Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-11 / 186. szám
Megyei Körkép 1999. augusztus 11., szerda Cserkészek a Zsilló-völgyben - A kerettörténet az észak-amerikai dakota indiánok életét formázta őrség 24 órában - Törzsfőnöki díszben a tábortűznél Susogó fák, halkan csörgedező patak, zöld pázsitszőnyeg, csodálatos kilátás: röviden így lehetne jellemezni Hasznos határában a Zsilló-völgyet, ahol tábort vertek a cserkészek. A tábor jellegét minden évben kerettörténet határozza meg: tavaly az 1848-as szabadságharc, az idén pedig az észak-amerikai indiánokkal, azon belül a dakota törzzsel foglalkoznak. így most egy indián tábor közepébe csöppent a látogató - persze csak akkor, ha a kapuőrség átengedte. Mert - mint ahogyan az az indiánoknál is szokás volt- 24 órás őrség gondoskodott arról, hogy a tábor nyugalmát senki és semmi ne zavarja. 1 ízlett a gulyáságyúban főtt finom ebéd A cserkészek 42-en voltak ottjár- tunkkor: amint azt a tábor parancsnokától, Kovács Ottótól megtudtuk, a létszám állandóan változott. A felnőtt cserkészeknek munkájuk miatt hamarabb vissza kellett menniük. A cserkésztábor szervezője a szurdokpüspöki 671. számú gróf Aponyi Albert cserkészcsapat, azon egyszerű oknál fogva, hogy Szurdokpüspökiben indult meg először a cserkészélet, ők segítettek megalakítani a csapatokat Pásztón és Jobbágyiban is. Fontos szempont az is, hogy ők rendelkeznek a megfelelő felszereléssel. Július 28-án nyitott a tábor, ahol részt vett a szurdokpüspöki cserkészeken kívül a szajoli 736. számú Szent György, a pásztói 81. számú Rajeczky Benjamin, a jobbágyi 1033. számú Szent György és az egri 795. számú Rajeczky Benjamin cserkészcsapat is.- A cserkészek egységes törzsnek tekintik magukat - mondta Sztancsik Tamás, a 671- esek csapatparancsnoka, táborpa- rancsnok-helyettes. - A tábor kerettörténete az indiánok életét formázta: hogyan éltek, vadásztak, hogyan nevelték a gyerekeket, milyen volt művészetük, vallásuk. Vonatkozott ez a külsőségekre: ezért a nyitó tábortűznél a táborparancsnok törzsfőnöki díszben jelent meg. A szellemi fejlődés mellett jellemző volt a fizikai próbatétel is, hiszen itt mindent maguknak kellett megcsinálniuk. Úgynevezett forgó- színpados előadások voltak, ahol információt kaptak a cserkészek, olyat és annyit, amennyit fel tudtak dolgozni. A tábor második felében volt a keretjáték, amelyre jelmezeket, harci eszközöket készítettek a gyerekek. Volt egy mesélő, aki tolmácsolta az indiánok harcait, megpróbáltatásait, a gyerekek pedig ezeket a maguk készítette jelmezekben eljátszották. A tábor önellátóan működött: volt tábori szakács, a konyhai személyzetet pedig mindennap más jelentette: háromfős őrsi szolgálat dolgozott a séf keze alá. A kéttagú szolgálati őrs tagjai is naponta váltották egymást, az ő feladatuk volt az illemhelyek fertőtlenítése. A tábor finanszírozásának egy részét a gyerekek állták, de segített a polgármesteri hivatal, támogatták a tábort az egyházközségek is. Megpróbálták takarékosan és olcsón „kihozni” az étkezést, úgy, hogy a táborlakók ne szenvedjenek hiányt. A vidéki gyerekek tartós élelmiszereket is hoztak és igyekeztek szponzorokat is szerezni: az egyik helyi cég például kedvezményes áron biztosította a húst, egy másik cég pedig termelői áron adta a kenyeret. De nem csak testi, hanem lelki táplálékról is gondoskodtak: saját kis tábori kápolnájukban tartott Varga Lajos apátplébános igeliturgiát, a táborzáró szentmisét pedig Gáspár István szurdok- püspöki plébános celebrálta. Hasonlóképpen fontosnak tartották a szülők és a csapatvezetés közötti jó kapcsolatot. Ezt szolgálta a kétnapos „előtábor” is, amikor a szülőkkel közösen állították fel sátrakat, helyükre kerültek a mosdósátrak is. A tábor belsejében minden sátor előtt őrsi körzetek voltak, amelyet minden sátor közössége saját elképzelése szerint alakított: majd’ mindegyik előtt ott volt a csajkafa (erre rakták az étkészletet, kulacsokat), a kis előtér remek lehetőséget kínált a kreativitás fejlesztésére, a találékonyság, a gondolkodás praktikus formálására. A tábor közepén lévő alakulótérre helyezték el a tábori keresztet és a zászlórudat is.-Az idén először vagyok cserkésztáborban - mondta a 14 éves Csoór Roland, a pásztói 81. számú Rajeczky Benjámin cserkészcsapat tagja. -Nagyon tetszett itt minden: jó a közösség, jól szervezettek a kirándulások, érdekesek a programok. A kötelezettségeket is meg lehet szokni, most például sietnem kell, mert én következek a tábori őrségben. Az őrségváltásnak is megvolt a maga ceremóniája. A soron következő páros tisztelegve jelentkezett a tábor bejáratánál elhelyezett sorompónál, ahol az előző őrség tájékoztatta őket: rendkívüli esemény nem történt, ismertették a jelszót és a jelhangot, majd tisztelegve „leléptek”. Oravecz Éva számára már nem ismeretlen a cserkészélet, hiszen hatodik éve tagja a szurdokpüspöki 671-es csapatnak. Mint mondta, keresztapja volt cserkész, neki pedig, húgával egyetemben nagyon tetszett, amit és ahogyan csináltak.- Nem csak ilyenkor, a táborban, hanem év közben is sok új dolgot tanulunk, amely megkönnyíti az életünket - indokolta belépését. - Most nem jöttek a szülők, így megpróbálhatjuk, mennyire vagyunk önállóak, hogyan tudjuk ellátni magunkat. Voltak persze átmeneti összezördülések is. Engem mindig is érdekeltek az indiánok, most sok újat tanulhattam harcmodorukról, művészetükről és hitvilágukról is. Én még szívesen maradtam volna, nagyon gyorsan elrepült ez a tíz nap. Befejezésül még fellobbant az esti tábortűz, másnap pedig bontották a tábort. Hegedűs Erzsébet Mosogatni a fiúknak is kellett a szerző felvételei Jelszó és jelhang nélkül senki nem léphetett a táborba Felelősen gondoskodni az állampolgárokról Kovács László a magyar uniós csatlakozásról és a szakszervezetek szerepéről A közelmúltban tartotta IX. kongresszusát az európai országok szakszervezeti szövetsége Helsinkiben. A magyar küldöttségnek Nógrád megyei tagja is volt, Kovács László, az MSZOSZ Nyugdíjasválasztmányának alelnöke. A kongresszusról, a magyar uniós csatlakozás előkészületeiről, benne a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységéről kértük véleményét. Hatvanmillió tag- Hogyan minősítené ezt a kongresszust?- Pontosan úgy, amilyen valójában volt a bérből és fizetésből élők, valamint a nyugdíjasok képviselőinek nemzetközi tanácskozása. A harminchárom ország, mintegy hatvanmilliós szakszervezeti tagságát 1100 küldött és meghívott képviselte. A referátumok, a vélemények kölcsönös cseréje mind azt szolgálta, hogy a különböző országok szakszervezetei, a nemzetközi szövetség hogyan segítheti a leghatékonyabban Európa egységesülésének folyamatát. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének elnöke Sándor László is azt hangsúlyozta: 1995 végétől törekszünk arra, hogy bekapcsolódjunk a nemzetközi szakszervezeti szövetség munkájába. Az itt szerzett ismereteket, tapasztalatokat szeretnénk eredményesen hasznosítani tevékenységünkben.-Mi volt a küldöttek véleménye a nemzetközi szövetség munkájáról?- Az értékelés igen kritikus volt. Többen is elmondták, hogy a szövetség határozottabban léphetett volna fel a szociális alapjogok chartájának elfogadtatásáért, és az abban foglalt emberi, közösségi jogok gyakorlati érvényesítéséért, a biztonságos életkörülmények megteremtéséért valamennyi országban. Példának a munkához való jogot említették, amely elvileg Európa valamennyi állampolgára számára adott. Csakhogy Európa országaiban meglehetősen magas, mintegy 17 millió a munkanélküliek száma. Gazdasági növekedés- Úgy tűnik, a foglalkoztatás feltételei elsősorban a keleteurópai országokban hiányoznak.-Igen, ezért nem véletlen, hogy a kongresszus alapvető fontosságúnak ítélte a gazdasági növekedést, mint a foglalkoztatási lehetőségek bővítésének alapját, elsősorban a közösséghez csatlakozni készülő országokban. A GDP növelése szükséges ugyanis ahhoz, hogy a társadalom felelősen gondoskodni tudjon állampolgárairól, köztük az idős, nyugdíjas tagjairól. Végig kell vinni a nyugdíjak reformját, folyamatosan jobbítva az idős emberek életviszonyait is. Ezért a nyugdíjasok európai szakszervezeti szövetsége, a FERPA képviselői amellett szálltak síkra, hogy a szociális alapjogokon belül ki kell dolgozni az idősügyi chartát is.-A kongresszus állásfoglalása tükrében milyennek ítéli meg az uniós csatlakozás hazai előkészületeit?- Az MSZOSZ, a legnagyobb magyar szakszervezeti szövetség olyan Európában gondolkodik, ahol lehetőség van a gazdaság optimális fejlődésére, versenyképességére, a foglalkoztatás bővítésére, a szociális viszonyok fejlesztésére. Ezért az unió négy szabadságelvét - a tőke, az áruk, a szolgáltatások és a munkaerő szabad áramlását - fontos elvi és gyakorlati kérdésnek is tartja. A magyar csatlakozás megköveteli, a munkavállalók, a nyugdíjasok bér-, jövedelmi-, szociális-, munkajogi és munkavédelmi biztonságának folyamatos javítását. Sokéves lemaradás- Csakhogy ehhez sok milliárd forintra lenne szükség.