Folytatás az 1. oldalról) a rendőrségi eszközökkel. Közelről láthatták, sőt fel is próbálhatták a golyóálló mellényt, a pajzsot, láthatták a fémkeresőt munka közben, megismerkedtek az ujjlenyomatláda „titkaival”, közelről láthatták a bilincseket. A nagy sláger természetesen továbbra is a rendőrautó, no meg a rendőrmotorosok voltak, amelynek vezetői alig győztek válaszolni a sok-sok kérdésre. Külön sátorban voltak a polgári védelem eszközei: amint azt Bobrovics Árpád őrnagytól megtudtuk, céljuk, hogy játékos formában ismertessék meg a gyerekekkel a polgári védelem tevékenységét, az egyéni védőeszközöket, a munkájuk során használatos felderítő és mintavételi eszközöket. A gyerekek számára egész nap folyamatosan játékos vetélkedőket tartottak: volt lufifújó-, kólaivóverseny, zsákban futás, rajzverseny. Kellemes időtöltést biztosítottak a felnőtteknek is: láthatták a' zagyvarónai nőklub 20 perces ének- és táncműsorát, a lovasbemutató csikósai elkápráztatták a nézőközönséget. Ennyiféle program után bizony alaposan megéhezik az ember, de senkinek nem kellett hazamennie ebédelni: négy katlanban Totyogott az ízletes bogrács- gulyás. S ha valakiben még mindig túltengett az energia, megtalálhatta módját, hogyan vezesse le: a gyerekek a hatalmas ugrálóban tombolhattak, a felnőttek pedig a kispályás focimeccsen bizonyíthattak. S a napnak még mindig nem volt vége, hiszen csak ezután következett a karatebemutató, majd 15 órától a Nógrád tánc- együttes szórakoztatta a résztvevőket. A programok sorát az íjászok bemutatója zárta. Hegedűs Erzsébet Bilincs a csuklón - játékból GÓCS ÉVA FELVÉTELEI ,Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg” - Petrencerúdtartás, rönkállítás, zsákkal futás. Toldi-nap: erős emberek vetélkedője (Folytatás az 1. oldalról) mocsaras terület volt, ahol tényleg tanyáztak „csikasz farkasok” a sűrű nádasban.- Legyen a mi emlékezetünkben a nógrádi Told szülőhelye a nagy erejű Miklósnak - fejezte be beszédét. -Örülhet az a település, amelyik talál magának hihető, vagy igaz legendát, mert múlt nélkül nincs semmi érthető dolog a jelenben. A Toldi-legenda, s vele Toldi Miklós, a legerősebb magyar él, most már hagyományosan velünk van. Általa a hagyományt pártoló, éltető falu lesz erősebb. S hogy vannak utódai Toldi Miklósnak, azt a helyszíni nevezés bizonyította: tízen jelentkeztek a megmérettetésre, köztük a tavalyelőtti és a tavalyi győztes, Sándor Tamás, aki tősgyökeres alsótoldi. Nem csak szülőfalujában, hanem a visegrádi Toldi Miklós-erőversenyen is bizonyította, hogy akár utódja is lehet a nagynevű ősnek: a 13 induló között az előkelő negyedik helyet szerezte meg, a díjat pedig itt adta át számára Magyar Zsolt, a verseny második helyezettje. A nevezési időt kihasználva arról kérdeztük, miért indul a megmérettetésen, hogyan látja: milyenek most az esélyek a győzelemre?- Azon túlmenően, hogy a falut képviselem, kipróbálom magamat is - válaszolta Sándor Tamás, aki civilben fakitermeléssel foglalkozik. - A visegrádi versenyen többen összejöttünk, így most onnan is érkeztek versenyzők. Úgy tűnik, az idén keményebb ellenfelekkel kell megküzdeni az elsőségért.- Hogyan szokott felkészülni, van-e valamilyen különleges edzésterve?