Nógrád Megyei Hírlap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-03 / 179. szám

I 2. oldal SALGÓTARJÁN A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. ÍMÍMIÍÍÍÍM | 1 Köszönet a megtalálónak Jó érzéssel töltött el, hogy vannak olyan embertársaink, akik törődnek mások gondja­ival. A minap hagytam el személyi okmányaimat, köz­tük jogosítványomat, szemé­lyi igazolványomat, útleve­lemet, pénztárcámmal együtt. Számomra mindezek újra való beszerzése súlyos gon­dokkal, anyagi megterhelés­sel járt volna, bár inkább kis keresetű szüleimnek, mivel jómagam még tanuló vagyok. Mielőtt még az illetékes hivatalokban jelenthettem volna a nélkülözhetetlen ok­mányok elvesztését, vaskos csomagocskát kézbesített a postás, benne minden elha­gyott holmimmal. Ezúton szeretném hálámat, köszönetemet tolmácsolni a dorogházi Szűcsnének, a be­csületes megtalálónak, aki pusztán e kevéske adatot tu­datta feladóként. Köszönettel: Kiske János, nagykeresztúri középiskolás Egy élet a vasút szolgálatában Szűk körű, bensőséges han­gulatú kis ünnepséggel kö­szöntötték nemrég az Őr­halmi Polgármesteri Hiva­talban a kilencven esztendős Róka Mihályt, aki negyven­egy éven és nyolc hónapon át volt a Magyar Államvasutak dolgozója. A ma is jó egészségnek ör­vendő, ízes humorral megáldott nyugdíjas bácsi 1928-ban pá­lyamunkásként lépett a MÁV kötelékébe, mely akkor biztos megélhetést, egzisztenciát kí­nált a 19 éves, négy elemit vég­zett fiatalember számára. Be­csülettel és felelősséggel vég­zett munkájával végigjárta a vasút ranglétráját: előmunkás, majd állomáskezelő, végül ál­lomásfőnök lett. Munka mellett végezte el a négy polgárit és a számtalan vasúti szaktanfolyamot, mi­közben sokszor nehéz körül­mények között, emberpróbáló időkben, a háború alatt és 1956- ban is becsülettel szolgálta a vasút ügyét épp' úgy, mint az utazóközönség kényelmét. Hosszú pályafutása alatt Miska bácsi a Vác-Ipolytamóc vasútvonal szinte minden állo­másán megfordult, az idős em­berek még ma is emlékeznek rá Nagyorosziban, Dejtáron, Nóg- rádszakálban, Ludányhalászi- ban. Az egykori állomásfőnök erkölcsi tartásával, munkabírá­sával és emberségével kiérde­melte megbecsülésüket.-Akkor látom igazán, mi­lyen hosszú volt ez a pályafu­tás, ha végiggondolom, pálya­kezdőként mindössze három éve voltam a vasútnál, amikor Miska bácsi nyugállományba vonult, ma pedig már én is a nyugdíj felé közelítek - mondta a kis ünnepségen Baráth Fe­renc, a MÁV Rt. vezérigazga­tói kabinetjének vezetője, mi­közben átadta a vasúttársaság ajándékait az egykori munka- vállalónak. Az ünnepelt a rövid szünetben azonnal felöltötte az ajándékba kapott egyenruhát, majd visszatérve a díszterembe tisztelgéssel, mosolyogva fo­gadta az elismerő tapsot.- Fiatal, pályakezdő hivatal­nokként huszonöt éve kerültem Őrhalomba, Miska bácsi akkor is ugyanilyen erős és vidám ember volt, és azóta semmit sem változott, miközben nekem már ősz hajszálaim is vannak - emlékezett Kanyó János pol­gármester a régvolt időkre, és kívánt még nagyon hosszú nyugdíjas éveket a falu egyik legidősebb polgárának. Mint ahogy sok-sok boldog­ságot és jó egészséget kívánt az ünnepeknek orvos lánya és mérnök fia, öt unokája és első dédunokája is. R.P. Őrhalom BALASSAGYARMAT Megyei Körkép 1999. augusztus 3., kedd Tájak, korok, múzeumok: Baranya megyei élmények Vendégként vettünk részt a Tá­jak Korok Múzeumok Egyesü­lete által szervezett 5 napos ki­ránduláson, amely nagyszerű programjával Baranya megye látnivalóit célozta meg, de rö­vid időre átlátogattunk a So­mogy megyéhez tartozó Szi­getvárra is. A program már első látásra vonzó volt számunkra, hiszen olyan kultúrtörténeti, ré­gészeti emlékek megtekintését ígérte, melyek kevéssé ismertek számunkra. Az első kellemes meglepetés Százhalombattán ért bennün­ket, hiszen a település több­nyire csak a hőerőművéről volt ismeretes, holott igen gazdag történelmi lelőhelyekben is. A Duna-parti löszdombon terül el a bronzkori földvár, közelében a vaskori sánc, telep és halom­sír temető. Alig néhány olyan eset ismert, ahol a vaskori ha­lomsír faszerkezetű sírkamrája formájában átvészelte az évez­redeket. Ez az egyedülálló le­letanyag a 2700 évvel ezelőtti életet és temetkezési szokáso­kat mutatja be. A „Matrica” (Mátrika) Múzeumban baran­golva 4000 év története eleve­nedik meg. Még fel sem ocsúdtunk a meglepetéstől, máris Grábócon voltunk, ahol egy csodálatos or­todox templomot és női kolos­tort látogattunk meg nagy örö­münkre. Pécs nevezetességeinek meg­tekintésére egy napunk volt. A város jellegzetes és mindenki által ismert műemlékeivel, mú­zeumaival egy nagyszerű és igen felkészült idegenvezető segítségével ismerkedtünk. Számunkra a legnagyobb él­ményt a Csontváry-kiállítás és a kultúrtörténeti értékkel bíró Múzeumpatika jelentette. A harmadik napon Mánfa, Komló, Sikonda, Pécsvárad, Abaliget, Orfű útvonalon ki­rándultunk. A mánfai templom a XII. század végén épült, Baranya egyik legnevezetesebb műem­léke. A település határában van a mélyvölgyi kőfülke, ahol a régészek emberi kézzel feltört állati csontokat és tüzelésnyo­mokat találtak. Komlón meg­néztük a geológiai, ásványtani és bányatörténeti kiállítást. Pécsváradon a középkori ere­detű apátsági várat, Ábaligeten a cseppkövekben gyönyörköd­tünk, s elértünk egy kis mecseki faluba, Orfűre. A rekkenő hő­ségben felüdülést jelentett a tó­parton való pihenés, üldögélés. Kirándulóknak, fürdőzőknek, csónakázóknak, horgászoknak egyaránt programot nyújt. A negyedik napot Villányban kezdtük. Természetesen meg­kóstoltuk a hegy levét, hiszen a villányi bor világhírre tett szert. A minőséget mi is tanúsíthat­juk. Megteltek az üvegek a Szársomlyó lábánál termesztett finom nedűvel, ahol a hagyo­mány szerint már a rómaiak el­kezdték a szőlőtermesztést. A siklósi várból Máriagyüdre ve­zetett az utunk, melyet 1148- ban II. Géza építtetett. Ma is za­rándok- és búcsújáró hely. Szigetvárra érkezve első utunk természetesen a várba ve­zetett. Mi is megilletődötten léptünk a hősök vérével szentelt földre, bár - mint hallottuk - abból a várból, melyet Zrínyi védelmezett, ma már semmit sem látunk. Az a vár teljesen el­pusztult a nagy harcban, és a he­lyére épített erődítmény mai formáját csak a századforduló táján kapta. A többszöri átépítés ellenére is áhítatot keltett ben­nünk az a hely, ahol a vár hős kapitánya kicsiny csapatával ki­rohant a törökök közé, majd a vár utolsó védője is a porba hullt. Az út porát a szigetvári me­leg vizű strandon mosta le a csoport. Fáradt tagjainkat meg­pihentetve, felfrissülve keltünk útra az 5. napon. Irány Mohács, a Történelmi Emlékhely! Egy napot is el tud­tunk volna tölteni a csata kőben, bronzban, élő és holt fákban megelevenített színhelyén. A fehér kőrózsa - szökőkút - a három részre szakadt országot szimbolizálja. A tömegsírok, Kő Pál és ifj. Szabó István síije- lei, a mennybe szálló II. Lajos sajátos ábrázolása szívszorító látvány volt. Az emlékhely, sá­torhely mellett Mohács város történelmi nevezetességeiből is ízelítőt kaptunk. Utolsó állomásunk Szekszárd városközpontja, történelmi em- léki voltak. Példaértékűek a Tájak Korok Múzeumok Egyesületének ala­posan átgondolt útiprogramjai, s így a résztvevők nagyon sok kevésbé ismert, de annál értéke­sebb tájakra juthatnak el. Ez történt velünk is! Koronczi Kornélia Tomkáné Balázs Mária a TKME új tagjai Zord időkben rejtett az üzenet Az Abonyi Sándor vezette Jász­berényi Keresztény Gyülekezet és a Tatay István irányította hat­vani reformátusok tábort szer­veztek Salgótarjánban. Tavaly olyan jól sikerült, hogy újra vá­rosunkba jöttek. A július közepi nyitónapon a Beszterce-telepen a hatvaniak „Tudom a nevét” címmel koncertet adtak. A város és környékének megismerése, a vetélkedő, minden este koncert és igehirdetés alkotta a progra­mot, amelyben Homár László pedagógus, a kemencei gyüle­kezet vezetője is fellépett. Tatay Zoltán evangélista is prédikált. Műsort adott a Jászberényi Di­csőítő Együttes is, akik két új Túri Erika-dalt is elénekeltek: a „Most ujjongok” és a „Már nem vagy egyedül” címűt. Ábonyi Sándor igei szólása az „Elszen­vedve egymást a szeretetben” szellemében szólt. Beszélt a ke­gyelmi állapotról, a harmóniá­ban működésről.- Törekedjetek a tökéletes­ségre, ne álljatok meg a növeke­désben! — hangsúlyozta. Krisztus példázatait megis­merve jussanak el a fiatalok az érett felnőttkorig. Nagyon gya­nús, ha egy próféta csak jót mond, elmesélt ezért egy törté­netet Abhádról és Mikeás prófé­táról. Mondandójában kiemelte a „teljes alázatot a szelíd tűrés­sel” szellemét is. A befejező napon ebéd előtt angol prédikátort láttak vendé­gül, este úrvacsorára került sor, majd ámyjátékot játszottak Na- omiról, Ruthról, Boázról és társa­ikról. A szereplők bemutatása után megköszönték Tatay Péter­nek (Tatayék nyolcán vannak testvérek) a tábor műszaki veze­tőjének a munkáját és köszöntöt­ték 26. házassági évfordulóját ünneplő társukat, majd izraeli dallamokra tánc következett. Az igét a XX. sz. zenéjével és szoká­saival is el kell juttatni az embe­rekhez! Az ámyjáték címe: Lu­cent et noctra volt, az ő fordítá­sukban: Fénysugár a sötétben. Mi a Madách-szellemiség jegyében úgy mondjuk: Fényt a sötétség el­len! Erről szólt a tábor. I. B. Sz. Alakuló pártülés Nemrégiben tartotta alakuló ülését a Magyarországi Szo­ciáldemokrata Párt helyi szervezete. Sturmann Béla megyei elnök, köszöntője után tájékoztatást adott a párt prog­ramjáról, jelenlegi helyzetéről, hangsúlyozva, hogy a XXI. század küszöbén nem lehet kormányozni a szociáldemok­rata értékrendek mellőzésével. A jelenlegi kormány intézke­dései (választási ígéreteik el­lenére) nem a lakosság érde­keit szolgálják. Nem tekintik partnernek a választóikat, olyan fontos kérdés eldöntésé­ben, mint pl. a köztársasági el­nök nép útján történő válasz­tása. Pedig a demokráciában alapvető jog, hogy vezetőit a nép közvetlenül választhassa. Ezért nekünk „szocdemeknek” továbbra is szorgalmaznunk kell a köztársasági elnök nép általi választását. A megalakult alapszervezet Borenszki Dezsó't választotta elnökének, aki elsődleges fel­adatának tekinti a helyi lakos­ság gondjainak, problémáinak képviseletét, az alapszervezet létszámának növelését, az if­júság minél nagyobb arányú bevonását a közéletbe. A megalakult alapszervezet el­sősorban közvetlen lakóhe­lyének fejlesztéséért, szépíté­séért, a lakosság közérzetének javításáért kíván dolgozni. Az alakuló ülésen részt­vevő Dénes Nándor, az MSZDP megyei vezetőségi tagja hívta fel a figyelmet arra, hogy a bérből és fizetés­ből élők érdekeit kiemelten kell kezelni, mivel ez az a ré­teg, amely a leginkább hátrá­nyos helyzetbe került az el­múlt évek során. Ezt csak úgy lehet megvalósítanunk, ha ki tudjuk zökkenteni a lakossá­got az egyre inkább elterjedő politikai közönyből. Az alakuló ülést követően a megyei vezetés és az új tag­ság késő estig tartó baráti eszmecserét folytatott. Király Lajos MSZDP vezetőségi tag Nyeremények, átverések - Aki megérdemelné a fődíjat „Ön már csak egy lépésre van attól, hogy résztvevője le­gyen legújabb ajándéksorsolásunknak, mely során 1008 díjat sorsolunk ki összesen 22 millió forint értékben... Ugyancsak szeretném felhívni figyelmét, kedves Csizma­dia Jánosné, az ünnepélyes díjátadás rövid programjára. Ön is az esemény díszvendége lehet, amennyiben aján­déksorsolásunkon megnyeri a fődíjat.” Ugye, ismerős?- És volt már díszvendég egy ilyen díjátadási ünnepségen, kedves Csizmadia Jánosné?- Még nem, pedig már több éve vásárolok ettől a kiadótól értékesebbnél értékesebb könyveket. A kiskönyvtári, kivonatos kiadásaikból is csi­nos sorozat gyűlt már össze. Az asztalon különböző mé­retű, színes, elegáns, sőt mindez fokozható: exkluzív kivitelű borítékok halmaza fekszik előttünk. Az üzenet tartalmi lényege mindegyik­ben azonos: „rendelj mielőbb, mert nyerhetsz”. A feltételes mód persze sokakat elgondol­kodtat, pláne ha már-már filo­zofikus megközelítésű fogal­mazással találkozik az ember, például ilyennel: „önnél sen­kinek sincs nagyobb esélye a fődíjra”. Ami ugye teljesen igaz, csak hát teljesen más­képp’ hangzik, mintha egy­szerűen így fogalmazták volna: „mindenkinek egy­forma esélye van a fődíjra”, arról már nem is szólva, hogy „önnek sincs nagyobb esélye a fődíjra, mint másnak”. A tarta­lom, az ígéret igazságtartalma mindegyik esetben ugyanaz, mégis, mennyivel „fülbemá­szóbb” a legelső változat...- Hisz ezekben az ígéretek­ben, illetve lehetőségekben?- Tagadhatatlan, hogy az embert megfogja a nagy ér­tékű pénznyeremény, netán egy autó megnyerésének lehe­tősége, de az az igazság, hogy már nem emiatt rendelek időnként. Ha tiszta játékról van szó, amit nem vonhatok kétségbe, valóban számomra is annyi esély kínálkozik, mint a többi résztvevőnek, meg­rendelőnek. Egyébként erről is kapunk visszajelzést, mi­kor, ki és mit nyert.- Más, kereskedelmi cél­zatú megszólításokkal is ha­sonló a kapcsolata?- Úgy érzem, hogy már túl vagyunk azon a prospektus dömpingen, amikor szinte mindennap valósággal kiöm­löttek az újságos ládából a kü­lönböző csodaszereket, „ver­hetetlen praktikumokat”, és az azokhoz kapcsolódó nyere­ményjátékokat hirdető, eltérő ízlésvilágot megjelenítő hirde­tési lapok. Az erővonalak ren­deződtek, s azóta sokak szá­mára az is kiderült, hogy pél­dául a kopaszság ellen to­vábbra sincs mindenki szá­mára egyértelmű elixir, vagy ajánlhatnak akármilyen her­kentyűt, a lakást ezután is csak a szakember tudja a leg­szebben kifesteni. Számtalan megtévesztő dolgot lehetne felsorolni, ame­lyet már kipróbálás nélkül a „mosolylistájára”, amelyen hirdették azt pedig a kukájába helyezi az ember. Nem mind­egy, hogy a reklám kiállja-e az idő próbáját.- Ezek szerint a „Megbe­csült ügyfelünk számára, mint Ön is”, vagy a „Hú'ségdíjsor- solás” feliratú borítékok nem tévesztik meg?- Nem izgatnak. Egyéb­ként korábban apróbb aján­dékokat is küldtek, egy digi­tális karórát, ezüstözött kivi­telt sejtető tálcát, de ezek csupán mellékes tényezők.-A fődíjakhoz való köze­lebb kerülést szolgáló fokozá­sok, a különböző „fordu­lókba” történő továbbjutás ígérete azért játéknak sem le­het rossz­- Kétségkívül tetszik, hogy személyesen szólítanak meg, kalauzolnak, ám végül is a szerencse mondja ki az utolsó szót.- Nyert már valaha?- Még évtizedekkel ezelőtt, a munkatársaimmal, közös lottószelvényen pár ezer forin­tot. Mostanában néha a ke­resztrejtvény-megfejtést szok­tam beküldeni. Úgy érzem, hogy a megrendelt könyvek­kel, bár nem olcsók, még egy­szer sem veszítettem. A milliós nyereményekkel kecsegtető borítékok mellé közben odakerülnek a valóban nagyon szép kivitelű, jó minő­ségű, érdekes és hasznos könyvek is, mint például A természet megfejtett titkai, és a Hol, miért és hogyan történt. Utóbbiból csak néhány izgal­mas fejezetcím: „Luther Már­ton szembeszáll az egyház­zal”, „Bolivár kiűzi a spanyo­lokat Dél-Amerikából”, „Lé­gihíd a Berlinben rekedtek megmentésére” (a négyha­talmi zónásítást követően - a szerző). A csodálatos képek, dokumentumok tanulmányo­zásába annyira belemerülök, hogy Csizmadiáné zökkent vissza a valóságba.- Látom, ön már díjazta is a kapcsolatot. . . B. M. Veszély az utakon Az elmúlt héten megyénk közútjain csupán négy szemé­lyi sérüléssel járó közlekedési baleset történt - tudtuk meg a Megyei Balesetmegelőzési Bi­zottságtól. A balesetekben egy személy életét vesztette, ket­ten súlyosan, hárman pedig könnyebben sérültek meg. A bekövetkezett balesetek okai közül ezúttal jellemzőket, valamint hasonló okozói maga­tartást nem lehet kiemelni, hi­szen a figyelmetlenség, a sza­bálytalan kanyarodás csakúgy megtalálható a palettán, mint az elsőbbség meg nem adása vagy a sebesség helytelen megvá­lasztása. A rendőrség már számos esetben felhívta a figyelmet, hogy a közlekedés veszélyes üzem, ezt sohasem felejtsék el. Ugyanakkor a nyári időszakban számos új veszélyforrással is számolniuk kell. Nagy számban közlekednek az utakon a mo­torkerékpárosok és a biciklisek. Megnövekedett a száma a hely­ismerettel nem rendelkező, át­menő forgalmat jelentő turis­táknak is. Ugyanakkor, megye- szerte a településeken több a felügyelet nélküli gyerek, akik szintén növelik a veszélyt.

Next

/
Thumbnails
Contents