- Tudom, hogy mindez nem egyszerű dolog, hiszen sokéves elmaradásban vagyunk. Elfogadtuk a szociális chartát, de az abban felvállalt jogok gyakorlati megvalósítása nem megy egyik napról a másikra. Magyarországon meghaladja a 400 ezret a munkanélküliek száma, s ez az aktív dolgozók csaknem ötödé. Közülük a legtöbben a gazdaságilag elmaradott térségekben, az ország északi és keleti részén élnek. A kongresszus is azt erősítette, hogy az unió leendő országaiban a belépéskor el kell érni a tagországok átlagbérének 68 százalékát. Mi most 35 százaléknál tartunk, a szomszédos Ausztria átlagbérének pedig mindössze 10 százalékát kapják a magyar munkavállalók. A gazdaság, a politika és a jogrendszer mellett a szociális rendszernek is kapcsolódnia kell az európai gyakorlathoz. A belépés fontos feltétele a szociális ellátás minimumának teljesítése. Mint ahogy az is, hogy ennek érdekében kialakuljon és működjön a szociális párbeszéd intézményesített rendszere. Érdemi párbeszéd Azt gondolom, hogy nem javítják az uniós csatlakozásunkat azok a kormányintézkedések sem, amelyek nem a közelítést, hanem a távolodást jelentik a munka világának európai értékrendjétől. A szakszervezetek véleményét mellőzve a kormány a parlament elé terjesztette, s az elfogadta a Munka Törvénykönyvének olyan módosítását, amely hátrányosan érinti a munkavállalókat. Nem túlzók amikor azt állítom, hogy ma a kormány gyakorlata munkavállaló - és szakszervezet-ellenes, megnehezíti a szociális párbeszéd folyamatosságát, hozzáigazítását, az európai normákhoz. A közelmúltban létrejött ugyan a Külügyminisztérium bábáskodásával az Európai Integrációs Tanács, amelynek szakszervezeti résztvevői is vannak. Csakhogy nem derült ki ismereteinket, tapasztalatainkat, véleményünket menynyire veszik figyelembe, hogyan hasznosítják. S hogy lehet érdemi párbeszédet folytatni a szociális partnerekkel, arra jó példa a két éve működő európai-magyar konzultatív vegyesbizottság munkájának tapasztalata. Hatékony együttműködés-Milyen megállapodásra jutottak a küldöttek az európai szakszervezeti szövetség jövőbeni munkájáról?- Mindannyian azt szeretnénk, s ez erőteljes hangot kapott a kongresszuson, hogy a szövetség még jelentősebb szereplője legyen az unió különböző intézményeinek, szervezeteinek döntéshozatalában. Azt ajánlottuk, hogy a nemzetközi szövetség tevékenysége során még inkább vegye figyelembe és képviselje a csatlakozási tárgyalást folytató országok munkavállalóinak, nyugdíjasainak érdekeit. Ehhez természetesen erős nemzeti szakszervezetek kellenek és az, hogy hatékonyabb legyen az együttműködés a különböző országok szervezetei között, s együttesen lépjenek fel az uniós csatlakozást érintő kérdésekben. A magyar szakszervezetek olyan Európát szeretnének, ahol széles körű demokrácia érvényesül, biztosítottak az alapjogok a munkához, a szociális ellátáshoz, a tisztességes élethez. V. G. Ügyes kezű gyarmatiak Nyolc díj Zánkáról Sikeresen szerepeltek a balassagyarmati diákok az országos gyermek képző- és iparművészeti pályázaton. A Gyermek és Ifjúsági Centrum Kht. Zánkai Gyermekalkotások Galériája, a pályázat kiírója összesen 3900 pályamunkát fogadott el. A zsűri 451 alkotást díjazott. A 21 darab fődíj mellett kiadtak korosztályos és technikai díjakat, arany, ezüst és bronz diplomákat is. Dicsérő oklevéllel az új kezdeményezéseket méltányolták, mint például a computergrafikát. A kollektív díjakat a legjobban szereplő alkotóközösségeknek ítélték oda. A díjazott alkotásokból tizenegy pályamunkát az interneten is megörökítettek. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskola képzőművészeti tagozatának nyolc tanulója került a díjazottak közé. Pénzes Géza művésztanár diákjai közül Gyócsy Melinda és Horváth László fődíjat kapott. Ezüst diplomát kaptak a következő tanulók: Kecsénti Tamás, Doman Bálint, Velko- vics Mária, Németh László, Szarvas Judit, Paróczai Máté. A balassagyarmati fiatalok figyelemre méltó eredményeket értek tehát el, hiszen csaknem négyezer pályamű között értékelték ilyen magasra alkotásaikat. Elért díjaik, diplomáik nemcsak a tehetségüket jelzik, hanem az intézményben folyó színvonalas művészeti tevékenységet s a felkészítő pedagógus lelki- ismeretes munkáját is dicsérik. Szendre
