Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-08 / 157. szám
1999. július 8., csütörtök Kinek mitől (kitől?) lesz melege? Nem nyerő a futó kaland Nyáron nemcsak a magas hőmérséklet miatt van melegünk. A higanyszállal együtt emelkedik szédítő magasságokba szervezetünk hormonszintje is. Ennek következménye pedig, hogy egyetlen más évszakban sem gondolnak annyit az emberek a szerelemre és az erotikára, mint éppen nyáron, a legmelegebb hónapok idején. A Cora német kiadó által ezer olvasó körében végzett - tehát reprezentatívnak tekinthető - felmérés során ennek a jelenségnek az okaira keresték a választ. Az eredmény éppenséggel nem meglepő: a testhezálló ruházat, a hőség és szabadban való szerelem körüli gondolatok bizony megdobogtatják a szíveket. Egyszerű megállapítani, hogy a férfiak milyen női ruházkodást kedvelnek leginkább. Mindegy, hogy mi, a fő, hogy kevés legyen. A megkérdezett férfiak a bikinit és a testhezálló fürdőruhát találták a leginkább erotikusnak. Nőknél már nehezebb volt meghatározni a vizuális alapon való vonzódást. A hölgyek negyvenegy százaléka értékelte ' nagyra a szűk farmerben feszülő hátsót, míg egy úszónadrágos férfi láttán csupán nyolc százalék arcába szökik a vér. Tizenegy százalék kétszer is odapillant, ha szűk póló alatt feszülő izmokat lát. Nemcsak a testhezálló ruházat ébreszt azonban a másik nem utáni vágyat a hormonok sújtotta emberekben. A mindkét nembeli megkérdezettek negyvenkét százalékának alaposan befűt a külső hőség. Ekkora melegben a szerelmeskedésnek nem okvetlenül kell odahaza, négy fal között végbemennie. Harminc százalék beismerte, hogy nemcsak utazásra használja az autót, huszonhat százalék képtelen ellenállni a zöld mező csábításának, huszonhárom százalék pedig az erdőben mindent inkább akar csinálni, mint gombászni. Az évezred utolsó nyarán azonban egy új trend is megmutatkozik: különösen kifejezett a szerelem és a szilárd kapcsolat utáni vágy. A megkérdezetteknek több mint a fele (ötvenöt százaléka) azt kívánja, hogy az idei nyár forró éjszakáit elsősorban a partnerével tölthesse. Futó kalandot ezzel szemben mindössze öt százalék kíván magának - olvasható a válaszokat feldolgozó, elemző APA- jelentésben. A sztárcsapatok legádázabb ellenségévé - bármilyen furcsa - a siker válhat. Ezt tudva, a Cranberries tagjai sikereik csúcsán (1996-ban) döntöttek egy kis pihenő mellett. Az elmúlt, csaknem három év alatt - a pihenés ellenére - elég sok minden történt velük: házasságkötések, gyermekáldások, étteremnyitás, na és nem utolsósorban, elkészítettek egy vadonatúj albumot, „Bury The Hatchef’ („Ássuk el a csatabárdot”) címmel. A dalok újfent a jól bevált szerzőpáros, az énekes, Dolores és a gitáros Noel Hogan tehetségéről árulkodnak. Az együttes többi tagja is tevékenyen kivette részét negyedik albumuk munkálataiból és odafigyelésükkel igencsak feladták a leckét Benedict Fenner producernek, aki már tapasztalt harcosnak számít a stúdiók világában (David Bowie, INXS, Depeche Mode, U2 stb.). Bár a tizenhárom dal a világ legkülönbözőbb pontjain született - Kanadában, Franciaországban, illetve Angliában - az album mégis egységes és a már jól ismert Cranberries hangzást hozza. Az együttes minden felvétellel egy történetet, emléket, vagy éppen egy impressziót kelt újra életre azzal a kesernyés és felkavaró ír előadásmóddal, ami már szinte védjegyükké vált. Igazi csemege, hiszen az album hétéves munkásságuk talán legegységesebb és legkiforrottabb termése. * Az egykori sztár hajszobrász Sharleen Spiteri és szerzőtársa, Johnny McElhone legutolsó albuma, a „White On BionPop plusz rock A siker és a mögöttese Nemcsak a hangja, de a hölgy is nagyon szexis die” hatalmas sikert aratott, így ebből a TEXAS nagylemezből hihetetlen mennyiség, több mint négymilliói!) példány talált gazdára világszerte. Új nagylemezüket szinte teljes egészében a magát nagy Prínce-rajongónak hirdető Sharleen házában rögzítették hangszalagra a skóciai Glas- gow-ban. A kicsit szexis hangvételű, keleties hangocskákat csilingeltető In „Our Lifetime” című dal, az új anyag jövetelét volt hivatva beharangozni. Már e dal első pár taktusából kiderül, hogy a Texas egy újabb izgalmas popkirándulásra invitálja lemezének hallgatóságát. Slágervárományos még a „Summer Son”, a „Day After Day” és a címadó, „The Hush” című nóta is. * Akár hiszik, akár nem, de már megjelent a negyedik nagylemeze az Ocarina néven futó zenészduónak. Diego Modenának (fuvola és okarina) és Eric Couffénak (cselló) szándékában állt egy olyan zenei anyag létrehozása, amelyik teljes egészében a női nem szépségét, báját dicsőíti. Diego és Eric hangszereik lágy, néha melankolikus hangvételéhez hozzáadják a trombita kissé vérpezsdítő hangerejét is Fabric Adam megszólaltatásában. Az Ocarina 4. egy igazi modem popóda a gyengébbik nemhez, amely férfiaknak a j hs. ul—cir. Egy lemez kizárólag a női nem szépségeiről nőkhöz való örök vonzódását meséli el a zene nemzetközi nyelvén. A lemezanyag egy kis stíluskirándulásra ad alkalmat, hiszen a reggae-től a mambóig mindenféle zenei stílus megtalálható rajta. * A Biohazard az 1990-es indulása óta rendszeresen új színt vitt be a keményebb hangzású rockzene világába. Az évek során úttörő munkát végeztek a fiúk. Sokat tettek azért, hogy a rap és a heavy egymásra találjon, így amerikai koncertjeiken ma már egymás mellett rázza fejét a fekete és a fehér „headban- ger” rocker. A brooklyni banda az elmúlt három évet szinte megállás nélkül turné- zással töltötte, így új gitárosuknak (Rob Echeverria) volt alkalma beilleszkednie a csapatba. A Red Hot Chillivel, a Pan- terrával és Sepulturával játszott közös koncertek friss erőt vittek a csapatba és ez az energia végigdübörög az új zenei anyagon. Az énekes-gitáros, Billy Graziadéi a következőket nyilatkozta új lemezükről:- Olyan lemezt készítettünk, amely a koncertjeink igazi energiáját sugározza vissza és a banda leikéből fakad. A „New World Disorder” című. anyagukon mindaz a nagyvárosi törzsi lüktetés megtestesül, ami a Biohazard maga. * * * JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Elmúlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Vidor Máté. CD-k, illetve kazetták közül választhat szerkesztőségünkben Ádám László, (Salgótarján, Fáy A. krt. 27. sz.) Mai kérdésünk: Mi volt a Texas előző albumának legnagyobb slágere? a. Black Eye Bood b. Stranger In Moscow c. Satisfaction Beküldési határidő: július 13. Rovatunk címe: Nógrád Megyei Hírlap, „Pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. S. A. Sztárvallató - Mai vendégünk: a salgótarjáni származású Szolnoki Péter Fiatalon került a „mélyvízbe” A szakma egyik kétségkívül legjobb hangú énekese és legtehetségesebb zenésze Szolnoki Péter, a Bon Bon kiválósága, aki de Salgótarjánból származott el. Az, hogy menynyire volt nehéz a vidéki életforma után beilleszkedni a fővárosi kaotikumba, s milyen út vezetett a „sztárságig”, kiderül az alábbiakban..-A tinédzseres szertelenségek élnek még önben, vagy már teljesen átvette helyüket a felnőtte s bölcsesség?- Nem tudom, hogy mit nevezünk felnőttes bölcsességnek! Biztosan vannak olyan dolgok, melyekkel kapcsolatban már érettebben gondolkodom, mint fiatalabb koromban - ami természetes -, de megmaradtam ugyanolyan lüké emberkének, mint amilyen voltam, legalábbis én így látom. Más valószínűleg sokkal többet tudna erről beszélni. Ez egy olyan kérdés, amin igazán nem gondolkodik az ember, mert éli a dolgos hétköznapokat és inkább azzal törődik, hogy minél jobban megfeleljen az elvárásoknak mind itthon, mind a szakmában, illetve az élet más területén. Úgy érzem, hogy amit eddig tettem, az jó volt. Nem bántam meg semmit!- Erre voltam kíváncsi! Hivatalosan mikortól számítja önmagát felnőttnek?-En elég fiatalon belekerültem a „mélyvízbe”, hiszen 14 éves koromtól lakom itt Budapesten szinte egyedül, elszakadván a szülői háttértől és onnantól majdhogynem teljesen magamra voltam utalva. Most, hogy már családom van, valamivel könnyebb, mert együtt irányítjuk a sorsunkat. Én olyan tanintézményben jártam, ahol nemhogy lányok nem voltak, de a hét végi „eltávozz együttes ,Jele” (balra) kon” kívül nem is nagyon tudtunk bulizni, inkább az együttesben és a zenélésben éltem ki magamat.- Úgy gondolja, hogy ez védte meg a letargiától és a magába fordulástól?-A zene vonatkozásában mindenképpen! Azt hiszem, mindig is zenész szerettem volna lenni, soha nem vetődött fel bennem más gondolat. Nem akartam tüzet oltani, meg vadakat terelni...-Ez abszolút példaértékű, hogy egy gyerek 14 esztendősen felkerül a nagyvárosba, s nem golyózik be, nem kap hisztériás rohamokat attól, hogy egyedül van, hanem szépen foglalkozik azzal, amit eltervezett.- Azért volt ilyen időszakom, igaz rövid ideig. Amikor felkerültem, rá fél évre enyhe idegkimerültség vett rajtam erőt. Gondolom ez nagyon sok minden függvénye volt: elszakadtam a szülői háttértől és bekerültem egy olyan közösségbe, ahol köztudottan elég keményen bánnak az emberrel, legalábbis ahhoz képest, ahogy otthon bántak addig. Tehát ott mindenki egy picit magára volt utalva, de ezt nagyon gyorsan leküzdöttem és mikor következett az újabb tanév - s a második osztályba léptem -, akkor már lekötött az, amit mindig is akartam csinálni, a zenélés, s ezen belül a könnyűzene.- Miért éppen katonai iskolába jelentkezett?- Szvoren András, egykori tanárom, a salgótarjáni zeneiskola jeles fuvolatanára szintén ebbe az iskolába járt és ő ajánlotta a szüleimnek, hogyha azt akarják, hogy a gyerek zenész legyen, de legyen állása is, amikor elvégzi az iskolát, akkor ezt javasolja. És valóban így volt, mert a velem egykorú zenészek, akik esetleg a Bartók zeneművészetibe mentek, a 80 százalékuknak nem volt munkája tanulmányuk befejezte után. Viszont a katonazenei pálya adott út, mert vagy Pesten marad az illető, vagy elmegy vidékre. Akkoriban a fővárosban három ilyen együttes létezett. Én a Zrínyibe kerültem és azért is örültem nagyon, mert nem csak fúvószenét játszottunk, hanem szimfonikust is. Amikor megszűnt a zenekar, átalakult Lehár Ferenc Operettzenekarrá, mert akkoriban Kovács József megkereste a mi főnökünket, hogy mi lenne, ha együtt dolgozna velünk. Azóta már külföldön is népszerű az együttes. Én már nem dolgozom benne, hiszen a Bon Bon leköti minden percemet, de a komolyzenével akkor kerültem igazán kapcsolatba, hiszen ott az operától kezdve az operetten át mindent játszottunk. Aztán, mikor elkezdtem a könnyűzenével foglalkozni, tehát elhívtak a Rapülők együttesbe, onnantól kezdve nem nagyon volt időm másra, de az operetthez kedvem sem volt. Amikor az ember nekikezd valaminek és közbelép az ilyen futószalag-effektus, hogy kimegy heti három előadásra és mindig ugyanaz a műsor, az már úgy nem működik. Pedig én 3-4 éven keresztül ezt csináltam, de a végén elegem lett belőle. Sándor András Lemezkalózok Vannak a világnak olyan országai, ahol a kalózlemezek száma már meghaladja a hivatalos kiadók termékeiét. A hanglemezipar nemzetközi szövetsége, az International Federation of Phonographic Industry (IFPI) adatai szerint a legrosszabb a helyzet Hongkongban, Malajziában, Nigériában, Izraelben és az ellenőrzése alá tartozó Palesztin Hatóság területén, Észtországban, Lettországban, Ukrajnában, Brazíliában. Utóbbiban a kalóztermékek olyan mértékben árasztották el a piacot, hogy ezzel gyakorlatilag teljesen tönkretették a hivatalos zenei piacot. Tavaly a 400 millió egységnyi hanghordozó 20 százaléka volt kalóztermék az egész világon, s csak a kazetták száma mintegy 1,6 milliárd darabra rúgott. Jegyek az Omegára A nagyobb postákon már kaphatóak jegyek az Omega együttes szeptember 4-i koncertjére, amelynek a Népstadion ad otthont. A belépőjegy egyben Omega-törzsrészvénye- sévé is teszi a koncert közönségét, ennek részleteiről a jegy hátoldalán pontos tudnivalókkal szolgálnak. A postákon helyszínrajz alapján választhatunk helyet, a jegyet díjmentesen két munkanapon belül postázzák. Az Interneten tájékozódók a www.posta.hu címen a világhálón is leadhatják rendelésüket. Példa a felnőtt? Diákként nyári munkát vállaltam egy ismerősömmel, újságot árulunk az utcán. A minap a tarjáni piac felé vettük az irányt. A vásárcsarnok előtt mindketten bementünk egy-egy virágüzletbe, majd leszólítottunk két-két járókelőt. Miután nem jártunk szerencsével, úgy döntöttünk, visszaindulunk a városközpontba. Én még körülnéztem, s az újságosbódé előtt megláttam egykori testnevelő tanáromat. Éppen indultunk volna visz- sza, amikor barátomat leszólította egy negyven év körüli férfi. Azt hittük, vásárolni akar, de ő a következőket mondta:- Na, tűnjél innen a fenébe, áruljál máshol, ne az én bódém előtt! Megütötte a hang a fülemet, tehát közbeszóltam: - Elnézést uram, nem lehetne ezt kulturáltan, ember módjára elintézni? Mire a bódés kifakadt: - Takarodjál innen a kultúráddal, mert olyat kapsz, hogy megemlegeted! Otthagytuk emberünket, de volt testnevelő tanárunk hangos, gúnyos kacagását még hallottuk a háttérben. Egy idézettel tudnék nekik válaszként üzenni: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa. ” Oláh Zsolt
