Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-18 / 192. szám
1 2. oldal SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT Megyei Körkép A mentősök egyre több és súlyosabb esetekkel találkoznak Hűvös fejjel a forró napokon is Harminc Celsiusok röpködnek a vibráló levegőben, az aszfalt szinte bugyborékol a betondzsungelben, a kályhaforró- ságú délelőtt ólomlábakon araszol a hűvösebb órák felé, amikor ... Amikor megszólal a mentőállomáson a riasztó- csengő, mert újabb baleset történt Salgótarjánban. Sajnos ezekben a napokban már szinte menetrendszerűen. A mentőállomás avatatlan látogatója alig eszmél, miközben a mentősök már a megadott helyszín felé tartanak.- Minden autónk úton van jelenleg is - mondja Tamási Gyula, Nógrád megye vezető mentőtisztje. - Sem gépjármű, sem ember nem panaszkodhat kihasználatlan órákra, sőt, időnként percekre. Fronthatások-Mennyire érződik az önök „hőmérőjén” a kánikula?- Igen keményen megviseli a közlekedő embereket, gyakoribbak a balesetek, s több év távlatában azt is el lehet mondani, hogy egyre több és súlyosabb esetekkel találkozunk, mind az úton, mind az egyéb irányú feladataink ellátása során. A kánikula mellett azonban legalább ugyanannyi veszélyt hordoz, illetve gondot okoz a szélsőséges időjárás is, a nagy hőmérsékleti eltérések, mert erre is volt jócskán példa az idei nyáron. Tapasztalatunk szerint a meteorológia előrejelzéseire a legtöbben fittyet hánynak, pedig a várható fronthatásokra érdemes lenne jobban odafigyelni.- Sokan talán nincsenek is ennek a tudatában.- Bármilyen hihetetlenül is hangzik, az autóvezetésnél már 60 kilométer/órás sebesség is komoly fizikai munkával egyenértékű terhelést jelent a gépkocsivezetők számára, anélkül, hogy ennek tudatában lennének, vagy közben átéreznék. A frontérzékenység ugyanilyen. Sokan letudják azzal, hogy „egy kicsit melegem van”, s folytatják megszokott tevékenységüket. Pedig, különösen autóvezetésnél, a stresszhelyzettel párosult fronthatás fokozottabb óvatosságra int. Fő a józanság- Hogyan lehet védekezni egyáltalán, hiszen a kötelesség sokakat az utakra szólít.-Az alapvető szempontok közé tartozik a kipihentség, a figyelem, no és a józanság. Sajnos, nem egy baleseti szituációban találkozunk alkoholos befolyásoltságú elkövetőkkel, vagy áldozatokkal. A mentős ugyan nem szondáz a helyszínen, de a mentettek leheletéből, viselkedéséből egyértelműen következtetni lehet erre a korántsem mellékes tényezőre, amelyet aztán a rendőrség vizsgál tovább. Az alkohollal, mint baleseti tettestárssal az elmúlt hetekben is többször találkoztunk. S ha már a közlekedésnél tartunk: a kerékpárosok és a gép- járművezetők részéről is nagyobb odafigyelésre lenne szükség, a kivilágítatlan kerékpárok problematikájáról már nem is szólva.- Mi újság a fortyogó aszfalton kívül?-Minthogy ezekben a napokban nemcsak a közutakon fortyog az aszfalt, különösen a szív- és érrendszeri betegeknek tanácsos otthon tartózkodni a forrósággal teli órákban. Aki csak teheti a hűvösebb reggeli, vagy késő délutáni órákban oldja meg a bevásárlást. A cukorbetegek figyelmét is felhívnám az inzulinadag és az étkezési normatívák szigorú betartására.-Hogyan győzik, győzik-e egyáltalán a fokozottabb megterhelést?-Nekünk akármilyen terhelést el kell tudni viselni. Bár átlagban már 400 ezer kilométert futottak mentőautóink, itt, Nógrádban tűrhető az állapotuk. Összesen 24 van belőlük, amelyből 4 esetkocsi Salgótarjánban, Pásztón, Balassagyarmaton és Rétságon teljesít szolgálatot. A létszámunk, a takarítótól kezdve a mentőorvosig 157, s egyébként létszámstop van az egész megyében. Esetkocsik- Milyen számadatokkal tudja jellemezni napi feladataikat?-Főként a kánikulai időszak hatására naponta 200- 230 beteg szállítását végezzük, s ebből egyharmad részt az esetkocsik dolgoznak a balesetekkor, a hirtelen jött egészségkárosodási eseteknél. Mint ahogy az elején is említettem, alaposan kihasznált az emberek és a gépkocsik munkaideje.-Nem lehet ebbe belefásulni?- Elfáradni lehet, de belefásulni nem, mert az az ember nem erre a pályára való. A mentősök is ugyanúgy elfáradnak, lelkileg és fizikailag, mint embertársaik, ugyanúgy szenvednek a forróságtól, ám egy olyan plusz áldozatvállaló képességgel kell, hogy rendelkezzenek, amely egyik nagyon fontos záloga a mindennapok zavartalan életfolyamatának. Gépkocsivezetőink egy-egy ügyelet során maximum 12 órát dolgozhatnak, míg a többi szakember 24 órát. A pihenőidőszak az egy napra eső 8 órás munkaidőnek megfelelően kerül kiadásra. Nem kell ebédjegy-Mennyire becsülik, tisztelik az önök tevékenységét?- Az intelligens emberek részéről pozitív a visszajelzés, de az az igazság, hogy sokszor annak is örülnénk, ha a megkülönböztető jelzéseket használó autóinknak szabad utat engednének. Olyan is előfordult már, hogy egy úrvezető elkezdett versenyezni a baleset helyszínére igyekvő esetkocsinkkal.-Mikor, hol ebédel az állandóan úton lévő mentős?-Nálunk felesleges ebédjegyet befizetni, nincs értelme. Mindig ott étkezünk, ahol erre lehetőség nyílik: kórházban, vagy egy-egy rendelőintézet büféjében. Benkő Mihály PÁSZTÓ 1999. augusztus 18., szerda Balassagyarmati és környéki baleseti mérleg Fekete hétvége az utakon Fekete hétvégéjük volt az autósoknak a balassagyarmati rendőrkapitányság területén. A közlekedésrendészeti osztály vezetője, Szűcs József rendőr őrnagy hét balesetről és annak tanulságairól adott tájékoztatást. Két olyan baleset történt, ahol nagy valószínűséggel alkoholt fogyasztott a gépkocsivezető. Romhány és Bánk között négy fiatal karambolozott úgy, hogy a vezetőnél gyanítható az ittasság. A Nagyoroszi és Patak között bekövetkezett balesetben a gépkocsi vezetője súlyos koponyasérüléseket szenvedett, Budapesten ápolják. Ugyancsak Bánk és Romhány között történt az a baleset, amelynek szenvedő alanya egy hölgy volt, aki rosszul lett vezetés közben, s egy fának ütközött. A hölgy bordatöréssel úszta meg a karambolt és a váci kórházba került. Hasonló eset történt Szécsényben, ahol egy gépkocsivezető rosszulléte miatt elvesztette az uralmát a jármű fölött és nekiment egy villanyoszlopnak. Balassagyarmaton szombaton este a nyírjesi kijáróban összeütközött két személygépkocsi. A vétlen jármű vezetője megsérült, az okozó nem állt meg. Ezért a segítségnyújtás elmulasztása miatt is elmarasztalható a vétkes vezető. A gondos rendőri munka eredményeként hétfő reggelre megkerült a cserbenhagyó. Az esetnek tanúja is akadt. Szintén segítségnyújtás elmulasztása miatt indított nyomozást a rendőrség egy kerékpárost fellökő, eddig ismeretlen autós ellen. Balassagyarmat és Patvarc közötti cél- úton két kerékpáros haladt. Az egyik megállt és csak azt vette észre dolgából föltekintve, hogy élettársát az úton fekve látja, mellette egy elporzó autó nyomán. A közlekedésrendészeti osztály vezetője szólt arról, hogy érzékelhető eredménye van a tilos helyen parkolók elleni intézkedéseknek. A 200 forinttól 10 ezer forintig terjedő helyszíni bírság, bár sokak szerint súlyos, de hatásosnak tűnik. A rendőrség mindent megpróbál annak érdekében, hogy a balassagyarmati, egyébként áldatlan közlekedési állapotok egy kicsit javuljanak. Kevés az út, kevés a parkoló, az utak keskenyek, szinte sehol nem lehet megállni. Ahol pedig parkoló van, ott nem hajlandók az autósok letenni a kocsit. Sokan otthagyják a járművet, ahol kedvük van kiszállni. Az intézkedő rendőröknek ezek a polgárok azt magyarázzák, hogy csak két percre álltak meg. A megállni tilos tábla nem enged „két” percet sem. A kiszabott összeget 15 napon belül köteles a szabálysértő csekken befizetni, mert ha ezt nem teszi, akkor a rendőrség közadó módjára kezdeményezi a letiltását. A városban és környékén nagyon sok a kerékpáros és nagyon keveset tesznek biztonságuk érdekében. Nincsenek kivilágítva, nincs rajtuk semmiféle fényvisz- szaverő. - Az emberi élet többet ér, mint az egy-két ezer forintos lámpa- mondta Szűcs őrnagy. Az autósok közül sokan úgy gondolkodnak, hogy az otthonhoz közel egy-két sör vagy fröccs nem árt. Nem biztos, hogy hazaér és az alkohol súlyosbító körülmény. A balassagyarmati rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztálya teljesen feltöltött. Mindenki végzi a dolgát. Megpróbálják a közutakon a szabálysértőket kiszűrni a két motoros járőr segítségével. A helyszínelők egyre több balesetnél kell, hogy végezzék munkájukat, hogy feldolgozzák az anyagokat. Sajnos, van teendőjük bőven. Szabó Endre A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Sok oka van, hogy parlagon maradnak a földek Nehéz a gazdák helyzete Egy hónapon belül harmadszor olvastam a műveletlen parlagföldekről, a kötelező művelésről, nadrágszíjparcel- lákról elmarasztaló véleményeket. A tulajdonosok szemszögéből a valóságban egészen más a helyzet. Ha valaki Karancslapujtő községtől a Karancs-hegy irányában megnézné, hogy aránylag jó minőségű földek és gyenge minőségű is parlagon vannak, könnyű volna kitalálnia, miért nem művelik a tulajdonosok a földjeiket. Ehhez ki kéne kelni az autóból és nem a föld széléről megállapítani, hogy évek óta nincs használva. A vaddisznó elszaporodása tönkretette földjeinket. Olyan gödrök vannak, hogy két katonai géppuskafészeknek is megfelel. Az elmúlt évben gabonaföldemen 12 ilyen gödör volt, az állítólagos semleges vadkárbecslő 500 forint kárt állapított meg. Ezt azzal magyarázta, hogy köteles vagyok védekezni, azaz bekeríteni a földemet. Az a tábla például három és fél hektár. Felmérte a gödrök méretét, hány négyzetméter, abból számolta ki a gabona árát és a kárt. A 10-15 egymástól 12 méterre lévő gödrök között hogyan tekereg a kombájn, az nem számít, az nem vadkár. Üzenetek útján, utazások után személyesen fizették ki a vadkárt, azaz az 500 forintot. Tanulság: nem érdemes papírokat írogatni, időt fecsérelni, idegeskedni. Ez évben ezt a táblát lucernával vetettem be, előzőleg négy óra gépi munkával tudtam a földterületet elsimítani. Az új vetési lucernám újra tele van gödrökkel, vaddisznó túrásokkal. Ez a föld még művelve van, mivel saját gépem van, még megoldható a talaj ki- egyenlítése. Több mint 100 hektár a községünkben, ami vadkár miatt nincs művelve. Kevés a pénz, a károk kártérítésére, pedig sokat fizetnek a tehetős vadászok egy-egy vadért. Az már nem számít, hogy nekünk mennyi kárt okoznak. A földtulajdonosok nemcsak a vadkárok miatt nem művelik földjeiket. Vajon a tisztelt felsőbb vezetésnek van-e tudomása, hogy mibe kerül egy hektár föld megművelése és aratása? Közel sem fedezi a költség a megtermelt, nem a kevés, de a közepes termésátlagot sem. Egy közepes erőgép, egy MTZ 20 ezer forintot feltankol és szántás valamint a tárcsázás reggeltől estig elfogyasztja. Ez csak egy munkafolyamat! Ha a 3-4, vagy 10 hektáros tulajdonosnak nincs gépe, mással műveltetve még több költség van rajta. Túlnyomórészt ilyen tulajdonosok vannak községünkben és közelében és sok ipari munkás vagy nyugdíjas fizetését, nyugdíját teszi bele ráfizetésnek a föld megművelésének költségébe. Nadrágszíj-parcellákról beszélnek, írnak: ugyan hogyan lehet nagy táblákban összevonni ezeket az 1-2-3 hektáros földeket, amelyeket erdőrészek, árkok, patakok, utak, mezsgyék, természetes határok választanak szét? Mit kell még megélni ezeknek a földtulajdonosoknak, hogy békén hagyják őket? Egyszer elvették, majd visszaadták a földjüket, most meg művelésre kötelezik őket. Még most is azokat szekálják, akik erőn felül kínlódnak, ragaszkodva tulajdonukhoz. Többnyire idősek, két részt görnyedve művelik néhány hektár földjeiket, kézzel, kapával. Talán ezért nehezítik helyzetünket egyre magasabb költségekkel, hogy az uniós belépés idejére potom áron megszerezhessék a külföldi vendégtulajdonosokat. Nem bennünk van a hiba, hanem azokban, akik nehezítik a helyzetünket. Azok tehetnének azért, hogy ne legyen parlagföld. Én és társaim azt kérdezzük, hogy azok a privatizált üzemek, bányák tulajdonosai, -legyen akár állami vállalat- miért küldik el a munkásokat? Ők ráfizetéssel nem dolgoztatnak, szélnek eresztenek családos embereket, bezárnak bányákat, olcsón megszerzett üzemeket, sok milliárdos állami beruházással nem régen épített üzemeket is. Mi a saját tulajdonunkkal nem rendelkezhetünk, ami pedig vagy valódi örökségünk, vagy a saját pénzükért vettük? Erre válaszoljon az illetékes hatóság! Horváth Ágoston Karancslapujtő Európa-hírű porta, amelyet már amerikaiak is videóra vettek „Tiroli ház” Ludányhalásziban __huszonhárom, huszonnégy, huszonöt... És még hol a vége! Pedig csak a ház bejárata előtt sokasodó muskátlikat kezdtem el számolni. A ház fehér fala kedvez a kontraszthatásnak, melynek színpom- pás elemét az emeleten, az ablakban - és mindenütt tornyosuló muskátlik adják. Mindez lehetne díszlet is, de nem az, hanem valóság: Ludányhalásziban, a Rákóczi úton, Mosó Jáno- sék portáján. M osó Jánosné - a muskátlitenger létrehozója - az emeletről érkezik, éppen az ottani kedvenceit öntözgette érkezésemkor.-Hány év alatt tette ezt a csodát?- Nyolc évvel ezelőtt alakítottuk át a házat, akkor kezdteti el foglalkozni a muskátlikkal.- Előtanulmányok, hozzá- olvasás, a rokonoktól ellesett gyakorlat?- Nem olvastam én ezt soha. Az első ágak még a régi ház ablakából származtak. Azokból kezdtem el szaporítani a virágokat.-Mi a titka ennek a színpompának, egyáltalán menynyire költséges?- Pénzt alig, munkát annál többet kell rá fordítani. Mindennap végig kell öntözgetni, megigazgatni, no és pótol- gatni, mert a rokonok, ismerősök szívesen visznek belőle. Ráadásul a ház is jó fekvésű, a nap sugarai hosszú órákon át cirógatják a virágok szirmait.-Mennyi ideig díszíti egy évben a házat a muskátlitenger?- A fagyok után már kirakom a cserepeket, meg a ládákat, és még egy-két fok plusznál is kint vannak. Tulajdonképpen az év nagyobb részében díszítik a házat, gyönyörködtetik a szemet. Májusban kezdenek el virágozni, aztán augusztusig megismétlik még egyszer.-Mit csinál amikor jön a vihar?- Hát akkor van kapkodás, mert azt bizony a muskátli Virág itt, virág ott, virág mindenütt sem szereti. Pláne a jeget nem.- Hová fér ennyi virág télen?-Az ebédlőbe és a szobákba. Sokan a pincében teleltetik, ami nem használ a növényeknek. Nálunk a fűtés még hagyományos, ami szintén kedvez a muskátlik téli álmának.- Lehet ezt még fokozni?-Ezt már nem- csóválja fejét a férj, aki beszélgetésünk közben érkezik meg kerékpárjával. Persze nem azért mondja ezt, mert unja felesége szépítészetét, hiszen maga is kedveli a virágokat.- Számomra ezek is kedvesek - mutat a majd1 fejmagasságig érő „angyaltrombitákra” (datúra) Mosó János. Egy kicsit elterelődik a figyelem a muskátlikról, mert a kertben más virágok szintén varázslatos köntösben tündökölnek. A szemem egy érdekes „dísztökszerű” növényen akad meg.-Ez a peppínó -magyarázza a férj -, ha megérik, olyan az íze mint a sárgadiny- nyének. Idővel aztán újra a muskátlitengert pásztázza az alkalmi látogató szeme. De nem csak az övé, mert mint mondják errefelé, már amerikaiak is videóra vették a kellemes látványt. Az pedig már teljesen természetes, hogy az Európából innen-onnan érkezettek elkattintják fényképezőgépüket amikor megpillantják a „ludánytiroli” házat. Arra is volt már példa, hogy az esküvőre igyekvő násznép Mosóék portája előtt fényké- pezkedett - azaz muskátlival kirakott úton tette meg közös élete felé az első lépéseket az ifjú pár. A csaknem harminc fajta muskátlit persze könnyebb nézni, mint gondozni. Alighogy elbúcsúzom Mosó Jánosné egy kiskupával a kezében valósággal eltűnik a muskátlihullámokban. B. M.
