Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-21 / 168. szám

2. oldal Megyei Körkép ■^[ PÁSZTÓ 1999. július 21., szerda A nógrádi falugazdászok között van egy nő is Fontosabb a szakértelem, mint az előítélet! Huszonnégy közül mind­össze egyetlen a nő. Willner Tekla falugazdász. Nem olyan rég, csak év eleje óta, bár pályafutását évtize­dekkel ezelőtt kezdte. Ter­mészetesen a mezőgazda­ságban. Kállón a növény- termesztésben dolgozott, mint növényvédelmi ága­zat vezető. Majd egy agrár kft.-hez került, ahonnét pedig egy termeltető, felvá­sárló és mezőgazdasági be­ruházásokkal is foglalkozó céghez ment, s annak terü­leti képviselőjeként tény­kedett. A cég megszűnése vitte vissza a gyakorlati munkába Tekla asszonyt, aki egyébként Balassagyarmaton él és a szü­gyi, patvarci, mohorai, cseszt- vei, valamint az ipolyszögi gazdálkodókat segíti tevé­kenységével. Nógrád megyei viszonyok között még nagy- gazdaságnak lehetett volna nevezni azt a területet, amely a fenti gazdálkodóknak ma még munkát ad. Csak a szántót nézve is leg­alább ezer hektáros a terület, amelyen főként gabonaféléket és burgonyát termesztenek, il­letve újabban már bogyósokat is telepítettek. Mostanában ke­letje van a napraforgónak, az olajrepcének, meg a takar­mányfélék közül a csillagfürt­nek - tudjuk meg a falugaz­dásznőtől. Bár az állattartás nem jellemző erre a vidékre, mindemellett vélhetően ka­póra jött a gazdásznak a ko­rábbi nagyüzemi gyakorlat, s, hogy többféle profillal is meg­ismerkedett. A legfőbb hasz­nát talán a növényvédelem te­rületén szerzett szakértelmé­nek köszönheti.- Sokrétűbb az eddigieknél a falugazdászi tevékenység - mondja a kinézetre határo­zottnak, erélyesnek tűnő asz- szony -, eredményes viszont akkor lehet, ha - nézetem sze­rint - odáig tudok hatni, hogy a gazdálkodók olyan növényi kultúrákkal honosítsák be termőföldjeiket, amelyek ke­vés költségráfordítással is hasznot hoznak, s van rájuk piaci kereslet. Hogy legalább a megtermelt javak eladható­sága terén érezze magát biz­tonságosabban a földműves. Fél esztendő nem elég a vi­lágmegváltásra, az azonban már kiderült mostanra, szemé­lyiségét elfogadták a földből élő emberek. Szaktanácsért, szakvéle­ményért gyakorta nyitják rá az irodája ajtaját, s szólítják ki a földekre, ugyan, nézné már meg azt a növényt, mi­lyen ritka kór rágja... De sokan vannak azok is, akik nyomtatványokat töltetnek ki vele, mert nem akármilyen munka egy-egy, akár tíz ol­dalasra is rúgó agrártámoga­tási pályázat kérdőívének ki­töltése, a kért adatok össze­gyűjtése, a szöveges vála­szok megírása. Egyébként a pályázatokkal a magyar paraszt még csak mostanság ismerkedik, mint ahogy a rendeletekkel, sza­bályzókkal is, amelyek ér­telmezéséhez szintén a falu­gazdásztól várhat mankót a legtöbbjük. j.k. Botár Béla egyelőre kollégáival együtt festi, szeptembertől pedig vezeti az iskolát A katedránál is magasabban Hogy fér meg egymás mellett a malteroskanál, a meszelőko­rong és a pedagógiai program? Ha egy iskolaigazgató moz­gatja valamennyit, akkor félig már válaszoltunk is a kér­désre. Botár Béla, a salgótarjáni Bóna Kovács Károly Általá­nos Iskola és Diákotthon igazgatója ezekben a napokban (szabadsága alatt) az iskolát újítja fel az intézmény műszaki alkalmazottaival és pedagógustársaival együtt. A vele folyta­tott beszélgetésből kiderül, hogy a „homlokzat” mögött is nagy átalakulások előtt áll az iskola. Az általános iskola falát csak Botár Béla biciklije támasztja. Ő maga és társai már reggel nyolckor átöltöztek és hol kő­művesként, hol festőként dol­goznak, hogy minél szebbé va­rázsolják az épületet a szep­temberi tanévkezdésre. A pszichopedagógus igazgatót egy kis időre azért sikerült el­ragadni, s terveiről kérdezni.-Bár ellendrukkerekről is lehetett hallani, a hétközi diákotthon és az általános is­kola integrációja mégis létre­jött. Ön hogyan értékeli az összevonást?- Nagyon fontos, hogy a fú­zió megvalósult, hiszen így a két fő profilt, a gyermekvédel­met és a fejlesztő pedagógiát jobban, áttekinthetőbben meg lehet valósítani. Tagadhatatlan, hogy a gyermekotthonoknak és a hasonló típusú intézmények­nek megnőtt a szerepük. Buda­pesten például már Bicskére is utaztatnak gyermekeket, mert a fővárosban telítettek az erre a célra szolgáló intézmények. A deviáns „karrier” meggátolá­sára kialakított gyermekvé­delmi háttér biztosítása mellett a jövőben még nagyobb hang­súlyt fektetünk a tanulási prob­lémák megoldására, a részké- pességi zavarok elhárítására. Az új pedagógiai program ki­dolgozásában Nagyné Fenes Andrea igazgató-helyettes lesz a segítségemrg. A felmenő rendszerű fejlesztési progra­mot szeptembertől az első osz­tályosoknál vezetjük be.- Melyek a legfőbb pedagó­giai törekvéseik?- A kor követelményeinek megfelelő modem intézményt szeretnénk létrehozni, amelyet négy alappillére kívánunk fel­építeni. Meg kell tanítani a gye­rekeket az információk minél könnyebb befogadására, hiszen a későbbiekben, a nagybetűs életben elsősorban csak önma­gukra számíthatnak, nem lesz mellettük mindig segítő, óvó kéz. Szembesíteni kell őket ön­ismerethiányukkal, s azzal, hogy ha nem dolgoznak, lema­radnak. Nem csak pedagógus­gyermek párbeszédre törek­szünk, hanem kooperatív tanu­lásra, melynek során a gyere­kek egymás között is megvitat­hatnak egy-egy problémát, majd a megoldást közlik az óravezető pedagógussal. Végül, de nem utolsósorban, meg kell tanítani őket helyesen élni, mert megfelelő normák, értékrend nélkül nem csak, hogy elkal­lódnak, de szenvedélybete­gekké is válhatnak.- Nagy fába vágta a fejszé­jét . . .-Egész életemben ezt csi­náltam, s az az igazság, hogy a következő munkaperiódus újabb nagy kihívást jelent szá­momra. A siker első számú fel­tételének a pedagógus, illetve a pedagógusok személyét, a csa­patmunka tervszerű kiépítését tartom. Naprakészeknek kell lennünk a problémák kezelésé­ben, úgy, hogy a megoldásori­entáltság jellemezzen bennün­ket. Az otthonos, nyugodt lég­kör kialakításával, a konfliktu­sok humánus feloldásával, az empatikus, de a helyes életvi­telre ösztönző pedagógusi ma­gatartással kívánunk második, nem egy esetben pedig elsődle­ges otthont teremteni. Képzelje el, milyen öröm, amikor a szülő is felismeri, látja gyermeke fej­lődését. A pedagógus, a gyer­mek és a szülő közötti összefo­gás a jövőben is alapvető fon­tosságú lesz.- Milyen segítségre, kapcso­latokra számítanak?- Az Izraelből elindult, s vi­lághírnévre szert tett úgyneve­zett virágmozgalom országos központja lesz az intézmény. A helyi pénzügyi és számviteli főiskola diákjai a kortárssegítő program keretében foglalkoz­nak az általános iskola és diákotthon tanulóival. A sza­badidő és a tanulás órái ilyen formában történő eltöltésében kiváló eredmények mutathatók ki. A fejlesztő pedagógia mel­lett pszichológusi segítségre is számítunk, valamint hosszú távú együttműködést építet­tünk ki a bicskei gyermekott­honnal és a budapesti Kin­csesház magániskolával. Az utóbbi igazgatója, dr. Rab András, a mi pedagógiai prog­ramunk kialakításához is se­gítséget nyújt.- Nem akarom elvenni a kedvét, s amúgy a fizikai munka az én szememben is el­ismerést érdemel, de ugyanak­kor mindennapos küzdelmét is látva, elegendőek lesznek-e terve megvalósításához a je­lenlegi feltételek ?- A pozitívumokkal kez­dem. Rendelkezünk egy szá­mítógépes teleházzal, s a kép­zőművészeti fejlesztést segí­tendő a közelünkben működik egy ilyen vonatkozásban or­szágos hírű óvoda. Kialakítunk egy Bóna Kovács Károly-em- lékszobát, továbbá egy kony­hát a lányok életviteli jó szo­kásait támogatandó, valamint sportpályát és játszóteret épí­tünk. Gondjaink sora bosszú, ezek közül most csak a legkri- tikusabbakat említem: az is­kola épülete vizes, a bútorzat nagyon szegényes és csupán egy tornaszobánk van. De ha nem hinnék a változtatás lehe­tőségében, akkor nem vállal­koztam volna a feladatra. * A Szent Lázár Lovagrend búto­rokat ad az intézménynek, s re­méljük, hogy ezen írást olvasva mások is segítenek a vasakaratú Botár Bélának és csapatának. Rajtuk biztos nem múlik. Elég volt ránézni például Nagy Já­nosra, a másik igazgató-helyet­tesre (ő ügyel a diákotthoni fel­adatokra), aki huszonöt éve dol­gozik itt, és találkozásunk regge­lén épp ’ homlokzatot ment javí­tani, - még a katedránál is ma­gasabbra! Igen, valahol ez is pedagógia. Benkő Mihály Nyár, színház - és komforthiány... Az idén is gazdag hazánkban a nyári színházi program-kínálat. Mintegy 30 településen, csak­nem 400 szabadtéri színházi előadásban gyö­nyörködhetnek az érdeklődők. Hogy ez sok, vagy kevés, nehéz eldönteni. Tény, hogy az ismert fesz­tiválvárosokon kívül kisebb-nagyobb települések egész sora vállalkozik nyáron is a helyiek és az oda látogató vendégek szórakoztatására, kulturá­lis igényeinek a kielégítésére. Sajnos, arról nem tudunk, (bár tévednénk), hogy megyénkbe is jutna a nyári színházi kíná­latból. Az igazsághoz tartozik, hogy nálunk télen is ritka a színházi előadás. Egy nemrég közzétett országos összehasonlító adatsor szerint Nógrád- ban messze a legkevesebb a színházlátogatók száma. Nálunk 100 lakosra 2 (!) színházlátogató jut. Az utolsó előtti helyen (előttünk) lévő Komárom­ban hét, másutt a húszat, a harmincat, a negyve­net is meghaladja a száz lakosra jutó színházlá­togatás. Beszédes adatok! De nálunk nincs hivatásos színház! - szólhat az ellenvetés. így igaz. S tudom azt is, hogy akad né­hány országos figyelmet érdemlő kulturális, mű­vészeti rendezvény itt is. Színház viszont nincs, sem nyári, sem téli. Az itt élő emberek jelentős hányada valószínűleg élete során egyszer sem ré­szesül a teátrum nyújtotta különleges élményben. Nyilván sokan emlékeznek, hogy nem így volt ez korábban. Néhány évtizeddel ezelőtt érdekes és értékes, máskor „csupán” szórakoztató darabo­kat lehetett látni az év mindegyik szakában, nyáron is. Salgótarjánban, Balassagyarmaton és másutt. Ez persze mára csupán a kellemes emlékeket idéző múlt. Úgy tűnik, hogy mi az országos tendenciával ellenkező irányba „haladunk". Míg másutt nö­vekszik, vagy legalább is nem csökken jelentő­sen a színházi előadások száma, nálunk hova­tovább statisztikailag elhanyagolhatóvá, ki- mutathatatlanná válik. Talán nem véletlen, hogy sok nógrádi polgár - köztük jó pár városlakó - egyre kevésbé érzi komfortosnak lakóhelyét, s más régiók felé ori­entálódik. Tősgyökeres, lokálpatrióta nógrá­diak mennek önként, vagy gyermekeiket követve Szombathelyre, Tatabányára, Egerbe, hogy a fővárost és környékét ne is említsük. Párját ritkítóan szép természeti környezetünk sem képes itt tartani őket. Igaz, persze, hogy a régiónkat sújtó munkanélküliség készteti alap­vetően mozgásra, távozásra az itt élők egy ré­szét. De abban is sok igazság van, hogy más té­nyezők is hozzájárulnak a nem egyszer fájdal­mas döntéshez. Lehet persze a gazdasági kö­rülményekre, a fejlettségre hivatkozni. Ez gya­korta meg is történik. Könnyen lehet azonban, hogy a fejlettebbek többsége nemcsak a szeren­cse miatt fejlettebb, hanem a kultúrához való viszonyulása, szellemi ereje okán is. Cz. Gy. Soha nem volt ennyi víz Verebélyben! „Ne add Uram az esőt!” - énekel­hetnénk most. Az égi áldás már szinte egy égi átok... Az elmúlt hetekben igen sok víz folyt le a Dunán, a Tiszán, és a kisebb fo­lyókon is. Nógrád megye ismét „elázott” - s ez nem hiányzott! Mint több településen, így Mát- raverebélyben is pánikhangulat tört ki, mikor a falut ketté szelő Zagyva hirtelen duzzadni kezdett. A víz ir­galmat nem ismerve rohant, kis hí­ján átszakítva a gátat. Az emberek az utcán voltak, a Zagyva közelé­ben. Egyhangúan rimánkodtunk a csapadékmentes órákért és mentet­ték a menthetőt. Mindenki azon törte a fejét, hogy honnan lehetne homokot és zsákokat szerezni. Az ár- és belvíz egyre nagyobb gond, s nem is igazán tudunk tenni ellene. A települések nagy része egyálta­lán nincs felkészülve az árvízve­szélyre. így volt ez Verebélyben is. A falu megtelt kíváncsiskodó ide­genekkel, „divatba” jött a gumi­csizma, melyhez munkásruha és lapát viselése ajánlott! Szinte min­denki kivette részét a munkából, s csak néhányan sétálgattak békésen a víz borította utcákon... A Zagyva egyre csak háborgott. A gátnál a hullámok egyre feljebb és feljebb csaptak. A hűek percenként érkeztek. Többen a költözködés gondolatá­val foglalkoztak. Szerencse volt a szerencsétlenségben a nagy gát, mely ha nem lett volna, Verebélyt a Zagyva kimosta volna a Cserhát és a Mátra közül... Soha nem látott összefogást ta­núsítottak a falu lakói, akik egy ré­sze még soha nem látott ennyi vi­zet a községben. Pedig volt már ár­víz: utoljára 1963-ban mosta el a Zagyva a verebélyi kerteket és áz­tatta el a pincéket. (Fissza) A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács PÁLYÁZATI FELHÍVÁSA 1999. évre, az agrárfejlesztési többletkeret támogatásaira. A Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács (a továbbiakban : Tanács) a területfejlesztésről és -rendezésről szóló 19%. évi XXI. törvény 13. paragrafus (3.) bekezdése, valamint a 217/1998. (XII. 30.) korm.-rendelet alapján, az agrárfejlesztési többletkeret felhasználásának részletes szabályairól szóló FVM rendeletekben (a továbbiakban: Rendeletek), és a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterrel kötött megállapodásban foglaltak figyelembevételével pályázatot hirdet a 2104/1999. (V.5.) kormányhatározattal Nógrád megye részére biztosított 279,7 millió Ft összegű megyei keretének terhére, az agrárfejlesztési többlettámogatás (a továbbiakban: Támogatás) elnyerésére. l. A pályázat célja: A megyei középtávú fejlesztési programban megfogalmazott agrárgazdasági fejlesztési , feladatok megvalósítása.- ültetvénytelepítés- mezőgazdaságigép-beszerzés- feldolgozóüzemek építése- erdőtelepítés- meliorációs és öntözésfejlesztés- tenyészállat-beállítás- szaktanácsadás- nagybani piacok kialakítása. II. A pályázat benyújtásának alapfeltételei, a pályázók személye A támogatásra azok a belföldi székhelyű jogi személyek, belföldi jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, illetve belföldi természetes személyek pályázhatnak, akik az 1999. évi agrár-, illetve területfejlesztési alapra érvényes pályázatot nyújtottak be, valamint azok, akik a 8/1999. (I. 20.) FVM rendelet alapján új mezőgazdasági gép vásárlása, szaktanácsadás, tenyészállat-beállítás támogatásban részesültek, illetve részesülnek. m. A pályázatok benyújtási helye, határideje, példányszáma 1. ) A pályázatokat személyesen vagy postai úton a Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatalhoz (3100 Salgótarján, Rákóczi út 36. II. emelet 252. szoba) kell benyújtani, 7 példányban. 2. ) A pályázatok benyújtási határideje: folyamatos, 1999. augusztus 31-ig. IV. A Tanács döntési időpontja: 1999. október 15-ig. V. Támogatható célok, a támogatások formája és mértéke 1. ) Pályázni lehet e pályázati felhívás 1. pontja alatt felsorolt programjaihoz tartozó feladatok teljesítésére, a rendeletekre és a részletes kiírásban foglaltakra figyelemmel. A programnak a kezdést követő 24 hónapon belül be kell fejeződnie. 2. ) A támogatás formája, vissza nem térítendő támogatás. A részletes pályázati felhívás és a pályázati adatlap beszerezhető a falugazdászoknál. Salgótarján, 1999. július. Becsó Zsolt sk. a Nógrád Megyei Területfejlesztési Tanács elnöke §

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents