Nógrád Megyei Hírlap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-15 / 163. szám

6. oldal Mozaik 1999. július 15., csütörtök VIP whiskyvel A mikor, általában nyáron, Debrecenben járok sohasem hagyom ki a Déri Múzeu­mot, azon belül is a Munkácsy-képek megte­kintését. No nem á Munkácsy-terem kiváló légkondija miatt, ami önmagában is felüdü­lést jelent, hanem a három, minden tekintet­ben monumentális alkotás (Golgota, Ecce Homo, Krisztus Pilátus előtt) lenyűgöző hatá­sának átengedve magam. Vannak persze egyéb látnivalók is a múzeumban, de tapasz­talatom szerint a nagy többség (érthető akár tömegesen is) a Munkácsy-festmények miatt tér be a múzeumba. Talán éppen ezért marad több idő cseve­gésre a kínai kultúra kincseit bemutató folyo­sórészlet teremőreinek. A láthatóan nyugdíjas emberek hallhatóan nem kínaiul beszélnek, amikor a Posta Bank VIP-es támogatásait elemzik. Különböző pártokhoz tartozó nevek hangzanak el, olyanoké is, akikről eddig a sajtó még csak halvány célzást sem tett. Tudni vélik azt is, hogy melyik hány száza­lékos - már önmagának hasznot hajtó - ka­matra helyezte el a „csókos hitelt”. A spontán alakult múzeumi munkabizottság jól értesült- sége határtalan, szavaik pedig olyan élesek, mint némelyik kiállított kard. A folyosón fura, nyilvános lefejezés folyik: a „ nagyon fontos személyiségüket” kihasználóké, de az összteremőri ítélet nem kíméli az ország veze­tését sem. Hazafelé, a vonaton már az összfülke mond ítéletet a legfrissebb országos szenzáció fősze­replőjéről, Ambrus Attiláról, a whiskys rabló­ként elhíresült jégkorongozóról. A hokist azon­ban nem fagyasztják be, hanem hősként emlege­tik, annak ellenére, hogy mintegy másfélszáz millió forintot rabolt az elmúlt pár évben. —• 0 legalább beismerte azt, amit elrabolt, méghozzá tételesen - valahogy így összegez­hető az összfülkei vélemény. Az eredő gondo­lathoz csatlakozó megjegyzéseket hallgatva én pedig már azon sem csodálkoznám, ha a fülke­ajtón hirtelen belépő Ambrust viváttal fogad­nák és az egyik, összfülkei álláspontot képviselő sokszoknyás néni elrejtené őt a dereka alá. Bi­zony, bizony, ennél már csak akkor lenne nép­szerűbb a mi ezredvégi Rózsa Sándorunk, ha a lopott pénzt szétosztotta volna a szegények, a „nagyon rászoruló személyek" között. Közben üdítőital árus érkezik, akiben az egyik öregúr felismerni véli Ambrust, de erről csak akkor szól, amikor két állomással arrébb járunk. A fülkét már a feltételezés is borzongás­sal tölti el - lesz miről mesélni otthon. A rendszerváltozás és a Hatvantól Salgótar­jánig közlekedő vonat megpróbáltatásai persze rajtam sem múlnak el nyomtalanul. T Jazáfelé egész úton azon gondolkodám, Li. hogy az osztogatást valóban nagyon köny- nyű összekeverni a fosztogatással. Országosan, írva, íratlanul. M. H. „Dzsonivókeres” hír-adás Szemétlerakón élnek - Az emberi táplálék árt a majmoknak Túlsúlyos, szapora páviánok A kenyai Maszai Mara Nemzeti Park közelében húsz évvel ez­előtt, a turizmus fellendülésekor szemétlerakót létesítettek, ahol az állatok nap mint nap azt fogyaszthatták, ami a szállo­dákban az emberek asztalán megmaradt. Mostanra egyértel­műen kiderült, hogy mit tesz egy főemlős egészségével az az emberinek nevezett táplálék, - amelyet mi is fogyasztunk. A szigorúan őrzött épület sem jelenthetett akadályt B. Attilá­nak, akit már az óvodások is csak „viszkis”-ként neveznek kis hazánkban. Az inkognitóban lévő, népszerűségéből mit sem vesztő urat csak lapunk, a Hír­lap különtudósítója szólaltat­hatta meg, hogy olvasóink mie­lőbb tájékozódhassanak a nem semmi ügyről. Az alábbiakban a sanyarú mindennapokat élt télakossal folytatott beszélgetésből adunk részleteket, kvázi egy csalódott ember önvallomásából.