Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-28-29 / 200. szám
A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 1999. AUGUSZTUS 28.1 Elkészült a klip, megvolt a lemezbemutató - „Salgótarján, te az életem része vagy”!- Igazi örömzene „Tépjél A múlt héten a salgótarjáni Hang-ár szórakoztató centrum közönsége igazi rock- ünnep részese lehetett. A rendezvénynek az adott apropót, hogy elkészült a „Szürkeállomány” nevű helyi zenekar első nagylemeze, s ennek volt a bemutatókoncertje. Oláh Zoltán csapatának egyéb jó híre is volt, hiszen a néhány hete megjelent lemez anyagából elkészült az első klip is, amit a jövőben - reményeik szerint - számos téújra szét” vécsatoma fog bemutatni. A „Tépjél újra szét” című dal videója, amennyiben minden úgy alakul, ahogy azt a zenekar és a rajongók elképzelik, legalább négy-öt adón lesz majd látható. Persze a verseny ebben a műfajban is óriási és az esetek döntő többségében nem a minőség, hanem az anyagi kondíciók határoznak meg, no meg a reklámszakemberek „rámenős- sége” dönt. Pedig elfogulatlanul is állítható, hogy Alapi István jó néhány dala, gitárvirtuozitása, Petrusz Gyula dobtudása, Botos Pál billentyűkísérete, Szele Imre basszusgitárjátéka és a már említett Oláh „Szürke” Zoltán előadásmódjának vérmérséklete kétségkívül megérdemelné a szélesebb publicitást, a több lehetőséget, ami az országos megmérettetéseket illeti. Ugyanez a lelkiismeretesség és minőségi munkára való törekvés jellemezte, jellemzi Kovács Bodor Sándor salgótarjáni filmest, aki a „Tépjél újra szét” hangjaira és szövegére képet álmodott, azaz megírta hozzá a forgatókönyvet, majd a felvételeken és a vágásokon is dolgozott, salgótarjáni kollégájával, Molek Csaba fotográfus-operatőrrel. (A technika biztosításában és a klip készítésében segítséget nyújtott még az egyik szlovák televízió stábja is.) A szűkös anyagi lehetőségek ellenére is mind a csapat, mind a forgatócsoport bizonyította: a pénzt könnyedén lehet „helyettesíteni” ötletes elképzelésekkel és fantáziával. Ami a lemezbemutató-koncertet illeti, egyáltalán nem volt meglepő, hogy már a legelső hangok után egyszerre mozdultak meg a lábak, igazi örömzenét lehetett ugyanis azon a hét végén hallani. Nem volt szó ostoba strófákról, számítógépbe bediktált együgyű dallamokról; inkább „csak” összevillanó tekintetekről, feszes alapokról, profi kíséretről, magasztos gitárszólókról és vérbő színpadi habitusról. Ez pedig ma - bár a szakma talán soha nem volt ennyire telített Magyarországon - nem kevés. Sőt! Mintha rock- és általában a „könnyűzenéből” éppen ez az alkotói, előadói magatartás hiányozna, sokszor nem is tehetség híján, inkább azért, mert a globalizáció, vagy micsoda egyszerűen ezt követeli. Habár a „Szürkeállomány” tagjai számos más produkcióban is dolgoznak a tarjáni csapatokon kívül, nem vitatható, hogy e színpadi produkciójuk igazi egységbe tömöríti őket. Bizonyítja ezt az is, hogy szakmai együttműködés mellett eltéveszthetetlenül érzékelhető egyfajta lelki egység is. Minden valószínűséggel ennek köszönhetően fogalmazódhatott meg olyan dalszöveg-sor, ami sok tízezer embernek fontos „Salgótarján, te az életem része vagy!” S, hogy ez kinek-kinek mit jelent, annak eldöntése már a hallgatóra van bízva. Dukay Nagy Ádám Fejtő Ferenc 90. születésnapjára Kelet-Európa szakértője Kilencven éve, 1909. augusztus 31-én született Nagykanizsán Fejtő Ferenc, Franciaországban élő magyar kritikus, író, Kelet- és Közép-Európa történelmének eddig talán legnagyobb élő szakértője. Soknemzetiségű, sokkultúrájú családja a Monarchia különböző tájairól eredt. Nyomdász nagyapja a prágai zsidó közösség tagja tolt, apja könyvkereskedő, nyomdász, és a szabadkőműves mozgalom tagja. Fejtő fiatalon áttért a katolikus hitre. A budapesti bölcsészkaron hallgatott magyart, germanisztikát és történelmet, a Berzsenyi-kollégium tanára, a Bartha Miklós Társaság tagja volt. Itt találkozott illegális kommunistákkal, 1932-ben e tevékenysége miatt börtönbe került. A kommunista mozgalommal a szektariánus vezetés miatt hamarosan szakított. Eljutott a szociáldemokráciához, amelyhez ha kritikusan is, egész életében hűséges maradt. Később József Attilával együtt alapították a „Szép Szó” című folyóiratot, de írt a Nyugatba, a Szocializmusba, a Válaszba, a kolozsvári Korunkba, s a kommunista Gondolatba is. Egy cikke miatt, a várható letartóztatás elől Párizsba menekült. 