Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-04 / 180. szám
A NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MFXLÉKLETE ___________________________________________________________________1999. AUGUSZTUS 4. | M agyarországi szlovákok napja Tatabánya-Bánhidán Nógrádi kitüntetettek Népünnepélyt tartottak Tatabánya-Bánhidán a nemrég megtartott hazai szlovákok napján, amely egybeesik a szláv írásbeliség megteremtőinek Cirill és Metód neve napjával. Az ünnepség a Puskin Művelődési Központban kezdődött fogadással, melyen részt vettek a hivatalosan meghívott vendégek s a kitüntetettek. A római katolikus templomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg az elődökre a szláv hittérítőkre. Az utódok szlovák népviseletbe öltözve több fúvószenekar kíséretével, táncos felvonulással indították az összművészeti nemzetiségi fesztivált, a város központjában lévő parkban. A hazai szlovákság nevezetes eseményén jelen volt Stefan Markus Szlovákia magyarországi új nagykövete, a Magyar Kulturális Örökség Minőké Jan Fűzik és elnökhelyettese Etelka Rybová adott át az arra érdemeseknek. A kitüntetettek közül kettő is megyénket képviselte. A Galgagutáról elszármazott Jakab Róbertné - Singely Mária országgyűlési képviselőnő, a több évtizedes magyarországi szlovák nemzetiségi tevékenységéért, ki mint szlovák nyelv- tanárnő kezdte munkáját, majd titkárnője s elnöknője volt a Szlovák Szövetségnek, s már negyedszer országgyűlési képviselőnő. Petényben született, Galgagután kezdte megtanulni a betűvetést, ahová még évente most is többször hazalátogat. Ugyanezt a kitüntetést kapta meg Balassagyarmatról Heme rka Gyula egyik alapítója 50 évvel ezelőtt a Magyarországi Szlovákok Szövetségének, ki több évtizede kutatja a Nógrád nisztériuma magas rangú képviselőinek társaságában, a Nemzeti és Etnikai Hivatal államtitkára Doncev Toso és sok meghívott hazánkat reprezentáló vezető személyiség. A nagyközönség előtt öten vehették át a „Nemzetiségünkért” országos kitüntetést, melyeket az Országos Szlovák Önkormányzat elNemzetiségiek Terényben - Litánia után tánc a hídon Június utolsó vasárnapján ismét megrendezték Terényben a hagyományos nemzetiségi napokat. Az idei rendezvény volt a 17. alkalom, amikor a Nógrád megyében élő nemzetiségek, valamint Szlovákiából érkezett csoportok kicserélhették tapasztalataikat, bemutathatták élő dalaikat, táncaikat A hét végére kedveztek nekünk az „égiek is”, kisütött a nap. így zavartalanul megrendezhettük szabadtéri rendezvényünket. Ragyogó napsütésben vonultak ki a szebbnél szebb népvisele- tes fiúk, lányok, asszonyok, férfiak a szabadtéri színpadhoz. Itt kezdődött az az ünnepség, amelyet ökumenikus istentisztelet előzött meg. Vagyóczky József római katolikus plébános, No- bik Erzsébet evangélikus lelkész és a helyi evangélikus tisz- teletes kérte Isten áldását a nemzetiségi találkozóra. Ezután a helyi lakosság nevében Szlo- bodnyik András jegyző köszöntötte szeretettel a megjelenteket, majd az Országos gyei csoportok bemutatóját lát- Szlovák Önkormányzat részé- hatták az érdeklődők. Elsőnek a ről Pleva Mihályné Nógrád helyi gyermek- és iijúsági csoSéta Terényben: szlovák vendégek, magyar vendéglátójuk megyei régióvezető, valamint a Magyarországi Szlovákok Szövetsége nevében dr. Egyedné Baránek Ruzsenka elnök mondott meleg hangú köszöntőt. Ezt követően a színpompás ruhákba öltözött Nógrád meport elevenítette fel a régi gyermekjátékokat, melyeket valamikor libaőrzés közben játszottak. A fiatalok előadták azokat a táncokat is, amelyeket régen a vasárnapi litánia után táncoltak a fiatalok a hídon. Ezt követően a pásztói gyermekcsoport lelkes néptáncában, valamint Mucsina Dóra énekében gyönyörködhettek a résztvevők. A néptánccsoport az idei néptáncfesztiválon különdíjat, valamint kis énekesük, a tavalyi megyei népdaléneklési verseny II. díját nyerte el. őket követte a színes felvonuláson a felsőpetényi énekkar, ők régi szlovák és magyar dalokat adtak elő. A nemzetiségi nap érdeklődői a továbbiakban a megyei résztvevők közül gyönyörködhettek még a vanyarci csoport táncában, valamint a Szendehelyről és Szügyből jött csoport színvonalas énekeiben is. A nemzetiségi találkozó „koronájaként” két Szlovákiából érkezett csoport előadásában gyönyörködhetett a közönség. A színvonalas műsor után tombolahúzás következett, amelyet „végigizgult” fiatal, gyermek és idős egyaránt. A résztvevőket Geri-Betli Gábor és társa szórakoztatta, hajnalig. Jól sikerült, szép nap volt! Gulácsiné Fabulya Hilda Képünk az átadáson készült, balról az első Jakab Róbertné Singely Mária, jobb szélen Hemerka Gyula megyei szlovákok történetét és irodalmát, a szlovák népmesék és színművek műfordítója, szlovák író és publicista, kinek írásai gyakran olvashatók a Ludové Novinyban, s a mi Szlovák Magazinunkban is. De írásai Szlovákiában is megjelennek. Büszkék vagyunk kitüntetettjeinkre. Szabó Endre Szlovákok világnapja Július 2-án Pozsonyban rendezték a külföldön éléi szlovákok világnapját. A vendégeket rezidenciáján fogadta Rudolf Schuster köztársasági elnök is, aki kiemelt időt szánt a Fűzik János vezette magyar küldöttségnek. Tagja volt ennek dr. Egyedné Baránek Ruzsenka, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke is. Az elnök hangsúlyozta a két ország közötti jószomszédi viszony ápolásának fontosságát. Kijelentette: mielőbb szeretne Magyarországra látogatni, szlovák nemzetiségi településsel megismerkedni. Találkoztak a vendégek a szlovák parlament elnökével, majd este a nemzeti színházban gálakoncerten vettek részt. Jutott idő szakmai eszmecserékre is. Kedvező fogadtatásra talált dr. Egyedné Baránek Ruzsenka felvetése, aki olyan állandó iskola, esetleg erdei iskola létrehozását javasolja Szlovákiában, amely kéthetes turnusokban az ország határain kívülről érkező szlovák gyerekeket fogadná. A nógrádi és a szlovákiai múzeumok együttműködéséről Központi pénzkeret segíthetné a fejlődést A két határmenti megye - Nógrád és Közép-Szlovákia - intézményeinek együttműködésének kezdete az 1970-es évek második felére datálódik. Közelebbi dátumot nem lehet meghatározni. Ekkor a balassagyarmati Palóc Múzeum rimaszombati és a besztercebányai múzeummal elsősorban munkatársai révén a gyűjteményekkel ismerkedtek. Egy- egy kölcsönös előadás megtartására is sor került. A szécsényi múzeum a nyitrai régészekkel Itt élünk Magyarországon - 7. rész Csökken a szlovák anyanyelvűek száma A Központi Statisztikai Hivatal sajátos módszerű, kulturális kötődés alapján végzett összeírása szerint 1985-ben a magyarországi szlovákok száma közel 70 ezerre tehető. A népszámlálási bevallások alapján a mai Magyarország területén élő szlovákok száma anyanyelv szerint 1880-1990 között a következőképpen alakult: 1880:213.249; 1900:192.227 1910:165.317; 7920:141.877 1930: 104.786; 1941: 75.877 1949: 25.988; 1960: 30.690 1970: 21.176; 1980: 16.054 1990: 12.745. Ebből kiolvasható, hogy 1880 és 1930 között - tehát 50 év alatt - a szlovák anyanyelvűek száma több mint 50 százalékkal csökkent. 1930 és 1945 között - 15 év alatt pedig már közel 30 százalék a csökkenés. Erre a nyelvi - s feltehetőleg kulturális - értékvesztésre „egzakt” magyarázatot nem könnyű adni. Itt az oknyomozás azért is fontos, mert a többi magyarországi nemzeti és etnikai kisebbség körében nem következett be ehhez hasonló, kedvezőtlen nyelvi és kulturális változás. Az anyanyelvi értékvesztést alátámasztják a népszámlálások alapján elemzett korosztály-megoszlások is. Az itt közölt táblázat az 1970-es népszámlálás anyanyelvi bevallási adatait, magyar és szlovák vonatkozásait, illetve kormegoszlásait mutatja be. Az adatok mélyebb elemzése nélkül is szembe tűnő, hogy a szlovákoknál az anyanyelvet vállaló és hordozó legnagyobb létszámú korosztály a legidősebbek generációja, míg a magyar anyanyelvieknél legnagyobb lélekszámúak a társadalmilag legaktívabb generációk, a 15-39, ill. 40-59 évesek. Szlovák anyanyelvűeknél a fiatalabb generációk egyre fogyó számsort jelentenek, amelyben a legfiatalabbak (0-14 évesek), a többi korosztályhoz viszonyítva a legkisebb létszámú - a többi