Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-23 / 195. szám
2, oldal SALGÓTARJÁN Megyei Körkép 1999. augusztus 23., hétfő Határtalan harangok Terényben Európában is egyedülálló, kilencméteres magas, mozgó haranglábat adtak át a szlovák építészek a falu lakóinak Terényben. A már három templomot megépítő fiatal szlovák építőművész, Peter Abonyi tervei alapján elkészült, párját ritkító építmény az Arttéka Művészeti Egyesület és a terényi önkormányzat kezdeményezésére hirdeti, hogy a harangok nem ismernek határokat. A harangláb alapját még tavaly augusztusban készítették el. A famunkákat a lengyel határhoz közeli, hegyek között fekvő kis falu, Lomna mesterei végezték Stanislav Zibek vezetésével. A statikus Konfál Vladimir, a kivitelező pedig az Arttéka Egyesület volt. A Noé bárkájára is emlékeztető faszerkezet legmagasabbra nyúló keresztjét a balassagyarmati tűzoltók harmincméteres létrás kocsija segítségével emelték a helyére. Az Észak-Szlovákiából érkező faszállítmány augusztus 16-án gördült át a határon és augusztus 19-én estére már körbe csodálhatta a falu népe. A lomnai mesterek, Marian Greno, Anton Palovcik, Martin Bodosik, Ján Balek és a nagykürtösi Stano Krivda, valamint a tolmács: Galamb Gabriella a helyiekkel együtt gyors, precíz munkát végeztek, hogy augusztus 20-ra átadásra kerüljön Terény új büszkesége. A legelső kapavágástól kezdve a befejezésig kivették az építésből a részüket a műszaki egyetem Terényhez kötődő építész hallgatói és végzett növendékei. Karaba Tamás építész, az Arttéka Egyesület elnöke terényi és az egyetemi hallgatójaként kezdeményezte, hogy karának hallgatói az országban egyedülállóan felmérjék Terény népi építészeti emlékeit. így alakult ki az egyetemisták harangláb-építési kapcsolata is. A terényi harangláb építésének igazi motorja az Olaszországban freskófestészettel foglalkozó Lencsés Zsolt, aki úgynevezett „Istálló Galériát” épített a harangláb szomszédságában. A még épülő galéria már az elmúlt évben is otthont adott nemzetközi képzőművészeti tábornak. Az Arttéka Egyesület jó kapcsolatokat ápol az olasz calabriai művészeti egyesülettel és a szlovák Rozeta csoporttal. A szlovák-magyar barátságot jelképező terényi harangláb átadási ünnepélyén a szlovák kisebbségi önkormányzattal is rendelkező falu lakóit és a határon túlról is érkező vendégeket népviseletes gyermekcsoport éneke köszöntötte. A testvérfalu az Ipolyon túli Apátújfalu polgármestere, Jámbor László, a harangláb építésének történetét ismertette. Az ügyet az Arttéka Egyesület képviselte és irányította, s a projekt még az oslói egyesületi konferenciát is megjárta. A vállalkozást az egyesületen és a terényi ön- kormányzaton kívül számos szervezet, vállalkozás és magánszemély támogatta. Különösen jelentős segítséget nyújtott a Terényből elszármazott Mészáros József, Beírás János, Zorkóczi István vállalkozó és még a Kanadában élő volt terényiek is küldtek adományt a harangláb megépítésére. Jámbor László szólt arról is, hogy jövőre magyar építész, a terényi Karaba Tamás és az Arttékához kötődő építészek tervei alapján Apátújfaluban is megépítenek egy haranglábat, amely az Ipoly két oldalán évszázadok óta egyetértésben élők barátságát jelképezi a te- rényivel együtt. Akkorra elkészül mindkét harangláb harangja is, amelyek egy időben megszólaltatva hirdetik a békességét. Tó'zsér Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke ünnepi beszédében István király államalapító cselekedetei között kiemelte a szomszéd népekkel való jó viszony kiépítését, amelyet a terényi harangláb is jelképez. A csepeli Jedlik Ányos Gimnázium volt tanulói, — akik évek óta a nyaruk egy részét a kis nógrádi faluban töltik, - verses műsorral kedveskedtek a helyieknek. A római katolikus és evangélikus egyház helyi képviselői megáldották a falu új építményét. A szlovák és magyar himnuszok elhangzása után Apátújfalu polgármestere átadta a haranglábat Mucsina Gyula terényi polgármesternek és falujának. A szalag átvágása után Peter Abonyi felmászott a harangláb tetejére és jeladására az építésben segítők mozgásba hozták a kerekeken gördülő szerkezetet. Ekkor megszólaltak a terényi templomok harangjai és a megjelentekkel együtt köszöntötték a párját ritkító harangláb átadását. Azután a falu apraja-nagyja kipróbálta a hintázó szerkezetet. Szabó E. Nemcsak a tanévkezdés drága - Hiába jó a tanulmányi eredmény Mibe kerül az iskolás gyerek? A megyeszékhely legnagyobb és legtöbb munkavállalót foglalkoztató ruhagyártó cégénél két többgyermekes családanyától arra kértünk választ, mibe kerül az iskolakezdés, miként teremtették elő a könyv -, a füzetvásárláshoz és egyebekhez szükséges fedezetet. (A válaszadók kérésére csak nevük kezdőbetűit közöljük.) V. L.-né húsz esztendeje dolgozik a cégnél. Egy lány és két ikerfiú gyereke van. A kislány a kereskedelmi középiskola első évfolyamát kezdi, a fiúk az általános iskola ötödik osztályába járnak. Ahol a legolcsóbb- A kislányomnak eddig a könyvek 10 ezer forintba kerültek. A füzeteiért még 3^1 ezer forint kiadással számolok. A két fiú iskoláskönyveiért 12 ezer forintot fizettünk, a füzetekre előreláthatólag 2 ezer forintot költünk. Még jó a tavalyi tornacipő, a fiúknak viszont fekete tomanadrágot kell venni. Egyébként középiskolás kislányomnak a könyvek árát előre ki kellett fizetni.-A középiskola elvégzése után kislányom tovább kíván tanulni. Ennek egyik előfeltétele a jó bizonyítvány. A fiúk művészeti tagozatra járnak, amiért nem kell külön fizetni.-Természetesen a férjem is dolgozik, ami kell a gyerekeknek - és ritkábban nekünk - ott vesszük meg, ahol a legolcsóbb. Élve a lehetőséggel, az idén egy hétig 4 ezer forintért üdültek a cég tulajdonában és a szakszervezeti bizottság kezelésében lévő Zsófi fürdői faházban.- Konkrétan megmondani, mibe kerül az iskolakezdés, nem tudom - folytatja Sz. A., kétgyermekes édesanya.-Nekem egyébként nem a kezdés, hanem az évközbeni kiadások előteremtése okoz még nagyobb gondot. Ugyanis számomra a most kezdődő tanév lesz a legnehezebb. Kislányom most végez a közgazdasági szakközépiskolában, a fiam pedig az idén kezdi az általános iskolát. A fiam tankönyvei nyolcezer forintba kerültek, a füzeteket remélem kétezer forintból megúszom.- A családi beszélgetésekből már töröltük az iskolakezdés témáját, mert nemcsak belefárad az ember, hanem idegrendszerét is felőrli. Kényszerű lengyelpiac-Állítólag ingyenes az általános iskola. Ilyet ne mondjanak! Egy tolltartó állami üzletben 2590 forint, egy tomadressz vagy egy tornacipő, szerényen számolva 1900 forint. A lengyelpiacon 12 darab színes ceruza 200 forint, ami az állami üzletekben 600 forint. Nagyon szeretném a 600 forintosat megvenni, mert bizonyára tovább tart, jobb minőségű, de kényszerből választom a lengyelpiacot. Egyébként sem olyan a családi kasszám, hogy egy helyen mindent bevásároljak. Valószínű, mások is így vannak ezzel...