Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-06 / 182. szám
Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1999. augusztus 6. péntek 5. oldal Mindig a jót kerestem az életben, nem a rosszat Egy idős hadfi szép emlékei Ifozma György nyugállományú alezredes va- gyök. Kálban születtem 1928-ban. Apám vasutas volt, így később Kisterenyére helyezték kocsivizsgáló lakatosnak. Itt jártam iskolába is, majd 1948-ban bevonultam a honvédséghez, Szentendrére, a 2. nehézműszaki zászlóaljhoz. Ott végeztem el a tiszti iskolát. Mi voltunk az elsők: 1950-ben avattak tisztté. S ahogyan ez a hadseregben szokásos, következtek az állomáshelyek. Ercsi, Tokaj, Nyíregyháza, Szentes, Csongrád, Hatvan, majd Nóg- rádra kerültem, végül Salgótarjánba, a hadkiegészítő parancsnokságra, ahol a területvédelmi egység parancsnoka voltam. Innen mentem aztán nyugdíjba is. Fiatalon nősültem. Tokajból 1951-ben mentünk Mindszentre táborba, ahol hidat építettünk. Ott ismertem meg a feleségemet, akivel majdnem fél évszázada élünk együtt. Két pedagógus lányunk van. S persze a négy unoka. Mindkettőjük családjában egy fiú, egy lány. Nekünk ugyan nem sikerült a fiú, de a két lányra is büszkék vagyunk! Amikor nyugdíjba mentem - van ennek már húsz éve - törtem a fejemet, hogy mi lesz velem. Akkor olvastam a Néphadsereg című újságban -ez a mai Honvéd elődje volt -, hogy nyugdíjas egyesületet lehet létrehozni. Tüstént írtam a minisztériumba és Radics János ezredessel létrehoztuk a nyugdíjasaink egyesületét, amelynek ma is elnöke vagyok. Elég sokat kirándulunk, járjuk az országot, évszaktól függetlenül, majd minden hónapban. A legtöbb nagyvárosban voltunk már. A napokban megyünk Tokajba és környékére. Túráinkra mindig túljelentkezés van. őszintén szólva mindig katona szerettem volna lenni. En már Horthy idejében akartam jelentkezni, de közbeszólt a háború. Repülő műmesterire jelentkeztem, ez voltaképpen repülőszerelést jelent. S amikor 1948-ban olvastam az újságban, hogy lehet jelentkezni tiszti iskolára, én önként mentem, s ezt követően vonultam be Szentendrére . .. A családban, rokonságban se közel, se távol egyetlen katona sem volt. Pedagógusok voltak javarészt, meg vasutasok. Lehet, hogy talán az a rend és fegyelem vonzott, ami a hadseregben van. Otthon is úgy élünk. Az unokáimat is ránevelem minden kötelességre és jó szokásra. A hadseregben sohasem a politikát néztem, hanem a haza védelmének ügyét. En 1956. után is ezért maradtam a hadseregben. Szerettem a műszaki pályát. Hiába hívtak repülősnek, maradtam utásznak. Nem bántam meg. Nagyon szerettem a hídépítést, meg mindazokat a feladatokat, amelyek ennél az egységnél hárultak rám. A mi kiképzésünk eltért másokétól, hiszen itt mindennap más és mást kellet csinálni. Sokoldalú volt ez a munka, de megtanultuk. A legszebb élményeim a különböző hídépítésekhez fűződnek. Nyáron kitelepültünk a folyamok partjára és építettük, vertük a hidat. Nagyon szép volt a folyón átívelő híd, s mi büszkén mentünk át rajta, hiszen mi alkottuk. Hozzá tartozott a munkánkhoz az erődítménykészítés, meg a robbantás is. Ezeket kevésbé kedveltem, de kellett csinálni, hiszen amikor valahonnan vissza kell vonulni, akkor következik a katona legkeservesebb feladata, a rombolás. Szó se róla, ezeket is becsülettel megtanultuk és a sorkatonákkal is megtanítottuk. Hiszen volt időszak az életünkben amikor bizonyos határszakaszokon aknazárat telepítettünk. Katonáskodásom során nem is egyszer fordult elő, hogy veszélyben volt az életem. Egyszer a Körösön építettünk hidat, s bemutattuk a Csongrád megyei vezetőknek. Eközben egy emberünk nem tudta betolatni a hiányzó hídtagot a helyére, mire a parancsnok engem utasított a végrehajtásra. A mozgató motoros hajó leállító gombja viszont elromlott és csak úgy tudtam leállítani, hogy a motor levegőszívócső torkolatát befogtam. Eközben berepültem a vízbe... Nagyon szerettem ezt a katonai szakmát és én csak a szépre emlékezem, ahogyan a dal is mondja. A rosszakat hamar elfelejti az ember. A katonaember sokat vándorol élete során. Nemcsak az áthelyezések, hanem a nyári táborozások miatt is. Később ezeket megszüntették, s több idő jutott a családra is. A műszaki zászlóaljak tartották egymással a kapcsolatot. Vetélkedőkön mértük össze a tudásunkat. Például hídépítési versenyt rendeztünk a Tiszán. En bizony a nyírségi tartalékosokkal lehagytam az aktív állományt! Életem során tizenegyszer költöztem. Az ötvenes években nem kérdeztek semmit, a szolgálat érdeke volt mindenek felett, s akkor nem volt ellentmondás, a parancsot végre kellett hajtani. Balatonkenesén évente megtartják a katonanemzedékek találkozóját, amit a Bajtársi Szövetség szervez- A mi egyesületünk tagja ennek. Itt mindig hadtörténészek, tábornokok az előadók, akik ismertetik a hadsereg, a haditechnika fejlődését, ami jól esik nekünk, idős hadfiaknak. Az egyesületek, nyugdíjasklubok között élő a kapcsolat, segítjük egymást. Nemrégiben hozták létre a nyugállományban lévő hivatásos tisztek egyesületének azon tagozatát, amely felvette a kapcsolatot a nyugati hasonló szervezetekkel. Igaz, nyugaton külön vannak a tisztek és a tiszthelyettesek, nálunk azonban nem. Itt, Nógrádban én vezetem a nyugállományú katonák egyesületét. Ebben van három segítőtársam, Vajvoda István, Pataki László nyugállományú őrnagyok és Zánki András nyugállományú alezredes. Nyugdíjas egyesületünk mindig hathatós segítséget kap Keller Mihály ezredestől, a hadkiegészítő parancsnokság parancsnokától. T)oldog embernek érzem magam, hiszen min- JD den sikerült amit terveztem. Szép, kellemes a családom. A legnagyobb örömöm az unokákban van. En mindig a jót néztem az életben és nem a rosszat. Lejegyezte: Pádár András Az öntőmestert szó szerint is fogva tartja a szakmaszeretet Aki olyan erős, mint a vas A formaszekrénybe melaszos homokot tömörít, amolyan szálló szénporral kevertet, ami azért kell hozzá, mert ez az anyag nem engedi a homokot ráégni az öntvény felületére - magyaráz az öntőmester, miközben addig szitálja a homokot, amíg az, belepi a figurát. Megcsinálja a beömlőnyílást, tölcsért váj bele, majd lesúlyozza, terheli a formát. Még lyukakat bököd a felületre, s a tölcsér máris nyelheti az 1200-1300 Celsius fokra felhevített vasat. A vasbottal - amelynek végén megtapadt a forró vas - belebök a pipákba, ahogyan a levegőnyílásokat nevesíti. így gyújtja be a művelet közben keletkezett gázokat. Amikor a homokba ágyazott - ritka eset, hogy hungarocellből faragják - figura-égni kezd, koromfekete füstöt okád a formaszekrény, meglehetős bűzt árasztva maga körül. Idősotthon: zárul a program Az idei, idősek nemzetközi éve sokakat ösztönöz arra, hogy ismeretterjesztő előadássorozatokat, kirándulásokat, ünnepségeket, vagy más jellegű sajátos programokat szervezzenek az időseknek. A csak nappali, valamint a teljes ellátást nyújtó megyei intézmények egyaránt igyekeznek kivenni ebből a részüket. Néhá- nyuk olyan módon, hogy nem csak az otthonlakókat, hanem az adott település minden lakóját érdeklő eseményeket, találkozókat szerveznek. A ceredi idősek otthona például - alapítványa pályázaton nyert pénzéből - indította pár hete az egészséges életmód kialakítását, elfogadását célzó, azt elősegítő rendezvénysorozatát, amelynek keretében szakemberek, háziorvosok tartottak tanácsadással egybekötött előadásokat. A hatrészes program a befejezéséhez érkezett: az ünnepi jeliegűre tervezett záró összejövetelen, augusztus 11- én, szerdán dr. Hantos Ágnes háziorvossal találkozhatnak a gondozottak, illetve ápoltak, valamint az intézmény dolgozói, akik kis műsorral és vendéglátással szeretnék hangulatosabbá tenni a rendezvényt. Olvasóink kérdezték, a nyugdíjigazgatóság válaszol - Szakmunkástanulók munkaviszonya Mikor is mehetünk nyugdíjba? Olvasóink alábbi kérdéseinek megválaszolására felkértük a Nógrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságot. Érdeklődésünkre a következő válaszokat kaptuk:- A munkakönyvbe be van bélyegezve a szakmunkástanulói három év is (1958-1961-ig), ez is beszámít a nyugdíjévekbe?-Igen, az 1958- 1961-ig terjedő szakmunkástanulóként eltöltött idő szolgálati időnek számít.- 1944-ben született férfi 40 éves munkaviszonnyal rendelkezik, hogyan kell elindítani a nyugdíjazást?- Az öregségi nyugdíjjogosultságnak kettős feltétele van: a korhatár betöltése és a szükséges szolgálati idő megléte. A jelenleg hatályos 1997. évi LXXXI. tv. értelmében az 1944-ben született férfi öregségi nyugdíjra jogosító korhatára a betöltött 62. életév. Amennyiben legalább 38 év szolgálati idővel rendelkezik, abban az esetben legkorábban a 60. életévének betöltése napjától csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságot szerezhet. Ennek alapján a „40 éves munkaviszonnyal” is csak a 60. életéve betöltésétől lesz jogosult előrehozott öregségi nyugdíjra.- Mennyi nyugdíjra számíthat, ugyanis a munkáltatója nagyon alacsony bérrel foglalkoztatja? Figyelembe veszik-e az 1988-1993-as évek átlagát?-Az öregségi nyugdíj ősz- szege az elismert szolgálati időtől és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől függ. Az alapul szolgáló havi átlag- kereset meghatározása az 1988. január 1-től a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért - a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló - kereset, jövedelem alapján történik. — Tizenöt évi élettársi viszony után kaphat-e a túlélő élettárs nyugdíj-kiegészítést és hány százalékot?-A jelenleg hatályos 1997. LXXXI. tv. értelmében özvegyi nyugdíjra jogosult a házastársa előírt feltételek fennállása esetén az is, aki élettársával annak haláláig:- 1 év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy- 10 év óta megszakítás nélkül együtt élt, kivéve, ha az együttélési időszak, vagy ennek egy része alatt özvegyi nyugdíjban részesült. Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj 50 százaléka annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette, vagy megillette volna. Az özvegyi nyugdíj a saját jogú nyugellátásban nem részesülő özvegy esetében továbbra is 50 százaléka, az egyidejűleg saját jogú nyugellátásban részesülő özvegy esetében pedig 20 százaléka. Mindig tudják, hogy mikor csapjanak egy kis bú- és bajfelejtő összejövetelt a salgótarjáni, Forgáchtelepi idősek klubjának lelkes tagjai. Brát Rudolfné, az Anna-napi ünnepség egyik fő szervezője megelégedettséggel meséli, ki- ki hogyan tett eleget vállalt felAnna-napi, telepi vidámság adatának, s hogy mivel járult a jó hangulathoz: a névnapi köszöntőt Vágvölgyi József mondta, a helyiség szépítéséről, a finom harapnivalóról és az ízléses tálalásról Széli Józsefné gondoskodott. Mint eddig szinte minden találkozón, ezúttal is remek hangulatban telt el az idő, a nyolcvankilencedik évében járó Bencze Jánosné arról számolt be, hogy egész este ropták a táncot, meg is feledkezett azalatt minden bújáról, bajáról. Váradi Gábor zenéjével, Bazsalyáné, Terézke Harangozó Teri dalaival lopta be magát hallgatósága szívébe. Az ünnepeltek virággal, a többiek a legközelebbi együttlét reményében búcsúztak egymástól.- Már csak egy negyedóra, s kész a „termék” - mondja a mester, s azt figyelteti, halványul a tűz fénye - , az olvadt fém dermed, s a napszínű, kihűlve a vas szürkéjébe fordul. Póczos Gyula nem ismeretlen a korosztálya beli városlakók előtt, a salgótarjáni SVT- Wamsler Háztartástechnikai Rt.