Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-11 / 186. szám
Göröcs Zita, Pásztóról húszévesen bejárta a fél világot - Egyre ismertebb a neve, de szembesült a szakma árnyoldalaival is Modellnek lenni sem leányálom A legtöbb lány álmodozik arról, hogy egyszer majd modellként libeg végig a kifutón. Aztán kiderül, hogy álom és a valóság messze jár egymástól. Van, aki megpróbálja és sikerül, van, akinek nem, legtöbbjük pedig meg sem kísérli, megmarad az álmoknál. De Göröcs Zitának, a pásztói fiatal hölgynek sikerült. Húszéves és elmondhatja magáról : bejárta a fél világot, neve egyre ismerősebben cseng a fotósoknak, a reklámfilmek forgatóinak, a divatbemutatók szervezőinek.- Általános iskoláimat Bátony- terenyén végeztem, majd Budapesten, a Bródy Imre Gimnázium művészeti osztályába jártam drámatagozatra. Minden álmom a színház volt, de aztán különböző okok miatt állást kerestem: egy hirdetési újságban figyeltünk fel édesanyámmal egy pesti modellügynökség hirdetésére. Jelentkeztem, felvettek. Rövid idő múlva Párizsban „találtam” magam, ez volt 1998 februárjában, ott dolgoztam július elejéig. Megvallom őszintén, erről az útról nem kifejezetten kellemes emlékeim maradtak: szembesültem a modellszakma minden árnyoldalával. Itt kellett rájönnöm arra, hogy a normális életet csak egy hajszál választja el attól az oldaltól, amit a drog, az alkohol képvisel.-Úgy értsük ezt, hogy nem azt kapta, amit várt?- Nem voltak túlzott elvárásaim, amit én szerettem volna, az az volt, hogy rendesen dolgozhassak, megvalósuljanak azok az ígéretek, amelyeket nekünk tettek és természetesen, hogy pénzt is keressek. Az is bennem volt, hogy micsoda kaland: én, Párizsban, ahová egyébként soha nem jutottam volna el, láthatom a várost, tanulhatom a nyelvet és még fizetnek is érte. De itt semmi más nem volt fontos, csak a pénz: az ember személyiségével egyáltalán nem törődtek. A csalódás enyhe depresszióhoz vezetett, de szeptemberre összeszedtem magam: ezt pedig barátomnak köszönhetem. Októberben ügynökséget váltottam, lezártam a „francia kapcsolatot”, elment az „Image”-hoz. Októberben jelentkeztem és a hónap végén már indulhattam is Milánóba, a „Fashion”-hoz, amely Olaszországban az egyik „legmenőbb” ügynökség. Szerencsére itt egy teljesen más légkörbe csöppentem: a brókerek (ők adják a címeket, veszik fel a kapcsolatot a fotósokkal, divattervezőkkel, cégekkel, magazinokkal, a tévésekkel) örömmel fogadtak, mindenkinek bemutattak. Mint minden új lánnyal, velem is készítettek 2-3 sorozattesztfotót. Három hét után kaptam meg első munkámat a „Beuty Line” magazinnál, utána pedig „beindult a verkli”: dolgoztam Modenában Luca Manfredivel (neves fotós). Dolgoztam Nápolyban, Torinóban, Szicíliában, olyan nagy nevek fémjelezték ezeket a munkákat, mint Max Mara, Valentino, Rocco Barocco.- Úgy hangzik, mintha ott már minden simán és olajozottan ment volna.-Pedig nagyon nehéz volt. Kilátástalannak tűnt a helyzetem, nem tudtam tervezni. Csak hálával tartozom a milánóiaknak, nagyon sokat segítettek abban, hogy átlendüljek a holtponton. Sokat beszélgettünk azokkal a lányokkal, akik már 4-5 éve modellkednek, ők elmondták, hogy mindig így kezdődik: első a könyv elkészítése, amely nem más, mint egyfajta referencia. Ma már eljutottam odáig, hogy „opcióim” vannak: ezt a válogatásokon kapjuk, ahol kiválasztanak 3-4 lányt és ötven százalék esély van, hogy a végén rám esik a választás.- Mennyit lehet így keresni?-Ez nagyon változó, nagy mértékben függ attól, ki menynyire ismert a modellszakmá- ban: a magazinoktól (átszámolva) átlagosan 15 ezer forintot, a bemutatókért 70-80 ezer forintot, a katalógusokért 80-100 ezer forint körül kapunk. Legjobban a tévéreklámok fizetnek, de oda nagyon nehéz bekerülni. Karácsonykor itthon voltam, Pásztón, január 7-én utaztam Tajvanra. Oda soha az életben nem kívánok visszamenni dolgozni, embertelen körülmények között várták tőlünk a teljesítményt: nem az elhelyezéssel voltak gondok, hanem a munkakörülményekkel: reggel hattól este tízig pihenő nélkül, folyamatosan dolgoztunk, volt olyan nap, hogy háromszáz ruhát kellett felvenni. Tényleg úgy történt a ruhacsere, mint a Forma-1-ben: egy valaki takarta az arcot a smink miatt, egy húzta le a felsőrészt, egy a szoknyát, másik kettő adta ránk a másikat. Az egyetlen pozitívum, hogy Szingapúrban tölthettem másfél hetet. Február közepén jött a kínai újév, hazajöttem. Ez sem ment fennakadás nélkül, mert az újév miatt rengetegen utaztak, leszorultam a gépről. Nyolc nappal később jöhettem csak, közben lejárt a vízumom, jókora büntetést kellett fizetnem. Márciusban indultam Tokióba, ahol „kellemes” fogadtatás várt a repülőtéren: 16 órás repülőút után 5 percet kaptunk zuhanyozásra, ruhacserére, már vittek is a válogatásra. Itt a harmadik napon már munkát kaptam Sajpanon, ez egy kis sziget, amely az USA-hoz tartozik. Egy csodálatos hetet töltöttem ott, nem volt nehéz a munka. Azután Tokióban volt még két munkám, de az ázsiai ízlésnek nem igazán feleltem meg: ott inkább a babaarcú, fehér bőrű, szőke lányokat kedvelik, én pedig a kreol bőrömmel, sötétbarna hajammal messze vagyok ettől. Úgy döntöttem tehát, hogy inkább Európában maradok. Hazajöttem, itthon volt több munkám a ,Joy”-nál, a „Voile”-nál, részt vettem a „Sixvil” bemutatóján. Májusban ismét Milánó: munka tehát volt bőven, csak pénzt nem tudtam keresni.- De ha ennyit dolgozott, akkor hogyan lehet az, hogy nem keresett?- Úgy, hogy a tesztfotók árát ki kellett fizetnem, mert azt csak megelőlegezik. Az útiköltséget is kifizetik a cégek, de később ezt visszavonják a fizetésből. Az ügynökség elindított egy modellversenyen: ez azért volt jó, mert ha helyezést nem is érünk el, de felfigyelnek az emberre. Ötnapos felkészítés után kétnapos tévé-show, amely meg is hozta az eredményt. Nem lettem ugyan helyezett, de Positanóban hetente 4-5 munkám volt, sőt tévéforgatáson is részt vettem Szicíliában. 19 munkával zártam és az egyenleg végre pozitív lett: ki tudtam fizetni a tesztfotókat, a tartozásokat, sőt még maradt is.- Mik a további tervei?- Augusztus második felében Münchenben töltök két hetet, a napfogyatkozás után szeretnék indulni. Szeptember 20- ától 27-ig Kenyában leszek, naptárfotózáshoz hívtak. Szeptembertől már munkákkal várnak Milánóban is, és éppen ez az, amit szerettem volna elérni: most már olyan referencia- anyagokkal rendelkezem, hogy nem kell válogatásra járnom, nem én megyek a munka után, hanem engem keresnek. Januártól pedig három hónapig Miamiban fogok dolgozni, tehát bő fél évre le vagyok „kötve”.- Hogyan érteti meg magát külföldön?- Főként angolul, de már tanulom az olaszt is: saját nyelvi környezetben sokkal könnyebb, nem ígérkezik nehéznek. Ez pedig hozza magával a franciát és a spanyolt is. Most már szeretem ezt az egész „modellke- dést”, kialakult egy jó.társaság, ahol jól érzem magam. Voltaképpen bejárhatom az egész világot, ez pedig már önmagában is csodálatos.- Magassága 176 centiméter, mellbősége 90, derék 60, csípőbőség 90. Mit tanácsol azoknak a lányoknak, akik - mondjuk hasonló méretekkel -modellek szeremének lenni?- Először is felejtsék el, hogy 16 évesen kezdik ezt a szakmát. Nem lesznek elkésve, ha csak 19—20 éves korban lépnek erre a könnyűnek nem mondható útra. Mert ez nem leányálom: tudom, hogy sokak szeme előtt lebegnek a topmodellek. Lehet, hogy sok pénzük van, de nagy többségüket a drog tönkre teszi. Aki pedig nem tud önerejéből megküzdeni a nehézségekkel, az bele se kezdjen. A magam példájából tudom, milyen nehéz volt odáig eljutnom, hogy ma már ismernek a fotósok, szeretnek velem dolgozni. Addig szeretném ezt csinálni, amíg saját egzisztenciát teremtek, mert nem adtam fel, hogy egyszer majd színházban dolgozzam. Mindenkinek tudnia kell azt is, hogy a mo- dellkedés egy felszínes szakma: amíg ezt csináljuk, addig is tanulni kell, képezni önmagunkat, mert az évek elszállnak, a szépség pedig múlandó. Éppen ezért, ha már modellként nem tudom megkeresni a kenyeremet, kell valami, amihez nyúlhatok. Hegedűs Erzsébet Ehetünk, amennyit akarunk, mégsem hízunk? Felfedezték a karcsúság titkát Amerikai tudósok nagy lépéssel közelebb kerültek az első igazi karcsúság-tablettához, amely megakadályozza az elhízást és szabályozza a kalóriák elégetését. A Mahogany vagy MG jelzésű gént a cambridge-i Millennium Pharmaceuticals cég kutatói egerekben fedezték fel. Más orvosok már hat gént találtak, melyeket az elhízással hoznak kapcsolatba, de a Mahogany az első, amely az anyagcserét és általa az energia felhasználást közvetlenül befolyásolja. A szakértők, akik munkájukról a „Nature” című szakfolyóirat legújabb számában tájékoztatnak, azt a bizonyos gént egerekben találták meg. A rágcsálók, amelyeknek az MG génje mutációt szenvedett, akkor sem híztak, ha több zsiradékot fogyasztottak. A normális MG génnel rendelkező kontrollállatok viszont a zsírosabb koszttól kövérebbek lettek.- Biztosak vagyunk benne, hogy ennek a génnek az emberben ugyanez a funkciója - véli Karen Moore molekuláris biológus, a vizsgálat vezetője. Sok szakértő véleménye szerint még hosszú az út a karcsúság-tabletta alkalmazásáig. Craig Warden, a kaliforniai egyetem táplálkozás professzora az elhízást komplex problémának tartja, amelyben a táplálkozás, a mozgás és a biológia úgymond „összejátszanak”. James Hill, a Colorado Egyetemről nem nagyon hisz egy olyan tabletta gyors előállításában, amelynek szedése lehetővé teszi, hogy ehetünk, amennyit akarunk és mégsem hízunk. A Mahogany felfedezője, Karen Moore természetesen bízik benne, hogy az Mügén áttöréshez vezet. Reménykedik egy, a mutált gén hatását utánzó szer felfedezésében. A gén ezenkívül új ismeretekkel gazdagíthat bennünket testsaját raktárunk reakciójáról, ha többet eszünk mint, amennyire szükségünk van. (FEB) Hajmeresztő gén Egyszer használatos melltartó Se vállpánt, se merevítőkeret, se kapocs. Az új típusú melltartó szupermini, leheletvékony és második bőrként feszül a hölgyek legszebb testrészén. A legújabb találmány, a ragasztható melltartó hol máshol születhetett volna meg, mint szamba-országban, azaz Brazfliában? A változatos formákban, színekben és mintázattal készülő top a nyár legmerészebb divatújdonsága. A lányoknak nem kell sokáig gondolkodniuk azon, hogy mit vegyenek föl: előkapják a nejlonzacskóba csomagolt, papírszerű anyagból szabott felsőrészt, lehúzzák a védőfóliát, keblükre ragasztják és már is indulhatnak a diszkóba vagy a strandra. Ez utóbbitól sem kell félni: az új anyag abszolút vízhatlan és úszás közben sem válik le. Száradás után egy egyszerű mozdulattal lehúzható a testről, de - és ez az új találmány legnagyobb hátránya- a körülbelül ezer forintba kerülő melltartó még egyszer nem használható fel. Kinek az ár, kinek a minőség Angela Cristiano egy betegség következtében elveszítette minden hajszálát. Tudós asz- szony lévén - az amerikai Columbia Egyetem professzora - addig kutatott, mígnem megtalálta a hajnövesztő gént A mindössze 34 esztendős professzomő meglehetősen szőrszálhasogató módon, a negatív oldalról közelítette meg a problémát. Kopasz egerekkel kísérletezett és közben rájött, hogy ha kiegészíti génkészletüket a szőmö- vekedésért felelős génnel, akkor rövid időn belül kinő az állatkák bundája. Már önkéntes jelentkező is van, aki hajlandó alávetni magát a szőrgén-beültetés- nek: egy ifjú olasz hölgy, ő születése óta szőrtelen, sima, mint egy csiga, és minden vágya, hogy kinőjön a haja és szőrzete mindazon helyeken, ahol illendő. Már megvette a női villanyborotvát is. A német vásárlók 40 %-a előre kiszámítja, mit fizet a kasszánál. A franciák 37 %-a adja össze a számlát. Az olaszokat és a briteket kevésbé érdekli az összeg: 29-28 %- uk számol csak előre. A vásárlók 75 %-a szerint az ár és a minőség, illetve a kínált áru biztonságos eredete összefügg egymással. Németországban a vevők 43 %-a mégis csak az árral törődik. Az angolok és az olaszok 35 %-a, illetve a franciák 29 %-a viszont a minőségre figyel.