- Szóval, itt is rám találtatok. Hiába, ez a Hírlap kitűnő füle­sekkel és munkatársakkal dol­gozik ... Gratula! Hogy miért csináltam, azt elmondom, de azt már nem kötöm az orro­tokra, hogy mi módon, ez szak­mai titok. Szóval, itten voltam bent, meg minden, kaptam jó kajákat, nézhettem a legváloga- tottabb tévécsatornákat, csajok is akadtak. Arany életem volt. Csakhogy... Nézem a híradó­kat, hát a legjobb haver, a Juszt lekapcsolása nagyon a szíve­men ütött. Aztán a postabankos Maci- Gabi körüli hercehurcák. Meg a főkatona leváltása. Idegileg ezek is kikészítettek, mikor be­tört a nagy ökumenikus balhé. A csecsének által elhurcolt X. Y. megperelte a karitatív egye­sületet. Na, ezt már dzsonivó- kerrel sem lehet lenyelni.. . Aztán jöttek a többi dolgok, sorban: a szalmonella-botrány, - nálunk is máglyarakás lett volna vacsorára, de visszaad­tam, hogy nem kell. Meg aztán a híres-neves mezőgazdasági ügyek: tejjel locsolják a növé­nyeket, a sertések meg a mar­hák is bajban vannak, de főleg a gazdák. így aztán kezdtem a gondolkodást, de nagyon, hogy innen el... (A tojás-ügyekről nem is szólva.) Ki is néztem a tévében a szu­per télakoló fűmet, a Pillangó kollégát, de amikor a legjobb ötletekkel állt volna elő, bejött a reklám, hogy szárnyas betét, meg hogy ilyen, olyan, kefir nevű mosópor, amivel a mosó­gép is tovább létezhet. Innen jött a nagy parafeno- mén ötlet, ilyen szárnyas izén leereszkedni a megfelelő hely­ről. A többi már gyerekjáték volt. Hogy hogyan? Erősen szakmai titok! Mindenesetre amikor úgy látom szükségét, je­lentkezni fogok: esküszöm az álszakálldmra, meg a lakkozott körmeimre, hol Mazsola, Bubó, hol pedig az Alkotmánybíróság képében, de ígérem, kisgazdá­nak nem maszkírozom magam. Hogyne, hogy a Fradi meg az UTE bevegyen a fociügyekbe. Maradjon csak ott aki akar. Majd jelentkezem, csaó min­denkinek. Es tudjátok, hogy hí­vom én az ilyen olvasókat, akik mindent bevesznek? Csakis ma! Távolsági telefonkártyával... Lejegyezte: feró A szemétlerakón megtelepedett az Anubis-páviánok csoportja, s naponta jut sült krumplihoz, puddinghoz, sült húsokhoz és felvágottakhoz. A luxusmajmok elhíztak és lelassultak. Csak akkor „éled­nek fel”, ha kívülről érkező ve- télytársak akarnak részesedni az emberi hulladék áldásaiból. Mivel a szemétlerakón élő majmok vagy 50 százalékkal súlyosabbak „támadóiknál”, könnyedén elkergetik azokat. Stoffi, a nemrég még alig öt­kilós pici medvebocs tartja lázban Ausztriát. Építő­munkások találták Stájeror­szágban, s miután hiába ke­resték az anyaállatot, a leso­ványodott kis mackót a schönbrunni állatkertbe vit­ték. Ott felhizlalták, s most már azt bizonyítja: Ausztria medve-programja sikerrel kecsegtet. Stoffit a szó szerint az út szé­lén találták. Feltételezik, hogy anyját vadorzók terítették le. Egy idősebb testvérét is sikerült lencsevégre kapni a természet- védőknek, aki meglógott, de van rá remény, hogy egyedül is életben tud maradni az erdőben. A