-ben pedig mai napig ismerik. Jó ideje nyugdíjas már, ám időnként feltűnik a gyárban, jobbára az öntöde fertályán. A gyárvezetés akkor hívja általában, amikor ritka szakértelmet igénylő, különleges feladattal kell az öntödeieknek megbirkózniuk. Vagy olyan kuriózumnak számító esetekhez, mint legutóbb, amikor szobrászoknak adott helyet a gyár, s akik hungarocellbe formálták gondolataikat, amelyek Póczos úr keze nyomán alakultak vasszobrokká. A salgótarjáni férfi tizenöt évesen állt munkába, évtizedeket húzott le a szakmában, nemhiába mestere annak. Azt mondja, szereti a szakmáját, s úgy tűnik, nem képesek megválni egymástól. Nem bánja, ha a gyári igény megszakíttatja olykor a pihenés napjait, csak azt sajnálja, kiveszőnek tűnik a szakma. j.k. A bányásznyugdíjas elhatározta, hogy 2000-ig fog élni! Fehér volt az izzadtságtól-Még 1960-ban elhatároztam, hogy 2000-ig élek, amit környezetemben, baráti körben ismerősöknek el is árultam. Ne kívánja, hogy elmondjam, mit feleltek nekem erre a kételkedők ... Csak annyit válaszoltam: Majd meglátjátok! Ha nem rosszabbodik az egészségem, akkor beválik a jóslat - mondja mosolygós arccal a 87. életévét taposó Tőzsér László, kazári bányásznyugdíjas. Amikor a hosszú élet titkáról kérdezősködünk, így válaszol: - Erre receptet nem tudok adni, gyermekkorom óta minden reggel tejeskávét iszom két szelet zsíros kenyérrel. Öt-hat évvel ezelőtt voltam beteg, azt megelőzően szinte egyáltalán nem. A reumámat viszont bányász koromban szedtem össze. A Tőzsér családból a négy bátyja és az öccse is bányász volt, akár csak az édesapja, aki Székvölgyön dolgozott, majd az első világháborúban meghalt. A szellemileg friss, idős urat nem • kényeztette el az élet. A bányászkodást 1925- ben mindenesként kezdte, majd 18 éves korában csilletologató lett. A beosztási ranglistán a csatlósság következett, majd két évig csillésként dolgozott. A bányászkodás mellett a bányásztisztviselők által alakított zenekarban ő volt a bőgős.- Katonaidőm alatt is folytattam a zenészkedést. Parancsnokaim kérésemre vasárnaponként mindig hazaengedtek zenélni. A világháborús időszakban bevonulás, leszerelés, újabb bevonulás, majd a front következett az életében.- 1941-ben öcsémmel együtt vonultunk be. Én Rozsnyóra a kerékpárosokhoz, ő pedig a Délvidékre. Leszerelésem után újra visz- szatértem, - az Acélgyárba, ahonnan bevonultattak, mert Kazáron bezárták a bányát. Ezután 17 évig voltam vasöntő az üzemben, de 1954. decemberében aztán visszajöttem Kazárra bányásznak. 1967-ben mentem nyugdíjba.- Melyik munka volt a nehezebb?-Az acélgyári. A kék munkaruhám fehér volt az izzadtságtól. A bányászkodás valamivel könnyebbnek tűnt, ott viszont többet kellett dolgozni. Itt ha megizzadtam, utána kicsit pihenhettem. Tíz évig naponta másfél vagonra való szenet raktam 19-21 csillébe, melybe egyenként hét mázsa fért. Akkoriban 1800 forintot kerestem, ami nem tartozott a legrosszabbak közé.- Félt-e a bányában?-Az első perctől kezdve, egy pillanatig sem! Nem csákánnyal dolgoztunk, hanem robbantottunk.- Volt-e kritikus időszak bányászkodásának ideje alatt?- Gázbetöréskor egyik elő- vájár kollégám megbetegedett a gáztól. Szerencsére nem volt halálos az eset. A mi háromfős csapatunk elővájó volt. A jó kedélyű Tőzsér László 1939-ben megnősült.-Az akkori időkben nem dolgoztak a nők, később is csak kisegítőként. A második világháború után viszont már ők is helyet kaptak a bányában, különböző területeken.-Mi következett a nyugdíj után?- Salgótarjánban, a zagy- vapálfalvai új lakótelep építkezésén dolgoztam tíz évig, mint segédmunkás. Ekkor jött a súlyos betegségem. Hasnyálmirigy-gyulladásban majdnem meghaltam. Három hónapos kórházi kezelés után valahogy kijavultam. Azóta nyúltenyésztéssel foglalkozom. Kezdetben öt anya és 50- 60 darab növendék nyulam volt. Most egy anyaállatom van, nyolc-kilenc utóddal. Ellátásukon kívül elvégzem a porta körüli munkát is.- Fiai követték-e önt a bányászkodásban ?- Nem, mind a kettő szakmunkás lett.- Mit vár az élettől?-Az 1912-ben születettek közül - Kazáron tizenkettőből- ma csak ketten élünk. Egyébként jó egészséget kívánok magamnak, mindenki hagyjon nyugodtan, ne idegesítsenek. Ha ilyen lesz az egészségem, akkor remélem megélem a 2000. évet is, bár egyszer jó, máskor meg rossz, főleg a hideg hat rám kedvezőtlenül. Kívánjuk, hogy így legyen! Addig is marad a gyerekkorban megszokott reggeli: tejeskávé, zsíros kenyér, utóbbi akkor, ha jól érzi magát. Előfordul persze, hogy a tejeskávét tea helyettesíti. V. K.