1938-45 közt a Népszava párizsi tudósítója lett, és folytatta irodalmi tevékenységét: életrajzot írt Heinéről. Ez a munka önmagáról is szól, A háború után az AFP-nél dolgozott 1974-ig, mint a keleti tömb ügyeinek kommentátora. 1947-49-ben a párizsi magyar sajtóirodát vezette. A Rajk-per miatt szakított a magyar politikai élettel. 1955-ben francia állampolgár lett. A kelet-európai országokról írta műveit, amelyek éles antikommunista szellemben bírálták a szocialista tábor ideológiáját és politikai gyakorlatát. 1988. június 16-án a Pére Lachaise temetőben beszédet mondott a Nagy Imre- emlékmű felavatásán. Fejtő szépírónak indult, de egyre inkább a politikai tudományok területére tért át. A „Rekviem egy hajdanvolt birodalomért” az Osztrák-Magyar Monarchiát siratja el. „A népi demokráciák története” a kelet - európai sztálinizmus alapműve. Számos könyve csak franciául jelent meg. 1989 júniusában, negyven év után jött először haza, Nagy Imre és társai temetésére. Bár franciául írt, mindig magyarnak érezte magát. - bri Kétszázötven évvel ezelőtt született Goethe - „íme egy ember”! Romantikusból klasszikus 250 évvel ezelőtt, 1749. augusztus 28-án Frankfurt am Mainban született Johann Wolfgang Goethe német költő, regény- és drámaíró. - Ő volt Goethe - hangzik róla Szerb Antal klasszikusan tömör megfogalmazása. Élete 83 éve alatt sokat írt, munkássága kiterjedt az irodalom, színház, képzőművészet, természettudomány, politika területére. „Az ifjú Werther szenvedései” szentimentális levélregény, hatása egész Európára kiterjedt (öngyilkossági járványt” váltott ki) és Goethét élete végéig a Werther szerzője- ként ismerték. „A vándor vihardala”, a „Mohamed éneke”, a „Prométheusz”, a „Ganüme- dész”, a német irodalmi lázadók mozgalmának, a Sturm und Drangnak és a természetrajongásnak lírai kifejezői. Férfiöröm Három fontos drámája: az „Egmont”, az „Iphigénia Taurisz- ban” és a „Torquato Tasso”. Az elsőnek a híres németalföldi szabadságharcos a hőse, a másodikban az önmagát legyőző embert és a humanitás megváltó erejét ábrázolja, a harmadik saját konfliktusát fogalmazza meg az udvari élettel. Következő nagy műve: a „Római elégiák” az antik szerelem erotikáját, az érett férfi életörömét fejezik ki. Híres balladái („Az isten és a bajadér”, „A vilikirály”, „A bűvészinas”, „A korinthusi menyasszony”) Schillerrel való versengésben keletkeztek, témájuk régi és távoli, ám Goethe feldolgozásában mély erkölcsi és mitikus tartalommal telítődtek. Egyik fő műve a „Wilhelm Meister tanulóévei”, jellegzetes polgári fejlődésregény. Ennél népszerűbb lett a „Hermann és Dorothea” idillikus polgári eposza, amelyben a kor viharai, így a francia forradalom is érzékelhető. Következő nagy műve a „Vonzások és válásztások”, egy négyszereplős, kiegyensúlyozott kamararegény, mely két pár „cserebomlását” beszéli el. „Nyugat-keleti díván” című versciklusában Há- fiz 14. századi perzsa költő hangján szólal meg keleti és nyugati versformákban. Késői szerelmének terméke a „Marienbadi elégia”, amely búcsú is az élettől. Halála előtt befejezte töredékeit, az „Utazás Itáliában”-t, az önéletrajzi „Költészet és valóság”-ot, s fő művét, a ,,Faust”-ot. író és hivatalnok Goethe polgári családból származott, de később „von”- nal írta a nevét. Jogot tanult Lipcsében és Strassburgban, itt találkozott Herderrel, aki felhívta figyelmét a világirodalom több nagyságára s a népköltészetre. Friderike Brionhoz írt szerelmes versei egyszerűségükkel, személyességükkel a nagy líra kezdetét jelzik. Vizsgái után hazatért Frankfurtba. 1772-ben a wetzlari kamarai bíróság gyakornokaként beleszeretett Charlotte Buffba, akit a „Werther Lottójaként” örökített meg. A Sturm und Drang irodalmármozgalom vezéralakja lett. 1775-ben Károly Ágost herceg (egyetemi évfolyamtársa) hívására Weimarba utazott, itt a herceg ivócimborája, titkos tanácsos, kamarai elnök, nemes és miniszter lett. Kitűnő hivatalnok volt, az adó- és hiteljogi ügyek szakértőjévé vált, több német állam átvette újításait. Oktatási ügyekkel is foglalkozott, 1791- 1817 közt a weimari udvari színház igazgatója, a hercegség kulturális vezetője lett. Weimarban került kapcsolatba Charlotte von Steinnel. A hét évvel idősebb, művelt