kicsi Stoffi életét az emberek mentették meg: anyja mellett is alig 50 százalék esélye lett volna a túlélésre, magára ha­gyatva pedig bizonyosan el­pusztult volna. Ausztriában 30 éve lőtték ki az utolsó vadon élő medvét, mert felfalta egy paraszt tehe­nét. 1972-ben azonban Szlové­niából „bevándorolt” egy bar­namedve. A WWF (Vadvé­delmi Világalap) osztrák mun­katársai az Ötschinek elneve­zett hím számára 1989-ben nagy nehézségek árán Horvát- országból importáltak egy nős­tényt, majd még egy párt en­A különleges helyzetben lévő majmok iránt érdeklődő tudósok megállapíthatták: a mozgás és a rostos táplálék hi­ánya, a kalóriadús étrend, a túl sok zsír, fehérje és cukor meg-' gyorsította a fiatal állatok nö­vekedését és előre hozta a nemi érést, - akárcsak az emberi civi­lizációban. így a rengeteg szü­lés demográfiai robbanást idé­zett elő páviánéknál. Az érem másik oldala: a szemétlerakón élő majmokat az gedtek szabadon. Ma már Ausztriában vagy , 30 barna- medve él szabadon, és az oszt­rák WWF programjára évi 1,5 millió schillinget költenek. Stoffi május végén, amikor megtalálták, alig 4,75 kilo­grammot nyomott, de mára fel­szedett még nyolc kilót. Kutyák tejével, almával, sárgarépával, bogyósgyümölcsökkel kényez­tetik, a húst nem szereti. Ápo­lója, Andreas Eder sokat játszik vele s újabban kutyáját is beve­tette, hogy Stoffinak legyen ál­lati játszótársa is. A kis medve sok simogatást igényel, amit arra is felhasznál ápolója, hogy a szőrmök vérkeringését masz- szírozással élénkítse. A napi­rend fontos része a pancsolás. Ha felnő, Stoffi visszakerül a szabadba, ha nem is egé­szen: olyan helyen engedik el, ahol nyomon követhetik éle­tét. „Nővérét” tovább keresik, ha megtalálják, rádióadóval szerelik fel, hogy észrevétle­nül követhessék nyomon és szükség esetén segítségére si­ethessenek. Ma még azonban ezrek vándorolnak el az állat­kertbe, hogy lássák a kis med- vebocsot, amely nem zavar­tatja magát a bámészkodóktól, és remekül ellátja tisztségét, hogy hirdesse a környezet- és vadvédelem fontosságát. emberi táplálékot nélkülöző társaikhoz képest ijesztő ko­leszterinszint, felnőtt korban magas vérnyomás, igen magas vércukorszint - sok esetben cu­korbaj - jellemzi. Idősebb ko­rukra jó páran megsüketítitek közülük és gyakori a fogszuva­sodás is, ami a természetes életmódot folytató társaik kö­zött nem fordul elő. Amerikai kutatók az „em­beri” élelmiszereken élő maj­mok boncolásánál feltárták: a szívizmok elzsírosodtak, az erek elmeszesedtek. E két je­lenséget az orvosok a nyugati civilizáció két leggyakoribb ha­lálokának, a szívinfarktusnak és az agyvérzésnek az előfutárai­ként tartják számon. Drogárus majmok Bangladesben drogárusítás vádjával letartóztattak három férfit és két majmot. Utóbbia­kat dakkai tulajdonosaik meg­tanították arra, hogy segítsenek nekik a drogárusításban - je­lentették a hétfői lapok. Egyik elvette a pénzt a kuncsaftoktól, a másik pedig átadta nekik a kiadagolt drogot. Letartóztatá­suk után a rendőrség a három férfit börtönbe, a két majmot pedig a város állatkertjébe szállította, ahol ők is rács mögé - ketrecbe - kerültek. Magzatelhajtás volt? Drót a hasban Öt éven át szenvedett erős hastáji fájdalmaktól egy 22 éves nő Srí Lankán (az­előtt: Ceylon), míg a minap az orvosok el nem távolí­tottak hasüregéből egy 21 centiméteres drótdarabot. Valószínű, hogy a drót il­legális magzatelhajtás so­rán maradt a nő alhasában. Az orvosok szerint a fém­darab igen közel helyezke­dett el egy létfontosságú artériához. Akár kisebb sé­rülés is a nő azonnali halá­lát okozhatta volna. Ausztriában újra telepítették a barna medvét A vadon kicsi nagykövete „En bizniszelek az interneten” A reklámplakát az árnyas pekingi utcán hívja fel magára a figyelmet. Nem is egy: több követi egymást. Az elsőn egy szemüveges, értelmiségi kinézésű férfiú mondja angolul: Én nem szörfölök... a következőn pedig ugyancsak ő folytatja: Én üzletet kötök az Interneten. A jelmondat természetesen egy internet szolgáltató cégé, s uta­lást tartalmaz a hivatalos kínai elvárásra. A pekingi hatóságok nem gördítenek akadályt az internet teijedése elé, mert felismer­ték, hogy a gazdasági fejlődés hatalmas motoijáról van szó - de jobban szeretnék, ha az új technológia elsősorban és főleg erre szolgálna. Korántsem biztos, hogy az önmagát reklámozó vállal­kozásnak csupa üzletember ügyfele lesz, de az üzletember a mai modell: az, aki biznisszel foglalkozik, hasznot hoz magának és az országnak. A kínaiak, akikkel manapság Pekingben találkozik a külföldi vendég, sok esetben már az e-mail címet is szerepeltetik a névjegyükön. Ez alighanem forradalmi változás: a Nagy Fal or­szágában leomlanak a bezárkózás korlátái. A múlt században és ennek az évszázadnak az első felében a Nyugat ismételten meg­hódította az ország nagy területeit, de a kínai ember és társadalom lényegében elzárkózó maradt: csak fizikailag nyílt meg, jobbára a kényszer hatására, szellemileg nem. A kommunista rendszer első évtizedeire ráadásul a Nagy Fal­nál is jobban elválasztó kulturális-politikai elszigetelődés volt a jellemző. A .kulturális forradalom” évtizedében (1966-1976) az utca embere külföldivel szóba sem állhatott. A Kínába alig né­hány éve behatolt világháló azonban természeténél fogva nem kontrollálható. Hogy szörföl vagy nem az előfizető, csak az ő dolga. Az internet terjedési sebessége Kínában imponáló: tavaly 2 millió használója volt az országban, a legfrissebb, június végi statisztika szerint számuk 4 millióra emelkedett. Az Intemet-kávéházak valóságos kultusza alakult ki a nagyvá­rosokban, elsősorban Sanghajban. Igaz, hogy-hogynem, éppen ebben a városban tűnt ki, hogy a rizs mellé online-szolgáltatást nyújtó vendéglátóipari egységek szénája koránt sincs mindenütt rendben az illetékesek szerint. "Az Intemet-kávéházak standardi- zálásának" szükségességére hivatkozva a hatóságok vizsgálatot rendeltek el. Kitűnt, hogy a több mint kétezer Sanghaji Intemet- kávéházból csak 350 rendelkezik minden szükséges engedéllyel. A PB-gáz egyedüli hazai termelője, a MÓL Rt. egyre bővülő palackos MÓL PB-GÁZ cseretelep hálózatán, az országnak már többszáz pontján várja fogyasztóit a kiváló minőségű, magas fűtőértékű palackos MÓL PB-GÁZ-zal. Keresse a MÓL PB-GÁZ emblémát a MOL-töltőállomásokon és a MÓL PB-GÁZ cseretelepeken. MOL PB-GAZ INFORMÁCIÓ: (1) 209-0044 r Balassagyarmat, Kővári út (MOL-tőltöállomás) • Bátonytersmye, 21-os út (MOl-töttőállomás) • Ga Igaguta Kossuth u. 28. (MOL-tóHóállomás) * Rútság, 2-os út (MOL-töltőállomás) • Salgótarján, Budapesti út (MOl-tőJtőállomás) • Salgótarján, Rákóczi u. 77-79. (MOt-tőftőállomás)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents