Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-18 / 192. szám
6. oldal Mozaik 1999. augusztus 18., szerda bármi megtörténhetett: merényletek, árulások, pálfordu- lások. A csalás, becsapás és gyilok a mindennapok eszköze volt az orosz maffiában.- Hát beszéljünk - így Beit és igyekezett könnyed, sőt fesztelen lenni. Ugyanakkor nem feledkezett meg arról sem, hogy méltóságát megőrizze - legalább látszólag. Hiszen ő, Mr. Reggis, a nagy nemzetközi fegyver- és kábszerkereskedő, maffia- pénzmosó zseni és így tovább.-Te ismered a céljaimat - kezdte Pavszkij. A két férfi kerülgette egymást, hol hátukba, hol arcukba fújt a szél. Bertben valahol szinte biológiai sejtóra számlálta a műló perceket.- Összekapcsolnám az ösz- szes maffiát. Akkora erőt fognék össze, amekkorát csak lehet. A kínaiak és a japánok nem közösködnek, tehát a triá- dokat és a jakuzákat máris leírhatod. A kolumbiaiakkal összekaptatok, az ukránok nem dolgoznak veletek, az olaszok meg, ha tesz valaki egy jobb ajánlatot, azonnal hátat fordítanak nektek. Különösen, amióta elítélték Toto Rúnát... Szóval kik is a szövetségeseid?-Azt mondod, nem fényesek a perspektívák?- Nem annyira, mint hiszed, illetve... - Illetve? - kérdezte amaz reménykedve. Úgy látszik, fontosnak tartotta Bert véleményét. - Illetve sokkal több ideig fog tartani, mint eddig hitted. Talán tíz év még, legalább. De annyi időd meg nem lesz. - Miért nem lesz? Pavszkij hitetlenkedve nézett a férfira. - Mert hamar eltesznek láb alól az ellenségeid.- Ugyan már!- nevetett amaz idegesen. (Folytatjuk) IIHmillHIHHHHHHIHIBH Nézze meg az új Swiftet és próbálja ki a Suzuki Wagon R+-t! Vérdíj galambmérgezőre Madarak hullanak A szokásostól eltérően nem galambpiszok hullik Manhattan utcáira, hanem galamb, mégpedig jó pár. Ismeretlen személy ugyanis tömegével mérgezi a madarakat, eddig már 57-et gyilkolt meg. A helyzet odáig fajult, hogy egy alapítvány ezer- dolláros vérdíjat tűzött ki a galambmérgező fejére. »**--um s 4L Ezt megnézheti! gén, és valahol nagyon messze a láthatár szélén pár fehértörzs- nyírfa. Pavszkij odalépett Berthez és kivette kezéből a két géppisztolyt. A rendőrtiszt annyira megdöbbent, hogy egy pillanatig azt sem tudta, mi történik körülötte. Pavszkij kivette a tárakat a fegyverekből és zsebre vágta, a két Uzit pedig mesz- szire hajította. Fémes csattanások a betonon, és újra csönd. Varjak károgtak. Már csak egymást nézték. Beit csak egyet tudott: ha már ilyen ostobán hagyta magát meglepni, sőt megdöbbenteni, most legalább húznia kell az időt. Amíg a Szervezet ide tud csoportosítani valami kis erőt. Amíg a segítségére siethetnek- ha egyáltalán sikerül nekik... Itt és most azonban csak magára volt utalva. Beszélgessünk -javasolta az orosz. Bert most megnézte őt magának. Egyidőseknek látszottak, de Pavszkijon látszott nyugtalan múltja. Aki örök veszélyben nőtt fel, aki így töltötte élete utolsó két évtizedét, az bizony nem tagadhatja le. Szeme nyugtalan, arca fiatalon is ráncosodó, haja ritkás volt. Bőre fehér, nem sok ideje lehetett napozni. A tekintete ide- oda ugrált, megszokhatta már az örökös készenlétet. Ahol ő élt eddig, ott bizony bármikor 46. Bert egy nagy vasútvonal-kereszteződést és egy kisvárost látott. Nem tudta, merre járnak. A gép nyugatra fordult, lakatlan síkság fölött szállt, majd mind jobban közeledett a földhöz. Hamarosan egy használaton kívüli kis katonai repülőtér betonja került a Cessna kerekei alá. Amikor a gép megállt, senki sem jött feléjük. Egy lélek sem volt ott. Bert mindkét Uzit magához vette és kiszállt. Mire lelépett a betonra, a pilóta is kiszállt. Hűvös volt, de kisütött a nap és a táj emiatt barátságosabb lett.