asz- szony segítette a költő lehigga- dását, lelki, szellemi elmélyülését. Később azonban előle menekült Itáliába, az ott töltött két év alatt nagy hatást tett rá az antik műveltség, itt vált romantikusból klasszikussá. Otthon megismerkedett az egyszerű varrólánnyal, Christiane Vul- piusszal, aki élettársa, fia anyja, majd felesége lett, az úri társaság megbotránkozására. „Kézen fogva” Goethe 1794-ben kötött barátságot Schillerrel, kapcsolatukat nemes versengés és termékeny együttműködés jellemezte. Goethe színházában Schiller főrendező lett. Sok közös munkájuk volt Schiller korai haláláig, ám végig Herr Exzellenz-nek, illetve Herr Doctomak szólították egymást. Goethét idegesítette Schiller bohémsága, társát meg a miniszter szertartásossága. Nevük mégis összefonódott a német irodalomban, weimari közös szobruk is kézen fogva ábrázolja őket. Goethe német főtisztviselőként nem mutathatta ki szimpátiáit a francia forradalommal, mégis sokan hazafiatlannak tartották. Hercegével részt vett a francia háborúban is, némi viszolygással. Ez idő eseménye a császári fogadás, mely után Napóleon így foglalta össze benyomásait: - íme, egy ember! 1823-tól visszavonultan élt. Megkérte az 55 évvel fiatalabb Ulrike von Lewetzow kezét, ám a szülők a korkülönbséget sokallták. Filozófiával, természettudományokkal, történelemmel, irodalom- és művészetelmélettel foglalkozott, egyetemességre törekedett. Lassan kívül-, illetve felülemelkedett korán. Fő műve a „Faust”, amelyet egész életében alakított. Az Ős-Faust csak a Margit-drámát tartalmazta, ezt a Mephisto-szerződéssel s a Walpurgis-éjjel bővítette ki. 1832. március 22-i, Weimarban bekövetkezett halála után titkára, Eckermann kiadta a „Beszélgetések Goethével” című könyvét, mely képet ad az író napjairól, gondolatairól. A moszkvai Lenin-mauzóleum elbontása egymillió dollárba kerülne A tér a világörökség része Az orosz szakértők nem követnék a bolgár példát akkor, ha döntés születne a Vörös téren álló Lenin-mauzóleum elbontásáról - írta pénteki számában az Izvesztyija, emlékeztetve arra, hogy a politikai szándék mellett erre az akcióra az UNESCO-nak is áldását kellene adnia, hiszen a moszkvai Kreml előtti tér a világörökség része. A síremlék eltávolítására három módszer is kínálkozik: darabokra szétszedni, áttolni másik helyre vagy lerombolni (felrobbantani). A feladatot nehezítik a méretek - a falak és a tetőszerkezet összfelülete 3,4 ezer négyzetméter-, továbbá az, hogy az alapot képező gránittömbök hússzoros túlbiztosítással készültek. Emellett a Lenin-mauzóle- umhoz komoly kommunikációs rendszerek és alagutak is vezetnek. A hagyományos módszerekkel és eszközökkel való elbontás csaknem egy évig tartana, s emellett a nagy szilárdságú elemek komoly próbatételt jelentenének a munkásoknak és a gépeknek egyaránt. Szinte megoldhatatlan feladat a Lenin-mazuóleum eltolása is, például a Sándor-kert árnyas fái alá. Elég mély árkot kellene ásni, hiszen a gyászterem három méter mélyen van a földfelszínhez képest, viszont a mauzóleum szintjeit nem lehet elválasztani egymástól. Talán nem is tudnának elegendő darut ösz- szegyűjteni az épület megemeléséhez és sínre helyezéséhez. De ha sikerülne is, csillagászati összegekbe kerülne a mauzóleum tologatása. A Lenin-mauzóleum szét- robbantásához elegendő lenne 10 kilogramm tnt (trinitrotoluol) is. Igaz, a detonáció miatt előzőleg komolyan meg kellene erősíteni a Kreml falát és közeli tornyait, ami egyrészt rendkívül megdrágítaná a kivitelezést, másrészt nem is adna teljes garanciát a biztonságra. A különleges épületek rekonstrukciójával és építésével foglalkozó moszkvai hatóság vezetője, Alekszandr Matro- szov az úgynevezett „lángmentes robbantások” módszerét ajánlja. Ehhez előbb leveszik a mauzóleum külső burkolatát, a falakba üregeket fúrnak, s különleges elegyet töltenek be a résekbe. A táguló oldat hatalmas feszítő ereje valósággal belülről Toppantja szét a falakat, a maradékot pedig markolók és más gépek segítségével takarítanák el. Ez a módszer a legolcsóbb, várhatóan 25 millió rubelbe, vagyis egymillió dollárba kerülne. Az orosz szakértő szerint a szófiai Dimitrov mauzóleumot is ezzel a megoldással lett volna a legcélszerűbb eltakarítani, de a bolgár hatóságok valószínűleg a „teátrális hatás” kedvéért választották a robbantást. (MTI)