generációs csoport mellett „torzóként” létező - csoportot alkotnak. A fiatal korosztályok száma mind az 1980-as, mind az 1990-es népszámláláskor tovább csökkent. Ez viszont azt jelenti, hogy a kul- túraközvetítés-kultúraátadás klasszikus („ösztönös”) formája, a családon belüli kulturális transz- misszió - legalább is a statisztikai mutatók szerint - veszélybe került, s valószínűleg már több szlovák közösségnél meg is szűnt: a fiatal generációk ezen a klasszikus úton nem váltak, illetve nem válnak a szlovák kultúra és a szlovák nyelv hordozóivá. ( Folytatjuk) Szlovák hegyipásztor népviseletben egy salgótarjáni kiállításmegnyitón alakított ki rövid idejű szakmai kapcsolatot. Ekkor a salgótaijáni ' múzeumnak a besztercebányai Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeumával, a rozsnyói Bányászati Múzeummal volt szórványos szakmai érintkezése. Az intézmények közötti együttműködések az évtized végére elhalványultak, szüneteltek. A ’80-as évek elejétől újra sor került kapcsolatfelvételre. Ebben a kezdeményező a salgótaijáni Nógrádi Történeti Múzeum, mint a megyei múzeumi szervezet központja volt. Mindehhez képest - az időszakra jellemző - kölcsönös vezetői, munkatársi látogatásokat követően a valóságos, a közönséget és a szakmát is érintő események nehezen mozdultak előre. A nehézkesség okát elsősorban a szlovákjai fenntartók - tehát nem a múzeumi terület - irányából tapasztaltuk, a fő jellemzője a bizalmatlanság volt. A ’90-es évek elejétől az együttműködés minőségi változáson ment át. A kapcsolatokban a rugalmasság, az együttműködési készség erősödésének kölcsönös gyakorlata volt a fő jellemző. A közös tevékenység formailag is gazdagodott: a hagyományosnak tekintett vezetői cserékre éves rendszerességgel sor került; kiállításokat kölcsönösen mutattuk be, muzeológusok előadói részvétele a különböző szakmai konferenciákon valósággá vált. Napjainkra az együttmunkál- kodás élő maradt. Gondot jelent, hogy - elsősorban anyagi okok miatt - lényegében csak a salgó- taijáni múzeum tudta (nem költségvetési, hanem más szponzori lehetőségek feltárása révén) kapcsolatait részben megtartani. Elsősorban a besztercebányai Közép-Szlovákiai Múzeummal és a losonci Nógrádi Múzeummal közösen elvégzett munkáról lehet ma érdemben beszélni. A kapcsolatok tartalmát a néprajz, a történeti és irodalomtörténeti muzeo- lógia, a kortárs képzőművészet gyűjteményeinek bemutatkozása alkotja, Besztercebánya, Losonc, Salgótaiján, Rimaszombat, Zsolna, Fülek múzeumaiban és galériáiban. A leírt, vázlatosan felsorolt tények is megmutatják a kapcsolat gazdag tárházát, még inkább lehetőségét. Gondolkodásunkban továbbra is súlyponti helyet foglal el a Közép-Szlovákiai múzeumokkal való együtt dolgozás. Kialakult formáit tovább lehet fejleszteni, fő irányát intézményeink szakmai felkészültségének megfelelően megfogalmazni, az alábbiakban véljük megvalósíthatónak:-az együttélés történeti, művészeti emlékei, néprajza a hagyományokban, a tárgyakban,- nevezetes személyiségek életútja, kiknek tevékenysége mind a magyar, mind a szlovák kultúra alkotó elemét képezi,- gazdasági élet hatása a mindennapok életére, kereskedelmi, piaci központok kialakulása és működése. Mindezek megvalósulása elsősorban idő és pénz függvényében realizálódhat. Az eddigi tapasztalatok alapján leszögezhető: a fenntartó önkormányzatok nem tudják a múzeumok nemzetközi kapcsolatait finanszírozni. E témában központi keret létrehozását tartom indokoltnak. Dr. Horváth István Születésnap Egy évvel ezelőtt született meg a nógrádi szlovákság életét, értékeit, gondjait, ünnep- és hétköznapjait bemutató Szlovák Magazin első száma. Az évfordulón elsőként köszönetét mondunk mindazoknak, akik bármilyen módon értékes és önzetlen munkájukkal segítették magyar és szlovák nyelvű, kétoldalas magazinunk rendszeres megjelenését. Akikről, s akiknek szól, azok is készítsék - tartottuk mindjárt a legelején, s tartjuk most is! Továbbra is kérjük és köszönettel várjuk leveleiket, írásaikat, egy-egy témára figyelmünket felhívó telefonjaikat.