- Nincs semmiféle csoda, nem szoktam külön edzeni, időm sem lenne rá. Egyébként, ha jobban belegondolok, szinte minden napom felér egy-egy kemény edzéssel, hiszen munkám során sem pehelysúlyokkal találkozom. Talán éppen ezért kedvenc versenyszámom a rönkállítás: mindennap fával dolgozom. Ha pedig valaki azt hinné, hogy ez könnyű dolog, bizony alaposan téved: ez a versenyszám ugyanis abból áll, hogy három hatalmas farönköt kell időre átforgatni. Közben lezárult a nevezés, Magyar Zsolt, az alsótoldi verseny vezetője az első számhoz szólítja a versenyzőket: ötvenkilós malomkövet kell minél messzebbre hajítani. Nem könnyű feladat, amint azt ki lehet következtetni a hozzáértő közönség reakciójából is: a három méteren felüli dobásokat hatalmas ováció fogadta. Minden versenyzőnek három kísérlete lehetett, amelyből a legjobb eredményt vették figyelembe. Aztán pedig következett sorban a többi feladat: petrencerúdtartás, zsákkal futás, rönkállítás, traktor elhúzása, sőt az előző évekhez képest új versenyszámot is beiktattak: vízzel töltött hordó cipelése combon. Amíg az eredményeket összesítették, addig a visegrádi Toldi-ver- seny II. helyezettje, Magyar Zsolt tartott bemutatót: milyen messzire lehet dobni a malomkövet, ha az 110 kilogrammot kóstál, hogyan kell felemelni a 160 kilós kőgolyót. Nem maradt ki a bemutatóból a petrencerúdtartás sem, azzal a különbséggel, hogy Magyar Zsolt két rúddal mutatta meg, merre is vezet az út Budára. Az eredményhirdetést óriási tetszés- nyilvánítás követte: méltán, hiszen az erős emberek vetélkedőjében ismét Sándor Tamás szerezte meg az első helyet, jutalma 10 ezer forint. Második lett Kozma József, ő Budapestről érkezett, 5 ezer forinttal lett gazdagabb. A harmadik helyet is alsótoldi versenyző szerezte meg: Reiman Sándor 3 ezer forintot kapott. Az eredményhirdetést követően kezdődött a Toldi-lakoma, ahol őzpörköltet falatozhattak a résztvevők. Este pedig Hege és zenekara húzta a bálon a talpalávalót, amelyet tűzijáték tett színesebbé. H. E. Sándor Tamás (jobbról az első) átveszi a visegrádi díjat Magyar Zsolttól fotó: gócs Éva Emlékezetes nemzetiségi délután Szendehelyen - Legyen fontos a,hagyományőrzés, a baráti kapcsolatok megőrzése és ápolása Út, amely összeköti a múltat és a iövőt Sikert aratott a szendehelyi nemzetiségi kisebbségi kórus (Folytatás az 1. oldalról) és természetesen jelen volt a szendehelyi hagyomány- őrző kórus is. Üdvözölhették Ritter Imrét, az Északmagyarországi Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének elnökét, valamint Kemer Ferenc irodavezetőt is. — Ezek a kerek évfordulók sok más mellett kiemelkedően alkalmasak arra, hogy végiggondoljuk az eltelt éveket — mondta a polgármester. - Ez az ünnep is alkalom arra, hogy visszatekintsünk a kezdetekre, felidézzük, honnan indult a kórus, az eltelt 20 év milyen lehetőségeket nyújtott a továbbfejlődésre. Végigkövethetjük, hogyan formálódott Türkheim és Szendehely gyümölcsöző kapcsolata. Húszéves a kórus, tízéves a kapcsolat. Példaértékű, hogy ennyi időn keresztül fenntartották, de példa arra nézve is, hogy legyen fontos a hagyományőrzés, valamint a baráti kapcsolatok megőrzése és ápolása. Köszönet a lakosoknak, az óvoda, az iskola, az önkormányzat dolgozóinak, a kórusok tagjainak: mindannyiuk munkája, hozzáállása tette lehetővé, hogy létrejöhetett ez a nemzetiségi délután.-hegePalotás Tibor esperes megszenteli a házat FOTÓ: GÓCS
