Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-05 / 154. szám
1999. július 5., hétfő Kárpát-medence „Mindszentjeinek” találkozója Hátuk mögött a szülőfalu... (Folytatás az 1. oldalról) Érmindszentpuszta, Csehi- mindszent, Romániából Csíkmindszent, Szlovákiából Kassamindszent , jött el,” hogy tovább erősítse az összetartozás, vagy a már kialakult baráti kapcsolat fonalát, ki-ki bemutassa együttesének tudását, vagy ügyességét a sportban. A házigazdák örömmel jelezték, hogy nem csak a meghívott mintegy négyszáz vendég, hanem családok egymás közti invitálására ismét eljöttek, hogy meglássák, hol, hogyan élnek a Mátra lábainál húzódó falu lakói, milyen náluk a vendégszeretet, s melyek a hétköznapok legfeszítőbb gondjai. A három nap szombati programját a sport, ügyességi játékok, bemutatók, a hagyományőrzők délutáni parádéja, és a kettő közé ékelődő különlegesség, a Mátramindszent- ről elszármazottak találkozója határozta meg. Nosztalgia, az itt töltött évek hangulata, sikerek, kudarcok, érzések felemlegetése köré szőtt beszélgetés adta meg a keretét a Mátramind- szentről elszármazottak ösz- szejövetelének, amelynek a polgármesteri hivatal hangulatossá varázsolt terme adott otthont. Ha nincs a Kárpátmedenceiek elhatározása, az a mintegy huszonöt volt mát- ramindszenti legfeljebb véletlenül fut össze az ország határain belül... Kivéve a gyermek- vagy fiatalkorból megőrzött és ápolt barátságokat, ami nem lehet sok. Egy azonban biztos: a szülőfalu ma is, holnap is valamennyiükben felébreszti az egykori ide tartozás elmosódott érzését. Az is bizonyos: nem ma, már tegnap lelassult az a folyamat, amit így hívunk elvándorlás. A Hajas, a Sirkó, a Kiscsitári, a Kis és más családok sarjai máshol keresték, keresik boldogulásukat. Miért is? Mint arra a beszélgetést vezető, a faluja problémáit nem titkoló Molnár Gábor, mátramind- szenti polgármester is utalt: a foglalkoztatási hátrányok leküzdése feladja a leckét a helyi vezetésnek is. A vártnál kevesebben, de szívesen, a volt iskolatársra, szomszédra, vagy egyszerűen falubelire kíváncsian jöttek el, éltek a ritka alkalommal. Itt volt többek közt Hajas Magdolna, aki tanár az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen, s arra biztatta a falu vezetőit, hogy aknázzák ki az elszármazottak családi, rokoni hazai és külföldi kapcsolatait a település javára, középpontba állítva például a foglalkoztatási helyzet javítását. Orvos, főorvos, lételmélettel (is) foglalkozó fizikus, villamosmérnök is megnyilatkozott a terített asztalok mellett. Bemutatkoztak, beszéltek nehézségeikről, munkájukról, családjukról, hogy mi történt velük, amióta egy másik községben, városban vagy a fővárosban telepedtek le. A szombat délután hagyományőrzők, színjátszók, néptáncosok, műsorával telt. A szabadtéri színpadon fellépett a Muzsla Néptáncegyüttes, s természetesen a vendéglátók - az asszonykórus, az alsó tagozatos, a színjátszó- és a modemtánc-csoport - is kitettek magukért. A találkozó vasárnap délután ért véget. Mj. Simó Béla nem reménytelen ügyeket támogat Járdaépítő pártelnök (Folytatás az 1. oldalról) kisajtoltak, de adni nem adtak semmit. Azok sem, akik tehették volna. 100-150 éve középintézmények, hidak épültek magánszemélyek adakozásából. Azt gondolom, ideje lenne a ma vállalkozóinak is valami maradandót létrehozni, vagy legalább a többség kényelmét szolgáló kisebb-nagyobb beruházásokat magukra vállalni.- A saját pénzén való város- szépítéssel, úgy véli, el tud indítani egy ilyen mozgalmat?-Valamit minden bizonnyal. Remélem, lesznek követőim, s más is átgondolja, mit tehet a köz javára. Tagja vagyok a városi és a megyei önkormányzat pénzügyi bizottságának is. Az ezért járó tiszteletdíjam a Szécsény Műemlékéért Alapítvány számlájára utaltattam át. Mint a Fidesz városi elnöke javasoltam, hogy a várostól kapott megbízásokról, beruházásokról és ingatlanokról tegyen nyilatkozatot a testület a ciklus elején és végén is. Sajnos, nem fogadták el, pedig ez is alkalmas lett volna arra, hogy tisztán látható legyen, ki él a lakóiért, s ki azokból.- Sokféle út van, ami járható, s itt most nem a szécsényi járdákra gondolok. Egyedül én kevés lennék ahhoz, hogy nagy változásokat vigyek végbe, de legalább valamit elkezdtem. Nem a mások dicséretéért, saját magam önbecsülése miatt. Tarnóczi L. Megyei Körkép BATONYTERENYE RETSAG 3. oldal Egri, gyöngyösi nyomdászok, salgótarjáni, fővárosi újságírók a János-napi ünnepen Béren együtt volt a nagy család Finom falatok várták a János-napi ünnepség vendégeit A Gutenberg János német nyomdász emlékezetére rendezett János-napi összejövetel a nyomdászok leghíresebb ünnepe. A hagyományok szerint ilyenkor ünnepel a szakma: együtt, családtagjaikkal, kellemes körülmények között töltik el a napot. Szombaton a vadregényes nógrádi táj egyik ismert falujában, Béren találkoztak az Egri Nyomda Kft. dolgozói. A rendezvényen jelen voltak a nyomda valamennyi kft.-jének képviselői, így a lapunkat megjelentető Nógrádi Média Kiadói Kft. munkatársai is. Ugyancsak népes csapat képviselte a jeles eseményen a Zsaru Bűnügyi Magazint is. Ragyogó napfény, árnyas fák, szabadon sétálgató állatok, zeneszó és szíves vendéglátás fogadta az Andezit Fogadó környékén az érkezőt. A juliálison azonban nem lehetett csak úgy egyszerűen részt venni. Belépőül kihörpintettünk egy méret béri pálinkát és haraptunk hozzá a különleges helyi pogácsából. S ezzel a szertartással jogot nyertünk az egész napos részvételre. A fák alatti asztalok mellett éppen zajlott a reggeli. Nagy tálból vehettünk ízletes fasíro- zottat, mellé paradicsomot, paprikát és friss, puha kenyeret. Egy hatalmas méretű grillsütőn egyszerre félszáz piruló kolbász árasztotta az ínycsiklandó illatokat. Egy közeli sátor alatt két hatalmas kondérban főtt a húsleves, amelyet lapunk egyik vezetője, a főzőtudományáról is közismert Plachy György vigyázott nagy szakértelemmel. A folyamatos evés-ivásban egy pillanatra sikerült szót váltani az örökké foglalt Kopka László vezérigazgatóval, aki elmondta, hogy ez már több mint a harmincadik János-napi összejövetele. Ennek a felét már az egri kollégákkal töltötte, akik ugyancsak megszerették a béri klímát, a hevesihez hasonló tájat, s azt a szíves vendéglátást, amiben itt részesülnek. Tűzkő Gyuláné, az egriek szakszervezeti titkára három évvel ezelőtt járt már Béren. Akkor két napot töltöttek itt. Nagyon szívesen jönnek ide. A dolgozók azóta is emlegetik azt a kirándulást. S amikor felmérték, hol legyen a János-napi ünnepély, a döntő többség azt kérte, hogy Béren. Százötvenen érkeztek. A felnőttek zenét hallgattak, poharazgatás mellett beszélgettek, a gyerekek ismerkedtek a hazai és az egzotikus állatokkal. Nagyon tetszettek a piciknek a félelmetesnek tűnő struc- cok, de különösen a barátságos pónik. A legnagyobb sikert azonban az a vadászhintó jelentette, amely a fogadó fái alatt körbe hajtott a vidám gyerekekkel és felnőttekkel. Gáspár Viktória Székesfehérvárról érkezett ide, az általa ismeretlen helyre. A salgótarjáni születésű kislány itt vakációzik egyik kollégánknál s örült ennek a kirándulásnak. Bizonyára felnőttként is visszalátogat ide. Faragó Zoltánék kétéves Eszter lánykája minden helyzetben feltalálta magát. Bátran ismerkedett mindennel és mindenkivel, szüleinek ugyancsak figyelni kellett az apróságra. Az ebéddel már a kitűnő flekkennél tartottunk, mikor sikerült szóra bírni Maczó Lászlót, a házigazda polgármestert is, aki szinte mindenütt ott volt, nehogy bárki is hiányt szenvedjen valamiben.-Már rendeztünk itt János- ünnepélyt, de most van itt először így együtt a nagy család, az egri nyomdászok, meg a nógrádi újságírók. Örülök, hogy ez nálunk történt. - p. a. Nagy sikere volt a vadászhintónak is Üzenet egy boldogabb huszonegyedik századért - Akik túlélték a szörnyűséget Doni bajtársak találkoztak (Folytatás az 1. oldalról) tanúi legyenek a történelemnek. A Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, valamint a Doni Bajtársi Szövetség nógrádi tagozata közös rendezvényén dr. Horváth István múzeumigazgató, Hídváry István, a kör vezetője, a bajtársi szövetség részéről dr. Moyzes József, (aki a salgótarjáni zászlóalj egyik tisztje volt) üdvözölte a vendégeket. Dr. Horváth István emlékbeszédében számos dokumentumra, a korszakkal foglalkozó kutatók legfrissebb kutatási eredményeire is hivatkozott, illetve részletesen is kitért a bennük foglaltakra, hogy történelmileg minél hitelesebben ismerhessük meg e korszakot. Az ismert, főbb állomások felidézésével nyomon követte a gyalogezred, illetve a zászlóalj útját az indulástól az érkezésig, majd pedig az első, valamint a legnagyobb veszteség elszenvedéséig. Az életben maradottak a véres ütközetet követően, ötszáz kilométeres gyaloglás után érkeztek vissza a hátországba, kicsit védettebb körülmények közé. A veszteség mértékéről így fogalmazott:- Durván kétezerötszáz fősre tehető, vagyis egy nagyobb nógrádi falu tűnt el ekkor véglegesen a föld színéről. A doni katasztrófáról csupán tavasszal közölte az első híreket a sajtó. A harcok áldozatainak, résztvevőinek politikai és katonai értelemben vett rehabilitálása azonban csak 1990 után történt meg. Tény, hogy a történeti megítélés ezekben az években egyre inkább tisztul, de még mindig bőven vannak feladatok e korszak kutatásával kapcsolatban. A doni bajtársak kitartása, helytállása, hősiessége üzenet egy szebb, boldogabb huszonegyedik századért. A Nógrádi Történeti Múzeumnak a Losonci Gyalogezred harcairól, útjáról szóló, s egyébként évek óta tartó kutatásait a salgótarjáni zászlóalj katonái, Kamarás Oszkár naplóbejegyzései, Fehér Kálmán és Wagner Rudolf adatokban is rendkívül gazdag visszaemlékezései is jelentős mértékben segítették. Az emlékünnepség koszorúzással zárult. A főposta falán lévő emléktáblánál virágokat helyezett el a salgótarjáni önkormányzat, a Magyar Nemzeti Ellenállási Szövetség, a Nógrádi Vitézi Rend (Balassagyarmat), a Magyar Hadirokkantak Nemzeti Szövetsége Nógrádi Tagozata, Tartalékos Katonák Országos Egyesületének Nógrádi Szervezete, a Doni Bajtársi Szövetség Nógrád Megyei Csoportja, valamint a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre. (mj) Etesen teleházat avatott a község és a környező települések alapítványa Falvak megtartó ereje az informatika Dr. Surján László is (középen) részt vett az avatáson Többévi előkészítő munka és egy majd’ négymilliárd forintos beruházás eredményeként pénteken teleházat avatott Etesen a Karancs Környéke Szociális Alapítvány és a település önkormányzata. A másfél ezer lakosú település, Etes, a környező falvak informatikai központjává szeretne fejlődni az új intézmény segítségével, amelyet négy számítógéppel, nyomtatóval, fénymásolóval és telefax-készülékkel láttak el, biztosítva az internet-hozzáférést is - mondta a falu új létesítményének avatóján Lénárt Dezső, Etes polgármestere. A 11 település, Etes, Kishar- tyán, Ságújfalu Karancsalja, Karancskeszi, Karancslapujtő, Mi- hálygerge, Egyházasgerge, Litke, Karancskeszi és Ipolytamóc közös alapítványa a Magyar Teleház Szövetséghez benyújtott pályázatával teremtette meg a teleház kialakításához szükséges pénzt. Sőt további félmillió forinthoz jutottak az Együttműködő Holland Alapítványok révén, amelyből a fűtés költségét is fedezik az idén - tudtuk meg Pál Nándortól, az alapítvány leköszönő elnökétől, aki nem mulasztotta el megemlíteni Matuz Gábor, Fodor Nándor, Máté Imre és még több más kurátor érdemét, akik most az új elnökük, Svecz István segítségével folytatják a térségfejlesztő munkát. A megnyitón a körzet országgyűlési képviselője, dr. Surján László kifejtette: képviselői munkáját, a körzetébe tartozó településekkel való kapcsolat- tartást is megkönnyíti a teleház, amelynek segítségével napi kapcsolatot tarthatnak a választók a parlamenti képviselőjükkel. Surján László azonban ettől is fontosabbnak tartja, hogy a kistelepüléseken tanuló gyermekek esélyei kiegyenlítettebbé válhatnak a modem informatikai rendszerek alkalmazásával a városi iskolákhoz képest. Mindez pedig a falvak megtartó erejét növeli. Ugyanakkor mint orvos felhívta a figyelmet arra is, hogy a számítógépes játékok kontroll nélküli használata egyfajta függőséget okozhat, s annak a személyiségre káros hatásai lehetnek. Matuz Ferencnétől, illetve Matúz Gábortól, a teleház vezetőitől megtudtuk, hogy a nyári időszakban délután négytől este tíz óráig tervezik a nyitva tartást, a szolgáltatások minimális térítési díj fejében vehetők igénybe. Az etesi teleház avatóján jelen volt számos megyei vezető, így Tamási Ildikó, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ Igazgatója, s Betz József, a közgyűlés alel- nöke is. A művelődési ház színpadán fellépett a mihálygergei Dobroda hagyományőrző együttes, a helyi iskolások folklórműsorral készültek, citerán Szerémi Ferenc j átszőtt. T arnóczi
