Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-17-18 / 165. szám
/ sm WHkJM f JH | umm mm / 4 1^/4 / : ™ 1 1 % M /t V /-. / mám Lm Immv Ibi hamm Ibb Ímbbbhí MELLÉKLETE ns '' s "~z.' " 5 BWW8B s 1999. JÚLIUS 17. | Bényei József: Csipkefa-oltár - A hatvanöt éves költő a korról, az életről és a halálról „Mert minden arcban ott él minden ember” Mind a kortárs költészet, mind pedig a könyvészeti csemegék kedvelőinek kitüntető érdeklődésére számíthat Bényei József Csipkefa-oltár című verseskötetének megjelenése. A kötet a költő 65. születésnapjára az Ethnica Alapítvány támogatásával látott napvilágot Debrecenben 200 számozott példányban. A borítót és az illusztrációkat L. Ritók Nóra grafikusművész készítette. Nem nehéz megjósolni hamarosan hiánycikké válik ai Bényei József költő Bényei József az 1934-ben Ti- szaladányban született, Debrecenben élő költő a kortárs magyar költészet meghatározó alakjai közé tartozik, jóllehet sohasem tartozott azok közé, akik a versbeszéd gyorsan múló divatjainak hódoltak. Ennél jóval többre törekedett, a számára megadatott kor vállalására és azok szolgálatára, akik közül vétetett. Tette ezt annak tudatában, hogy az általa átélt korszakok mindenkori hatalmasai korántsem arról voltak nevezetesek, hogy azokat szolgálták volna - népet, nemzetet, emberiséget stb. - akikre, mindig is hivatkoztak. Nem csoda, hogy napjainkban is növekszik a mindenki által magára hagyott ember árvasága, akit legföljebb csillogó-villogó látszatok keltéhogy ez a szép es elegáns könyv értő közönség körében. sével igyekszik szórakoztatni a „szép új világ”, nehogy magára hagyatottsága túlságosan is nyilvánvalóvá váljon. Bényei József lírája már hosszú idő óta a csendes ima tisztaságát és végső komolyságát idézi. Nincs szüksége semmiféle révületre ahhoz, hogy meghallja az isteni hangot, vagyis azt, ami az emberi létezés legbensőbb „titkait” feszegeti, akár annak biológiai, társadalmi, akár metafizikai vetületeiről van szó. Ez a fajta lényeglátás természetesen nem tesz boldoggá, de boldogtalanná sem. Emberré tesz. Ha pedig történetesen költővé érik valaki a világban, miként Bényei József is, akkor már arra a végtelen útra lépett, amelyen azok járnak, akik csak az igazán fontos dolgokról beszélnek, mintegy szellemi menedéket nyújtva a másik embernek is a bajban, amit életnek neveznek, de amely egyszeriségében mégis hordozza a csodát, a legnagyobbat, amit bárki valaha is átélhet. • Aki tudatában is van e csodának, az, bár elpusztítható, jogaiban megrövidíthető, gazdasági szakértők által „gyenge rétegek” közé sorolható, szegénységbe, vagyis szabadsághiányba taszítható - ez nap mint nap meg is történik —, de végső soron meg- alázhatatlan. Ez a költészet hatalma. A Csipkefa-oltár a költő nyolcadik verseskönyve. Ennek hasonló című záróversében így sóhajt föl: „Lobogj hát, vén csipkefa-oltár,/ ne jég pusztítson, de a lángok!” Bényei József számára a „vakság biztonsága” egyúttal a legtisztábban látás képességét és szabadságát is jelenti. Napjaink nyomorúságáról kevés ilyen pontos látlelet született a kortárs magyar lírában: „Kinek a szabadság ürügy,/ hogy az élőket megalázza,/ hiába rend, határozat/ s piros keretben tiltó tábla. ” És pár sorral arrébb: „Hízelgő'papok hajlanak/ oltárára a századoknak./ Hallgass, lapulj és be ne valid/ magadnak se, hogy becsapott vagy. ” Igen, de nem legyőzött mindaddig, amíg fénylenek az álmok csillagszórói, amíg szállnak a fák, hívnak a messzeségek, körülfog bennünket az emlékek végtelen hona és tudjuk, hogy „minden arcban ott él minden ember". A mi arcunkban is mindazok, akik voltak és jönnek ezután. Bódi Tóth Elemér L. Ritók Nóra: Szállnak a fák Filmjegyzet: A. ravasz az agy és ... Micsoda? Hogyan lehet egy ilyen címet adni egy filmnek? - gondolja az ember, amikor legelőször összeakad ezzel a nem mindennapi angol vígjátékkal. Aztán a moziba beülve, bő másfél órát eszméletlen hangerővel szó szerint végignevetve a néző rájön, hogy nem hibázott: az utóbbi évek egyik legőrültebb, legszórakoztatóbb és legjobb filmjére váltott jegyet. Tavaly szülőhazájában, a ködös Albionban „A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső” az év legnagyobb sikerének számított, olyannyira, hogy a létező összes díjat besöpörte, sőt, a filmet végignézve az éppen feleségével ott forgató Tom Cruise el is döntötte, hogy egy-két éven belül elkészíti „A ravasz... ” amerikai változatát! Kell ennél jobb beharangozás egy remekműnek? A londoni West End srácai, Szappan (Dexter Fletcher), Eddie (Nick Moran), Bacon (Jason Statham), Tom (Jason Flemyng) a nagy dobásra készülnek: elhatározzák, hogy egy kártyaparti alkalmával keményen megkopasztják a helyi főgengsztert. A dolog olyan jól sikerül, hogy főhőseink számláján rövid időn belül 500 ezer font mínusz (!) keletkezik, amelynek törlesztésére nem egészen egy hetet kapnak - egyéb esetben feketére mázolt faládákban kell távozniuk a városból. A csapat tagjai akárhogyan gondolkoznak, semmilyen - tisztességes - módszert nem tálálnak a tartozás törlesztésére. Végül is kipattan az isteni szikra. Megtudják, hogy egy banda egy másik banda kábszerpénzét szándékozik elrabolni, ezért ők megvárják, míg megtörténik az eset és kirabolják a kábszerbandát kirabló bandát. Szappan és társai akár vidáman mosolyoghatnának is, de rövidesen be kell látniuk, lehet, hogy jócskán melléfogtak: a történetben ugyanis a későbbiekben fontos szerepet kap két antik puska, tucatnyi őrült és félnótás figura, valamint egy, a fiát szilárd erkölcsi alapokra nevelő pénzbehajtó (Vinnie Jones). Hogy ebből mi sülhet ki? Nagyjából a Kutyaszorítóban, a Ponyvaregény és a Trainspotting ütőképes elegye, persze jó nagy adag vérbő angol humorral nyakon öntve. Guy Ritchie, akit szerényen zseninek is lehet titulálni, egymaga írta és rendezte a filmet, de olyan könnyedén és szórakoztatóan, hogy annak még Tarantino is csodájára járna. A jószerével teljesen ismeretlen színészei remekül játszanak, kitűnő érzékkel bonyolódnak bele az agyoncsavart, ezernyi apró ötlettel és poénnal tarkított forgatókönyv cselekménybe. „A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső” hősei július 15-étől Salgótarjánban az Apolló moziban, július 29-étől pedig Balassagyarmaton a Madáchban „nyúlják le” az 500 ezer fontot. Szilágyi Gábor Készülődés a Rákóczi-vár Öregpalotájában, majd toronyzene Tarjám akkordok a Bodrog partján Július első hetében a salgótarjáni Akkord Kohász Fúvós Kisegyüttes zenei táborban vett részt Sárospatakon. Itt készültek fel a Rákóczi-vár Öregpalotájában július 10-én megrendezett hangversenyre. Az egyúttal főpróbát is jelentő első fellépésüket a festői környezetben lévő pataki strandon tartották a „Zene hullámain” címmel. Ezt követően Monokon - Kossuth Lajos szülőházában - a „Nemzetiségiek a szabadságharcban” címmel rendezett időszaki kiállítás megnyitóján működtek közre. igazi nyári kikapcsolódást jelentő üdítő örökzöld melódiákkal szórakoztatta a tarjáni csapat a lelkes közönséget. Vasárnap két templomi koncert következett, melyeken a vallásos gondolatvilághoz közelebb álló művek kerültek előadásra. Hangverseny a sárospataki görög katolikus kápolnában Az esti koncert előtt a vár fokán toronyzenével köszöntötték a vendégeket. A hangverseny meghitt hangulatához, a salgótarjáni zeneiskola egykori tanára Péceli István műsorvezetése is nagymértékben hozzájárult. A Sárospatakon tanító muzsikus az együttes régi barátja, személyes élményeivel is fűszerezte mondandóját. A komolyzenei részben négy illetve öt vadászkürtre írt művek hangzottak el. A második blokk mottója: „előttem az utódom” volt, hiszen az együtteshez tartozó, de már a következő generációt képviselő fiatalok adtak számot zenei tudásukról. Szünet után FOTÓ: DIÓSI A Zsófiban tervezett hangversenyt a napi hírekből közismert rendkívüli időjárás könyörtelenül elmosta. Az utak egy része ekkorra már járhatatlanná vált. Számottevő kényszerű kerülőt téve is mind nagyobb vízátfolyások tették izgalmassá a hazautazást. Norvégia: Hitler képei aukción Norvégiában pár napja kalapács alá került Adolf Hitler három képe: a két vízfestményt és a ceruzarajzot egy osztrák gyűjtő vásárolta meg. Az aukciót Tonsbergben tartották. A névtelenségéhez ragaszkodó osztrák vevőnek 735 ezer koronájába (több mint 21 millió forint) került a Hitler kézjegyét viselő alkotások megszerzése. Mindhárom kép abban az időben készült, amikor Hitlernek nem sikerült felvételt nyernie a bécsi képzőművészeti főiskolára. A két vízfestmény sziklás tájat ábrázol, a rajz az „Öreg ház kerttel” címet viseli. Soha nincs lámpaláza Beszélgetőpartnerünk Antal Imre A közelmúltban a salgótarjáni Kohász Művelődési Központ sörfesztiváljának egyik vendégművésze a televízióból is népszerű műsorvezető, showman Antal Imre volt. Akkor, ott beszélgettünk vele.- Milyen cigarettát szív?- Most például Helikont. Kér?- Köszönöm nem. Nincs állandó cigarettája?- Hát... Általában egyfajtát veszek, de nincs tragédia, ha éppen mást szívok.- Mindjárt kezdődik a műsor. Nincs lámpaláza?- Soha. Semmi izgalmat nem érzek, mielőtt színpadra lépek. Olyan nyugodt vagyok mint most, amikor Önnel beszélek.-Azt mondják, a lámpaláz kis mértékben növeli a teljesítményt, nagy mértékben csökkenti. A jó színésznek pluszt ad. Ön szerint mitől lesz jó színpadi ember valakiből?- Tapasztalatot kell szerezni, tanulni kell!-Mikor, miért döntötte el, hogy az úgynevezett könnyú'mű- fajbanfog tevékenykedni?-Én eredetileg zongoraművésznek készültem, de baj lett a jobb kezemmel. Ez egy pillanat műve volt a váltás.- Rengeteg szerepet eljátszott már? Van legkedvesebb?-Van néhány. Például a „Bors”, ami azért tetszett, mert drámai vége volt, a 6. részben eredetileg agyonlőnek. Na, most egyik főszereplő meghal ilyen korán, az nem szerencsés, úgyhogy végig éltem a 15. részig. így alakították át a forgatókönyvet. Játszottam operettben is!- Melyik volt az? Korábban is többször szerepelt már Salgótarjánban FOTÓ: P. TÓTH LÁSZLÓ- Offenbach „Szép He- léná”-jában én alakítottam Me- neláosz királyt.-Színházi tréfák? Színpadi tréfák egymással?- Ó, azok vannak bőven. Emlékszem, egyszer Rómeó és Júliát játszottak, s Rómeó ,- miután meghalt, bedőlt a lépcsőre. Kis idő múlva jöttek érte az alabárdosok, akik főiskolások voltak, - szinte még gyerekek- s kivitték. Rómeó megtréfálta őket, mert az ágy mellé „halt meg”. Jöttek be az alabárdosok, nem találták Rómeót, indultak ki. Az ügyelő meg integetett, hogy menjenek vissza, biztosan ott van valahol. Aztán a színész mindennap máshová feküdt: asztal alá, szekrényhez stb.- A dráma mennyire áll közel Önhöz?- Erre nagyon jó példa Hel- tai Jenő „ Néma leventé’je.- Pontosan erre gondoltam .. .- Kicsi vagyok, vékony, szórakozott, szóval minden megvan bennem, ami a drámához pontosan nem kell. Ezért volt mulatságos Pécsi Ildikó mellett az a kis vékony, alacsony emberke. - ozsi -