-Iskolakezdés előtt jó egy hónappal, már megkezdjük a tanévhez szükséges vásárlást. Nem sok, de nekem, mint kis keresetűnek, segít az az összeg is, amit a vállalattól és a szak- szervezettől a jóléti keretből kapok.- A sajtó nagy hangsúlyt fektet az iskolakezdésre, de soha nem találkoztam olyan írással, közléssel, ami azt mutatná be, hogy évközben mibe kerül az iskolás gyerek. Pedig azok a kiadások jobban kimerítik a családi kasszát, mint az iskolakezdés.- Mire jut Önöknek?-Én és férjem ruházkodására éves szinten jó, ha 10 ezer forintot költünk. Az idén ezt a papucsot vettem magamnak - mutat a lábára - 350 forintért a lengyelpiacon. A „nincset” már megszoktam. Szerencsére a gyerekek sem követelőzőek, amire szükség van, azt viszont megkapják. Hogyan tovább?- Kislányom emlegeti, hogy Gyöngyösre a főiskolára szeretne járni. Jelen pillanatban kerülöm ezt a témát, mert a mostani törvény szerint, aki már betöltötte a 18. életévét, akkor sem kaphat családi pótlékot, -ami az én esetemben 3400 forint - ha főiskolás. Ezen kívül elveszik az eddig kapott 1700 forint adókedvezményt is. Nettó keresetem viszont ugyanannyi, mint az elmúlt évben. Az előbbi összeggel csökkenne ha főiskolára járna, nem beszélve a drága könyvekről, a kollégiumról, az egyéb kiadásokról. Olyan gondom, hogy nem veszik fel, szerencsére nem nagyon van, mert igen jó tanuló. Az édesanya nettó fizetése néhány ezer forinttal haladja meg a létminimum összegét. A szakszervezeti bizottság, a cég vezetésével egyetértésben a jóléti alapból minden gyermekes szülőknek gyerekenként 1500 forintot adott az iskolakezdéshez. V. K. Megmaradnak-e a nógrádi falvak a fejlődés sodrásában? - Nagybárkány (3.) A kis településeknek is meg kell élniük Valamikor jól működő termelőszövetkezete is volt ennek a területnek. Sokan mondják, hogy manapság már nem lehet megélni a földből. A polgármester sem elégedett a mező- gazdaság helyzetével.- A mezőgazdasági területek magánkézbe kerülésével itt is sokan visszavették a földjüket - mondja Balya András. - De kevesen tudták a gazdaságukat gépesíteni, s ezért bérelniük kell ezeket. Ennek következtében a gépeket bérlő földtulajdonosok éppen csak a pénzüknél maradnak, de rá is fizethetnek, ha nem kel el a termés. Ezzel pedig rendszerint bajok vannak.- Másféle megoldást kell kitalálni a földek hasznosítására - hajtogatja Balya András.- Szerintem nyereségessé lehetne tenni a földdel való foglalkozást, de nem a jelenlegi módszerekkel. Két szarvasmarha Arról kérdem, hogy Nagybár- kányban és környékén elérkezhet-e az az idő, hogy egy falubeli gazda csak a földből éljen meg.-Talán lehetséges, ha legalább 50-60 hektárt tudna művelni, 18-20 aranykoronás minőségű földön. így talán már meg tudna élni - tűnődik el.- Nem egyszerű feltételek. De vajon Nagybárkányban le- hetséges-e, s vajon az állattenyésztésben vagy a növénytermesztésben van a megváltás?- Itt 1960 előtt 260 darab szarvasmarha állt az istállókban, jelenleg 2 darab van - jegyzi meg keserűen.