Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-30 / 176. szám

Alkonyévek - Nyugdíjasok oldala 1999. július 30. péntek 7. oldal ' ' ? : : -v:::-> : .. .. Sosem akartam úr lenni, csak szolgáltam Mihálygergén az egyik kis utcácskában lakik Borik Józsefné, Jolán néni. A takaros ház egyik apró szobácskájábán beszélge­tünk. Élete olyan gazdag fordulatokban, hogy csak a vonulatát lehet felvillantani. A részletek, bármilyen gazdagok és tanulsá­gosak, nem férhetnek jelen keretek közé. Egy randevú és mögöttese A dolgok természetes egy­másutánja magában hor­dozza bizonyos kapcsolatok létrejöttét, amelyek aztán fontossá válnak. Ezt példázza egy egészen hétköznapi ese­mény, a pásztói idősek klubja, valamint a bátonyte- renyei Ezüstfenyő idősek ott­hona vezetőinek és lakóinak e heti, szerdai találkozója. A pásztói klub tagjai közül ugyanis jó néhányon lakóhe­lyet változtattak: mivel élet- körülményeik úgy alakultak, hogy már nem bizonyult elégségesnek a klubélet adta sajátos biztonság, ezért vál­taniuk kellett. Elköltöztek te­hát és új otthonuk Bátonyte- renye lett. Mivel a legtöbb idős em­ber éppen arra a legérzéke­nyebb, hogy életében jelentős vagy döntő változások követ­kezzenek be, mert jobban szeretik a jó öreg megszoká­sokat, mint az ismeretlen, ezért talán szeszélyes újakat, sokukat megviseli a másság. ■ ■ A velük kapcsolatban álló szakemberek azonban fi­gyelnek arra, hogy az öregek ne szakításként éljék meg az új helyzeteket, azt amikor a sajátjukból - kényszerűség­ből - egy nagy otthonban te­lepedjenek le. A pásztói klub és a bátonyi otthon ezért ke­rített már néhány ízben sort a teadélutánnal vagy szalon­nasütéssel egybekötött együtt létekre, ennek jegyé­ben történt a szerdai viszont- látogatás is a bátonyiak ré­széről. ők először jártak vendéglátójuknál, a pásztó­iak már nem egy alkalommal voltak az Ezüstfenyőben. Ezek azok a kiskapuk, amelyek lehetővé tesznek egyfajta sajátos időutazást, átjárhatóságot, segítik a kö­tődés, a valahová tartozás meg- és tiszteletben tartá­sát, nem utolsósorban pedig megkönnyítik az óhatatlanul bekövetkező végleges levá­lást, az elszakadást. (mj) Nem megfelelő épületek, ideiglenes engedély / Elet az idősotthonokban Figyelem a szikár, vékony asszonyt, aki nyugodtan letagadhatna tíz-ti­zenöt évet a korából. Pedig Jolán néni kilencvenöt éves már.- Én 1904. szeptember 20-án szü­lettem. Etesen laktunk. Nagyapám a Kotroczó-tanyán volt erdész. Édes­apának 1902-ben házasodtak össze. Kilencen voltunk testvérek. Közü­lük már csak én élek egyedül. Ez fáj nekem a legjobban. Az emlékek sodrásában egy pil­lanatra elmereng, majd folytatja.-Mostoha mamát kaptam. Vele 1918-ig élt az édesapám, aki június 8-án halt meg. Akkor a kereszt­anyám ide hozott Mihálygergére. Akkor nyitottak a faluban egy kocsmát. Az emberek szavazták meg, hogy ki vezesse, hát mindenki a nevelőapámra, Mákos Andrásra szavazott. Igen ám, de ő a bányába dolgozott, így a mamám vezette az üzletet. Itt éltem le az életemet. Jolán néni még nem volt tizen­négy éves amikor a nevelőszülőktől Losoncra került szolgálni a városka legnagyobb kereskedőjének házába. Amikor bejöttek a csehek, félelmé­ben megszökött és hazagyalogolt a mihálygergei nevelőszülőkhöz.- Keresztanyám perelt velem, hogy nem maradhatok, mert már-Jászberényt pályáztam meg, de nem sikerült. Pásztóra kértek ilyen szakos tanárt, mint én. így kerültem a jelenlegi Gárdonyi Géza Általános Iskolába - meséli Almási Lajos, matematika-fizika szakos tanár, pásztói nyugdíjas. - Mivel az alsó fokú intézmény és a gimnázium egy épületben volt, tárgyaimat mindkét helyen tanítottam. Lakást nem tud­tak adni, ezért öt hónapig Pásztó, Já­szapáti és Budapest között ingáz­tam. Ugyanis feleségemet - akit ke­reskedőtanuló koromban ismertem meg és egyetemista voltam, amikor elvettem - csípőficammal kezelték Budapesten, Ágnes leányom anyó­somnál volt Jászapátin.- Később ugyan adtak egy helyi­séget, ez azonban olyan volt, hogy a téesz nem kötötte volna oda be a lo­vát - kér szót a mellette ülő feleség. neki saját gyereke van. Azt is megér­tettem - folytatja a történetet. - Másnap bementem én Salgótaijánba szolgálni. A bátyám, Józsi már fel­Jólán néni, amikor még fia­tal volt szabadulóban volt. segédként dol­gozott. Mondtam, hogy azért jöttem, mert a keresztmama elküldött szol­gálni. Sírtunk mind a ketten. Ott azonban pártját fogták és el­vitték Verhovszkinéhoz szolgálni. Verhovszki úr építész volt, de az ura nemsokára meghalt és akkor átke­A gazdasági cseléd édesapa és a mosni, takarítani járó édesanya büszke volt tanár fiára, aki már az ál­talános iskolában jó tanulásával hívta fel magára a figyelmet.-Tanítóim bizonyára megsejtet­ték, hogy jó tanái- lesz belőlem. A helybeli pap gimnáziumba javasolt ösztöndíjasnak. Részben az anya­giak miatt nem vállaltam akkor a to­vábbtanulást. A pásztói gimnázium­ban öt általános gimnáziumi osztály után a legelső postástanulókból álló osztálynak voltam az osztályfőnöke. Tanítottam esti tagozaton, levele­zőn, általános iskolában, kihelyezett szakközépiskolában.- Azt hallottuk, hogy nagyon szerették tanítványai.- Számomra nem volt problémás gyerek.- 1993-ban lett nyugdíjas. rült a fiához. Ott volt egy évig.-Közbe a keresztanyám bejött megtudni, hogy mennyiért szerződ­tem le - mondja. - Erre már nem emlékszem, csak arra, hogy a salgó- taijáni bankba húsz koronát tett le. Innen Szánasipusztára, Fayl föld- birtokosékhoz került. Időközben családi tragédia miatt két évet újra a nevelőszüleinél töltött. A nevelőapja otthagyta a bányát, belebukott egy vállalkozásba, súlyosan megsérült. Ekkor a keresztanyja helyet szerzett neki Litkén, József főherceg jószág- igazgatójánál, Barkó Lászlónál. Itt a szerencse is mellészegődött, mert a tekintetes asszony kedvelt szobalá­nya lett.- Gyerek voltam, de boldog vol­tam, s isteni helyem volt - emléke­zik. - A gazdám összeveszett a ma­mámmal, mert férjhez akart adni Litkére. Ezért az asszonyom a szé- csényi Vidor doktorékhoz, a gaz- dámék háziorvosához ajánlott be. Jolán néni végül mégis csak férj­hez ment Borik Józsefhez, aki csi­kóslegény volt egy másik uraságnál.-Az életünk azonban nem for­dult jóra. Az anyósom nem szeretett -jegyzi meg Jolán néni. Jolán néninek csak egy gyereke maradt - akivel most is együtt lakik -, mert a többi hármat el kellett ve­tetnie. A férjét, Jóskát otthagyta. Azt mondja, nem volt hűséges fajta, mástól is volt gyereke. Időközben Pestre került és számos helyen szol­gált. Jobbnál jobb helyeken. S ami­- Igen, de azóta sem szakadtam el az iskolától. Meghívnak ballagá­sokra, kiállításokra. A 20-25 éves találkozón megajándékoztak. S hadd mondjam el, hogy a részt vevő osztályból a jelentkezők hetven szá­zaléka lett pedagógus.- Ki volt a legkedvesebb ta­nítványa ?- Gubola István, aki két köny­vét dedikálta nekem. A tanár úrnak két lánya van, Ág­nes és Ildikó. Ágnes egyetlen iia Ro­land, a nagyapa tükörképe.- Ildikó lányomnak két fia van, a 11 éves Martin és a kétéves Virgil. Rolandtól nem tudok olyat kérni, amit ne csinálna meg. Francia-törté­nelem szakos tanárjelölt. Annak ide­jén a pásztói Mikszáth két tannyelvű gimnázium tanulójaként Franciaor­szágban járt. Ä feleség a mára megszűnt áfész- nél dolgozott mint oktató. 1979-ben, 21 és fél évi munka után 787 forint­tal ment nyugdíjba.-Amikor megtudtam, mennyit kor Jóska kérte, hogy költözzenek újra össze, nem vállalta.- Léha ember volt, nem tagadom - mondta kesernyésen. - Nem tud­tam már vele hálni. A második világháború nagy for­dulatot hozott Jolán néni életében is. Hazatért a fővárosból és itthon kere­sett munkát. Bárhová ment jelent­kezni, nagyon szerették, mert tiszta, pedáns, dolgos volt.-Dolgoztam én a megyei taná­cson is - mondja büszkén. - Onnan kerültem nyugdíjba, s azóta csak vagyok magamnak. Sokat emléke­zem. Szép apám volt, az anyám meg valóságos szobor, hiába szült kilenc gyereket a világra. Olvasni szeret­tem az életben, amíg láttam. Olvasni kell, mert akkor fejlődik a fej, meg a szókincs. Sajnálom a lányomat, mert nincs szókincse. S ez fáj ne­kem. Már nem tudok tévét sem nézni, mert vaksi vagyok. A rádiót imádom. Amikor a boldogságról kérde­zem, csak ennyit mond.- Én csak egyszer voltam boldog, amikor a gyerekem felsírt a szülés­kor. Végül elmondta, hogy sosem sze­retett volna úr lenni. Csak egyszerű ember, akinek nem rongyos a ruhája és nem áll félre a cipője sarka. A szekrényeiben pedáns a rend a sze­rény, tiszta holmik között. Szeretet­tel búcsúzik és vár vissza újabb be­szélgetésre. Pádár András kaptam, bizony sírtam - mondja a feleség, akit a sors nem nagyon fo­gadott kegyeibe. A csípőficamból ki sem gyógyult, zöldhályog lett az egyik szemén, ezzel nem lát. Mivel egyedül nem tud közlekedni, a félje segít neki.- Kétszer kértünk vaksági támo­gatási segélyt, mindegyiket elutasí­tották - mondja keserűséggel a hangjában a beteg édesanya. 1969 óta saját otthonukban lak­nak. Pedagóguskölcsönből építették fel két év alatt. Ez volt az előírás. Rengeteg túlórával, maszek tanítvá­nyokkal sikerült a hitelt 15 év alatt visszafizetni, emlékezik a tanárnő.- Mit várnak életük hátra lévő éveiben?- Továbbra is olyan boldogság­ban éljünk, mint eddig - mondja a férj. Báthy Károly, egyik szomszéd­juk mondta róluk:-Mindenkinek kívánom, hogy ilyen szomszédokkal dicsekedhes­sen. V. K. Gönczöl Katalin a napok­ban sajtótájékoztatón tu­datta, hogy tavasszal or­szágosan, hat önkormány­zati fenntartású otthonban vizsgálódtak. A tapasztala­tok alapján az ombudsman 36 ajánlást tett, s felhívta a szociális és családügyi mi­niszter figyelmét? * hogy újabb pénzügyi segítség szükséges a feltételek telje­sítéséhez. A szaktárca az idei költ­ségvetésben jelentős össze­get különített el az otthonok személyi és tárgyi feltételei­nek javítására. Ennek jó ha­tásai a vizsgálatban is tükrö­ződtek. Újabb összegek szükségesek azonban ahhoz, hogy az ország különböző településein, sok esetben a célnak nem megfelelő épüle­tekben, ideiglenes engedél­lyel működő idősotthonok az év végi határidőig telje­sítsék a jogszabályban előírt feltételeket. Ez szükséges ahhoz, hogy végleges enge­délyt kapjanak - derült ki az állampolgári jogok ország- gyűlési biztosának vizsgála­tából. A vizsgálat megállapí­totta, hogy az épületek nem vagy nem teljesen felelnek meg a jogszabályi előírá­soknak, sokszor az alapvető létfeltételek sem biztosítot­tak. Példaként említette, hogy a Komárom-Eszter- gom Megyei Önkormányzat egyik intézményének rész­lege emberi tartózkodásra alkalmatlan, ezért bezárását javasolták. Az ombudsman ismertette: tapasztalták, és sérti az alkotmányos jogo­kat, hogy a vizsgált otthonok többségében az idősek nem jutottak hozzá a zsebpén­zükhöz, az italozó gondozot­taktól pedig sokszor meg­vonták a kimenőt. Hozzá­tette: az intézményekben nem biztosították az aka­dálymentes közlekedést, több otthonban hiányzott az orvosi szoba, és akadt ahol nem volt rendszeres orvosi ellátás sem. Gönczöl Katalin elmondta, hogy tavaly no­vemberben hivatalból vizs­gálta az idősotthonokban élők állampolgári jogainak érvényesülését. A most lezá­rult vizsgálatot tavasszal egyéni beadványok alapján indították. Megjegyezte, hogy a mostani elemzésük során az emberi méltósággal kapcsolatos problémák ke­vésbé kerültek előtérbe. Nyugdíjasként sem szakadt el iskolájától - Számára nem volt problémás gyerek Továbbra is boldogságban élni A jászapáti általános iskola után szakérettségire Debrecenbe került matematika-fizika tagozatos osztályba. 1957-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem befejezése után középisko­lai tanári diplomával Pásztón kezdett tanítáni. Magyar munkásnak német nyugdíj? - Öt év a minimum Biztató jelzés, bizonytalanságokkal A külföldi sajtóban nemrégiben látott napvilágot az a hír, misze­rint azok a magyar állampolgárok, akik legalább öt évet dolgoztak az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén, nyugdíjra tarthatnak igényt a német társadalombiztosítónál. A témában nemrégiben a nyug­díjbiztosító szakembere is nyilat­kozott, s mindenekelőtt leszö­gezte, hogy nincs információjuk arról, hogy kik és milyen feltéte­lekkel lehetnek jogosultak a né- fnet ellátásra, mivel az intézmény a sajtóból értesült az ezzel kap­csolatos bírósági ítéletről. (A hír­adás nem szól arról, hogy mikor és kik fordultak bírósághoz.) A nyugdíjbiztosító szakértője arra is felhívta a figyelmet, hogy 1995. december 31-ig volt érvényben Magyarország és az egykori ^JDK között szociálpolitikai «egyezmény. Akik ezt megelőzően szereztek jogosultságot nyugdíjra, azok azt továbbra is megkapják. Akik a határidő után lettek jogosultak az ellátásra, azoknál - mindkét or­szág esetében j a saját belső ren­delkezések szerint történik a nyugdíjazás, illetve a folyósítás. Ennek megfelelően azok, akik Németországban szereztek szol­gálati időt és jogosultságot a nyugdíjra, azoknak az ottani ha­tóságokat kell megkeresni nyug­díjigényükkel. A félreértések, a felesleges utánjárás elkerülése érdekében a biztosító szakembere figyelmez­tetett arra, hogy nem jogosultak németországi nyugdíjra azok. akik a volt NDK-val érvényes munkaerőcsere résztvevőiként dolgoztak a másik országban, ugyanis az ilyen időszak magyar- országi szolgálati időnek számít. Figyelembe kell venni azonban azt is, hogy Németországban el­térőek a nyugdíjkorhatárok, emi­att előfordulhat, hogy az ötéves időtartamú külföldi foglalkozta­tás megléte nem elegendő feltétel a nyugdíjszerzéshez. A fentiek alapján mindazok, akik vélhetően megfelelnek az előírásoknak, megtehetik a szükséges lépése­ket. A feladat nem egyszerű, ajánlatos a nagykövetségen ke­resztül kapcsolatba lépni a német biztosítóval, amely a nyugdíjigé­nyekkel foglalkozik. HtN TAsZkK Az emberek \T többségének nincs módja arra, hogy hintaszékben ol­vasgatva, pár kellemes percet töltsön. Pedig ennyi minden­kinek kijár... Csatornaszülöttek Mit érezhetett az autóból kido­bott, vemhes tacskó? Tudva azt, hogy a kutyák - hasonlóan a kisgyerekekhez - ott is meg­érzik a gonoszságot, ahol a fel­nőtt emberek észre sem veszik, a kérdés elárulja a választ is... Másrészt akinek van szeme, szíve az ilyesmihez, kiolvas­hatta volna ezt a kis eb szomorú tekintetéből... Volt ura és pa- rancsolója pedig ne higgye, hogy mindig titokban marad­hatnak az álnok pillanatok: lát­ták a kézmozdulatát... Tacs­kónk egy ideig elkóválygott a bérházak körül, aztán menedé­ket keresett, mert jöttek a fáj­dalmai. Nem talált jobb helyet, mint a csatornát. Valahogy el- vackolta magát a csőben, s vi­lágra hozta hat kölykét. Meg­szenvedte azt az éjszakát, de a megpróbáltatásainak korántsem volt ezzel vége. Egyik délután felhőszakadás zúdult a városra. Az anyaállat érzékelte a kicsikre leselkedő veszélyt, s ekkor olyasmit tett, amire csak egyetlen magyará­zat létezik... A félelemtől nyü­szítve próbálta elmozdítani a csatomafedő rácsot, amelyen szinte zúdult be a víz a védtelen kicsinyeire... Talán a testével akarta befedni a nyílást, így óvta volna a piciket. Szándékát elmosta a víz. S mert az erF*'" gyakran méltatlan az állaii mialatt a tacskó a ráccsal bajló­dott (mivel ez az úttesten van) egy arra haladó autó majdnem elütötte. A szemtanúk szerint el akarta ütni! A hat apróságát a csatorna nyitott végéhez vitte a víz. A történésekre felfigyelt egy kö­zelben lakó idős asszony, s attól fogva, hogy látta a rácsnál ka­parászó kutyát, tudta, hogy gyorsan kell cselekednie. Kapta a kosarát, s a csatornanyílásból kiszedte, magához vette a ko- sámyi kutyabébit. Sarkában az anyaállattal, hazavitte a csalá­dot. Boldogan is élhetnének, de előbb jó gazdákat kell szerezni az apróságoknak. Hármat már elvittek, egy tanyát fognak őrizni, három még örökbe fo­gadóra vár. (Aki gazdája lenne ’ ’■ nek a 311-840-es

Next

/
Thumbnails
Contents