-Szerettelek volna megismerni korábban is - mondta a pilóta. Levetette sapkáját, egyetlen mozdulattal lehúzta kis álbajuszát is. Aztán Beit szemébe nézve egyszerűen annyit mondott: - Én vagyok Bohdan Pavszkij. * Bert már közel jár céljához: a világmaffia főnökéhez, Pavszkijhoz viszik. De útközben egy kis repülőgépen összetűz kísérőivel és vele együtt csak a pilóta menekül meg. Aki maga Pavszkij... Ott állt a két férfi a végtelen térségen. Hűvös szél söpört végig a kihalt repülőtér feltöredezett betonján. Egy romos hangár volt a kifutópálya véSUZUKI Ez az! Október 23-ig minden hétvége Suzuki hétvége*. Jöjjön el és próbálja ki a Suzuki szenzációs egyterűjét, a jövő autóját, a Wagon R+-t. Győződjön meg arról, hogy a kényelemmel és rengeteg hasznos ötlettel telepakolt autóban mennyi hely marad még az Ön családjának, csomagjainak, kalandvágyó kedvének és jó hangulatának. Az út végére talán azt is sikerül eldöntenie, hogy mozgó hálószobát, motoros túracipőt, kisteherautót, vagy autóbuszt vezetett. És ha már arra jár, jól teszi, ha megnézi az új Swiftet is. Biztosan ráismer, hiszen Ízig vérig Suzuki és tőrölmetszett Swift. Megtalálnia pedig nem lesz nehéz, hiszen annyira más, mint a korábbi Swiftek. ♦Az Önhöz legközelebbi Suzuki hétvége konkrét időpontjáról érdeklődjék márkakereskedőjénél! „Egy élet mása” - Retrospektív kiállítás André Kertész fotóiból A fotózás legnagyobbjainak egyike Andre Kertésznek, aki egyike volt a fotográfia legnagyobbjainak, fotócsendéleteihez elég volt egy villa a tányér szélén, vagy a szemüveg, amelyre árnyékot vetett a fénysugár. Kis Leica gépével még az utca eseménytelen, hétköznapi képét is művészivé tudta varázsolni. A magyar származású amerikai fotóművész (1894-1985) kivételes tehetségéről tesz tanúbizonyságot a frankfurti nemzetközi fotográfiai fórumon az elmúlt hét végén megnyílt, október 17-ig megtekinthető retrospektív kiállítás. A „Le double d’une vie” (Egy élet mása) mottóval bemutatásra kerülő kiállításon a közönség mintegy 160 fekete-fehér és színes fotóban gyönyörködhet. A retrospektív kiállítást Frankfurton kívül másutt nem mutatják be Németországban. André Kertész 105 évvel ezelőtt született Budapesten bankárcsaládban. 1925-ben vándorolt. ki Franciaországba, majd 1936-ban az Egyesült Államokban telepedett le. Már a harmincas években a világ egyik legismertebb fotóriportere volt, s egyúttal az avantgárd úttörői között tartották számon. A mindennapi életet megörökítő első képei 1912-ben készültek. Az első világháborúban a Monarchia hadseregében szolgált és szabad idejét arra használta fel, hogy megörökítse bajtársainak hétköznapjait. Ezek mellett megkapó tájképeket készített. Felvételei negatívjai- nak egy része sajnálatos módon elpusztult a zavaros 1918-as esztendőben. Ezt követően André Kertész egy időre visszatért a tőzsdére. Párizsban kapcsolatba került írókkal és művészekkel, akiket - mint Marc Chagallt és Piet Mondriant - természetesen lencsevégre kapott. Az ugyancsak magyar származású festőt és újságírót - a később Brassai néven ismert fotográfust - Halász Gyulát rábírta, hogy cserélje fel kamerára az írógépet. Pártfogoltját és honfitársát - az ismert ,Magnum”-fotóst és háborús fotóriportert - Robert Cápát (eredeti nevén Friedmann Endrét) megismertette a villanófénnyel és megszerkesztette annak a spanyol polgár- háborúról szóló első könyvét. André Kertész dolgozott francia, angol és német magazinoknak is. Párizsban számos aktfotót készített, amelyeknél tükör segítségével különös erotikus jelleget adott a modellnek. Abban az évben, amelyben nőül vette Elizabeth Salyt, jelent meg első fotókötete „Enfants” (Gyermekek) címmel. New Yorkban letelepedve kilenc év elteltével amerikai állampolgárságot szerzett. Megkísérelte, hogy kihozassa Franciaországból fotóinak ne- gatívjait, de az anyag fele odaveszett. Utolsó éveiben már szinte ki sem mozdult lakásából, de annak ablakából tovább fotózott. Képeit világszerte kiállításokon mutatták be. Számos kitüntetést kapott. Egy évvel halála előtt összes negatívjait és egész levelezését a francia államra hagyta örökül. Luther Allison hatvanéves lenne - Budapesten is fellépett Öregkorára elérte, amire vágyakozott Luther Allison, a jó humorú, kedves és szerény, szálfatermetű és energikus gitáros hatvanadik születésnapját ünnepelhetné. Az utóbbi évek egyik legjobb, méltán ünnepelt blueszenésze két évvel ezelőtt távozott az élők sorából. Luther Allison népes arkan- sasi családba született 1939. augusztus 17-én: a tizennegyedik gyerek volt. Mindössze 11 éves kölyökként került Chicagóba, ahol „magára” szedett annyit a nagyoktól, hogy saját zenekart alakítson, amelyet Rolling Sto- nesnak nevezett el. A kérészéletű kísérlet után Freddie Kinggel, Magic Sammel, Sunnyland Síimmel és másokkal zenélt együtt. Osztálytársa volt Muddy Waters fiának, házuk előtt ácso- rogva hallhatta többször is az „öreget” próbálni. Hiába merült el gyorsan a blu- esban, életének fiatal évei ismeretlenségben teltek. Éppen harminc évvel ezelőtt jelent meg első albuma, a Love Me Mama, s ettől kezdve megtört a jég, átlagosan két-három évenként jelentkezett új lemezzel. Első kiadója a Del- mark volt. Később hosszú ideig dolgozott a Motownnal (gyűjteményes album is készült azokról az évekről), azután viszont gyakran cserélődtek a cégek. Életének utolsó szakaszában az Alligátornál kötött ki. Összesen több mint húsz lemeze jelent meg. A hetvenes évek elején úgy érezte, hogy Amerikában bezárultak előtte a kapuk, s Európában folytatta pályafutását. Ezeket az éveket a Where Have You Been című lemezén örökítette meg. Európában gyakori vendég volt a svájci Montreux-ben, de Németországban és Franciaországban is fel-feltűnt. Ezekben az években lépett fel többek között a Rolling Stonesszal és Jimi Hendrix-szel, jelezve, hogy a rockhoz is van érzéke és tehetsége. A rockkal a későbbiekben megmaradt a kapcsolata, s olyan blueszenét játszott, amelyet könyen érezhették magukénak a rockrajongók is. A „száműzetés” évei 1994-ben értek véget Luther Allison számára: hazatért és egy cspásra a legjobb amerikai gitárosok és előadók között találta magát. „Öregkorára” elérte, amire vágyakozott - ha nem is mondta ki - elismerték fantasztikus gitártudását, ami díjak sokaságát jelentette. Jónéhányszor elnyerte a W.C.Handy-t, a műfaj egyik legrangosabb díját, volt az év gitárosa, nyert egy halom Living Blues-díjat, jelölték Grammy- díjra, s ez minőséget jelez. A szaklapok és a pályatársak sem mérték szűkmarkúan a méltatást. Utolsó albuma, a Reckless halála évében jelent meg, s a díjeső élete után is folytatódott. A magyar bluesked- velők nagy örömére Budapesten is fellépett 1996-ban. Akkor még jó erőben volt.