-Ez már önmagában megmagyarázza, hogy az a több száz hold legelő, amely Nagy- bárkány területén van, kihasználatlan, elgazosodott. Elmondható ez a szántókra is. Kölcsöngépekkel azonban nem érdemes, nem szabad gazdálkodni. S itt a 14—16 aranykoronás földeket is művelésbe kellene venni, ami pedig ez alatt van azokat fásítással vagy legeltetéssel gazdaságossá tenni. Miért nincs összefogás?-A lakosság körében manapság már nagyon nehéz az állattartást elterjeszteni, mert rossz tapasztalatokat szereztek. Korábban inkább tejhasznosítású szarvasmarhát tenyésztettek. Az a néhány ember, aki a faluban vagy a környéken még tejtermeléssel foglalkozik, nem tud vonzó példát mutatni, hogy követhetnék őket- panaszkodik tovább.-Az az idő már régen elmúlt, hogy minden háznál legyen egy tehénke. A kormánynak kellene segítenie. A polgármester reménykedve várja a szakminisztériumtól a mezőgazdaság erőteljesebb támogatását.- A lakóhely komfortosításában összefogás tapasztalható az önkormányzatok között. A mezó'gazdaságban, a térség fejlesztésében miért nincs? - kérdezzük.-Ezen a területen nehezen bontakozik ki. Volt már rá példa, hogy mezőgazdasági géptulajdonosok különböző munkákra összefogtak. De ebben igazán a többgenerációs családi vállalkozásban látni a megoldást. Ahol kisebbek a földterületek, ott a társult szövetkezetét kellene létrehozni tíz-húsz fővel. Ennyien már 100-150 hektáron gazdálkodhatnának. Cukorrépát, napraforgót, búzát lehetne termelni és mindent, ami jól terem a térségben. Szerződéses megoldással. Kis szervezet kell- Hallani különböző projektekről, amelyek a mezőgazdaságot szeretnék gazdaságosabbá tenni. Nagybárkányba Kanadából jöttek ketten 1994-ben. A húshasznosítású növendékmarhák megtelepítését vizsgálták, de sem az egy területen kialakítható legelő nagyságrendet, sem az erre vállalkozó személyeket nem tudtuk megtalálni. Ézerdarabos növendékmarhaállományhoz ezek a dombok nem alkalmasak ilyen nagy mennyiségű takarmánytermesztésre, a sűrű beépítettség miatt viszont nincs lehetőség. A száz-kétszáz darab marhaállománnyal meg nem igazán akarnak foglalkozni. Erre pedig vágóhidat sem érdemes telepíteni. A legkisebb gazdaságosan működő nagyságrendet sem lehet nálunk kialakítani.-Akkor mit lehet tenni?- tesszük fel a kérdést.- Kis szervezeteket létrehozni, szakosítottan is. Akár húshasznú marhára, akár szántóföldi termelésre, de csak kicsiben. Nagyban nem tudunk gondolkodni az adottságaink miatt.- Kínálnak ilyet a tudományos intézetek?- Az intézetek először azt térképezik fel, ahol a nagyságrendek a meghatározók, de a kérést nem utasítanák el.- Sosem érezte még, hogy ez a szép település valójába zsákutca ?- A vasúttól, főútvonaltól való távolságunk mindig is meghatározta a lakosság munkalehetőségeit és megélhetését. Találhatók azért megoldások. De úgy gondolom, hogy minden új dologra az új generáció jobban rá tud állni, rugalmasabban tud váltani, mint az idősek, akik már nem a nagy dolgokkal foglalkoznak.- Vallom, hogy a kis településeknek is meg kell élni, s nem mindig a nagy dolgok vezetnek megoldáshoz. A mezőgazdaságban a kisállattenyésztéstől kezdve a gyógynövénytermesztésig sok még a lehetőség. De a kényszer még nem érintett meg bennünket eléggé. Nem hiszem, hogy már nincsenek lehetőségeink. Meg kell találni a helyünket az ország gazdasági életének vérkeringésében. Kormánytámogatás A nagybárkányi polgármester egy közmondás szerint azt tartja, hogy nincs az a sok, ami el ne fogyna és nincs az a kevés, ami elég ne lenne. Ha kevés, akkor úgy kell vele sáfárkodni, olyanba kell befektetni, ami mások érdekeivel is találkozik. Ezekben az érdekekben pedig már összpontosítani lehet az anyagi erőket. Könnyebben, gyorsabban lehet megteremteni a feltételeket, ha az állami segítséget is igénybe veszik. A nagy- bárkányiaknak mindig volt any- nyi kis pénzük, ami nagyberuházás indításához elég volt, s itt mindig azt csinálták, amit éppen a kormány segített. (Folytatjuk) Pádár András Egy sikeres felvásárlási akció és háttere Ahol fellélegeztek a gazdák Ez ev elejetői kistérségi falugazdász is dolgozik Szécsény- ben. Kiss István üzemgazdász tölti be ezt a koordináló szerepkört, kapcsolódó pályázat elnyerése révén. Három falugazdász társával - Sirkó Jánossal, Tóbiás Attilával, Lő- rincz Lászlóval áll napi munkakapcsolatban - Kishar- tyántól Bokorig látják el sok irányú teendőiket.- Milyen feladatok jelentkeznek napjainkban? - érdeklődtünk városházi irodájában.- Többnyire szakmai jellegűek, de részt veszünk az agrárpiaci akciókban is. Informálunk, szervezünk, regisztrálunk, pályázatok készítését segítjük, fogadónapokat tartunk és együttműködünk az önkormányzatokkal.- Itt Szécsényben sok segítséget kaptunk Máté Csaba polgármestertől ahhoz, hogy a munkafeltételek biztosítottak legyenek. De támogatják a munkatársaim tevékenységét a térségükben is. A beszélgetésekből kicsendül, hogy „összekötőkapocs” szerepkört töltenek be a minisztérium és a gazdák között és segítők a tárca döntéseinek végrehajtásában. Ez a kapcsolatrendszer hatékonyabb és gyorsabb mint a korábbi volt, sokszor egyik napról a másikra kell cselekedni, közreműködni, ahogy a helyzet megkívánja.-Az ár- és a belvízkárok enyhítése, vagy a túlsúlyos sertések felvásárlása kész tények elé állít bennünket, itt nincs visszaút, az emberek pedig segítséget várnak tőlünk - említi két telefonhívás közben.- Nagyon elfoglalt, most éppen miben járt közben ?- Kaptam egy „fülest”, hogy Drégelypalánkon egy vállalkozó túlsúlyos sertések felvásárlására kapott engedélyt. Felvettem vele a kapcsolatot és lekötöttem a teljes keretét. Gyorsan le is szállítottuk a sertéseket a vágóhídra. Természetesen az ilyen akcióhoz tudni kell, mi a gazdák gondja és mi van az ólban . . .-Ez a felvásárlás a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter július 13-ai rendelete alapján jött létre- egészíti ki az információt.- Csilik József vállalkozót is megkerestük. Érdeklődésünkre elmondta, hogy egy pályázat elnyerése tette lehetővé a 80 darab túlsúlyos, két mázsa körüli sertések felvásárlását és feldolgozását.- Mit fizetnek a gazdáknak?- Kilójáért 193 forintot és 7 százalék mértékű felárat. A palánki vállalkozó megjegyezte: - Kiss István személyes közbenjárásán is múlott az a gyors akció, remélem a továbbiakban is korrekt partnerem marad, de ehhez újabb felvásárlási pályázatok elnyerése is szükséges. Rimócon, Varsányban, Nógrádsipeken sok őstermelő család menekült meg a nyomasztó gondtól, a túlsúlyos disznók napi etetésétől és gondozásától. Ismerve a piaci árakat, a 193 forintos kilónkénti ár megnyugtató. Szécsényben és vonzáskörzetében azonban a gond ezzel nem oldódott meg, a többi településen tovább él a remény R. A.
